Csongrád vármegye (németül: Tschongrad; latinul: Chongradiensis, Csongradiensis) közigazgatási egység a Magyar Királyság középső részében. A vármegye területének legnagyobb része ma a magyarországi Csongrád megye része, míg egy kis terület Szerbiához tartozik.
Csongrád vármegye a 11. században lett alapítva. Az Oszmán Birodalom elfoglalta a 16. században, a Habsburg Birodalom pedig a 17. században kebelezte be.
1918-tól Horgos a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (később Jugoszlávia, jelenleg Szerbia, azon belül a Vajdaság) része lett.
Az 1950-es megyerendezés során Csanád megye délnyugati felét, amely magába foglalta az egykori Torontál vármegye Magyarországon maradt részét is, Csongrád megye területéhez csatolták.
Lakosság
1910-ben a vármegyének 325 568 lakosa volt, ebből:
319 274 magyar(98,06%)
2 862 német (0,87%)
1 235 szerb (0,37%)
Közigazgatás
A vármegye területén volt két törvényhatósági jogú város (Szeged és Hódmezővásárhely). A megyéhez egy rendezett tanácsú város (Szentes) és három járás tartozott 1910-ben:
Csongrádi járás, székhelye Csongrád
Tiszáninneni járás, székhelye Kiskundorozsma
Tiszántúli járás, székhelye Mindszent
Csongrád megye mai területe az 1950-es megyerendezéskor alakult ki, amikor hozzácsatolták a megszűnő Csanád megye Torontáli (Kiszombori) járását és Központi (Makói) járását – kivéve az egykori Nagykopáncs községet, amely ma Tótkomlós része –, illetve Békés megyéhez csatolták Kardoskút községet, amely abban az időben alakult Hódmezővásárhely határából.
A megye székhelyét ekkor helyezték Szentesről Hódmezővásárhelyre, majd onnan 1962-ben Szegedre. A jó minőségu termőföldnek és a kedvező éghajlatnak köszönhetően Csongrád megye átlag feletti mezőgazdasági potenciállal rendelkezik. Csongrád megye adja az ország mezőgazdasági termelésének 6,2%-át. Jelentős szerepet tölt be a megye gazdaságában, részesedése a megye bruttó hozzáadott értékéből meghaladja 7%-ot (országos szinten nem éri el a 4%-ot). A vetésszerkezeten belül meghatározó volt és maradt a gabonatermesztés súlya (60-70 százalék körüli). A búza és kukorica mögött a harmadik legnagyobb területen termelt napraforgó szerepe erősödik, a cukorrépáé - a térség cukorgyárainak bezárásával - folyamatosan gyengül. A vöröshagyma, a fűszerpaprika-, a gyökérzöldség-, és a fokhagymatermelés terén az országos termelés felét a megye tájkörzetei (Makó, Szeged) adják.
Forrás:
www.wikipedia.hu