Nagyon nagy segítség az orvos
számára, ha a hozzátartozók alaposan megfigyelik az eltéréseket a megszokott
állapottól és azt el is tudják mondani az orvosnak. Fontos, hogy az időbeli
lefolyást is jól megfigyeljék. Szinte humorosnak számító példák a használhatatlan
kórelőzményekről:
Kérdés: Mikor lett lázas ? Mikor kezdett hányni, köhögni ? stb.
Válasz 1: Amikor hazajöttünk a nagyszülőktől. (Ennek az időpontja
még kideríthető szívós nyomozó munkával)
Válasz 2: Nem tudom, a nagyszülőknél, elvált férjemnél - sajnos egyre gyakoribb válasz - volt
a gyerek.
Kérdés: Mennyi volt a láza ?
Válasz 1: Nem mértem, de elég meleg volt.
Válasz 2: Nem akartam éjszaka ezzel húzni az időt, beadtam egy
kúpot.
Ilyen esetekben szinte
megoldhatatlan feladat elé állítják az orvost, rontva ezzel gyermekük mielőbbi
gyógyulási esélyeit.
Ezért nagyon fontos a pontos
megfigyelés, vagy - ha erre nem volt mód - annak a hozzátartozónak, ismerősnek,
gondozónőnek, óvónőnek, tanítónak, aki észlelte a betegség kezdetét, a szülő
általi kikérdezése. Így ugyan másodkézből, de informálni tudja majd az orvost.
Nagyon lényeges, hogy a betegség időbeli lefolyásáról megfelelő képet tudjanak
adni és a tüneteket jól megfigyelve, azokat el is tudják mondani. Ez nem
feltétlenül iskolai végzettség függvénye. Volt olyan édesanya a gyakorlatomban,
akitől iskolái alapján nem vártam volna, hogy olyan pontos és korrekt leírását
adja meg egy betegség tüneteinek, hogy azt egy az egyben le lehetett volna írni
egy egyetemi tankönyvben is, a megfelelő betegség fejezeténél. Ezért igen
nagy segítség az orvosnak, ha a szülő megfigyeli a betegség folyamatát és
tüneteit, mert sokszor ezzel már kész diagnózishoz lehet jutni!
Az orvos utasításait be kell
tartani, vagy, ha ez valamilyen akadályba ütközik, pl. a gyógyszert nem tudják
beadni, vagy a gyermek, bár beveszi a gyógyszert, kihányja azt, meg kell rögtön
beszélni orvosával vagy az ügyeletes orvossal, hogy mit tegyenek. Sajnos volt
olyan tapasztalatom is, hogy ilyen okok miatt napokig nem szedett gyógyszert a
gyermek, s természetesen nem is gyógyult ez alatt. Nagyon fontos a jó és őszinte
kapcsolat a kezelő orvossal, mert csak együttműködve lehet a kívánt, gyors és
szövődménymentes gyógyulást elérni.
Amennyiben ez a kölcsönös
bizalom nincs meg, inkább keressenek olyan orvost gyermeküknek, akiben
feltétlenül megbíznak. A szülők bizonytalansága, bizalmatlansága, a
metakommunikációs jelekből igen jól értő, a finom érzelmi rezdülésekre nagyon
érzékeny gyermeknél is bizalomvesztéssel jár. Pedig azt tudjuk, hogy a
gyógyulásba vetett hit már szinte fél gyógyulással ér fel. Ezt a lehetőséget
nem szabad elvenni a beteg gyermektől sem.
A beteg gyermek mindig
felborítja a megszokott napirendet, az előre eltervezett programot. Nagyon
jellemző, amit Murphy a Szülők törvényeiben ír:
„Annak a gyermekes szülőnek, aki előre tervez programokat, fogalma sincs a
gyermekbetegségek természetéről.” Jelezve ezzel azt, hogy a legváratlanabbul,
szinte a derült égből, tud egy-egy betegség kitörni a gyermekeken.
A szülők feladata a láz csillapítása, ezzel nem szabad megvárni, amíg orvos látja a
beteget! Ezért mindig legyen otthon a gyerek súlyának, életkorának megfelelő
lázcsillapító!
Ugyancsak a szülő kötelessége,
hogy minimális ismerete legyen a hányás, a hasmenés megszüntetéséről, de legalább ne rontsa a
gyermek helyzetét tudatlanságból vagy a gyerek követelésével szembeni
erőtlenségével. Ezekre a feladatokra a megfelelő helyeken vissza-vissza fogok
térni.
A gyógyszerek - főleg az
antibiotikumok kifejezetten rossz ízűek, bár a gyógyszergyárak mindent
megpróbálnak, hogy a szirupok nagy molekulájú adalékanyagaival körbevegyék a
gyógyszer molekulákat, így csökkentve a gyógyszer kellemetlen ízét. (Ez sokszor
azzal a következménnyel is jár, hogy nem is a gyógyszer hatóanyagára, hanem az
adalékanyagára válik allergiássá a gyermek és néhány napos gyógyszerszedés után
a bőrén kiütések jelenhetnek meg.) Ennek ellenére a
legtöbb gyógyszer bevétele, különösen az amúgy is nyűgös gyermeknél nagy
ellenállásba ütközik. Ilyenkor mérlegelnie kell a szülőnek is, hogy mikor árt
kevesebbet a gyermeknek. Akkor, ha megpróbálja - akár erőszakkal is - beadni a
gyógyszert, vagy sajnálatból eláll ettől, veszélyeztetve ezzel a gyermek
egészségét. Az injekció adása sem veszélytelen beavatkozás, és olyan gyermeket
még nem láttam, aki örömmel és önként vállalná ezt a gyógyszer bevétele
helyett.
Ezért gyakorlati tanács, hogy:
1. Soha ne keverjék el nagyobb
mennyiségű ismert étellel, itallal a gyógyszert. Mindig a lehető
legkoncentráltabb formában adják be, mert 1 kanálnyit még esetleg sikerül
beadni, de a nagyobb mennyiséget biztosan nem fogja megenni. Ráadásul még meg
is utálhatja az ismert ételt.
2. Ha ki akarja köpni a gyermek
a szájába került gyógyszert - minden „ép eszű” egyébként ezt teszi -, akkor
addig ne vegyék ki a szájából a kanalat míg a hátracsorgó gyógyszert, reflex
hatására, le nem nyeli.
3. Ha nem akarja a száját a
továbbiakban kinyitni, akkor segítséggel rá lehet bírni erre, pl. az orr
befogásával.
Ezek az eljárások nagyon
kegyetlennek tűnhetnek, és nyilván nem is így kell rögtön kezdeni a gyógyszerek
beadását, de az ilyen korú gyerekek józan eszére csak ritkán lehet hatni.
Az antibiotikumok a bélből nem,
vagy csak kis mértékben, elégtelenül szívódnak fel, tehát hatástalanok. Sok kúp
adása egyébként sem kívánatos, pl. ha egymás után kétféle kúp adására
kényszerülnek, valószínű, hogy mindkettőt ki is fogja kakilni a gyermek. (A
végbél teltségérzete székelési ingert vált ki.)
Ha láthatóan, azonnal kijött a
beadott kúp, akkor kis idő elteltével újra egy teljes adagot kell beadni.
Ha 15-30 perc múlva van
széklet, akkor célszerű az eredeti adag felét beadni.
30 perc után általában úgy
tekinthető, hogy a gyógyszer nagy része már felszívódott.
Szükség lehet erre néha, de nem
könnyű feladat és igazán pontosan nem is lehet megcsinálni. Gyakorlati tanács,
hogy bár a kúpokat jó a hűtőszekrényben tartani, a beadás előtt, kb. 10 perccel vegyék ki onnan. Így nem lesz
annyira kellemetlen a beadása és ha felezni kell, nem fog törni. Hosszában
felezés után a fél kúpot nem lehet beadni, mert eltörik, ezért a kúp hátra felé
szűkülő alakja miatt kb. 1/3:2/3 arányban lehet keresztbe elvágni. Így könnyebb
beadni.
A kúpot óvatosan kell
átjuttatni a végbélnyíláson, és teljes terjedelmében át kell jutnia a záróizomzat alkotta gyűrűn. Ehhez egy kis segítség kell. A
kúpot adó ujja hegyével segítse át ezen az akadályon, s ekkor a zárógyűrű ismét összehúzódik. Ehhez a művelethez
alkalmatlan a hosszú köröm. Erre gondoljanak ! Ezt követően néhány
másodpercig a farpofákat érdemes összefogni, ez rendszerint megakadályozza,
hogy a kúpot azonnal kitolja a beteg, nyűgös gyerek.
Nagyon jó módszer, két egymásba
tett kanál között.
Igen, de gondoljanak arra, hogy
ekkor is fennáll a veszély, hogy azt az ételfajtát megutálja a gyermek.
Kevés kivételtől eltekintve -
ilyenkor az orvos is felhívja a figyelmet erre - evés előtt. Ennek két oka is
van, egyrészt a gyógyszerek jobban szívódnak fel, ha éhgyomorra adjuk, másrészt
nagyobb a gyógyszer kihányásának a veszélye, ha evés után adjuk. Ráadásul még
az elfogyasztott ételt is kihányja a kicsi.
A kanalas gyógyszerek egy
részénél az adagolást az orvos nem milliliterben, hanem kk., gyk., ek. formában adja meg. Úgy
tapasztalom, hogy ma néha zavar van ezekkel az egységekkel. Van szülő, aki a
kávéskanál esetében a mokkás kanálra gondol. A másik probléma, hogy a modern
kanalak mérete sem a régi. Ezért, ha a gyermek olyan gyógyszert kapott, amihez
mérőpoharat adtak, azt célszerű elmosva eltenni, hogy más gyógyszerek pontos
adagolásához is fel tudják használni ill. ennek segítségével meg tudják mérni
az otthon használatos kanalak űrmértékét.
1 mk.
(mokkás kanál) = 2,5 ml
l kk. (kávés kanál - angolszász
nyelvterületen teás kanál) = 5 ml, a
mai laposabbak általában csak 3 ml-esek !
1 gyk.
(gyermek kanál) = 10 ml
1 ek.
(evőkanál) = 15 ml
Amikor még kevesebbet kellett
fizetni a gyógyszerekért, akkor is luxus volt a maradék gyógyszert kidobni, ma
még inkább az.
A lejárati időig szabad csak
felhasználni a gyógyszereket. Az eredeti csomagolásukból ne vegyék ki az
orvosságot és a dobozon feltüntetett lejárati időponthoz szigorúan tartsák
magukat ! Beadás előtt mindig győződjenek meg arról, hogy nem járt-e le a
gyógyszer ! Ha nincs a dobozon, üvegen lejárati idő, vagy nem tudják biztosan
eldönteni annak időpontját, inkább ne használják a gyógyszert !
Biztonságos, zárható helyen
tárolják a gyógyszereket, ahol a gyermekek nem férnek hozzá ! Igaz, hogy a
beteg gyermek nehezen veszi be a számára szükséges gyógyszert, de az
egészséges, mindenre kíváncsi, sok mindenre képes !