1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselõk jogállásáról

A társadalom közmegbecsülését élvezõ, demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitikasemleges, törvényesen mûködõ, korszerû szakmai ismeretekkel rendelkezõ, pártatlan köztisztviselõk intézzék. Ennek érdekében az Országgyûlés, figyelembe véve a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeit is, a következõ törvényt alkotja:

I. fejezet

BEVEZETÕ RENDELKEZÉSEK

1. § (1) E törvény hatálya a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok és országos hatáskörû szervek, központi hivatalok, minisztériumi hivatalok (a továbbiakban együtt: központi közigazgatási szerv) és területi, helyi szerve, az Országos Rendõr-fõkapitányság pénzügyi nyomozó szerve, a megyei, fõvárosi közigazgatási hivatal, valamint a helyi önkormányzat képviselõ-testületének hivatala és hatósági igazgatási társulása, közterület-felügyelete, a körjegyzõség (a továbbiakban együtt: képviselõ-testület hivatala) köztisztviselõinek és ügykezelõinek közszolgálati jogviszonyára terjed ki.

(2) Törvény eltérõ rendelkezése hiányában a köztársasági elnök hivatala, az Országgyûlés hivatala, az Alkotmánybíróság hivatala, az országgyûlési biztos hivatala, az Állami Számvevõszék, a Közbeszerzések Tanácsa, a Nemzeti Földalapkezelõ Szervezet, az Országos Rádió és Televízió Testület Irodája, a Gazdasági Versenyhivatal és a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága köztisztviselõi közszolgálati jogviszonyára is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A köztársasági elnök hivatalának, illetõleg az Alkotmánybíróság Hivatalának vezetõje, valamint az Országgyûlés Hivatalának vezetõi az államtitkárokkal, az országgyûlési biztos hivatalának vezetõje, továbbá a hivatalvezetõk helyettesei, illetve a hivatalvezetõ helyettesi besorolású vezetõk a helyettes államtitkárral azonos illetményben, illetõleg juttatásban részesülnek.

(4) A 17/A. § (5)-(6) bekezdésének hatálya kiterjed azon munkáltatókra és a velük munkaviszonyban álló munkavállalókra, amelyek esetében a munkaviszony létesítésre a 17/A. § (3) bekezdése alapján kerül sor.

(5) A 22/A-22/B. § hatálya kiterjed a köztisztviselõvel közös háztartásban élõ házas-, illetve élettársára, gyermekére.

(6) A közigazgatási szervnél köztisztviselõnek, ügykezelõnek nem minõsülõ munkavállaló munkaviszonyára a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni.

(7) E törvény alkalmazásában

a) köztisztviselõ az (1) és (2) bekezdésben felsorolt szervek (a továbbiakban együtt: közigazgatási szerv) feladat- és hatáskörében eljáró vezetõ és ügyintézõ, aki elõkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve - felhatalmazás esetén - a döntést kiadmányozza, szakértelemmel foglalkozik a rábízott feladatokkal összefüggõ valamennyi kérdéssel, felelõs saját tevékenységéért és munkaterületén a közigazgatási szerv állandó és idõszakos célkitûzéseinek érvényesítéséért, a munkaköri leírásában részére megállapított, illetve a vezetõ által kiadott feladatokat a kapott utasítások és határidõk figyelembevételével, jogszabályok és ügyviteli szabályok ismeretében és betartásával végzi;

b) ügykezelõ az, aki a közigazgatási szervnél közhatalmi, irányítási, ellenõrzési és felügyeleti tevékenység gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli feladatot lát el;

c) közigazgatási szerv az (1) és (2) bekezdésben felsorolt, valamint a 73. § (2) bekezdése alapján kiadott jegyzéken szereplõ szerv;

d) pályakezdõ köztisztviselõ az, aki a besorolása alapjául szolgáló iskolai végzettségének megszerzését követõen egy éven belül elsõ foglalkoztatási jogviszonyként közszolgálati jogviszonyt létesít.

(8) A közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenõrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggõ, valamint ügyviteli feladat ellátására kizárólag közszolgálati jogviszony létesíthetõ.

A közigazgatás, valamint a közszolgálat szakmaisága tekintetében nagy jelentõsége van az e körben megvalósuló történelmi fejlõdésnek.

A társadalmak fejlõdése a társadalmi munkamegosztás részeként kialakította az állami munkavállalók körét, akik munkájukat az általánostól eltérõ különös felelõsséggel látták el, ugyanakkor a munkavállalók széles körétõl eltérõen sajátos elõnyökre tarthattak igényt. Az állami alkalmazottak munkavállalói csoportjának megjelenése a polgári társadalom kibontakozásával teljesedett ki, országonként különbözõ idõben és eltérõ módon, illetve ütemben. Az állami szerepvállalás erõsödése a közösségi szükségletek kielégítésében az állam személyi állományának megerõsödéséhez, illetve az állami feladatok sajátosságaihoz igazodó foglalkoztatási jogviszonyok kialakulásához vezetett.

Az egységesítés mellett tehát jól tetten érhetõ az egyes közszolgálati tevékenységi körök közötti differenciálásra való igény. A személyi állományon belüli elkülönülés ellenére meghatározhatók azok az általános vonások, amelyek minden közszolgálati tevékenységet jellemeznek

- az állam (önkormányzat), illetõleg az állam által erre feljogosított szerve mûködésének elõsegítésére irányul;

- kifejezetten a közösségi szükségletek kielégítését célozza;

- az állam (önkormányzat) nevében csak az államot (önkormányzatot) illetõ eszközök alkalmazásával, vagy alkalmazásának kilátásba helyezésével végezhetõ;

- bizalmi jellegû, a foglalkoztatott szigorú felelõsségével és engedelmességi kötelezettségével jár, s ehhez különös elismerés kapcsolódik;

- a feladat megoldására alkalmazható eszközök és módszerek jellemzõen közhatalmi jellegûek.

A közszektorban dolgozók helyzetének vizsgálata, elemzése és továbbfejlesztése minden kormányzat legfõbb teendõi közé tartozik. A kormányzat célkitûzése, hogy a közszolgálati dolgozók kiválasztására, alkalmazási feltételeik meghatározására, képesítésére, képzésére és továbbképzésére, díjazására, illetve elõmenetelére hosszú távon érvényesíthetõ, s egymással összhangban álló elképzelések, célkitûzések (szakmai koncepciók) álljanak rendelkezésre. E szakmai koncepciók összességét nevezzük személyzetpolitikának. A személyzetpolitika érvényesítésének legfontosabb eszköze a jogi szabályozás, amely minden esetben a közszolgálati dolgozók munkavégzésének sajátosságaihoz igazodik. E sajátosságok azzal indokolhatók, hogy

- a közszolgálati dolgozók a társadalomban sajátos szerepet töltenek be;

- a közigazgatás az állam mindennapos tevékenységét látja el a legszélesebb körben (pl. engedélyez, nyilvántartást vezet, közrendet biztosít, a szociális rendszert, az egészségügyet és az oktatásügyet szervezi, illetve mûködteti stb.);

- e feladatok ellátásához kiterjedt eszközökkel rendelkezik bírságolhat, büntethet, megtilthat, elõírhat, elzárhat, kisajátíthat, korlátozásokat rendelhet el;

- közremûködik a politika kidolgozásában, illetve végrehajtja a törvényes döntéseket.

A speciális jogi szabályozás legmagasabb szintû kiteljesedése az önálló törvényi szabályozás megalkotása. Magyarországon a modern közszolgálat feltételeinek megteremtéséhez a végsõ lépést az Országgyûlés 1992. március 31-én tette meg, amikor elfogadta a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt. E törvény elsõ alkalommal szabályozza önállóan és teljes körûen a közigazgatásban dolgozók munkavégzésével kapcsolatos foglalkoztatási viszonyokat, s ezáltal mintegy százezer köztisztviselõ személyzeti igazgatásának napi feladatait érinti. A Ktv. hatályba lépése óta eltelt idõszak alatt felhalmozódott jogalkalmazási tapasztalatok idõszerûvé tették, hogy kommentárszerûen foglaljuk össze azokat a felsõbírósági döntéseket, - ahol ez indokolt - bírósági állásfoglalásokat, illetve fõhatósági szakmai álláspontokat, amelyek segíthetik az eligazodást a jogalkalmazók számára a nemegyszer igen nehezen áttekinthetõ jogszabályi rendelkezések, valamint iránymutatások rendszerében. A mindennapi gyakorlati munka megkönnyítése érdekében szakmai-módszertani támpontokat közlünk azzal a céllal, hogy megkönnyítsük a gyakorló szakemberek felelõsségteljes jogalkalmazó tevékenységét. Ahol szükségesnek tartottuk, ott szakirodalmi utalást is tettünk a témakör minél szélesebb körû áttekinthetõsége érdekében.

Szakmai meggyõzõdéssel bízunk abban, hogy e kommentár segítséget nyújthat a köztisztviselõi jogalkalmazással foglalkozó Vezetõk és Kollégák rendkívül fontos tevékenységéhez.

A MAGYAR KÖZSZOLGÁLATI SZABÁLYOZÁS JELLEMZÕI

Az 1992. évi XXIII. törvény preambuluma elõremutató jelleggel kijelöli és meghatározza a közszolgálati szabályozás alapértékeit.

Ezek körébõl az alábbiak kiemelése indokolt:

Rendkívül fontos, hogy mind az állami közigazgatási, mind az önkormányzati közigazgatási rendszerben világosan elhatárolhatók legyenek a politikai és a közigazgatási funkciók. Ezt szolgálja a közigazgatási tevékenység elhatárolása a politikától, a korszerû szakmai ismeretekkel rendelkezõ, kizárólag a köz érdekében munkálkodó, a társadalom által megbecsült köztisztviselõi kar kialakítása, mely lehetõvé teszi a közügyek demokratikus intézését.

A külön törvényi szabályozás alapvetõ indoka az, hogy a közszolgálati jogviszony tartalma sok tekintetben eltér a tipikus munkaviszonytól, továbbá a köztisztviselõket terhelõ többletkötelezettségek és a gazdasági szférához képest kedvezõtlen jövedelmi viszonyok bizonyos többletjogok és kedvezmények biztosítását indokolják.

A köztisztviselõk esetében az alkalmazás feltételei szigorúbbak az általános munkajogi feltételekhez képest. Általános követelmény - amely alól felmentés nem adható - a büntetlen elõélet, a teljes cselekvõképesség, a legalább középiskolai végzettség és a magyar állampolgárság. Ezen túlmenõen az egyes közszolgálati munkakörökre jogszabály (vagy jogszabályi felhatalmazás alapján a munkáltató) meghatározott iskolai végzettséget, képesítést, illetõleg gyakorlati idõt állapíthat meg. E követelmények alól a törvény csak igen szûk körben enged felmentést. A köztisztviselõnek ezen felül közigazgatási alapvizsgát és szakvizsgát kell tennie.

A törvény szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg a köztisztviselõk esetében. Például a köztisztviselõ - a következõ választásokon - nem lehet helyi önkormányzati képviselõ annál az önkormányzatnál, amely az õt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködik. Munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével teljesíthet. A vezetõ megbízatású köztisztviselõ pedig (tudományos, oktatói, mûvészeti, lektori, szerkesztõi és jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenység kivételével) munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt egyáltalán nem létesíthet.

A Ktv. korlátozza a köztisztviselõk pártokkal kapcsolatos tevékenységét is. Így pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében (a képviselõ-választásokon jelöltként való részvételt kivéve) közszereplést nem vállalhat.

A köztisztviselõt a közszolgálati jogviszonyból eredõ kötelezettségének vétkes megszegése esetén fegyelmi felelõsség terheli. A kiszabható fegyelmi büntetéseket, a fegyelmi eljárás lefolytatásának szabályait, valamint a munkáltató és a köztisztviselõ ezzel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit a Ktv. külön fejezete tartalmazza. Ennek kiemelése azért is fontos, mert a Munka tv. a fegyelmi felelõsség intézményét nem ismeri.

A jogokat és kedvezményeket tekintve elsõ helyen említhetõ a közszolgálati jogviszony felmentéssel történõ megszüntetésének szigorú korlátozása. A Ktv. tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor felmentésre sor kerülhet. E szabályok megítélésünk szerint kellõ védelmet biztosítanak a köztisztviselõ számára, ugyanakkor nem akadályozzák a közigazgatás korszerûsítése során szükségessé váló átszervezéseket, szervezeti változásokat, és a feladataik ellátására alkalmatlan köztisztviselõk jogviszonyának megszüntetését. Lényeges garancia, hogy a jogsérelem esetén a köztisztviselõ e körben is kérheti a bíróságtól a munkáltatói döntés felülvizsgálatát.

Ha a köztisztviselõ jogviszonya felmentéssel szûnik meg, õt - az általános munkajogi szabályokhoz képest - magasabb mértékû végkielégítés illeti meg, továbbá a törvényben meghatározott hat hónapos felmentési idõtartam legalább felére a munkavégzési kötelezettség alól fel kell menteni.

A köztisztviselõt az általánosnál több alapszabadság és pótszabadság illeti meg.

A köztisztviselõk védelmét szolgálja, hogy a minõsítési és fegyelmi eljárás során - a köztisztviselõ kérelmére - a közigazgatási szervnél mûködõ munkavállalói érdekképviseleti szerv részvételét biztosítani kell. Ugyancsak garanciális szabály, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatására vizsgálóbiztost kell kijelölni, a döntést pedig háromtagú fegyelmi tanács hozza meg, s nem pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója.

A KÖZSZOLGÁLATI RENDSZEREK TÍPUSAI

A ma is létezõ közszolgálati rendszerek hosszú történelmi folyamat eredményeként alakultak ki. A feudális viszonyok között az abszolút monarchiák viszonylag korán kiépítették a centralizált és hivatásos személyzettel mûködõ bürokratikus államszervezetet. A polgári államok kialakulásával a professzionális hivatalnoki kar megtartotta társadalmi befolyását, s lényegében az állami berendezkedés nélkülözhetetlen részévé vált. Az európai fejlõdésre, különösen a francia és a porosz minta volt a legnagyobb hatással. Ugyanakkor jellemzõen két egymással ellentétes rendszer terjedt el a polgári államokban az ún. zárt közszolgálati rendszer, valamint a nyitott rendszer. Az elsõ legfõbb értéknek a stabilitást tekintette, ezért részletesen szabályozza a közszolgálatra való alkalmasság, az elõmenetel, a felelõsség, a díjazás, a képzés és továbbképzés követelményeit. Az utóbbi szorosan kötõdött a politikai rendszer változásaihoz, s ezért olyan jogszabályi környezetet alakított ki, amelyben csak rövid idõszakra alkalmazhatók a közhivatalnokok. Fõleg az Egyesült Államokban találkozhatunk ezzel a megoldással, ami miatt az ott meghonosodott rendszert zsákmányrendszernek is szokás nevezni. Ennek lényege, hogy a választásokon gyõztes párt bizalmi alapon választhatta ki fõleg a magas beosztású közhivatalnokokat, mivel csak ily módon látta biztosítottnak politikai elképzeléseinek megvalósítását. Természetesen, ha a soron következõ választás a kiválasztott közhivatalnokok számára kedvezõtlen eredménnyel zárult, az új kormány megalakulásával távozniuk kellett a közszolgálatból. A rövid távra szóló közszolgálati alkalmazás arra késztette a hivatalnokokat, hogy hivatali mûködésük alatt minél teljesebben megszerezzék a személyes boldogulásukhoz egyébként szükséges kedvezményeket, illetve javakat, s emiatt a köz szolgálata háttérbe szorult. Ennek is köszönhetõ, hogy a tisztán nyitott rendszerek ma már egyetlen államban sem léteznek, számos, a zárt rendszerre jellemzõ kötöttséget, illetve korlátozást vezettek be, hogy ezzel is elõmozdítsák az érdemeken alapuló karrierrendszer megerõsödését.

A különbözõ közszolgálati rendszerek korántsem egységesek abban, hogy kiket tekintenek közszolgálati alkalmazottnak, illetve köztisztviselõnek. Általában köztisztviselõnek tekintik azt, aki állandó munkaviszonyban áll az állammal, az önkormányzattal, vagy azok intézményeivel. Nem rendelkezik köztisztviselõi jogállással viszont az, akit munkaszerzõdéssel, vagy a versenyszféra szabályai szerint mûködõ közintézménynél alkalmaznak. Ugyanakkor számos esetben következetlen szabályozásokkal is találkozhatunk, mivel egyes országokban a piaci logika szerint mûködõ állami vállalatok munkavállalóit is köztisztviselõnek tekintik, míg a közlekedés és az energiaszolgáltatás területén - bár állami tulajdonról és közszolgáltatásról van szó - a munkavállalók nem minõsülnek köztisztviselõnek.

A magyar jogi szabályozás a Ktv. rendelkezéseihez igazodva eredetileg a következõ fogalom-meghatározást tartalmazta: közszolgálati jogviszonynak az állam és az önkormányzat, valamint a nevükben foglalkoztatott alkalmazott között munkavégzés céljából létesített jogviszonyt kell tekinteni, amelyben mindkét felet sajátos kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg (Ktv. 5. §). 2001. július 1-jétõl módosult az elõbb ismertetett definíció, így közszolgálati jogviszony az állam, illetve a helyi önkormányzat, valamint a nevükben foglalkoztatott köztisztviselõ között a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony, amelyben a munkavégzéssel szükségszerûen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenõen mindkét felet többletkötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg.

A szakirodalomban akad olyan nézet is, amely kizárólag a közigazgatás területén foglalkoztatottak tevékenységébõl indul ki és csak azokat a munkavállalókat tekinti köztisztviselõknek, illetve közszolgálati dolgozóknak, akik munkájuk révén a közigazgatáshoz, valamint a hatalom gyakorlásához közvetlenül kapcsolódnak és kiemelkedõ szerepük van a politika megvalósításában.

Magunk részérõl azzal a kategorizálással értünk egyet, amely szerint a közszolgálatban vannak kinevezett köztisztviselõk, akik az általános és speciális köztisztviselõi státusz minden elõnyébõl részesülnek és vannak olyan szerzõdéssel alkalmazott munkavállalók, akik munkaviszonya bármikor felmondható. A szerzõdéssel alkalmazottakat két alcsoportra oszthatjuk. Egyrészt a közjogi szabályok alá tartozókra, másrészt a magánjogi szabályok alapján alkalmazottakra. A közjogi szabályok szerint megkötött szerzõdések a kinevezett köztisztviselõkhöz közel azonos kedvezményeket biztosítanak, sõt gyakran a pályázati rendszer kikerülésének lehetõségét is megteremtik A szerzõdés egy másik kategóriája lényegében magánjogi szerzõdésnek minõsül, mivel a szerzõdtetettek alkalmazása vállalkozási, illetve megbízási szerzõdések formájában történik. Az ilyen szerzõdéssel alkalmazott munkavállalókat sehol sem tekintik köztisztviselõnek, ezért statisztikailag sem veszik õket figyelembe. (Lásd Dr. Balázs István - Dr. Mihajlov Dobromir A Nyugat-európai országok közszolgálati rendszerei és önkormányzati közszolgálatainak sajátos vonásai. Budapest. 1989., kézirat)

A magyar közszolgálat történetében egyaránt találunk a zárt és nyitott rendszerre utaló elemeket. Az 1874-ben elfogadott, majd 1896-ban korszerûsített Pénzügyi Szolgálati Szabályzat megalkotása a mai értelemben vett zárt rendszer kiépülésének kezdetét jelentette. S bár az 1930-as évekre jellemzõ amerikai üzemszervezési és irodaszervezési tapasztalatok átvétele a magyar közszolgálati rendszerre is nagy hatást gyakorolt, a fejlõdés továbbra is alapvetõen a zárt rendszer irányában folytatódott. Az átfogó törvényi szabályozás gondolata már ebben az idõszakban felvetõdött, aminek köszönhetõen született meg az 1885. évi XI. törvénycikkbe foglalt ún. nyugdíjtörvény, az 1883. évi I. törvénycikkbe foglalt minõsítési törvény, az 1893. évi IV. törvénycikkbe foglalt illetménytörvény, az 1912. LXV. törvénycikkbe foglalt újabb nyugdíjtörvény, s az 1934. évi I. törvénycikkbe foglalt nyugdíjnovella.

A II. világháború befejezését követõen a koalíciós pártok közötti kiélezett politikai harcok rányomták bélyegüket a közszolgálati rendszer fejlõdésére is. A korábban zárt rendszer egyre inkább fellazult, s a zsákmányrendszerre jellemzõ vonások szerint kezdett mûködni. Ennek oka, hogy a pártok a számukra fontos állásokra saját bizalmi emberüket állították, hogy egymást szorítsák ki a politikai hatalomból. A közigazgatás túlpolitizáltságához az is hozzájárult, hogy a háború elõtti alkalmazottak nagy része a korábbi rendszerhez fûzõdõ kapcsolatai miatt politikailag ellehetetlenült.

A kommunista párt hatalmának kiteljesedését követõen tovább folytatódott a rendszer nyitottabbá válása. Ez elsõsorban a képesítési követelmények fokozatos lebontásában, illetve csaknem teljes felszámolásában nyilvánult meg. A szakmai követelmények háttérbe szorultak, s a politikai megbízhatóság vált meghatározó szemponttá. Kiemelendõ, hogy a szakmai színvonal zuhanása évtizedekre kihatóan megrendítette az állampolgárok közigazgatásba vetett bizalmát.

A személyi állomány szakmai rehabilitációjának elsõ jele, hogy 1953-ban a helyi államigazgatási vezetõk képzésére és továbbképzésére létrehozták a Tanácsakadémiát. A képzésben kezdetekben a politikai szempont volt uralkodó, késõbb azonban a gyakorlatias szakmai felkészítés került elõtérbe. A szakmaiság érvényesítésében valódi áttörést a 25/1977. (VII. 9.) MT rendelet hozott, mivel 1945 óta ez volt az elsõ olyan jogszabály, amely a központi közigazgatás vezetõire és ügyintézõire képesítési elõírást állapított meg. S bár az 1001/1987. (I. 15.) MT határozat is még a politikai szempontoknak alárendelten kezelte a személyzeti munkát, a 80-as évek vége felé egyre határozottabban fogalmazódott meg a köztisztviselõkre vonatkozó önálló törvényi szabályozás megalkotásának szükségessége. Ennek indokai

- a közigazgatásban dolgozók olyan közhatalmat gyakorló szervek alkalmazottai, amelyek - széleskörû szolgáltató tevékenységük mellett - az állam végrehajtó funkcióját látják el;

- az állami tevékenység e szervek mûködésében jelenik meg a legszélesebb körben (gazdaság befolyásolása, közrend biztosítása, nyilvántartások vezetése, az oktatás és az egészségügy megszervezése, a szociális védõháló kiépítése és mûködtetése);

- a köztisztviselõk olyan eszközökkel rendelkeznek a feladataik ellátásához, amelyek közvetlenül érintik az állampolgárokat és szervezeteiket (feladatot szabnak meg, engedélyeznek, tiltanak, korlátozásokat rendelnek el, büntetnek, bírságolnak);

- a közigazgatás területén a teljesítmény mérése nehezen megoldható, ezért csak a körültekintõ szabályozás biztosíthatja, hogy a szubjektív megítélés miatt a köztisztviselõ ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe és az elismerés összhangban álljon a teljesítménnyel;

- a személyi állomány csak akkor válhat a közigazgatás stabilizáló tényezõjévé, ha szakmai függetlenségét jól körülhatárolt, kötelezõ érvényû szabályok biztosítják.

Az önálló és átfogó törvényi szabályozás iránti igényt elsõ alkalommal a Ktv. megalkotása elégíthette, illetve elégíti ki.

A KTV. SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE

Bár a Ktv. átfogóan szabályozza a közszolgálati jogviszonyt, a rendszer mûködését a törvényen kívül, más jogszabályok is biztosítják. Az általános kereteket az Alkotmány határozza meg. Ennek értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Az Alkotmány azt is elõírja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek intézésében és rátermettségének, képzettségének, valamint tudásának megfelelõen közhivatalt viseljen [Alkotmány 70. § (4)]. Legmagasabb szintû jogszabályunk tehát deklarálja, hogy a közszolgálati pálya minden magyar állampolgár elõtt nyitva áll, feltéve, hogy megfelel a jogszabály, illetve a munkáltató által meghatározott szakmai képesítési követelményeknek.

A rendszerváltozást követõen alapvetõen megváltozott a foglalkoztatási jogviszonyok szabályozása. A korábban egységes szabályozást differenciált szabályozás váltotta fel, s a Parlament megalkotta a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvényt, a versenyszférában dolgozó munkavállalók jogállásának szabályozására, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt, a költségvetési intézményeknél alkalmazott munkavállalók jogállásának rendezésére, illetve a bírák, az ügyészek és az ügyészségi dolgozók elõmenetelérõl és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvényt, illetve az e törvényt hatályon kívül helyezõn bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvényt, a továbbá az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvényt, majd a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényt. E törvényekhez illeszkedik megfelelõen a Ktv., amely a köztisztviselõk sajátos helyzetét hivatott rendezni.

A Ktv. szabályozásában meg kell jelenniük mindazoknak a jogoknak és kötelezettségeknek, amelyek a munkavégzéssel összefüggésben általában felmerülnek, de érvényesíteni kell azokat a szempontokat is, amelyek a közérdek érvényesítését szolgálják és indokolják, hogy a munkáltatói jogokon túl közhatalmi eszközöket is igénybe lehessen venni. Ennélfogva a megoldandó feladat jellege, s az ehhez igénybe vehetõ eszközök természete indokolja, hogy az ilyen tartalmú munkavégzés az általánoshoz képest különös feltételekkel és tartalommal legyen szabályozva. E szabályozásból ki kell tûnnie a közhatalom elsõdleges felelõsségének a közfeladatok megoldásáért.

Sajátos magyar megoldás, hogy a közszolgálatban dolgozók jogállását nem egységes törvény szabályozza, hanem több, egymástól független törvényt kell alkalmazni. Ennek legfõbb oka, hogy az érintett személyi kör közhatalom gyakorlásában való részvétele, valamint a politikával való közvetlen kapcsolata alapvetõen különbözik.

A Ktv.-hez kapcsolódó törvényi szintû szabályozást ún. végrehajtási kormányrendeletek egészítik ki, amelyek az alábbiak:

- a miniszterek munkáltatói jogáról szóló 112/1992. (VII. 7.) Korm. rendelet;

- a köztisztviselõk képesítési elõírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet;

- a köztisztviselõk továbbképzésérõl és a közigazgatási vezetõképzésrõl szóló 199/1998. (XII. 4.) Korm. rendelet;

- a közigazgatási és az ügykezelõi alapvizsgáról szóló 51/1993. (III. 31.) Korm. rendelet;

- a közigazgatási szakvizsgáról szóló 35/1998. (II. 27.) Korm. rendelet;

- a közszolgálati jogviszonnyal összefüggõ adatkezelésre és a közszolgálati nyilvántartásra vonatkozó szabályokról szóló 233/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet;

- a tartós külszolgálatról szóló 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet;

- a vagyonnyilatkozat tételérõl, átadásáról, kezelésérõl, az abban foglalt adatok védelmérõl, valamint a Közszolgálati Ellenõrzési Hivatal szervezetérõl, mûködésérõl és az ellenõrzési eljárás lefolytatásáról szóló 114/2001. (VI. 29.) Korm. rendelet;

- a köztisztviselõk tartalékállományba helyezésérõl és a betöltetlen köztisztviselõi állások nyilvános közzétételérõl szóló 150/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet;

- a kiemelt fõtisztviselõi és a központi tisztikar mûködtetésérõl szóló 164/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet.

Magasabb szintû jogszabály felhatalmazása alapján miniszteri rendelet is szabályozhat közszolgálati kérdéseket. Ebben az esetkörben általában technikai jellegû normákról van szó, de az is elõfordul, hogy a rendelet tartalmi kérdéseket rendez. Így pl. a közszolgálati nyilvántartás egyes kérdéseirõl szóló 7/2002. (III. 12.) BM rendelet meghatározza a központi közszolgálati nyilvántartás részére történõ adatszolgáltatás technikai szabályait és teljesítésének határidejét, a feladat ellátásának ellenõrzését, ugyanakkor részletesen elõírja a közszolgálati adatvédelmi szabályzat alapvetõ tartalmi követelményeit, valamint az alapnyilvántartás adatlapjának struktúráját. Vagy például a címzetes fõjegyzõi cím adományozásának, megszûnésének és visszavonásának eljárási szabályairól szóló 44/2001. (XII. 27.) BM rendelet.

A közszolgálat normatív szabályozása csak kivételesen teszi lehetõvé az általánostól eltérõ helyi szabályozást. Erre is csak akkor kerülhet sor, ha a Ktv. ezt kifejezetten megengedi. Mindez 2001. július 1-éig a következõképpen alakult:

a) az önkormányzati képviselõ-testület rendeletben, a képviselõ- testület hivatalának köztisztviselõje számára a Ktv.-ben foglaltakhoz képest a munkavégzésre, a munka- és pihenõidõre, s egyéb juttatásokra eltérõ szabályokat állapíthatott meg. Fontos követelmény azonban, hogy ezek a szabályok csak kedvezõbbek lehettek a Ktv.-ben foglaltaknál,

b) az önkormányzat képviselõ-testülete jogosult és egyben köteles volt rendeletben évente megállapítani az illetményalapot, de figyelembe kellett vennie a helyi érdekegyeztetés állásfoglalását, valamint az államigazgatásban érvényes illetményalap nagyságát is, továbbá az önkormányzat által megállapított illetményalap nem lehetett alacsonyabb, mint az elõzõ évi.

A szabályozási rendszer legalsóbb szintjét a munkáltatói intézkedések képezik. A jogszabály több esetben a munkáltatói jogkör gyakorlóját hatalmazza fel arra, hogy a helyi sajátosságokra tekintettel állapítson meg speciális követelményeket. Ha a munkáltató nem él a szabályozás lehetõségével, akkor a jogszabályban megállapított általános követelmények lesznek az irányadók. Így pl. a közszolgálati jogviszony létesítését a munkáltatói jogkör gyakorlója az általános jogszabályi feltételeken túlmenõen általa meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati idõ letöltéséhez, valamint egészségi és pszichikai alkalmassághoz kötheti [Ktv. 7. § (3)]. Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója normatív szabályozásra kap felhatalmazást, a munkáltatónak feltétlenül gondoskodnia kell a szabályozási kötelezettség teljesítésérõl. Erre példa, hogy a közigazgatási szerveknek 1993. december 31-ig el kellett készíteniük az ún. közszolgálati adatvédelmi szabályzatukat. Ebben meg kellett határozniuk a közszolgálati nyilvántartásra és a személyi iratokra vonatkozó általános és különös adatvédelmi és adatbiztonsági szabályok végrehajtását biztosító legszükségesebb ügyviteli, adatbiztonsági és védelmi intézkedéseket. Ha a munkáltató nem teljesítette e szabályozási kötelezettségét, ez felvetheti a közigazgatási szerv vezetõje fegyelmi felelõsségének kérdését.

A helyi szabályozási tárgyköröket már korábban is célszerû volt egységes közszolgálati szabályzatban összegezni, amelyeket a sajátosságokra tekintettel speciálisan indokolt rendezni. Ezek a következõk lehetnek

- a munkáltatói jogkörök gyakorlása, mivel a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetõje törvény eltérõ rendelkezéseinek hiányában a munkáltatói jogkört a hivatali szervezet vezetõ megbízású köztisztviselõjére írásban átruházhatja [Ktv. 6. § (1)]. Ha a közigazgatási szerv vezetõje él a normatív szabályozás lehetõségével és a törvényi szabálytól eltérõen kívánja telepíteni a munkáltatói jogok gyakorlását, gondoskodnia kell arról, hogy az érintett köztisztviselõk megismerhessék a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjét, ezért indokolt volt, hogy a szabályozás normatívan és mindenki számára megismerhetõ módon jelenjen meg a helyi közszolgálati szabályzatban;

- a munkaidõ, a munkarend, mivel a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetõje egyes szervezeti egységeknél vagy munkakörökben eltérõ munkabeosztást is megállapíthatott [170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 2. § (2)]. Ez a szabályozási lehetõség természetesen nem mûködött fõszabályként, ezért csak kivételesen élhetett a munkáltatói jogkör gyakorlója az eltérõ munkaidõ-beosztás megállapításával, s csak olyan szervezeti egységekre, illetve munkakörökre kiterjedõen, amelyek sajátossága az eltérést feltétlen indokolta;

- a köztisztviselõ helyettesítése;

- a köztisztviselõ jutalmazása;

- a ruházati költségtérítés;

- a kedvezményes munkahelyi közétkeztetés vagy étkezési hozzájárulás;

- a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítés;

- az üdülési hozzájárulás;

- az egyéb munkáltatói támogatás(ok) kérdései [2001. július 1-jéig ld. a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 3. §, 5. §, 7-10. §-ait!].

Összegzésképpen a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályozás jellege szerint lehet

- törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, helyi önkormányzati rendelet;

- munkáltatói általános érvényû belsõ szabályozás (szervezeti és mûködési szabályzat, közszolgálati szabályzat, adatvédelmi szabályzat stb.).

Sajátos problémát vet fel a Ktv. szervi hatályának kérdése. A jogalkalmazás megkönnyítendõ a Kormány határozatban állapítja meg azoknak a szerveknek a körét, amelyek a Ktv. hatálya alá tartoznak [1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat].

Mindezekbõl kitûnik, hogy a jelenlegi jogi szabályozásra a részletezettség, illetve a tagoltság a jellemzõ. Az egységes személyzeti politika azonban csak az egységes jogi szabályozás eszközével biztosítható, ezért a jövõben feltétlenül foglalkozni kell a jogi szabályozás összhangjának megteremtésével valamint ahol ez indokolt, az egységes szabályozás kérdésével.

Az e körbe tartozó követelményeket szolgálja a korábbiakban említett 2001. július 1-jétõl életbe lépett módosítás, amely hatályon kívül helyezte a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendeletet amely az abban foglalt tárgyköröket megújította és garanciális okokból már törvényi szinten szabályozza.

Ugyancsak az egységesítést szolgálta az a törvényi elõírás is, hogy 2001. november 1-jéig a közigazgatási szerveknek közszolgálati szabályzatot kellett készíteniük. Az ehhez kapcsolódó kérdéseket a Ktv. késõbbiekben részletesen is tárgyalt új szabályainál átfogóan is érintjük és alkalmazásukhoz jogalkalmazási támpontokat ismertetünk.

A Ktv. szervi hatálya szerint a törvény rendelkezéseit fõszabályként a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok, az országos hatáskörû szervek, központi hivatalok, minisztériumi hivatalok a központi közigazgatási szervek, valamint dekoncentrált szervei, a helyi önkormányzatok képviselõ-testületeinek hivatala és hatósági igazgatási társulása, közterület-felügyelete, továbbá a körjegyzõség foglalkoztatási viszonyaira kell alkalmazni. A központi hivatalok önállóan látják el feladataikat, s gyakorolnak államigazgatási hatásköröket. A minisztériumi hivatal pedig a miniszter feladat- és hatáskörét gyakorolja, s annak nevében eljáró szerv. A közterület-felügyelet Ktv. szervi hatálya alá vonását jogszabályi szempontból az 1999. évi LXIII. törvény rendelkezései alapozzák meg. A Miniszterelnöki Hivatalt, a minisztériumokat, a központi hivatalokat és a minisztériumi hivatalokat, az országos hatáskörû szerveket együttesen központi közigazgatási szerveknek nevezzük. E fogalom meghatározásnak azért van jelentõsége, mert a Ktv. több kérdés kapcsán hivatkozik a központi közigazgatási szervekre. Pl. központi közigazgatási szerv alaptevékenysége keretében középiskolai végzettségû köztisztviselõt nem alkalmazhat [Ktv. 7. § (6)]. A központi közigazgatási szervi meghatározást alkalmazza a jogalkotó az illetménykiegészítésre jogosultak körének meghatározásánál is [Ktv. 44. §].

A törvényalkotó a Ktv. szervi hatályát háromféleképpen határozza meg. Kifejezetten e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok, a központi hivatalok és a minisztériumi hivatalok, az országos hatáskörû szervek, a központi közigazgatási szervek dekoncentrált szervei, a helyi önkormányzatok képviselõ-testületeinek hivatala, közterület-felügyelete - az 1999. évi LXIII. törvény alapján - és hatósági igazgatási társulása, valamint a körjegyzõségek foglalkoztatási viszonyaira.

Mint ahogy már errõl korábban szó volt, az állami és önkormányzati költségvetési intézményben foglalkoztatottak jogviszonyára a Kjt.-t kell irányadónak tekinteni. A Ktv. szervi hatályának kiterjesztése a közhatalmat gyakorló teljes állami szférára elvi és gyakorlati okokból is egyaránt aggályos lett volna. Ennek oka, hogy a hatalom megosztásának elvébõl adódóan kérdésessé vált, hogy a Kormány megállapíthat e kötelezõ érvénnyel szabályokat az államhatalom mûködéséhez szorosan kapcsolódó nem kormányzati szerveknél foglalkoztatott munkavállalók jogviszonyára. A törvényalkotó ugyanis számos esetben a Kormányt hatalmazza fel arra, hogy a Ktv. keretei között végrehajtási szabályokat állapítson meg. Ugyanakkor azt is figyelembe kellett venni, hogy az említett szerveknél dolgozó munkavállalók jogviszonya alapvetõen megegyezik a kormányzati szerveknél alkalmazott munkavállalók jogviszonyának sajátosságaival, ezért nem lett volna szerencsés minden egyes nem kormányzati szervre önálló törvényi rendelkezéseket alkotni a foglalkoztatási jogviszony rendezésére. Az ellentmondás feloldására a törvényalkotó azt a megoldást választotta, hogy egyrészt bizonyos munkaviszonyokra (pl. a bírák, ügyészek munkaviszonyára) egyáltalán nem terjesztette ki a törvény hatályát, míg más szervek esetében a Ktv.-t szubszidiárius (ún. helyettesítõ) normaként rendelte alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a Ktv. szabályait csak akkor kell alkalmazni, ha az adott szervekrõl szóló külön törvények eltérõen nem rendelkeznek.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény a Gazdasági Versenyhivatalnál közszolgálati jogviszonyban állókra is a Ktv.-t rendeli alkalmazni azzal, hogy a versenytörvényben meghatározott eltéréseket is figyelembe kell venni. A Ktv. ezért a szervi hatály kapcsán a Gazdasági Versenyhivatalt is szerepelteti a felsorolásban. Hasonló okból egészül ki a fenti felsorolás más, nem kormányzati közigazgatási szervekkel is. Kiemelendõ, hogy a fenti rendelkezések csak az érintett szervekre vonatkoznak. Megjegyzendõ, hogy a szervi hatály kiegészülésére vonatkozó rendelkezés hatálybalépési idõpontja 1998. január 1. volt, de ez nem jelenti azt, hogy a nem kormányzati szerveknél alkalmazott munkavállalók - ide értve a Gazdasági Versenyhivatalt is - e kiegészítés hatálybalépése elõtt ne minõsültek volna köztisztviselõknek.

2001. július 1-jétõl a 2001. évi XXXVI. törvény a fenti szervezeti kört kiegészítette a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságával, amelynek foglalkoztatottjai jelentõs köztestület hivatali feladatokat látnak el. E bõvítõ rendelkezéssel teljesebbé és egyértelmûbbé vált az érintett hivatal személyi állományának jogállása, mivel az ottani munkavállalók eddig is közszolgálati jogviszonyban álltak.

Eltérõ rendelkezés hiányában nem terjed ki a Ktv. hatálya a honvédség, a határõrség, a rendõrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Köztársasági õrezred, a tûzoltóság, a katasztrófavédelem, a vám- és pénzügyõrség, a büntetés-végrehajtás, a polgári védelem és a fegyveres biztonsági õrség szerveire. E szervek esetében is beszélhetünk közhatalmi jogosítványokról és államigazgatási hatáskörökrõl, mégis a törvényalkotó úgy ítélte meg, hogy feladataik és szervezetük sajátosságai miatt célszerû továbbra is fenntartani azt a megoldást, amely szerint az ott dolgozók szolgálati viszonyát külön törvényi rendelkezések szabályozzák. E rendelkezések egyébként lehetõvé teszik, hogy pl. a rendõrségnél a felügyeletet ellátó miniszter köztisztviselõi munkaköröket állapítson meg, amelyek betöltõire természetesen a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni függetlenül attól, hogy nem a Ktv. hatálya alá tartozó szervnél állnak alkalmazásban.

Bár a törvényalkotó megpróbálta egyértelmûen meghatározni a Ktv. szervi hatályának körét, a gyakorlatban mégis számos probléma vetõdik fel azzal kapcsolatban, hogy mely szervek tartoznak a köztisztviselõi törvény hatálya alá. E jogalkalmazási problémák megelõzése érdekében a Kormány határozatban sorolja fel azokat a közigazgatási szerveket, amelyek a köztisztviselõi törvény hatálya alá tartoznak [1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat]. A határozatban szereplõ szervek tisztán igazgatási vagy igazgatással vegyes profilú szervezetek. A jegyzék - a kezelhetõség követelményét szem elõtt tartva - vegyes megoldást alkalmaz. Azoknál a szerveknél, ahol az azonosítás nem okoz különösebb problémát, mellõzi az egyedi megnevezést és csak a szervtípusra utal (pl. minisztériumok, önkormányzati szervek stb.), ahol viszont a szervtípus általános megnevezése nem ad egyértelmû eligazítást (pl. országos hatáskörû szervek, dekoncentrált szervek), ott a közigazgatási szerv hivatalos nevét is feltünteti.

A határozat mellékletében szereplõ jegyzék folyamatosan változik aszerint, hogy a Kormány döntése alapján mely szervek átszervezésére, megszüntetésére kerül sor, illetve új feladat esetén milyen szerveket hoznak létre. A szervek jogállásának változásánál minden esetben vizsgálni kell, hogy fennállnak-e a közigazgatási szervvel szemben támasztott ismérvek (pl. közhatalom gyakorlása, államigazgatási feladat- és hatáskör ellátása). Erre azért van szükség, mert gyakran az államigazgatási hatósági jellegû tevékenységekhez vegyes profilú tevékenységek is kapcsolódnak (pl. szolgáltatás, kutatás, koordináció).

A területi közigazgatás reformjának fõ irányairól szóló 1105/1995. (XI. 1.) Korm. határozat már korábban is elõírta, hogy el kell választani a hatósági jellegû államigazgatási ügyek csoportját más, fõként szolgáltató jellegû igazgatási feladatoktól. Az ún. kiszervezés elsõsorban a nem hatósági államigazgatási feladatok közül a szolgáltató típusú mûszaki, laborvizsgálati, információs, dokumentációs, képzési, továbbképzési, kutatási, ellátó és gondnoksági jellegû feladatokat érintheti. Ezeket általában olyan szervezetekhez célszerû telepíteni, ahol hatékonyabban és magasabb színvonalon tudják azonos vagy csökkenõ költségvetési támogatás mellett a szolgáltatást ellátni. Erre elsõsorban a közalapítványok, a közhasznú társaságok, vagy a gazdasági társaságok alkalmasak. (Lásd errõl részletesebben Dr. Balázs István A területi államigazgatási szervek átfogó programjáról, Magyar Közigazgatás 1995/12. szám.)

A Ktv. hatálya alá tartozó közigazgatási szerveket két nagy csoportra szokás osztani: a nem kormányzati és az ún. kormányzati szervekre.

Nem kormányzati szervek

Országgyûlés Hivatala

46/1997. (VI. 5.) OGY határozat

Alkotmánybíróság Hivatala

1949. évi XX. törvény

1989. évi XXXII. törvény

Országgyûlési Biztos(ok) Hivatala

1949. évi XX. törvény

1992. évi LXIII. törvény

1993. évi LIX. törvény

1993. évi LXXVII. törvény

Állami Számvevõszék

1949. évi XX. törvény

1989. évi XXXVIII. törvény

Közbeszerzések Tanácsának Irodája

1995. évi XL. törvény

Országos Rádió és Televízió Testület Irodája

1996. évi I. törvény

Gazdasági Versenyhivatal

1996. évi LVII. törvény

A kormányzati szerveket központi közigazgatási, és területi közigazgatási szervekre oszthatjuk.

Központi közigazgatási szervek

Miniszterelnöki Hivatal

137/1998. (VIII. 18.) Korm. rendelet

Minisztériumok

Belügyminisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Honvédelmi Minisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Igazságügyi Minisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Informatikai és Hírközlési Minisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Külügyminisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

[2002. évi XI. törvény];

Oktatási Minisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Pénzügyminisztérium

[2002. évi XI. törvény];

Országos hatáskörû szervek és központi államigazgatási szervek

Államháztartási Hivatal

322/2001. (XII. 29.) Korm. rendelet;

Foglalkoztatási Hivatal

1991. évi IV. törvény; 9/1996. (XII. 20.) Müm rendelet;

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

[1999. évi CXXIV. törvény; 1997. évi LXXXII. törvény;

1995. évi XCVI. törvény; 1993. évi XCVI. törvény]

Határon Túli Magyarok Hivatala

[90/1992. (V. 29.) Korm. rendelet]

Magyar Ûrkutatási Iroda

[3/1992. (I. 16.) Korm. rendelet]

Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal

[125/2001. (VII. 10.) Korm. rendelet]

Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság

[143/1994. (XI. 10.) Korm. rendelet]

Országos Atomenergia Hivatal

[1996. évi CXVI. törvény; 87/1997. (V. 28.) Korm. rendelet]

Központi Kárrendezési Iroda

[42/1998. (III. 6.) Korm. rendelet]

Országos Mérésügyi Hivatal

[1991. évi XLV. törvény; 127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet]

Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont

[1993. évi LXXIX. törvény; 105/1999. (VII. 6.) Korm. rendelet]

Központi Statisztikai Hivatal

[1993. évi XLVI. törvény; 170/1993. (XII. 3.) Korm. rendelet]

Kormányzati Ellenõrzési Hivatal

[61/1999. (IV. 21.) Korm. rendelet]

Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal

[1992. évi LXVI. törvény; 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet]

Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

[1997. évi CXXXIX. törvény; 162/1999. (XI. 19.) Korm. rendelet]

Állatgyógyászati Oltóanyag-, Gyógyszer és Takarmány-Ellenõrzõ Intézet

[1995. évi XCI. törvény; 25/1996. (IX. 4.) FM rendelet]

Földmérési és Távérzékelési Intézet

[6/1988. (V. 19.) MÉM rendelet]

Állami Erdészeti Szolgálat

[37/1996. (XII. 29.) FM rendelet]

Földmûvelésügyi Költségvetési Iroda

[1991. évi VII. törvény]

Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet

[49/1997. (VII. 4.) FM rendelet]

Országos Borminõsítõ Intézet

[65/1994. (XII. 24.) FM rendelet]

Agrárintervenciós Központ

[108/1997. (XII. 29.) FM rendelet]

Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség

[1997. évi CLV. törvény; 89/1998. (V. 8.) Korm. rendelet]

Mûszaki-Biztonsági Fõfelügyelet

[166/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet; 33/1996. (VI. 25.) IKM rendelet]

Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ

[59/1990. (IX. 25.) Korm. rendelet]

Magyar Bányászati Hivatal

[1993. évi XLVIII. törvény; 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet]

Magyar Geológiai Szolgálat

[1993. évi XLVIII. törvény; 132/1993. (IX. 29.) Korm. rendelet

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet]

A helyi önkormányzatok igazgatási szerveit megyei közgyûlési hivatalokra, valamint a települési önkormányzat képviselõ-testületének hivatalára oszthatjuk. Ez utóbbi típusai közül megkülönböztetjük a községi (nagyközségi) polgármesteri hivatalt, a városi polgármesteri hivatalt, a megyei jogú város polgármesteri hivatalát, a fõvárosi közgyûlés fõpolgármesteri hivatalát, a fõvárosi kerületi polgármesteri hivatalt, és a körjegyzõséget.

A fenti jegyzéket összefoglaló 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozathoz kapcsolódóan megjegyzendõ a 16/1999. (VI. 11.) AB határozat, amely külön is foglalkozott az e körbe tartozó kérdésekkel.

Az elõzõek alapján a Ktv. hatálya alá tartozó közigazgatási szerveket a következõk szerint csoportosíthatjuk

A szervek köréhez kapcsolódóan jogalkalmazási szempontból indokoltan merül fel a kérdés, hogy létrehozhat-e önálló polgármesteri hivatalt a helyi kisebbségi önkormányzat?

Az Országgyûlés az 1993. július 22-én kihirdetett, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvényben (a továbbiakban: Nek tv.) is biztosítja mindazokat a jogokat, amelyek a kisebbségekhez tartozó személyeknek, mint magyar állampolgároknak és ezek közösségeinek nemcsak emberi joga, hanem olyan politikai jogosultsága, amelynek célja nemzeti vagy etnikai önazonosságuk megõrzésének elõsegítése. E törvény 21. §-ának (1) bekezdése alapján az egyes kisebbségek az e törvényben meghatározottak szerint községben, városban és a fõváros kerületeiben

- kisebbségi települési önkormányzatokat, vagy

- közvetett, illetve közvetlen módon létrejövõ helyi kisebbségi önkormányzatokat, valamint

- országos kisebbségi önkormányzatokat

hozhatnak létre.

A 24. § akként rendelkezik, hogy a kisebbségi önkormányzatokra, valamint a helyi kisebbségi önkormányzatokra - ha e törvény másként nem rendelkezik - a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) rendelkezését kell megfelelõen alkalmazni. Az Ötv. értelmében a települési önkormányzat mûködésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való elõkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására létrehozott hivatal látja el a helyi kisebbségi önkormányzat mûködésével, valamint feladat- és hatáskörével kapcsolatos feladatokat is [Ötv. 9. § (2), 38. §]. Közös kisebbségi testület létrehozása esetén pedig az érintett szomszédos települési önkormányzatok képviselõ-testületei a közös kisebbségi testület véleményét figyelembe véve megállapodás alapján szabályozzák, hogy melyik polgármesteri hivatal segíti a közös kisebbségi testület ügyvitelét. A polgármesteri hivatal - a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott módon - köteles a helyi kisebbségi önkormányzatok munkáját segíteni. Ez a kötelezettsége döntõen azért áll fenn, mert a jogszabályok nem adnak lehetõséget arra, hogy a kisebbségi önkormányzatok mellett az egyes kisebbségek "önálló" kisebbségi polgármesteri hivatalt hozzanak létre. A helyi kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatáskörei egyébként sem indokolják az önálló hivatal létrehozását.

Kivételesen a Ktv. hatálya alá nem tartozó szerv esetében is alkalmazni kell a törvény bizonyos rendelkezéseit. Erre kerülhet sor a törvény 17/A. §-a által szabályozott átszervezéskor, amikor is a munkáltató szervezeti vagy jogállásváltozása miatt a Ktv. hatálya már nem terjed ki a jogutód munkáltatóra. A közigazgatás racionalizálása során többször elõfordult, hogy a már említett profiltisztítás miatt bizonyos közigazgatási szerveket az intézményi szférába soroltak, illetve gazdálkodó szervekké alakították át. E szervezeti változások természetesen az ott foglalkoztatottak munkajogi jogállását is érintette, mivel köztisztviselõi jogviszonyuk közalkalmazotti vagy munkajogviszonnyá alakult át. A jogviszony átalakulásának feltételeit szabályozza a Ktv. 17/A. §-a, amelyrõl majd a késõbbiekben lesz részletesebben szó. A szervi hatály kapcsán csupán annyit kell megjegyezni, hogy a jogállásváltozás miatt a jogalkotó olyan garanciális szabályokat írt elõ, amelyek érvényesülését a nem közigazgatási szerveknél is biztosítani kell. Ez az oka annak, hogy ebben az esetben a Ktv. 17/A. §-ában meghatározott bizonyos rendelkezéseket olyan szerveknél is alkalmazni kell, amelyek egyébként nem tartoznak a törvény szervi hatálya alá.

A törvény differenciáltan szabályozza a közigazgatási szervnél alkalmazott munkavállalók jogállását.

A Ktv. 2001. június 30-áig különbséget tett szûkebb értelemben vett köztisztviselõk (vezetõk és ügyintézõk), valamint ügykezelõk és fizikai alkalmazottak között. Köztisztviselõnek minõsült az, aki a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljárva ügydöntõ hatáskörrel rendelkezik, illetve érdemi feladatot ellátó vezetõ, vagy ügyintézõ.

Az ügyviteli feladatot ellátó ügykezelõnek, míg minden más munkavállaló, fizikai alkalmazottnak minõsült. S bár munkakörükbõl számos különbség fakad, a törvényalkotó alapvetõen mégis egységesen szabályozta foglalkoztatásukat, amennyiben közszolgálati jogviszonyban állónak ismerte el õket, ám nem köztisztviselõnek.

E szabályozás elvi alapja az volt, hogy az ügykezelõ és a fizikai alkalmazott tevékenysége közvetlenül kapcsolódik a közigazgatás érdemi mûködéséhez, ezért indokolt volt, hogy a köztisztviselõkre vonatkozó speciális, adott esetben szigorúbb rendelkezések rájuk is vonatkozzanak (pl. a titoktartási kötelezettség, a fegyelmi felelõsség, az összeférhetetlenség stb.).

A feladatkör jellegének elsõsorban a besorolásnál van és volt jelentõsége. S bár a Ktv. 23. §-a alapján a köztisztviselõt iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelõen kell besorolni, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy köztisztviselõi, ügykezelõi, vagy fizikai alkalmazotti feladatkörrõl van-e szó. Önmagában pl. a felsõfokú iskolai végzettség nem elegendõ ahhoz, hogy valakit a I.-es besorolási osztályba soroljanak. Ehhez még az is szükséges, hogy az ellátandó feladatkör, munkaköri tennivalók jellege döntõen köztisztviselõi legyen. Ez az oka annak, hogy pl. ha valakit külszolgálatra rendelnek gépkocsivezetõi munkakör ellátására, akkor sem lehet a I. besorolási osztályba sorolni, ha egyébként felsõfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. Hasonló megítélés alá esnek azok az ügykezelõk, akik felsõszintû állami vezetõk mellett látnak el titkárnõi feladatokat. Ezek között szerepelhetnek ugyan érdemi jellegûek is, de munkakörük attól még döntõen ügykezelõi feladatok ellátására irányul. Ha ennek ellenére - tényleges munkaköri leírásuk tartalma figyelembevételével - köztisztviselõi besorolást kapnának, akkor ezzel az is együtt jár, hogy a Ktv. 25. §-ának (3) bekezdése alapján közigazgatási alapvizsgát kell tenniük.

A zártrendszerû közjogias szabályozáson alapuló közszolgálati rendszerek - mint amilyen a magyar közszolgálati rendszer is - a köztisztviselõk horizontális és vertikális tagozódását követik. A horizontális tagolás a közigazgatás által ellátott feladatok struktúrájából indul ki. Ennek megfelelõen az igazgatás fõ feladataihoz igazodva elsõsorban ágazati alapon szervezõdnek az ún. szakmai testületek. A szakmai testületek azokat a köztisztviselõket szervezik önálló szakmai csoporttá, akik hasonló szakmai szabályok szerint végzik munkájukat (pl. jogászok, pénzügyi ellenõrök, építésüggyel foglalkozó mérnökök, járványügyekben eljáró orvosok stb.). A testületi hovatartozás dönti el többek között azt is, hogy milyen képesítési feltételeknek kell eleget tenni a közszolgálatba, illetve a szakmai testületbe való bekerüléshez, valamint milyen szabályokat kell irányadónak tekinteni az elõmenetelhez.

A korábbi magyar közszolgálatban is beletartoztak az állami tisztviselõk kategóriájába - a szûkebb értelembe vett tisztviselõkön túl - az ítélõbírák, az ügyészek, a követek, az egyetemi tanárok és általában a tanszemélyzet. A jelenlegi törvényi szabályozás a képesítési követelmények kivételével nem ismeri a személyi állomány horizontális tagozódását eredményezõ különös szakmai szabályok alkalmazását. A vertikális tagozódásnak az a lényege, hogy a különbözõ besorolási osztályok között hierarchikus kapcsolat van, ami a díjazásban is tükrözõdik. A magasabb osztályba lépést szigorú feltételhez kötik (diploma, versenyvizsga). A Ktv. szabályozásában a vertikális tagozódás 2001. június 30-áig négy besorolási osztály (I., II., III., IV.) alkalmazásával jelent meg.

A Ktv. fogalom meghatározása szerint köztisztviselõ az a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljáró vezetõ és ügyintézõ, aki elõkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve - felhatalmazás esetén - a döntést kiadmányozza, szakértelemmel foglalkozik a rábízott feladatokkal összefüggõ valamennyi kérdéssel, felelõs saját tevékenységéért és munkaterületén a közigazgatási szerv állandó és idõszakos célkitûzéseinek érvényesítéséért, a munkaköri leírásában részére megállapított, illetve a vezetõ által kiadott feladatokat a kapott utasítások és határidõk figyelembevételével, jogszabályok és ügyviteli szabályok ismeretében és betartásával végzi. Ugyanakkor nem közhatalmi tartalmú közigazgatási feladat (pl. informatikus, operátor) ellátására a Munka tv. alapján is lehetõség van. A Ktv. személyi hatálya 2001. július 1-jétõl a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségre tekintettel kiterjed a köztisztviselõvel közös háztartásban élõ házas, illetve élettársára és gyermekére is. Megjegyzendõ, hogy e körben csak a köztisztviselõvel életvitelszerûen együtt élõ hozzátartozókat kell számításba venni. Azt is ki kell emelni, hogy ebben a tekintetben nem lehet alkalmazni a Ktv. 72. § (5) bekezdésében megjelölt hozzátartozóra vonatkozó szabályokat, illetvee az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 97. § b) pontjában meghatározott szabályokat, mivel ez az elõzõekben ismertetett rendelkezés kiterjesztõ értelmezését jelentené.

A törvénymódosítás - 2001. július 1-jei - hatálybalépésekor közszolgálati jogviszonyban álló ügykezelõk és fizikai alkalmazottak jogviszonya a törvény erejénél fogva munkaviszonnyá alakult át. Ugyanez történt - csak fordított elõjellel - 2003. július 1-jén, amikor az ügykezelõk visszaszervezésre kerültek, azaz foglalkoztatásuk a Munka Törvénykönyve hatálya alól visszakerült a Ktv. hatálya alá közszolgálati jogviszonyba. Az ügykezelõk jogviszony-módosulásához sem 2001. július 1-jén, sem 2003. július 1-jén nem volt szükség az érintettek hozzájárulására. A foglalkoztatási jogviszony megváltozásáról a munkáltató mindkét esetben külön intézkedésben értesítette az érintetteket. Erre azért volt lehetõség mindkét esetben, mert a jogviszony változást a Ktv. rendelte el. A Ktv. a visszaszervezéskor ügykezelõ fogalmát újra megfogalmazta, kihangsúlyozva, hogy az ügykezelõ a közigazgatási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó, azzal szorosan összefüggõ feladatokat lát el, azon túl, hogy kifejezetten ügyviteli feladatokat is ellát. Ezek a feladatok a közigazgatási szervek közhatalmi, irányítási, ellenõrzési és felügyeleti hatásköreihez kötõdnek. Következésképpen hamis az a felfogás, hogy a Munka Törvénykönyve alapján ügykezelõt továbbra is lehet alkalmazni a felsorolt feladatkörökön kívüli tevékenységek ellátására.

A felsõfokú szaktanfolyamokat az érettségi szintjével teszi egyenértékûvé, míg a fõiskolai, valamint az egyetemi diploma között egyáltalán nem tesz különbséget. A túlzott leegyszerûsítés gyökerei a differenciált díjazáshoz szükséges pénzügyi erõforrások hiányáig nyúlnak vissza, ugyanakkor hosszú távon nem lehet lemondani az árnyaltabb és a különbségeket jobban kifejezõ besorolási rendszer kialakításáról. A tárgyszerûséghez még az is hozzátartozik, hogy mind a horizontális, mind a vertikális tagozódás viszonylagos merevséget eredményez a közszolgálati rendszerben, s emiatt csaknem mindenütt erõteljesen kifogásolják amellett, hogy a rendszer létét önmagában nem vitatják. (Lásd Berényi Sándor A közigazgatás személyzeti rendszere-közszolgálat, ELTE Államigazgatási Jogi Tanszék Kiadványa, Budapest, 1992.) Megjegyzendõ, hogy 2001. július 1-jétõl közhatalmi jellegû feladatkörben már csak köztisztviselõ foglalkoztatható. Nem közhatalmi tartalmú feladat (pl. informatikus, operátor) ellátására a Munka tv. alapján is lehetõség van. A személyi hatály tekintetében fontos további új szabály az, hogy a vagyonnyilatkozati kötelezettség miatt a Ktv. hatálya a köztisztviselõvel közös háztartásban élõ házas-, illetve élettársára és a gyermekére is kiterjed. Ugyancsak megemlítendõ az, hogy a 2001. évi XXXVI. törvénnyel bekerült a Ktv. rendszerébe a pályakezdõ köztisztviselõ fogalma, amelyet - jogi szempontból - a Ktv. 27. § (4) bekezdésének szabályainál részletesen ismertetünk. A korábbi III-IV. besorolási osztályokba tartozók 2001. július 1-jét követõen már csak munkajogviszonyban foglalkoztathatók.

BH1998. 454. A köztisztviselõ jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szerveknek nem csupán önkormányzati és hatósági feladataik vannak, hanem a saját szervezetüket érintõ funkcionális tevékenységet is ellátnak. Az ilyen feladatkörben ügydöntõ, illetve érdemi munkát végzõ személy köztisztviselõ [1992. évi XXIII. tv. 1. § (3) bek.,  7. § (5) bek.].

BH1998. 357. A jogviszony jellegét nem az adott munkakör és a feladatok, hanem a munkáltató jellege határozza meg. Az önkormányzat - bár a mûködését és feladatainak ellátását költségvetésbõl biztosítja - nem költségvetési szerv. Az alkalmazásában állók nem közalkalmazottak vagy köztisztviselõk, a jogviszonyuk a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszony [1992. évi XXIII. tv. 1. §, 1992. évi XXXIII. tv. 1. §, 1992. évi XXII. tv. 1. §, 87. §, 109. §, 156/1995. (XII. 26.) Korm. r.].

2. § E törvény hatálya nem terjed ki

a) a vagyonnyilatkozat és az illetményrendszer kivételével, illetõleg a jogállásukról szóló törvényben meghatározott kivételekkel a miniszterelnökre, a miniszterre és a politikai államtitkárra azzal, hogy ha a miniszterelnök, a miniszter, illetve a politikai államtitkár országgyûlési képviselõ, a vagyonnyilatkozatot az országgyûlési képviselõkre külön törvényben meghatározott szabályok szerint teszi meg;

b) törvény eltérõ rendelkezésének hiányában a Honvédség, a Határõrség, a Rendõrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Tûzoltóság, a katasztrófavédelem, a Vám- és Pénzügyõrség, a büntetés-végrehajtás, a polgári védelem és a fegyveres biztonsági õrség szerveire;

c) jogszabály eltérõ rendelkezésének hiányában a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására - polgármesteri hivatalban - foglalkoztatottakra;

d) a közhasznú munkavégzés, a közmunka, közcélú munkavégzés keretében foglalkoztatottra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalóra.

Ugyanakkor a Ktv. differenciáltan kezeli azokat az állami vezetõket (miniszterelnök, miniszter, politikai államtitkár), akik egyben képviselõk is. Az e körbe tartozó érintettek vagyonnyilatkozatukat az országgyûlési képviselõkre vonatkozó külön törvény (1990. évi LV. törvény) szabályai szerint kötelesek megtenni. Amennyiben az elõbb említettek nem országgyûlési képviselõk, abban az esetben a vagyonnyilatkozatot a Ktv. szabályai szerint kell megtenniük.

A Ktv. hatálya nem terjed ki a vagyonnyilatkozat és az illetményrendszer kivételével a miniszterre, illetve a politikai államtitkárra. Bizonyos szervekre csak abban az esetben terjed ki, ha a törvény kifejezetten így rendelkezik. Ezek a Honvédség, a Határõrség, a Rendõrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Tûzoltóság, a katasztrófavédelem, a Vám- és Pénzügyõrség, a büntetés-végrehajtás, a polgári védelem, és a fegyveres biztonsági õrség szervei.

Az igazságügyminiszter hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthetõ beosztásokat köztisztviselõi jogviszonyban álló személyekkel betölthetõ beosztásokká minõsíthet át [1995. évi CVII. törvény 3. § (2) i)].

A pénzügyminiszter meghatározhatja azokat a szolgálati beosztásokat, amelyeket a vámszervezetnél köztisztviselõkkel kell betölteni [45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 273. § (10)].

A belügyminiszter dönthet szolgálati beosztások köztisztviselõi munkakörré történõ átminõsítésérõl a Határõrség szervezeténél. Ez a döntése akkor érvényes, ha a Határõrség Országos Parancsnokának javaslatára születik és azzal a pénzügyminiszter is egyetért [1997. évi XXXII. törvény 24. § (3) e)].

A miniszter hivatásos szolgálati beosztást köztisztviselõi munkakörré minõsíthet át [1996. évi XLIII. törvény 42. § (3)].

Az önkormányzati igazgatásban gyakran elõfordult, hogy intézményi háttér hiányában olyan munkavállalókat alkalmaztak köztisztviselõként - egyébként jogellenesen - a polgármesteri hivatalban, akik a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásokat láttak el (pl. háziorvos, egyéb helyi közszolgáltatási feladatkörök stb.). E személyek köztisztviselõi jogállásának fenntartását 1998. január 1-jétõl a törvény kifejezetten megtiltja azzal, hogy az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében elõírja, hogy a polgármesteri hivatalban foglalkoztatott, de a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatást ellátó munkavállalóra nem terjed ki a törvény hatálya. Az Ötv. 8. §-ának (1) bekezdése példálózóan sorolja fel a helyi közszolgáltatások körét. Így többek között a vízrendezést és a csapadékvíz elvezetést, a csatornázást, a köztemetõ fenntartását, a helyi közutak és közterületek fenntartását stb.

Az önkormányzatok e tevékenységi körben köztisztviselõként foglalkoztatott munkavállalóinak a közszolgálati jogviszonyát meg kellett szüntetni, s a tevékenység jellegének megfelelõen - a Ktv. 17/A. §-ának szabályainak alkalmazásával - továbbfoglalkoztatásuk érdekében munkaszerzõdést kellett velük kötni, vagy közalkalmazotti jogviszonyba kellett áthelyezni õket. Az áthelyezéshez természetesen szükség volt az érintett személy beleegyezésére, amelynek hiányában felmentéssel, s végkielégítés kifizetésével kellett megszüntetni a közszolgálati jogviszonyt.

A Ktv. jogszabály eltérõ rendelkezésének hiányában egyébként egyáltalán nem teszi lehetõvé a közszolgáltatási feladatot ellátók köztisztviselõi jogviszonyban történõ foglalkoztatását a polgármesteri hivatalban.

Ugyancsak nem terjed ki a Ktv. hatálya a közhasznú munkavégzés keretében foglalkoztatottakra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalókra. A közhasznú munkavégzésre vonatkozó szabályokat alapvetõen a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló többször módosított 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 16/A. §-a tartalmazza. Közhasznú munkavégzésrõl többek között akkor beszélhetünk, ha kiközvetített munkanélkülit munkaviszony keretében a lakosságot vagy a települést érintõ az önkormányzat által önként vállalt közfeladat ellátása érdekében foglalkoztatják. Az Flt. alkalmazásában a közfeladat fogalmára is találhatunk utalást, mert az 58. §-a (5) f) szerint "közfeladat a módosított 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 74/G. § (2) bekezdésében meghatározott feladat". A Ptk. felhívott rendelkezése alapján "... közfeladatnak minõsül az az állami vagy helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati feladat, amelynek ellátásáról - jogszabály alapján - az államnak vagy az önkormányzatnak kell gondoskodnia ...".

A közmunkaprogrammal kapcsolatos szabályozás a közmunkaprogramok támogatási rendjérõl szóló 49/1999. (III. 26.) Korm. rendeletben található, mely 1999. március 31-én lépett hatályba.

Mind a közhasznú munkavégzés, mind a közmunkaprogram keretében ellátható tevékenységek köre kizárja annak lehetõségét, hogy munkanélküli foglalkoztatására a polgármesteri hivatalban közszolgálati jogviszony keretében sor kerülhessen, melyet csak megerõsít a köztisztviselõi törvény azon rendelkezése, miszerint a közhasznú munkavégzés, valamint a közmunkaprogram keretében foglalkoztatottakra a Ktv. hatálya nem terjed ki.

3. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni

a) a 20/A. §, 23-30/B. §, 31. §, 32. § és 34-36. § kivételével a közigazgatási államtitkárra, helyettes államtitkárra, címzetes államtitkárra - ha a jogállásukról szóló törvény másként nem rendelkezik -, valamint

b) a 20/A. §, 23-30/B. §, a 31/A-31/F. § és a 32-36. § kivételével a politikai fõtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselõre.

(2) Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíróra, illetve ügyészre, ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

A Ktv. szervi hatálya alá tartozó szerveket összefoglalóan közigazgatási szervnek nevezzük, s a törvényalkotó is ezt a fogalmat alkalmazza a törvény rendelkezéseinek meghatározásakor. Ki kell hangsúlyozni azt, hogy a Ktv. személyi hatálya a közigazgatási szervek I. és II. besorolási osztályába tartozó teljes személyi állományára kiterjed. A személyi állomány arra a kérdésre ad választ, hogy a Ktv. rendelkezéseit mely foglalkoztatottakra kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a foglalkoztatási jogszabályok (Munka tv., Kjt., Ktv. stb.) szervezeti oldalról állapítják meg alkalmazásuk hatályát, a szervi hatály már önmagában behatárolja azoknak a körét, akikre a törvény szabályait alkalmazni kell. Ez a módosítás azt jelentette, hogy a közigazgatási szervnél alkalmazásban álló valamennyi munkavállalóra a Ktv. szabályait kellett irányadónak tekinteni. E szabály alól azonban vannak kivételek. Az illetményrendszer és a vagyonnyilatkozat kivételével nem vonatkozik a Ktv. a miniszterre, a politikai államtitkárra, mivel az õ jogállásukról más törvény rendelkezik. Mindez a politikai és szakmai funkciók szétválasztásának követelményeit érvényesíti. Csak korlátozásokkal terjeszti ki a hatályát a közigazgatási államtitkárra és a helyettes államtitkárra. Ebbõl az következik, hogy az õ esetükben nem lehet alkalmazni a tartalékállományra, az elõmenetelre, illetve a besorolásra, a címadományozásra, a tanácsadói munkakörökre, a képzésre és továbbképzésre, valamint a minõsítésre vonatkozó szabályokat. A törvény többi rendelkezését is csak abban az esetben lehet alkalmazni, hogy ha a jogállásukról szóló törvény másként nem rendelkezik (1997. évi LXXIX. törvény). Mindez viszont a közigazgatás egységesítésének szándékát fejezi ki.

A politikai fõtanácsadói, valamint a politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselõk jogállásának sajátos szabályozása miatt szükség van arra, hogy a törvény az õ esetükben is pontosan meghatározza a velük szemben alkalmazható törvényi rendelkezéseket. Bár õk is köztisztviselõk, de rájuk a tartalékállományra, az elõmenetelre, a fõtisztviselõi karra, a minõsítésre és a teljesítményértékelésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Az igazságügyi tárcához beosztott bíróra sajátos szabályok alkalmazása indokolt, s bizonyos esetekben sem lehet kizárni azt, hogy jogviszonyára - minisztériumban eltöltött hivatali ideje alatt - a Ktv.-t alkalmazzák.

4. § Az önkormányzati képviselõ-testület a juttatásokkal és támogatásokkal összefüggésben e törvény keretei között rendeletben szabályozza a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat.

Az önkormányzatiság elvének tiszteletbentartása fejezõdik ki a Ktv. 4. §-ában, amely szerint a 2001. évi XXXVI. törvény hatályba lépéséig a helyi önkormányzat képviselõ-testülete rendeletben kedvezõbb feltételeket állapíthatott meg a törvényben foglalt szabályokhoz képest a munkavégzésre, a munka és pihenõidõre, valamint az egyéb juttatásokra. Arra tekintettel, hogy a Ktv. szabályait általában a kógencia (a feltétlen érvényesülés) jellemzi, a megengedõ rendelkezéseket nem lehet kiterjesztõen értelmezni. Ennek megfelelõen a helyi önkormányzat a Ktv. 4. §-a alapján csak az alábbi feltételekkel térhetett el a törvény rendelkezéseitõl

- rendeletet kellett alkotnia;

- kizárólag hivatalának köztisztviselõi számára állapíthatott meg kedvezõbb szabályokat;

- az eltérés csak kedvezõbb szabályok megállapítására vonatkozhatott;

- az eltérõ szabályozás csak a munkavégzésre, a munka és pihenõidõre, illetve az egyéb juttatásokra vonatkozó tárgyköröket érinthette.

A munkaidõvel kapcsolatban az önkormányzat csökkenthette a heti munkaidõt, ebben az esetben azonban figyelemmel kellett lenni a 39. § (2) bekezdésére is, amely szerint az egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kellett. A helyi rendelet a rendszeresen túlmunkát végzõ köztisztviselõ számára a Ktv. szerinti 20 munkanapnál nagyobb mértékû szabadidõ átalányt is megállapíthatott. Emellett a helyi szabályozás a heti pihenõnapon, szabadnapon és munkaszüneti napon végzett munka ellenértékeként a Ktv. szerint egyébként irányadónál nagyobb mértékû szabadidõrõl is rendelkezhetett. A törvény 49. § (1) bekezdésén alapuló egy havi illetmény külön juttatásnak minõsül, ezért nem tartozott a Ktv. 4. §-ának a szabályozási tárgykörébe. Ugyanakkor a törvényalkotó a "legalább egyhavi illetmény" fogalom használatával csak a különjuttatás mértékének alsó határát állapította meg, így bármelyik közigazgatási szerv - így az önkormányzat hivatala is - helyi szabályozással akár többhavi illetményt is megállapíthatott külön juttatásként.

Tekintettel arra, hogy a Ktv. 4. §-a alapján csak a törvényben meghatározott esetekben lehetett eltérni a Ktv. szabályaitól, érvénytelenséget eredményezett, ha az önkormányzat rendelete olyan kérdéskörre is kiterjedt, amelynek szabályozására a Ktv. nem adott felhatalmazást.

2001. július 1-jétõl a Ktv. módosított 4. §-a úgy rendelkezik, hogy az önkormányzat képviselõ-testülete a juttatásokkal és támogatásokkal összefüggésben a Ktv. keretei között rendeletben szabályozza a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat. Ezzel jelentõsen módosult a képviselõ-testület rendeletalkotási mozgástere. E módosulás következtében a helyi rendelet szabályozási tárgyköreit csak a juttatásokra (szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi) és a támogatásokra (szociális, kegyeleti) vonatkozó szabályok alkothatják. A szabályozásra csak a Ktv. által megállapított keretek között (pl. üdülési hozzájárulás) kerülhet sor, az csak normatív jellegû lehet, és a technikai szabályok rögzítése a helyi közszolgálati szabályzat tárgykörébe tartozik. Lényegében a 2001. július 1-je elõtti vonatkozó törvényi szabályokhoz képest az önkormányzatok rendeletalkotása egyrészt tárgykörét tekintve leszûkült, hiszen a munkavégzésre, a munka- és pihenõidõre a törvénytõl eltérõ szabályokat már nem állapíthat meg, másrészt az önkormányzatok az egyéb juttatások és támogatások vonatkozásában csak a Ktv. keretei között szabályozhatja a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat. Ugyanakkor az alanyi jogon járó köztisztviselõi juttatások köre bõvült, tekintettel arra, hogy a köztisztviselõk munkavégzésérõl, munka- és pihenõidejérõl, jutalmazásáról valamint juttatásairól szóló 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezésével egyidejûleg az e rendeletben szabályozott juttatásokra vonatkozó elõírások a Ktv.-be épültek be.

Az adható, illetve megállapítható juttatások és támogatások törvényi kereteit a Ktv. "Egyéb juttatások" címû fejezete tartalmazza. A juttatásokról és támogatásokról szóló rendeletében a képviselõ-testület a törvényi kereteken belül biztosíthat pénzügyi fedezetet a nem alanyi jogon járó, általa finanszírozott juttatásokra és támogatásokra, figyelemmel azokra a felhatalmazásokra is, amelyeket a Ktv. 49/H. §; 49/J. §; 49/L. §; 49/M §; 49/N. §-ai a hivatali szervezet vezetõje (jegyzõ, fõjegyzõ) számára megállapítanak.

Az elõzõekben ismertetettek alapján 2001. július 1-jét követõen az önkormányzatok egyik legkomplexebb feladata a meglévõ közszolgálati tárgykörû rendeletek és szabályzatok új törvényi szabályozásnak megfelelõ átfogó felülvizsgálata volt. A felülvizsgálati munkát 2001. október végéig kellett befejezni.

A rendelet felülvizsgálati munkával párhuzamosan a hivatali szervezet vezetõjének általános szabályozási hatáskörébe tartozó tárgyköröket közszolgálati szabályzatban kellett rendezni. Az új közszolgálati szabályzatot szintén 2001. október végéig kellett elkészíteni, és annak tartalmáról a hivatal köztisztviselõit tájékoztatni kellett. Az egységes közszolgálati szabályozással összefüggõen és ahhoz igazodóan a hivatali szervezet vezetõjének felül kellett vizsgálnia és a Ktv. új szabályozásnak megfelelõen meg kellett állapítania a munkarendre, a munkaidõkeretre, a munkaidõ-beosztásra és a munkavégzésre vonatkozó szabályokat is. E szabályozási feladatot 2001. augusztus végéig kellett végrehajtani.

AZ ÁLTALÁNOS MUNKAJOGI KÖVETELMÉNYEK ÉRVÉNYESÜLÉSE A KÖZSZOLGÁLATI JOGALKALMAZÁSBAN

A kölcsönös együttmûködés és tájékoztatás követelményei [Munka tv. 3. § (1)-(4)]

2001. július 1-jétõl a közszolgálati jogviszonyban kiemelten érvényesíteni kell a kölcsönös együttmûködés elvét, valamint a tájékoztatás körültekintõ megvalósítását, amely a munkáltatót a munkavállalóval szemben már az ún. megelõzõ eljárások során is terheli. Ehhez kapcsolódóan indokolt megjegyezni, hogy az e körbe tartozó kötelezettségek végrehajtásának azért van nagy jelentõsége, mert a fizikai alkalmazottak jogviszonyváltása miatt a munkáltatónak megnövekszik a felelõssége az esetlegesen létrehozandó üzemi tanács és a szakszervezetek irányában.

A Ktv. a közszolgálati jogviszony sajátosságaira tekintettel külön szabályokat állapít meg az általános munkajogi szabályokhoz képest. Ez egyben azt is jelenti, hogy a közszolgálati jogviszonyra a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvényalkotó ugyanakkor meghatározta azt is, hogy a Munka Törvénykönyvének szabályai közül melyeket kell a köztisztviselõk esetében is irányadónak tekinteni. Ezeket a Munka Törvénykönyve egyes szabályainak átemelésével illesztette be a közszolgálat rendszerébe [Ktv. 71. § (2)]. A következõkben ezekrõl a követelményekrõl lesz szó kiegészítve azokkal a sajátosságokkal, amelyek az általános munkajogi követelmények közszolgálati érvényesítését jellemzik.

A rendeltetésszerû joggyakorlás jogalkalmazási követelményei (Munka tv. 4. §)

Általános jogelv, hogy a jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelõen kell gyakorolni. E jogelv tiszteletbentartásához nem elegendõ az, hogy valaki ne lépje túl az adott lehetõségeket és ne kövessen el jogszabálysértést. Ezen kívül fontos követelmény az is, hogy a jog gyakorlásának meg kell felelnie a jogalkotói szándéknak, vagyis a jogosítvány rendeltetésének. E követelményt kell szem elõtt tartani a közszolgálati jogviszonyban a jogok gyakorlására és a kötelezettségek teljesítésére is. Minden olyan magatartás, amely nem felel meg a jogalkotói szándéknak, joggal való visszaélésnek minõsül és jogellenessé válik. A visszaélésszerû joggyakorlásnak objektíven kell fennállnia, ami azt jelenti, hogy a következmények szempontjából közömbös, hogy a joggyakorló vagy a kötelességteljesítõ tudatában volt-e magatartása jogellenességének, illetve megállapítható vétkesség vagy sem.

A közigazgatási szerv - helyzetébõl fakadóan - rendeltetésétõl eltérõen gyakorolja jogait akkor, ha az a köztisztviselõ érdeksérelmét eredményezi, érdekei érvényesítését korlátozza, zaklatására, véleményének elfolytására vezet vagy irányul. Jogellenes pl. a felmentés, ha a köztisztviselõ kritikai véleményének megtorlásaként átszervezésre hivatkozva szüntetik meg közszolgálati jogviszonyát, még akkor is, ha az átszervezésre egyébként is sor került volna. Joggal való visszaélésnek minõsülhet az is, ha a munkáltató visszaélésszerûen gyakorolja a vezetõi megbízással kapcsolatos jogosítványát. A Ktv. 31. §-ának (2)-(5) bekezdése értelmében a törvény eltérõ rendelkezése hiányában a határozatlan idõre szóló vezetõi megbízás külön indoklás nélkül azonnali hatállyal visszavonható. Ez elvileg korlátlan mérlegelési jogot biztosít a munkáltatónak, ugyanakkor ez esetben a munkáltatói jognak határt szab a joggal való visszaélés tilalma. Nem gyakorolja rendeltetésszerûen a vezetõi megbízással kapcsolatos jogosítványát a munkáltató akkor, hogy ha a vezetõi megbízás visszavonására azért kerül sor, mert a munkáltató ezzel vélt vagy valós sérelmét kívánja megtorolni. S bár a Ktv. kizárja a mérlegelési jogkörben hozott munkáltatói intézkedés elleni bírói jogorvoslatot, a joggal való visszaélésre hivatkozva mégis elképzelhetõ a bírói felülvizsgálat. Hasonló álláspontot alakított ki a bírói joggyakorlat is. Kimondta ugyanis, hogy a vezetõi megbízás indokolás nélküli visszavonása nem minõsül ugyan a Ktv. 14. §-ának (1) bekezdése szerinti kinevezés egyoldalú módosításának, mivel a Ktv. 31. §-ának (2)-(5) bekezdése ezt kifejezetten megengedi, ezért a megbízás még akkor is indokolás nélkül visszavonható, ha a vezetõi munkakört pályázat útján töltötték be. S bár a mérlegelési jogkörbe tartozó döntés ellen bírósághoz sem lehet fordulni, nem zárható ki a bírói út igénybevétele, ha a vezetõi megbízás visszavonása rendeltetésellenes joggyakorlás, vagy hátrányos megkülönböztetés következménye. (Lásd Dr. Földényi Ildikó A munkáltatói jogkör gyakorlása a közszolgálati jogviták tapasztalatai tükrében, KjK Önkormányzati Hírlevél 1995.)

A rendeltetésellenes joggyakorlás, kötelességteljesítés nemcsak tevõlegesen, hanem mulasztással is megvalósítható. Az áthelyezéshez pl. nélkülözhetetlen a munkáltató beleegyezése, ami viszont magában rejti a joggal való visszaélés lehetõségét. Ezt azonban rendkívül nehéz bizonyítani, ezért megelõzése érdekében a törvényalkotó úgy rendelkezett, hogy az áthelyezõ közigazgatási szerv a hozzájárulást nem tagadhatja meg, ha a másik közigazgatási szerv megkeresésének kézhezvétele és az áthelyezés kért idõpontja közötti idõtartam a két hónapot meghaladja [Ktv. 14. § (2)]. Ennek indoka alapvetõen az, hogy a köztisztviselõ a kéthónapos lemondási idõ letöltésével akár egyoldalúan is megszüntethetné a közszolgálati jogviszonyát. Hasonlóan fontos a rendeltetésszerû joggyakorlás követelményének vizsgálata a polgármester egyetértési jogának gyakorlásakor. Az Ötv. 36. §-ának (2) bekezdése szerint a jegyzõ vezeti a képviselõ-testület hivatalát és - többek között - gyakorolja a munkáltatói jogokat a hivatal köztisztviselõi felett. Bizonyos munkáltatói jogokat azonban csak a polgármester egyetértésével gyakorolhat. Így pl. a kinevezést, a vezetõi megbízást, a felmentést, a vezetõi megbízás visszavonását, illetve a jutalmazást.

A hátrányos megkülönböztetés tilalmához és az elõnyben részesítés kötelezettségéhez kapcsolódó szabályok alkalmazásának követelményei [Munka tv. 5. § (1)-(3), (5)-(8)]

Alkotmányos alapjogból fakadóan már a Ktv. hatályba lépése óta a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést tenni a köztisztviselõk között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyõzõdésük, munkavállalói érdek-képviseleti szervhez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggõ tevékenységük, s minden egyéb - a közszolgálati jogviszonnyal össze nem függõ - körülmény miatt. E tilalmat legfõképpen a közszolgálati jogviszony létesítésénél, a jogok és kötelezettségek meghatározásánál, a felelõsség érvényesítésénél, valamint a közszolgálati jogviszony megszüntetésénél kell szem elõtt tartani. 2001. július 1-jétõl az elõzõekben ismertetett diszkriminációs tilalmi kör kibõvült a közalkalmazottak családi állapota, vagy fogyatékos állapota miatti hátrányos megkülönböztetés tilalmával. Ezzel egyidejûleg a jogalkotó a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó általános szabály körébõl kiemelte a közvetett hátrányos megkülönböztetés esetét. Közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg, ha a munkáltató nem egy jól körülhatárolható munkavállalói kör vonatkozásában alkalmaz hátrányos megkülönböztetést, hanem látszólag mindenkivel szemben azonos elbánást biztosít, formálisan azonos intézkedést hoz, de ez mégis egy túlnyomórészt egységesnek tekinthetõ csoport számára aránytalanul kedvezõtlen.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma egyaránt alkalmazandó a foglalkoztatási jogviszony létesítésénél, a jogviszony tartama alatti jogok és kötelezettségek gyakorlása során, a felelõsség érvényesítésével, illetve a foglalkoztatási jogviszony megszüntetésekor. Abból a gyakorlati tapasztalatból kiindulva, hogy a foglalkoztatottak nemük, koruk miatti hátrányos megkülönböztetésére leginkább a foglalkoztatási jogviszony létesítését megelõzõen kerül sor, a jogalkalmazás egységessége érdekében az a Munka tv. elõírja, hogy a hátrányos, illetve közvetett hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseket, a munkaviszony létesítését megelõzõ eljárás során is alkalmazni kell.

Fontos kiemelni, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma kiterjed az olyan különbségtételekre is, amely az elõléptetésnél valamilyen szempontból hátrányba hozná - azonos feltételek fennállása esetén - az egyik munkavállalót a másikkal szemben. Ugyanakkor a Munka tv. megengedi a munka jellegébõl adódó korlátozásokat, melyet elõírhat jogszabály (pl. terhes nõk védelme), vagy a munkáltató maga is szabályozhatja. E szabállyal nem áll ellentmondásban, hogy jogszabály, kollektív szerzõdés elõírhatja bizonyos rétegek, közalkalmazott csoportok elõnyben részesítését, de csak akkor, ha azonosak az elbírálásnál mérvadó feltételeik (pl. szakképzettségüket, szakmai gyakorlatukat illetõen).

2001. július 1-jétõl a Munka tv. új szabályként elõírja, hogy a hátrányos megkülönböztetés következményeit megfelelõen orvosolni kell. Az orvoslás módját a törvény nem részletezi, ezért a sérelmek orvoslásának megválasztásában széles mérlegelési joga van a feleknek, illetve a bíróságoknak. A bíróság döntését minden esetben jelentõsen befolyásolja az, hogy valójában mi okozta a jogsértést. Ki kell azonban emelni azt az általános szabályt, amely szerint az orvoslás nem eredményezheti más munkavállaló jogainak megsértését, így ez az elõírás gyakorlatilag a sérelem orvoslásának is határt szab.

Tekintettel arra, hogy a Munka tv. vita esetén vélelmezi a munkáltató jogsértését, így az eljárás során a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy nem sértette meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályokat.

Az elõzõekben ismertetett szabályok alkalmazásának nemcsak a köztisztviselõk jogviszonyában, hanem a közigazgatási szervnél foglalkoztatott ügykezelõk és fizikai alkalmazottak foglalkoztatásában is rendkívül nagy a szerepe.

A jognyilatkozat alakszerûségéhez, illetve az indoklási kötelezettséghez kapcsolódó szabályok alkalmazásának követelményei (Munka tv. 6. §)

A közszolgálatban is általános szabály, hogy jognyilatkozatot alaki kötöttség nélkül lehet tenni. Ha azonban közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabály alaki kötöttséget ír elõ, az enélkül tett jognyilatkozat érvénytelen. A Ktv. 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a kinevezést és annak elfogadását - továbbá minden lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintõ jognyilatkozatot - írásba kell foglalni. A felmentésnek például kötelezõ alaki kelléke az írásbeliség, ezért a felmentést a köztisztviselõvel minden esetben írásban kell közölni. Az írásbeliség szempontjából gyakran nehéz eldönteni, hogy mit kell lényeges jognyilatkozatnak tekinteni. Garanciális okok miatt nem lehet eltekinteni az írásbeliségtõl azokban az esetekben, amikor a köztisztviselõ jogai, illetve kötelezettségei módosulnak. A köztisztviselõnek pontosan kell ismernie, hogy a közszolgálati jogviszony alapján vele szemben milyen igények fogalmazódnak meg, illetve milyen jogokra tarthat igényt. Ennek a követelménynek írásbeliség nélkül nem lehet eleget tenni. Mindezek alapján lényeges a közszolgálati jogviszonyt érintõ jognyilatkozatnak azt a nyilatkozatot tekinthetjük, amely a köztisztviselõ számára jogot vagy kötelezettséget keletkeztet.

Írásba kell foglalni pl. a polgármester egyetértési nyilatkozatát, amelyrõl korábban már szó volt. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert pl. kinevezés esetén a polgármester egyetértésének hiánya miatt az érvénytelenséget a munkábalépés elõtt állapítják meg, annak orvoslása nélkül nem állítható munkába, ha pedig az érvénytelenségre a munka megkezdése után derül fény, a köztisztviselõt az érvénytelenség orvoslásáig a munkavégzéstõl el kell tiltani. Ha az érvénytelenséget egyáltalán nem lehet orvosolni, a köztisztviselõ kártérítés címén hat hónapi felmentési idõre járó illetményre és végkielégítésre tarthat igényt. Mindezek alapján feltétlenül érvényesítendõ az egyetértési jog írásbeli gyakorlása. Kinevezés esetén ezt még az is indokolja, hogy az egyetértési jog osztja a kinevezés jogi sorsát, ezért a kinevezés írásbeliségére vonatkozó törvényi elõírást az egyetértési jog gyakorlására is alkalmazni kell. (Lásd Dr. Földényi Ildikó A munkáltatói jogkör gyakorlása a közszolgálati jogviták tapasztalatai tükrében, KjK Önkormányzati Hírlevél 1995.)

A köztisztviselõ kérésére a jognyilatkozatot akkor is írásba kell foglalni, ha egyébként az nem lenne kötelezõ. Az írásba foglalási kötelezettség elmulasztásával tett jognyilatkozat érvénytelen, hozzá joghatások nem fûzõdnek. Ebbõl a szempontból közömbös, hogy az írásba foglalást jogszabály írta elõ, vagy a nyilatkozatot a köztisztviselõ kérése miatt kellet írásba foglalni.

Indokolási kötelezettség terheli a munkáltatót, ha intézkedése ellen a köztisztviselõ jogorvoslatot kezdeményezhet. Ebben az esetben tájékoztatni kell a köztisztviselõt a jogorvoslat elõterjesztésének helyérõl és határidejérõl. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása megakadályozza a munkáltatói döntés jogerõre emelkedését. Felmentés esetén azonban a jogorvoslati lehetõség feltüntetésének elmulasztása önmagában még nem teszi jogellenessé az intézkedést. Ugyanakkor a közszolgálati jogvita kezdeményezésére nyitva álló határidõ esetleges elmulasztás a köztisztviselõt - a jogorvoslati kioktatás hiányára hivatkozva - sikerrel mentheti ki.

A jognyilatkozat közléséhez kapcsolódó szabályok alkalmazásának követelményei

Az írásbeli jognyilatkozat a másik féllel történt közléssel válik hatályossá. Az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthetõ közöltnek, ha azt a félnek vagy az átvételre jogosult személynek átadták. A jognyilatkozat közléséhez fûzõdõ joghatások nem az elküldéshez, illetve a tudomásszerzéshez, hanem a tényleges és szabályszerû átadáshoz fûzõdnek. Az elküldés után ugyanis a jognyilatkozat elveszhet, megsemmisülhet, mielõtt még az érdekelthez eljuthatott volna.

Az írásbeli jognyilatkozat átvételére jogosultnak kell tekinteni az érdekelt hozzátartozóját, valamint, akit az átvételre feljogosított.

Elõfordulhat az is, hogy az érintett a jognyilatkozat átvételét megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza. Ebben ez esetben a közlés az irat átvétele nélkül is hatályos lesz. A postai úton történõ kézbesítési szabályokat egyébként a Postai Szabályzat tartalmazza.

A jognyilatkozat érvénytelenségéhez kapcsolódó szabályok alkalmazásának követelményei

Azok a jognyilatkozatok, amelyek nem felelnek meg a jogszabályban meghatározott feltételeknek, s emiatt lényeges hibában szenvednek, érvénytelenek. Ennek az a következménye, hogy a jognyilatkozat nem váltja ki a hozzá fûzött joghatást (pl. nem jön létre a kinevezés, nem történik meg a besorolás, nem beszélhetünk címadományozásról stb.). Bizonyos esetekben azonban a jognyilatkozat érvénytelenségének megállapításához külön eljárási cselekményre van szükség. Ezeket a jognyilatkozatokat megtámadható jognyilatkozatoknak nevezzük, mivel csak feltételesen az arra jogosult megtámadásának eredményétõl függõen válnak érvénytelenné. A jognyilatkozatok másik csoportjának esetében nincs szükség külön eljárásra az érvénytelenség megállapítására, arra feltétel nélkül bárki hivatkozhat. Ezeket a jognyilatkozatokat semmis jognyilatkozatnak nevezzük.

A megtámadható jognyilatkozat (Munka tv. 7. §)

Ha a fél a megállapodás megkötésekor lényeges tény vagy körülmény tekintetében tévedésben volt, feltéve, hogy tévedését a másik fél okozta, vagy tévedését felismerhette, vagy ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt, akkor azt megtámadhatja. Megtámadható a jognyilatkozat akkor is, ha annak megtételére a felek jogellenes fenyegetéssel vették rá. A jognyilatkozat megtámadására a jogalkotó azért nyújt lehetõséget, mert a jog csak olyan nyilatkozatokhoz fûz következményeket, amelyek megfelelnek a nyilatkozó akaratának. Amennyiben valamelyik fél tévedésben volt, vagy a nyilatkozatot kényszer, fenyegetés hatása alatt és nem szándéka szerint tette, akkor az azon alapuló megállapodás érvénytelen.

A 23. § értelmében a köztisztviselõt iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelõen kell besorolni. A közszolgálati jogviszonyban eltöltött idõ tartamát megfelelõen igazolni kell. Ennek kapcsán, ha a köztisztviselõ szándékosan félrevezeti a munkáltatóját, s így a valóságosnál hosszabb idõt ismernek el számára, a megtévesztésen alapuló besorolási intézkedés késõbb megtámadható. Más megítélés alá esik azonban az az eset, amikor a köztisztviselõ tévesen jelöli meg az iskolai végzettségét tanúsító oktatási intézmény nevét, mivel a besorolás szempontjából a tévedés nem lényeges, azt érdemben nem befolyásolja. Ilyenkor még akkor sincs lehetõség a megtámadásra, ha a tévedést a köztisztviselõ egyébként felismerhette volna.

A tévedés vagy megtévesztés szempontjából azt a tényt, vagy körülményt kell lényegesnek tekinteni, ami a közfelfogás szerint lényeges, amely a tévedõ fél akaratelhatározására döntõ hatással bírt. Fontos jogelv, hogy saját felróható magatartására elõnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Emiatt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot az, aki a megtévesztést, illetve a fenyegetést elõidézte. A megtámadás lehetõsége a tévedés és a megtévesztés felismerésétõl, illetve a kényszerhelyzet megszûnésétõl számított 30 napig áll fenn. Hat hónap elteltével a megtámadás joga már nem gyakorolható. A jognyilatkozat megtámadását írásban kell közölni a másik féllel, majd közösen kell megállapodni a megtámadott jognyilatkozat következményeinek felszámolásáról. Megegyezés hiányában a közszolgálati jogviták elbírálásának szabályai szerint a bíróság dönt.

A semmis jognyilatkozat (Munka tv. 8. §)

Semmis a jognyilatkozat, illetve a megállapodás, ha a közszolgálatra vonatkozó vagy más jogszabály elõírásaiba ütközik. Ilyenkor a feleket terhelõ együttmûködési kötelezettség alapján meg kell kísérelni rövid idõn belül a semmisség orvoslását, feltéve, ha az a felek és a közérdek sérelmével nem jár. Amennyiben erre nincs mód, a jognyilatkozatot a törvény erejénél fogva semmisnek kell tekinteni. Ha a köztisztviselõk kinevezésére az alkalmazási feltételek megsértésével kerül sor (büntetlen elõélet, cselekvõképesség, középfokú iskolai végzettség - ide nem értve a fizikai alkalmazottakat -, magyar állampolgárság, jogszabályban, illetve a munkáltatói jogkör gyakorlója által meghatározott iskolai végzettség, illetve képesítés, valamint gyakorlati idõ) a köztisztviselõ nem állítható munkába. A munkavégzéstõl mindaddig el kell tiltani, amíg az érvénytelenség okát nem orvosolják. Így pl. a középfokú iskolai végzettség rövid idõn belül nyilvánvalóan nem szerezhetõ meg, ám az ennek hiányából fakadó jogellenes állapotot hosszú távon nem lehet fenntartani a közérdek sérelme nélkül, ezért az érvénytelen közszolgálati jogviszonyt a közigazgatási szerv köteles felszámolni. Más a helyzet azonban, amikor a magyar állampolgárság hiánya miatt nem jöhetett létre érvényesen a közszolgálati jogviszony. Ha a kinevezett köztisztviselõ honosítási eljárása folyamatban van, s remény van arra, hogy az állampolgárságot rövid idõn belül megszerzi, az érvénytelenségi okot orvosolni lehet a közérdek sérelme nélkül is. Semmis a kinevezés akkor is, amikor a polgármester egyetértéséhez kötött munkáltatói intézkedéshez nem szerzik be a polgármester egyetértõ nyilatkozatát [Ötv. 36. § (2)]. Ez azonban utóbb pótolható a polgármester egyetértõ nyilatkozatának beszerzésével.

Ha a jognyilatkozatnak csak bizonyos része semmis, ennek helyébe a közszolgálat vonatkozó rendelkezései lépnek, feltéve, hogy a felek az érvénytelen rész nélkül is megtették volna a jognyilatkozatot. Ellenkezõ esetben a jognyilatkozat egészében semmis. Így pl. ha a köztisztviselõ kinevezésében heti 42 órás munkaidõt állapítottak meg, ez önmagában a kinevezést még nem teszi érvénytelenné, ugyanakkor a heti munkaidõ tartamára a törvényes elõírás lesz az irányadó. Ezzel szemben viszont a 17 éves ügykezelõ kinevezése teljes egészében érvénytelen, mivel cselekvõképesség hiányában a kinevezésre nem kerülhet sor.

Az érvénytelen jognyilatkozatok következményei (Munka tv. 9-10. §)

A közszolgálati jogviszony jellegébõl következik, hogy érvénytelensége esetén a következményeket csak a jövõre nézve lehet rendezni. Az érvénytelen közszolgálati jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek szempontjából az érvénytelen jogviszonyt is érvényesnek kell tekinteni, s a következményeket a jövõre nézve kell felszámolni. Az érvénytelen közszolgálati jogviszony felszámolása miatt mindkét félnek kára származhat. Ha az érvénytelenség a munkáltató hibájára vezethetõ vissza, a köztisztviselõt olyan helyzetbe kell hozni, mintha közszolgálati jogviszonyát felmentéssel szüntették volna meg (felmentési idõ, végkielégítés). Ha kár merül fel bármelyik oldalon, ezen túlmenõen is érvényesíthetõ kártérítés.

Az elévülés (Munka tv. 11. §)

Az elévülés jogintézménye a közszolgálati jogok és kötelezettségek gyakorlásához, illetve teljesítéséhez fûzõdõ érdekmúlással függ össze. Az idõ múlásával ugyanis csökkenhet, illetve meg is szûnhet a félnek a teljesítéshez fûzõdõ érdeke, valamint megnehezülnek a jogok és kötelezettségek tisztázásának lehetõségei. Feledésbe merülhetnek a körülmények, megsemmisülhetnek az iratok. Indokolt ezért, hogy az igények érvényesítésére a törvény határidõt állapítson meg. Ez a határidõ az elévülés. Azt határozza meg, hogy a közszolgálati jogviszony tartalmát képezõ jogokat meddig lehet érvényesíteni.

A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. A fõszabály alól azonban kivételt is megállapít a törvényalkotó, ugyanis a bûncselekménnyel okozott kárért való felelõsség, elévülési ideje 5 év. Ha a büntethetõség elévülési ideje ennél hosszabb, akkor annak elévülése az ennek megfelelõ idõ.

Az elévülési idõ az igény esedékessé válásakor kezdõdik. Ez lehet a sérelmes munkáltatói intézkedés idõpontja, a kár bekövetkezésének ideje, az illetmény fizetésének esedékességi ideje stb. Az elévülést minden esetben hivatalból kell figyelembe venni. Az elévült követelést azonban az elévülési idõn túl is lehet érvényesen teljesíteni, de bírósági úton már nem lehet kikényszeríteni. Mind ennek az a következménye, hogy az elévült követelés teljesítését nem lehet jogalap nélküli gazdagodásnak tekinteni.

A Ktv. értelmében a köztisztviselõnek évi 25 munkanap alapszabadság jár [Ktv. 41. § (1)]. Besorolásától függõen további pótszabadságra jogosult [Ktv. 41. § (2)]. Összességében a Ktv. hatályba lépése elõtti idõszakhoz képest a köztisztviselõ több szabadsággal rendelkezik, s ez a munkaterhek növekedésével jelentõsen megnehezíti a szabadság tárgyévben történõ kiadását [Munka tv. 134. § (3)]. A szabadságot csak a közszolgálati jogviszony megszûnésekor, illetõleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történõ behíváskor lehet pénzben megváltani [Munka tv. 136. § (1)]. Egyéb esetekben tehát a pénzbeli megváltásra nem kerülhet sor, ezért, ha a szabadságot a közigazgatási szerv az esedékesség évében nem tudja kiadni, a köztisztviselõ a három éves elévülési idõn belül igényelheti a fennmaradó rész kiadását.

Ha a köztisztviselõ igényét menthetõ okból nem tudja érvényesíteni (pl. tartós külföldi távollét, hosszan tartó kórházi ápolás) az akadály megszûnésétõl számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idõ már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra [Munka tv. 11. § (3)]. Ezt a szabályt azonban csak akkor lehet alkalmazni, ha a köztisztviselõ az igényét neki fel nem róható okból nem tudta érvényesíteni, s az érvényesítésben valóban akadályoztatva volt.

Bizonyos cselekmények az elévülési idõt megszakítják, s emiatt az elévülés újra kezdõdik. Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a bíróság elõtti érvényesítése, a megállapodással történõ módosítás, az egyezségkötés, valamint a kötelezettség elismerése elévülést megszakító eljárási cselekménynek minõsül [Munka tv. 11. § (4)].

A köztisztviselõ minden naptári évben külön juttatásként legalább egyhavi illetményre jogosult, amelyet legkésõbb a tárgyév december 31-éig kell kifizetni [Ktv. 49. § (1)]. Ha a közigazgatási szerv a határidõt elmulasztja a külön juttatás iránti igény elévülési ideje megkezdõdik. Ha a köztisztviselõ igényét bíróság elõtt érvényesíti a keresetlevél benyújtásának idõpontjában az elévülési idõ megszakad, s újra elkezdõdik.

A határidõk számítása (Munka tv. 12. §)

A határidõk számításánál általában naptári napot kell érteni, kivéve ha közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabály eltérõen nem rendelkezik. Így pl. a köztisztviselõt megilletõ alapszabadságot vagy a pótszabadságot munkanapban kell számolni [Ktv. 41. § (1), (3)-(6)]. A napokban megállapított határidõbe nem számít be az a nap, amelyen a határidõ megkezdésére okot adó intézkedés történt [Munka tv. 12. § (2)]. A közszolgálati jogviszony megszüntetésérõl rendelkezõ munkáltatói intézkedés kézbesítésének napja nem számítható be a közszolgálati jogvita kezdeményezésére nyitva álló határidõbe. A hetekben megállapított határidõ azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdõ napnak számít. Ha pl. a határidõ számítása hétfõi napon kezdõdik, az egy hetes határidõ a következõ hét hétfõi napján jár le. Hónapokban vagy években megállapított lejáratának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdõ napnak megfelel. Ha pl. a határidõ számítása szeptember 1-jén kezdõdik, az egy hónapos határidõ október 1-jén jár le. Ha a kezdõ nap számának megfelelõ nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napját kell tekinteni a határidõ végének. Pl. ha a határidõ január 31-én kezdõdik, egy hónapos határidõ esetén február 28-át kell a határidõ utolsó napjának tekinteni. A hetekben, hónapokban, illetve években megállapított határidõnél a határidõ számítására okot adó esemény napját figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben a jognyilatkozat megtételére az elõírt határidõ utolsó napja szombat, vasárnap vagy munkaszüneti nap, a határidõ a következõ munkanapon jár le. A határidõk jogvesztõek, ami azt jelenti, hogy az elõírt határidõ elmulasztását csak akkor lehet kimenteni, ha azt a törvény kifejezetten megengedi [Munka tv. 12. § (5)].

A KÖZTISZTVISELÕK ÉRDEKVÉDELME, ÉRDEKKÉPVISELETE

A közigazgatási szervek és a köztisztviselõk között fennálló érdekegyeztetés, valamint rendszeres munkaügyi kapcsolat nélkülözhetetlen a konfliktus nélküli együttmûködéshez, valamint a közigazgatás stabilitásának megõrzéséhez. A jogalkotó ezért számos olyan munkajogi szabályt emelt át a közszolgálati jog rendszerébe, amelyek célja a munkáltatók és a szakszervezetek közötti kiegyensúlyozott együttmûködés kialakítása és fenntartása. E szabályok közszolgálati alkalmazása azonban részletesebb figyelmet és magyarázatot érdemel.

A Ktv. biztosítja mind a köztisztviselõnek, mind a közigazgatási szervnek - mint munkáltatónak - az alkotmánnyal, a nemzetközi szerzõdésekkel, illetõleg a hatályos jogszabályokkal összhangban álló szervezetalakítást. A szervezetalakításra az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényben meghatározott feltételek szerint van lehetõség. A törvényesen megalakult érdek-képviseleti szervezetek jogosultak szövetségeket vagy szövetkezéseket létrehozni, illetve ilyenekhez csatlakozni, ide értve a nemzetközi szövetségeket is. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Munkaügyi Egyezményével összhangban az egyesülési törvény a pozitív koalíció szabadsága mellett a negatív koalíció szabadságát is deklarálja, amelynek lényege, hogy senkit sem lehet kötelezni arra, hogy valamely érdek-képviseleti szervezetbe belépjen.

A szakszervezet fogalma és alapvetõ jogosultságai

Szakszervezeten a közszolgálati jogviszonyban állóknak minden olyan szervezetét érteni kell, amelynek elsõdleges célja a köztisztviselõi jogviszonyban állók közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos érdekeinek elõmozdítása és megvédése. Ez áll összhangban az Alkotmány 70/C. §-ában megfogalmazott rendelkezéssel, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon. A szakszervezetnek - mint a köztisztviselõk érdekvédelmi szervezetének - joga van, hogy a közszolgálaton belül szervezetet mûködtessen, s mûködtetésébe tagjait bevonja. Általános érdek-képviseleti joguk keretében tájékoztathatják tagjaikat azok anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintõ jogaikról, illetve kötelezettségeikrõl, továbbá képviselhetik õket a közszolgálati kapcsolatokban és a közszolgálati jogviszonyt érintõ körben a közigazgatási szervvel szemben, illetõleg az állami szervek elõtt [Munka tv. 19. § (2)]. Az általános érdekképviseleten túl a törvény biztosítja a jogi képviseletet is a szakszervezet részére. Ez által jogosult tagját - meghatalmazás alapján - annak élet- és munkakörülményeit érintõ kérdésekben bíróság, más hatóság, illetve egyéb szervek elõtt képviselni [Munka tv. 19. § (3)]. A Ktv. ezzel összhangban úgy rendelkezik, hogy a köztisztviselõ kérelmére a fegyelmi eljárás során a közigazgatási szervnél mûködõ munkavállalói érdek-képviseleti szerv részvételét, illetve képviseleti jogának gyakorlását lehetõvé kell tenni [Ktv. 51. § (6), 51/A. § (3)]. A köztisztviselõ meghallgatását úgy kell kitûzni, hogy azon jogi képviselõje, illetve - a köztisztviselõ kérésére - az érdek-képviseleti szerv képviselõje is jelen legyen. Képviseleti jogosultsága azonban nem terjedhet túl a képviselt köztisztviselõt megilletõ jogokon. Ebbõl az következik, hogy nem lehet jelen a fegyelmi eljárás során olyan eljárási cselekményeknél, amelyeknél egyébként a köztisztviselõ sem lehetne jelen (pl. a vizsgálóbiztosi eljárás során tanú, szakértõ meghallgatása). Természetesen ez nem korlátozhatja azt a jogát, hogy a vizsgálat során a kötelezettségszegéssel kapcsolatos megállapításokra, illetve azok bizonyítékaira észrevételt tehessen, illetve további bizonyítási eljárást javasolhasson [Ktv. 51. § (6), 51/A. § (3)]. A köztisztviselõ kérésére a szakszervezet képviseleti jogát nem csak a vizsgálat során, hanem a fegyelmi tárgyaláson is gyakorolhatja.

A köztisztviselõt elõmeneteli pályáján - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelõzõ öt év kivételével - legalább négyévente és minden magasabb besorolási fokozatba sorolása elõtt minõsíteni kell [Ktv. 34/A. § (1)]. A Ktv. szerint a köztisztviselõ kérésére a minõsítõ a minõsítés kialakításába a közigazgatási szervnél mûködõ munkavállalói érdek-képviseleti szervet is köteles bevonni és a minõsítésben foglalt megállapításokra tett észrevételeit a minõsítési lapon feltüntetni [Ktv. 35. § (1)].

A közigazgatási szerveket együttmûködési kötelezettség terheli a szakszervezetekkel. Ennek keretében kötelesek az érdek-képviseleti tevékenységhez szükséges információkat biztosítani, valamint észrevételeikre, javaslataikra indokolt álláspontot kialakítani. Az illetményalap kialakításához szükséges egyeztetések elõsegítése érdekében a Belügyminisztériumban vezetett központi közszolgálati nyilvántartás adataiból minden év elsõ negyedévében tájékoztatni kell az országos közszolgálati érdekegyeztetés alanyait az elõzõ évi országos összesítésû létszám- és illetményadatokról, besorolási osztályok és fizetési fokozatok, vezetõi megbízások szerinti bontásban. Emellett az országos közszolgálati érdekegyeztetésben részt vevõ fél külön kérésére részletesebb összesítésû adatfeldolgozást bocsát a Belügyminisztérium a kérelmezõ rendelkezésére, de ez az adatfeldolgozás egyedi közigazgatási szervre vonatkozóan tájékoztatás nem tartalmazhat. A nyilvántartás azonban csak az országos érdekegyeztetéshez szolgáltathat adatokat, a helyi érdek-képviseleti szervek kizárólag a munkáltatótól igényelhetnek tájékoztatást a köztisztviselõk helyi gazdasági, szociális érdekeivel kapcsolatban (ilyen pl. az önkormányzati illetményalappal összefüggõ helyi érdekegyeztetés).

A szakszervezeteket a közszolgálatban is megilleti az észrevételezési és a javaslattételi jog. Az észrevételezési, illetve javaslattételi jogosítvány nemcsak a közszolgálati jogviszonyban állók élet és munkakörülményeire vonatkozik, hanem egyéb, a köztisztviselõk helyzetét közvetetten érintõ kérdésekre is. Így pl. javaslatot, illetve észrevételt tehetnek a polgármesteri hivatal mûködésére, átszervezésére, racionalizálására vonatkozóan is. Létszámleépítés esetén feltétlenül indokolt a munkahelyi érdek-képviseleti szervvel egyeztetést folytatni. Az észrevételezési, illetve javaslattételi jogosítvány természetesen nem köti a közigazgatási szervet. Kötelezettsége csak arra terjed ki, hogy lehetõséget adjon az észrevétel, illetve a javaslat elõterjesztésére és arra kialakítsa saját álláspontját. A közigazgatási szerv tehát nem teheti meg azt, hogy egyáltalán nem vesz tudomást a szakszervezet észrevételérõl, illetve javaslatáról. Enélkül ugyanis nem lehetne fenntartani a folyamatos párbeszédet a munkáltató, illetve a köztisztviselõk érdekképviseleti szervei között.

A legerõsebb szakszervezeti jogosítvány a kifogás, más elnevezéssel vétó [Munka tv. 23. § (1)]. A közigazgatási szervnél képviselettel rendelkezõ szakszervezet jogosult a jogellenes munkáltatói intézkedés ellen kifogást benyújtani. A kifogás benyújtásának feltétele, hogy a jogellenes munkáltatói intézkedés, illetve annak elmulasztása a közszolgálati jogviszonyban állókat, illetve ezek érdek-képviseleti szerveit közvetlenül érintse. A kifogást a kifogásolt intézkedésrõl való tudomásszerzéstõl számított öt munkanapon belül lehet benyújtani a közigazgatási szerv vezetõjéhez (önkormányzat esetében a jegyzõhöz). Az intézkedés megtételétõl számított egy hónapon túl már nincs erre lehetõség. Kizárt a kifogás benyújtása olyan munkáltatói intézkedésekkel szemben, amelyekkel kapcsolatban közszolgálati jogvitát lehet kezdeményezni [Munka tv. 23. § (3)]. A kifogás gyakorlati jelentõsége elsõsorban a helyi szabályozás területén mutatkozik meg. Pl. amikor az önkormányzat szabályozási jogával élve eltér a törvényben meghatározott rendelkezésektõl, mivel tiszteletben kell tartania a törvényi korlátokat (Ktv. 4. §). A törvényi rendelkezések esetén a szakszervezet által benyújtott kifogás jogorvoslatot eredményezhet.

Ha a közigazgatási szerv a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye. Ha az egyeztetés hét napon belül nem vezet eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított öt napon belül a szakszervezet bírósághoz fordulhat [Munka tv. 23. § (4)].

A munkahelyi érdek-képviseleti szerv mûködésével tisztségviselõinek munkaidõ kedvezményével, valamint különleges munkajogi védelmével kapcsolatos szabályok a versenyszférához hasonlóan a közszolgálatban is megfelelõen mûködnek. Ezek betartása és érvényesítése a közigazgatási szerveknél sem mellõzhetõ!

A köztisztviselõk sztrájkjoga

A köztisztviselõt az általánostól eltérõ speciális jogok illetik meg a sztrájkjog gyakorlásával kapcsolatban. A sztrájkjogról szóló 1989. évi VII. törvény szerint a közigazgatási szervnél a Kormány és az érintett szakszervezetek által kötött megállapodásban rögzített sajátos szabályok szerint gyakorolják a sztrájkjogot. A Köztisztviselõi Érdekegyeztetõ Fórum (2001. július 1-vel Köztisztviselõi Érdekegyeztetõ Tanács) keretében született meg azon megállapodás, amely a köztisztviselõk sztrájkjogának gyakorlását rendezi. Ennek értelmében tilos a sztrájk annak a köztisztviselõnek, aki a közszolgálati jogviszony létét alapvetõen érintõ munkáltatói jogkört (kinevezés, felmentés, fegyelmi eljárás megindítása) gyakorol.

A sztrájk kezdeményezésének joga a Kormánnyal kötött megállapodást aláíró, illetõleg az ahhoz csatlakozó szakszervezeteket, s azok munkahelyi szerveit illeti meg. Kezdeményezni sztrájkot akkor lehet, ha a szakszervezet képviselõje rendelkezik a köztisztviselõk többségének felhatalmazásával. Sztrájkot a köztisztviselõ gazdasági és szociális érdekeinek érvényesítése céljából lehet kezdeményezni. Szolidaritási sztrájk is csak ebbõl az okból kezdeményezhetõ. A sztrájkot minden esetben egyeztetõ eljárásnak kell megelõznie. Ezt a kezdeményezéstõl számított három munkanapon belül kell megkezdeni, ha pedig a felek tárgyalása nem vezet eredményre - az államigazgatásban - miniszteri szintû egyeztetést kell tartani. A sztrájk kezdeményezése csak akkor megengedett, ha a vitatott kérdésben a miniszteri szintû - önkormányzat esetében - a helyi egyeztetõ eljárás a kezdeményezéstõl számított 9 munkanapon belül nem vezet eredményre. A sztrájk ideje alatt viszont a feleknek folytatniuk kell a tárgyalásokat a vitás kérdések rendezése érdekében. A sztrájkjog gyakorlása nem béníthatja meg teljesen a közigazgatás mûködését. A munkabeszüntetést úgy kell megszervezni, hogy az ügyfelek továbbra is akadálytalanul intézhessék a halaszthatatlan ügyeiket. A munkabeszüntetés nem akadályozhatja országos és helyi választás, népszavazás lebonyolítását, valamint nem veszélyeztetheti az ország honvédelmi, katasztrófavédelmi feladatainak ellátását, tovább nem hiúsíthatja meg az Országgyûlés, a Kormány és az önkormányzati képviselõ-testület jelentõs társadalmi kihatású döntéseinek teljesítését. Azt, hogy mi minõsül halaszthatatlan ügynek, és ellátásukhoz melyek a szükséges feltételek, valamint mik tartoznak a jelentõs társadalmi kihatású döntések körébe, a sztrájkot megelõzõ egyeztetõ eljárás során kell meghatározni. A sztrájk jogszerûségének, illetve jogellenességének megállapítását a sztrájkmegállapodást aláíró felek bármelyike kérheti a Munkaügyi Bíróságtól.

II. fejezet

A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY KELETKEZÉSE ÉS MEGSZÛNÉSE

A közszolgálati jogviszony alanyai

5. § A közszolgálati jogviszony az állam, illetve a helyi önkormányzat, valamint a nevükben foglalkoztatott köztisztviselõ, ügykezelõ között a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony, amelyben a munkavégzéssel szükségszerûen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenõen mindkét felet többletkötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg.

A Ktv. rendszerében a jogalanyiság sajátosan jelenik meg, illetve érvényesül. A közszolgálati jogviszony munkaadói pozícióját az állam, illetve a helyi önkormányzat foglalja el. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az állam, illetõleg az önkormányzat által létesített minden foglalkoztatási jogviszony közszolgálati jogviszonynak minõsülne. A közszolgálati jogviszony alanya csak az 1. § K1) bekezdésében felsorolt állami, illetve önkormányzati közigazgatási szervek lehetnek, vagyis közszolgálati jogviszonyt kizárólag a szûkebb értelemben vett közigazgatási szervek létesíthetnek munkavégzés céljából. Az állam, illetõleg az önkormányzat összetett, jellegében is különbözõ feladatait egymástól eltérõ foglalkoztatási jogviszonyok keretében látja el. Valójában nem is az állam, illetõleg az önkormányzat a konkrét munkáltató, hanem annak valamelyik szerve, amelynek jogállása, illetve jellege a foglalkoztatási jogviszonyt is meghatározza. Közalkalmazotti jogviszonyt kell létesíteni akkor, ha a munkavégzés költségvetési szervnél történik; szolgálati jogviszony jön létre, ha a Honvédség, a Határõrség, illetve a Rendõrség szerveinél kerül sor munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésére. Ismételten más törvényi szabályozás vonatkozik a bírósági, illetve az ügyészi szervezetben alkalmazottak foglalkoztatására is. Sõt az általános munkajogi szabályok szerint foglalkoztatják a munkavállalókat az állami és önkormányzati gazdálkodó szervezeteknél.

A Ktv. rendelkezéseit fõszabályként a közigazgatási szerv hivatalában, hivatali szervezetében foglalkoztatottak jogviszonyára kell alkalmazni, mert munkavégzésük jellege, valamint az államhoz, illetve az önkormányzathoz való kötõdésük sajátos jogok és kötelezettségek érvényesítését teszik szükségessé.

Jogalkalmazási probléma akkor merül fel a jogviszony megítélésével kapcsolatban, ha a munkavégzés jellege látszólag ellentétes a munkaadó állam, illetve önkormányzati szerv jogállásával. A közhasznú munkavégzés esetében pl. az önkormányzat olyan munkanélküli személyek foglalkoztatásáról gondoskodik idõlegesen, akik munkáját a településen jelentkezõ egyes önkormányzati feladatok teljesítésére használják fel (csatornatisztítás, árokásás stb.). A közhasznú munkavégzés tehát közvetlenül kapcsolódik valamely önkormányzati feladat ellátásához. Ez látszólag azt eredményezi, hogy a közhasznú munkások foglalkoztatására a Ktv. szabályait kellene alkalmazni, mivel a munkaadói pozícióban az önkormányzat áll. Ugyanakkor az 1. § (1) bekezdésének értelmében a Ktv. rendelkezéseit csak a helyi önkormányzat képviselõ-testületének hivatalában foglalkoztatott köztisztviselõkre kell alkalmazni. A hivatal dolgozóinak munkavégzését az általánostól eltérõ sajátos jellegûvé az teszi, hogy munkájuk révén közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak. Ezen egyedi jelleg a közhasznú munkavégzésen foglalkoztatottak esetében nem mutatható ki. Mindezek alapján a közhasznú munkások foglalkoztatási jogviszonyára a Munka Törvénykönyvének szabályait indokolt irányadónak tekinteni.

Bizonyos esetekben arra is lehetõség van, hogy a hivatali szervezeten belül is munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében oldjanak meg kivételesen feladatot. Ebben az esetben már nem munkajogi, hanem a polgári jogi jogviszony követelményei szerint történik a foglalkoztatás. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó érdemi feladat ellátására, közhatalmi jogosítvány gyakorlására csak kizárólag közszolgálati jogviszonyt lehet létesíteni. Amennyiben a felek ettõl eltérnek és más jogviszonyt létesítenek (pl. polgári jogi megbízást) az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kell számolniuk.

Jogalkalmazási problémaként vetõdik fel az is, hogy létesíthet-e köztisztviselõvel önállóan foglalkoztatási jogviszonyt az az önkormányzat, amely körjegyzõséghez csatlakozott. Az Ötv. 38. §-a értelmében a képviselõ-testület egységes hivatalt hoz létre az önkormányzat mûködésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való elõkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására. Szintén az Ötv. mondja ki, hogy az ezernél kevesebb lakosú, a megyén belül egymással határos községek az igazgatási feladataik ellátására körjegyzõséget alakítanak és tartanak fenn [Ötv. 39. § (1)]. Az 1000-nél kevesebb lakosú község képviselõ-testülete is létrehozhat önálló hivatalt, ha képesítési követelményeknek megfelelõ jegyzõt nevez ki [Ötv. 39. § (2)]. Mindezekbõl az következik, hogy az önkormányzat vagy önálló hivatalt alakít, vagy körjegyzõséghez csatlakozik. Az Ötv. tehát kizárja annak lehetõségét, hogy a körjegyzõséghez tartozó településeken a körjegyzõségen kívül önálló polgármesteri hivatal mûködjön.

Ezzel összhangban a Ktv. 1. §-ának (1) bekezdése nem tartalmazza a körjegyzõséghez tartozó településen létrehozott hivatalt, tehát az ilyen hivatal közigazgatási szervnek egyáltalán nem minõsülhet. A Kjt.-t sem lehet alkalmazni azokra a munkavállalókra, akiket a körjegyzõséghez tartozó önkormányzatok mintegy kvázi "önálló hivatal" keretében foglalkoztatnak, mivel a körjegyzõséghez tartozó önkormányzat nem tekinthetõ költségvetési szervnek sem.

2001. július 1-jétõl a Ktv. a közszolgálati jogviszonyt tágabb összefüggéseiben definiálja, és jobban kifejezésre juttatja a közszolgálati jogviszonyhoz kapcsolódó többlet kötelezettségeket és jogosultságokat. A törvény új szabályai egyértelmûbben kihangsúlyozzák az ún. alávetettség elvét, de következetesen érvényesítik azt is, hogy a többlet kötelezettségekhez többlet jogosultságok járulnak. Ugyanakkor 2001. július 1-jétõl a közigazgatási szervek fizikai munkakört ellátó alkalmazottai már nem alkalmazhatóak közszolgálati jogviszonyban. E munkavállalói kör közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva munkaviszonnyá alakult át, s 2001. július 1-jétõl új alkalmazott már csak munkaszerzõdés alapján kerülhet ilyen munkakörbe.

BH2003. 280. I. A jegyzõ jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik helytállni [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. § (1) bek., 34. § (2) bek., 36. § (3) bek., 38. § (1) bek., 1992. évi XXIII. tv. 5-6. §-ai].

6. § (1) A munkáltatói jogokat, ha törvény vagy kormányrendelet eltérõen nem rendelkezik, a közigazgatási szerv hivatali szervezetének (a továbbiakban: hivatali szervezet) vezetõje, illetve a testület gyakorolja. Törvény eltérõ rendelkezése hiányában a munkáltatói jogkör gyakorlása vezetõ megbízású köztisztviselõre írásban átruházható. Az átruházott munkáltatói jogkör nem ruházható tovább.

(2) Ha a köztisztviselõ kinevezése testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a felmentést és az összeférhetetlenség megállapítását, továbbá a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását - kivéve az 51. § (2) bekezdését - a testület nem ruházhatja át.

A Ktv. meghatározza a munkáltatói jogok gyakorlását, és rendelkezik e jogok gyakorlásának átruházásáról. A fõszabály, hogy a munkáltatói jogokat a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetõje gyakorolja. Ez biztosítja ugyanis a hivatali apparátus mûködésének szakmai függetlenségét. A hivatal elsõ embere éppúgy köztisztviselõ, mint a hivatalban foglalkoztatottak, ezért személye garanciát jelent a politikai erõviszonyok változásával szemben. Bizonyos esetekben azonban indokolt e fõszabálytól eltérni és a munkáltatói jogok gyakorlását differenciáltan szabályozni. Eltérõ szabályt azonban csak törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.

A polgármester saját önkormányzati jogkörében irányítja a hivatalt. A hivatal munkájában betöltött irányítói szerepe a munkáltatói jogok gyakorlásában is kifejezõdik. A korábbi törvényi szabályozással szemben - kinevezte a polgármesteri hivatal köztisztviselõit és gyakorolta felettük a munkáltatói jogokat - a módosított Ötv. szerint a polgármesteri hivatal köztisztviselõi tekintetében csupán egyetértési jog illeti meg egyes munkáltatói jogok gyakorlása körében. Az új szabályozás értelmében ugyanis a jegyzõ gyakorolja a polgármesteri hivatal köztisztviselõi felett a munkáltatói jogokat azzal a megszorítással, hogy a kinevezéshez, vezetõi megbízáshoz, felmentéshez, a vezetõi megbízás visszavonásához, a jutalmazáshoz - a polgármester által meghatározott körben - a polgármester egyetértése szükséges [Ötv. 36. § (2) b)].

A polgármesteri hivatal köztisztviselõi felett tehát a munkáltatói jogokat - 1994. december 11-étõl - teljes körûen a jegyzõ gyakorolja. Bizonyos esetekben azonban a munkáltatói jog gyakorlásának érvényesítéséhez a polgármester - már említett - egyetértése szükséges. Indokoltan merül fel az, hogy mi képezi, illetve képezheti az egyetértési jogosultság tartalmát? Az egyetértés megadásánál, illetve megtagadásánál elsõsorban törvényességi szempontokat indokolt figyelembe venni. Semmiképp sem érthet egyet a polgármester olyan munkáltatói intézkedéssel, amely jogszabályba ütközik. Ebben az esetben meg kell tagadnia az egyetértést. Az Ötv. kifejezetten nem szûkíti az egyetértési jog gyakorlását, ezért nincs törvényes akadálya annak sem, hogy a polgármester egyetértési jogával célszerûségi szempontokat is érvényesítsen. (Pl. célszerû-e egy adott munkakörben önálló feladatkörrel rendelkezõ köztisztviselõ kinevezése?)

A kinevezéssel összefüggésben egyetértési jogának gyakorlása körében a polgármester az alábbi szempontokat mérlegelheti

- a kinevezéssel határozott vagy határozatlan idejû közszolgálati jogviszonyt indokolt-e létesíteni? Ha a kinevezés határozott idõre szól, akkor megfelel-e a törvényi feltételeknek. Határozott idõre ugyanis csak helyettesítés vagy meghatározott feladat ellátására lehet köztisztviselõt kinevezni [Ktv. 11. § (2)];

- helyesen jelölték-e meg a köztisztviselõ besorolását, a besorolási osztályát és fizetési fokozatát;

- indokolt-e a munkakör betöltése (helyettesítéssel vagy a hivatalon belüli átszervezéssel nem lehet-e racionálisabban megoldani az elvégzendõ feladatot);

- a kinevezés megfelel-e az általános és a különös alkalmazási feltételeknek, indokolt-e a képesítési elõírások alóli felmentés alkalmazása. (A községi önkormányzat képviselõ-testülete ugyanis - jogszabály tiltó rendelkezésének hiányában - a képesítési elõírások alól különösen indokolt esetben felmentést adhat. Azt, hogy a felmentés indokoltsága eléri-e a törvényben megkívánt fokozatot, a polgármester egyetértési jogának gyakorlása során mérlegelheti. Természetesen ez nem befolyásolja azt a szabályt, hogy a felmentésrõl kizárólag az önkormányzat képviselõ-testülete jogosult döntést hozni);

- helyesen tartalmazza-e a kinevezés a kinevezéskori illetményalap forintösszegét, az alapilletmény forintösszegét, a különbözõ jogcímeken megállapított pótlékokat, azok mértékét és forintösszegét, az illetmény valamennyi elemének együttes forintösszegét; a kinevezés egyéb elemeinek törvényességét.

A vezetõi megbízással összefüggésben egyetértési jogának gyakorlása körében a polgármester az alábbi szempontokat mérlegelheti

- a kiválasztott vezetõ alkalmas-e a vezetõi megbízásban érintett feladat ellátására. Az alkalmasság megítélésénél elsõsorban a vezetõi rátermettséget, illetve a szakmai felkészültséget indokolt figyelembe venni;

- a vezetõi megbízás kezdõ idõpontja megfelel-e a hivatali céloknak, illetve az önkormányzat érdekeinek;

- a kiválasztott köztisztviselõ megfelel-e a törvényi feltételeknek. Vezetõi megbízás - fõ szabály szerint - csak felsõfokú iskolai végzettségû, jogi-, vagy közigazgatási szakvizsgával vagy a szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körû mentesítéssel rendelkezõ köztisztviselõnek adható. Vezetõ megbízást egy alkalommal közigazgatási szakvizsgával nem rendelkezõ köztisztviselõ is kaphat azzal a feltétellel, hogy a szakvizsgát a vezetõi megbízástól számított egy éven belül le kell tennie. [Ktv. 31. § (2)];

- a vezetõi megbízás összhangban van-e a törvényben meghatározott vezetõi szintekkel. A Ktv. értelmében ugyanis három féle vezetõi szint alkalmazható (fõosztályvezetõ, fõosztályvezetõ-helyettes, osztályvezetõ, ami nem jelenti azt, hogy a polgármesteri hivatalban kizárólag a törvény által meghatározott elnevezésekkel lehet létesíteni vezetõi állásokat. Nincs akadálya annak, hogy a polgármesteri hivatalban irodavezetõ, ügyosztályvezetõ stb. elnevezést használjanak, melyeket meg kell feleltetni a törvényben meghatározott vezetõi, munkamegosztási szintnek.);

- az illetményre vonatkozó adatok megfelelnek-e az elõírásoknak pl. ha alkalmazzák a törvény szerint járónál magasabb mértékû illetmény megállapítását, akkor az eltérés nem haladja-e meg a törvény által megszabott felsõ határt.

A vezetõi megbízás visszavonásával összefüggésben egyetértési jogának gyakorlása körében a polgármester az alábbi szempontokat mérlegelheti

- indokolt-e a vezetõi megbízás visszavonása, s ha igen, akkor milyen idõponttól;

- ha indokolással történik a visszavonás, egyetért-e annak tartalmával;

- az új besorolás adatai megfelelnek-e a törvényi elõírásnak. A Ktv.-ben meghatározott esetekben ugyanis a vezetõi megbízás visszavonását követõen a korábbi vezetõ köztisztviselõt újra be kell sorolni.

A felmentéssel összefüggésben egyetértési jogának gyakorlása körében a polgármester az alábbi szempontokat mérlegelheti

- a felmentésre valóban a képviselõ-testület döntése alapján végrehajtott létszámcsökkentés, illetve a polgármesteri hivatal tevékenységének megszûnése keretében került sor [Ktv. 17. § (1) a)-b)];

- a jegyzõ javaslatára benyújtott elõterjesztés alapján elrendelt belsõ szervezeti változások [Ötv. 35. § (2) c)] miatti átszervezés összefüggésben van-e a felmentéssel [Ktv. 17. § (1) c)];

- megalapozott tényeken alapul-e az alkalmatlanság, a döntés összhangban van-e a legutóbbi minõsítéssel. Ismeretes, hogy a minõsítés eredménye lehet kiválóan alkalmas, alkalmas, kevéssé alkalmas, illetve alkalmatlan. A kiválóan alkalmas, illetve az alkalmas minõsítés nyilvánvalóan nem alapozhatja meg a szakmai alkalmatlanságra alapított felmentést. Ilyen esetben tehát a polgármester alapos indokkal tagadhatja meg egyetértését a felmentésre irányuló munkáltatói intézkedéshez;

- fennállnak-e a nyugdíjazás feltételei és indokolt-e a felmentést elrendelni tb. jogszabályok alapján. Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az, aki születése évének, illetve az életkorának megfelelõ öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és legalább húsz évi szolgálati idõt szerzett.

- megtörtént-e a munkavégzés alóli mentesítés a törvény által elõírt idõtartamra [Ktv. 18. § (3)];

- indokolt-e a - 3 hónapos - törvényi minimumnál hosszabb idõtartamra felmenteni a köztisztviselõt a munkavégzés alól;

- a törvénynek megfelelõ-e a végkielégítésre való jogosultság és a végkielégítés mértéke.

A jutalmazással összefüggésben egyetértési jogának gyakorlása körében a polgármester az alábbi szempontokat mérlegelheti

- mivel a köztisztviselõ bármikor jutalomban részesíthetõ, a jutalmazás mértéke arányban áll-e az elvégzett munka mennyiségével és minõségével, illetve a jutalmazás éves mértéke nem haladja-e meg a Ktv.-ben meghatározott felsõ korlátot. A jutalomra a köztisztviselõnek nincsen alanyi joga, kifizetésének elveit a munkáltató jogosult megállapítani, mérlegelési jogköre alapján. Fontos kiemelni azt, hogy a jutalom megállapítására (illetve meg nem állapítására) irányuló munkáltatói intézkedés jogszabálysértés vagy a mérlegelési jogkör túllépésének hiányában nem sérelmezhetõ (BH1997. 157.);

- az egyes jutalmak között nincs-e feltûnõ aránytalanság;

- a jutalmazásból való kirekesztés nem takar-e szándékosan hátrányos megkülönböztetést;

- az önkormányzati, valamint az államigazgatási feladatainak hatásköreinek ellátásában a polgármesteri hivatal köztisztviselõi milyen színvonalon mûködtek közre.

E tárgykörben fontos hangsúlyozni, hogy a törvény alapján alanyi jogon járó egyhavi külön juttatás [Ktv. 49. § (1)] illetménynek minõsül, nem pedig jutalomnak, ezért nem a jutalmazásra vonatkozó munkáltatói jogok körébe tartozik. Ennélfogva a polgármester egyetértési joga - ebben a tekintetben - sem gyakorolható. Ezt kell irányadónak tekinteni akkor is, hogy ha a külön juttatás mértéke meghaladja az egyhavi illetményt. Ennek az az oka, hogy a külön juttatás normatív módon minden köztisztviselõt megillet, függetlenül a munkavégzés mennyiségétõl, illetve minõségétõl. A jutalom esetében ilyen alanyi jogosultságról nem beszélhetünk.

A polgármester egyetértési jogát csak az általa meghatározott körben gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy az egyetértési joga nem feltétlenül érvényesül minden köztisztviselõ esetében. A polgármester úgy is dönthet, hogy a polgármesteri hivatal köztisztviselõinek meghatározott körére tartja fenn egyetértési jogát pl. vezetõ megbízású köztisztviselõ(k), a polgármesteri titkárságán foglalkoztatott köztisztviselõ(k). Az egyetértési jog gyakorlására vonatkozó polgármesteri nyilatkozatot írásba kell foglalni, mivel az a közszolgálati jogviszony lényeges elemét érinti [Ktv. 11. § (1)]. A késõbbi jogviták elkerülése és megelõzése érdekében célszerû azt a munkáltatói intézkedésrõl készített iratra rávezetni.

Mindaddig, amíg a polgármester nem nyilatkozik egyetértésének megadásáról, a hallgatást az egyetértés megtagadásának kell tekinteni. Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy a munkáltatói jogokat, így az egyetértést is rendeltetésszerûen kell gyakorolni.

A munkáltatói jogok gyakorlásának képét tovább színesíti, hogy a jegyzõ munkáltatói jogosítványait a polgármesteri hivatal vezetõ megbízású köztisztviselõjére írásban átruházhatja [Ktv. 6. § (1)]. Erre tekintettel különösen fontos, hogy a köztisztviselõk megfelelõ tájékoztatást kapjanak a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjérõl, illetve arról, hogy a közszolgálati jogviszonyból eredõ jogokat és kötelezettségeket melyik szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti. A tájékoztatás csak írásban történhet, mivel a munkáltatói jogok gyakorlójának meghatározása a közszolgálati jogviszony lényeges eleme. Ennek legalkalmasabb formája a kinevezési okirat. Ha jogszabály, vagy belsõ szabályzat megfelelõen rendezi a munkáltatói jogok gyakorlását, az ismételt írásbafoglalásra nincs szükség.

Ha a munkáltatói jogok több személy vagy szervezet között oszlanak meg, akkor a munkáltatói jogokat úgy kell részletezni, hogy abból egyértelmûen kitûnjék az eljárásra jogosult személye. Önkormányzatok gyakran alkalmazzák azt a megoldást, hogy a jegyzõ az alapvetõ munkáltatói jogokat (kinevezés, felmentés, vezetõi megbízás) magánál tartja, míg pl. a jutalmazást a szervezeti egységek vezetõire esetleg az aljegyzõre átruházza. Hasonló módon kell eljárni a napi feladatok ellátásával szorosan összefüggõ munkáltatói jogosítványok (pl. a szabadság engedélyezése stb.) rendezésekor. Külön hangsúlyozni kell, hogy a munkáltatói jogok esetleges átruházása a polgármester egyetértési jogát nem érinti.

A polgármester egyetértése, valamint az írásbafoglalás a szóban forgó munkáltatói intézkedések érvényességi kellékei. Ez azt jelenti, hogy érvénytelenséget eredményez, ha nem áll rendelkezésre a polgármester egyetértése, illetve elmulasztották annak írásba foglalását. Az érvénytelenül létrejött közszolgálati jogviszonyt - a törvény eltérõ rendelkezése hiányában - a jegyzõnek azonnali hatállyal fel kell számolni [Munka tv. 10. § (1)]. A jogviszony felszámolásától abban az esetben tekinthet el a jegyzõ, ha az érvénytelenség oka a felek és a közérdek sérelme nélkül rövid idõn belül orvosolható [Munka tv. 8. § (1)]. Ha a polgármester egyetértését utóbb megadja, vagy az intézkedést írásba foglalják, az érvénytelenséget ezzel orvosoltnak kell tekinteni.

Ha az érvénytelenség oka a jegyzõ hibájára vezethetõ vissza (pl. nem kérte ki a polgármester egyetértését) a köztisztviselõt olyan helyzetbe kell hozni, mintha a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel szüntették volna meg [Munka tv. 10. § (2)]. Ennek az a következménye, hogy a munkáltatónak ki kell fizetnie a felmentési idõre járó illetményt és adott esetben a végkielégítést is. Ezen túlmenõen a köztisztviselõ felmerült kárának megtérítését is igényelheti.

Jogalkalmazási problémaként vetõdhet fel azon érdekes kérdés is, hogy a polgármester egyetértési jogának a gyakorlatban milyen korlátai vannak, s vita esetén az ellentmondás miként oldható fel? Anélkül, hogy elébemennénk az egységes jogalkalmazást kétségkívül formáló gyakorlat kialakulásának, - e tárgykör tekintetében - megfontolandónak tekintjük az alábbiakat:

A polgármester munkáltatói felelõssége elsõsorban saját feladat- és hatáskörének ellátását érinti, hiszen fõként e körben érdeke a szakmai munka színvonalának és eredményességének biztosítása. Az eligazodást segítheti az Ötv. 35. § (1) bekezdése is, amely szerint a polgármester az önkormányzati, valamint az államigazgatási feladatait, hatásköreit, a képviselõ-testület hivatalának közremûködésével látja el. Az egyetértési jog alkalmazásakor elsõsorban e feladatok és hatáskörök gyakorlásának sajátos szempontjait és követelményeit kell szem elõtt tartani.

A kérdéskör teljes körû áttekintéséhez tartoznak még az alábbiak

Az államigazgatási szervekkel kapcsolatosan is számos eltérõ szabályozással találkozhatunk. A Ktv. értelmében fõszabályként a közigazgatási államtitkárt illetik meg a munkáltatói jogok a minisztérium köztisztviselõi tekintetében. Ezzel szemben a miniszter gyakorolja a munkáltatói jogokat a szervezeti és mûködési szabályzat szerint a közvetlen irányítása alatt mûködõ szervezeti egységek (pl. Kabinetiroda) köztisztviselõi felett [112/1992. (VII. 7.) Korm. rendelet]. A politikai államtitkár titkársági feladatait ellátó szervezeti egység köztisztviselõi esetében azzal a korlátozással gyakorolhatja a munkáltatói jogokat, hogy köteles figyelembe venni a politikai államtitkár feladatait. Munkáltatói jogkörét - a kinevezés és a felmentés kivételével - a szervezeti egység vezetõ megbízású köztisztviselõjére, illetve a politikai államtitkárra átruházhatja.

További kivétel a fõszabály alól, hogy a miniszter jogosult - a közigazgatási államtitkár javaslatának figyelembevételével - a fõosztályvezetõi megbízás adományozására.

A közigazgatási hivatal vezetõje, valamint a centrális irányítású államigazgatási szerv vezetõje feletti munkáltatói jogok gyakorlása is sajátosan alakul. A közigazgatási hivatal közvetlenül a közigazgatási hivatal vezetõjének vezetése alatt álló szervezeti egységekbõl, továbbá ágazati szakigazgatási szervekbõl áll [191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet 2. § (1)]. Ugyanakkor a hivatalvezetõ vezetése alatt álló szervezeti egységek, valamint az ágazati szakigazgatási szervek egy költségvetési szervet képeznek. A hivatalvezetõt pályázat alapján a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter és a belügyminiszter javaslatára a miniszterelnök bízza meg, illetve menti fel. Vezetõi megbízása határozatlan idõre szól, megbízatásának idõtartamára helyettes államtitkári illetményre és juttatásokra jogosult. A közigazgatási hivatal vezetésére szóló megbízást csak az a személy kaphat, aki állam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel, valamint jogi vagy közigazgatási szakvizsgával rendelkezik.

A közigazgatási hivatal vezetõje feletti munkáltatói jogokat a vezetõi megbízás és a felmentés kivételével a belügyminiszter gyakorolja. Az ágazati szakigazgatási szervek vezetõivel kapcsolatos munkáltatói jogokat a közigazgatási hivatalvezetõ gyakorolja azzal, hogy az igazgatási szerv vezetõjének megbízásához, felmentéséhez az ágazati miniszter egyetértése szükséges [191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet 8. § (1)-(2)]. A közigazgatási hivatalvezetõ gyakorolja továbbá a munkáltatói jogokat a közigazgatási hivatal közvetlenül vezetése alatt álló szervezeti egységeinek köztisztviselõi felett. Azt, hogy mely szervezeti egységek állnak a közvetlen vezetése alatt, a szervezeti és mûködési szabályzatban kell meghatározni. Az ágazati szakigazgatási szervek köztisztviselõi felett a munkáltatói jogokat az ágazati szakigazgatási szerv vezetõje gyakorolja. A munkáltatói jogok gyakorlása tehát nem függ közvetlenül a közigazgatási hivatal vezetõjétõl, azonban szociológiai értelemben mégsem beszélhetünk teljes függetlenségrõl, mivel az ágazati szakigazgatási szerv vezetõje a közigazgatási hivatalvezetõ munkáltatói hatalma alatt áll.

A hivatali szervezet vezetõje a munkáltatói jogkör gyakorlását csak vezetõi megbízású köztisztviselõre ruházhatja át. Ha a hivatali szervezet vezetõje él az átruházás lehetõségével, akkor sem mentesül a közszolgálat eredményes megszervezéséért fennálló felelõssége alól, amihez a munkáltatói jogok gyakorlása eszközül szolgál. Ezt minden esetben figyelembe kell vennie akkor, amikor döntést hoz a munkáltatói jogok átruházásáról. A munkáltatói felelõssége tehát a munkáltatói jogok átruházását követõen sem szûnik meg, ezért indokolt, hogy folyamatosan ellenõrizze az átruházott jog gyakorlását, s értékelje, hogy az mennyiben segíti a szervezet mûködését. Ha utóbb a munkáltatói jogok megosztása nem éri el célját, a jogkör gyakorlásának átruházását korrigálni kell.

Bár a jogalkotó lehetõséget nyújt a munkáltatói jogok átruházására, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a fõszabály szerinti joggyakorlást társadalompolitikai szempontok indokolták. Ezért, ha az átruházásra sor kerül, vizsgálni kell, hogy annak folytán - különösen, ha alapvetõ jogok átruházására kerül sor - nem kerülnek-e veszélybe a jogalkotó által meghatározott jogpolitikai elvek (pl. függetlenség, pártatlanság, szakmaiság, teljesítménynövelés stb.).

Elõfordul azonban az is, hogy a munkáltatói jogok megosztását jogszabály írja elõ. Ilyennel találkozhatunk - a korábban tárgyalt közigazgatási hivatalvezetõ, valamint az ágazati szakigazgatási szervek vezetõi feletti munkáltatói jogok gyakorlásán túlmenõen - a jegyzõ esetében is. A képviselõ-testület pályázat alapján és a képesítési követelmények figyelembevételével nevezi ki határozatlan idõre a jegyzõt [Ötv. 36. § (1)], valamint gyakorolja felette a felmentéssel, az összeférhetetlenség megállapításával, a fegyelmi eljárás megindításával, illetve a fegyelmi büntetés kiszabásával kapcsolatos munkáltatói jogokat [Ktv. 6. § (2)]. Az e körbe nem tartozó egyéb munkáltató jogokat ugyanakkor a polgármester gyakorolja [Ötv. 35. § (2) e)]. Az egyéb munkáltató jogok körébe azok a munkáltató intézkedések tartoznak, amelyek a köztisztviselõi jogviszony létét nem érintik.

A munkáltatói jogok átruházásakor a hivatali szerv vezetõje megteheti, hogy csak egyes munkáltatói jogosítványokat ruház át a vezetõ megbízású köztisztviselõre. Pl. a kinevezési, felmentési jog gyakorlását magánál tartja, a jutalmazási jog gyakorlását pedig átruházza a helyettesére; a napi feladatok ellátásával szorosan összefüggõ jogosítványok gyakorlását, (mint a kiküldetés elrendelésének, valamint a munkahelytõl való távolmaradás engedélyezésének jogkörét) viszont átruházza az osztályvezetõre.

A testület, mint munkáltató

Bizonyos esetekben a jogalkotó korlátot szab a munkáltatói jogkör átruházásának. A testület hatáskörébe tartozó alapvetõ munkáltatói jogokat (kinevezés, felmentés, összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása és fegyelmi büntetés kiszabása) nem lehet átruházni. Ennek megfelelõen az önkormányzat képviselõ-testülete sem ruházhatja át e jogosultságok gyakorlását a polgármesterre, illetve az önkormányzat egyéb tisztségviselõjére. Ennek indoka alapvetõen az, hogy a testületi döntéshozatal az egyszemélyi döntéssel szemben nagyobb garanciát jelent a munkavállaló számára. Az átruházási tilalom különösen azokban az esetekben játszik nagy szerepet, amikor a döntéshozatalt körültekintõ mérlegelésnek kell megelõznie. Így pl. nehéz pontosan meghatározni, hogy milyen magatartásformák minõsülnek hivatalhoz méltatlan tevékenységnek, illetve mikor beszélhetünk a köztisztviselõi jogviszonyból eredõ kötelezettség vétkes megszegésérõl. A keretjellegû általánosan meghatározott fogalmak nagyobb teret nyújtanak a visszaélésszerû joggyakorláshoz, ezért munkavállalói érdekvédelmet szolgál, ha bizonyos munkáltatói jogosítványok testületi hatáskörben maradnak. A szabály megsértésével hozott munkáltatói intézkedés érvénytelen, ezért ilyen esetben az érvénytelenségre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Ugyanakkor a testület hatáskörébõl át nem ruházható munkáltatói jogosítványok közül a törvény egy kivételt állapít meg, mégpedig a megrovás fegyelmi büntetés kiszabását.

A testületi döntéshozatalnál fontos tudni, hogy a döntés egyszerû szótöbbséget, vagy minõsített többséget igényel. Általában ezt a kérdést jogszabály rendezi, ha mégsem, akkor az adott testület mûködési rendje (szervezeti és mûködési szabályzata) lesz az irányadó. Esetenként elõfordul, hogy a jogszabály a minõsített többséget csak egyes munkáltatói jogok gyakorlására írja elõ kifejezetten, ezért csak jogértelmezéssel lehet meghatározni azt, hogy más munkáltatói jogok gyakorlására milyen szabályt kell alkalmazni. Így pl. minõsített szótöbbségû döntés szükséges az önkormányzat képviselõ-testületének hatáskörébe tartozó kinevezéshez és megbízáshoz [Ötv. 15. § (1)]. Felvetõdik azonban a kérdés, hogy a többi munkáltatói jogosítvány gyakorlásához milyen arányú szavazattöbbségre van szükség. A közszolgálati jogviszonyban betöltött szerepük alapján a kinevezéssel azonos értékû elemnek kell tekinteni mindazokat a munkáltatói aktusokat, amelyek - a kinevezéshez hasonlóan a közszolgálati jogviszony létét alapvetõen befolyásolva - a közszolgálati jogviszony megszûnését eredményezik. E körbe tartozik a felmentés, az összeférhetetlenség megállapítása, valamint a hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása. Ezek a munkáltatói döntések a közszolgálati jogviszony fennállását döntõen befolyásolják, ezért gyakorlásuk csak minõsített szavazattöbbséggel lehetséges. Körjegyzõ esetében a kinevezést, valamint az ehhez közvetlenül kapcsolódó egyéb, a képviselõ-testület hatáskörébe tartozó munkáltatói jogokat (felmentés, összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi büntetés kiszabása) a körjegyzõségekhez tartozó képviselõ-testületek mindegyikének egybehangzó döntése alapján a képviselõ-testületek együttes ülése gyakorolja [Ötv. 40. § (1)]. Az egyéb munkáltatói jogok gyakorlását - ilyen esetben - az érdekelt községek polgármesterei együttesen látják el.

A képviselõ-testületek megállapodással egyes államigazgatási hatósági ügyfajták szakszerû intézésére hatósági igazgatási társulást hozhatnak létre [Ötv. 42. § (1)]. A megállapodásban rendelkezni kell - többek között - a társulás vezetõjének és alkalmazottainak kinevezési módjáról és a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjérõl [Ötv. 42. § (2)]. Ennek megfelelõen a képviselõ-testületek szabadon dönthetnek a társulás köztisztviselõivel szembeni munkáltatói jogok gyakorlásáról. Így a köztisztviselõ akár a társulással, akár valamely képviselõ-testülettel is közszolgálati jogviszonyban állhat.

Jogalkalmazási szempontból fontos kérdés az, hogy a polgármesternek milyen munkáltatói jogosultságai vannak a jegyzõvel kapcsolatban.

Az alábbiakban a polgármester jegyzõvel kapcsolatos egyéb munkáltatói jogainak gyakorlásához nyújtunk jogalkalmazási támpontokat

Az Ötv. 35. § (2) bekezdésének e) pontja szerint az egyéb munkáltatói jogokat a jegyzõ tekintetében a polgármester gyakorolja.

Nem tartozik e körbe a kinevezés, a felmentés, az összeférhetetlenség megállapítása, a fegyelmi eljárás megindítása, valamint a fegyelmi büntetés kiszabása, mivel annak gyakorlására a képviselõ-testület jogosult [Ötv. 103. § (1) b)].

Az elõzõekben nem érintett valamennyi további munkáltatói intézkedés megtétele a jegyzõt érintõen a polgármester hatáskörébe tartozik.

Ezek körében - a teljesség igénye nélkül - az alábbiak kiemelése indokolt

- a jegyzõ képzéséhez, továbbképzéséhez, tanulmányi szerzõdéséhez kapcsolódó intézkedések;

- a jegyzõ minõsítésének lefolytatása;

- a jegyzõ szabadságolásával összefüggõ intézkedések;

- a jegyzõ túlmunkavégzésének szabadidõ-, illetve pénzbeni megváltásával összefüggõ intézkedések;

- a jegyzõt érintõ jutalmazáshoz, tevékenységének elismeréséhez, juttatásaihoz kapcsolódó intézkedések;

- a jegyzõ személyi anyagához, közszolgálati alapnyilvántartásához kapcsolódó egyes intézkedések gyakorlása.

Mindehhez elengedhetetlen annak érintése is, hogy milyen módon kerülhet sor a jegyzõ közszolgálati jogviszonyának megszüntetésére.

A kérdés részletesebb ismertetése azért is indokolt, mivel az e körbe tartozó elõterjesztéseket a képviselõ-testület ülésére a polgármester készíti elõ, illetve terjeszti be.

A Ktv.-hez kapcsolódó kérdésként merül, illetve merülhet fel, hogy alkalmazni kell-e a jegyzõ tekintetében is a Ktv. 31. § (1)-(5) bekezdésének azon szabályait, melyek szerint a köztisztviselõ vezetõi megbízást kaphat, illetõleg a vezetõi megbízás külön indokolás nélkül bármikor visszavonható?

Kiemelendõ, hogy a jegyzõre a Ktv. 31. § (1)-(2) bekezdése - a vezetõi megbízás és annak indokolás nélküli bármikori visszavonása nem vonatkozik. A jegyzõ munkaviszonya keletkezésének módjáról és sajátos jellegérõl ugyanis külön törvény, az Ötv. 36. § (1) bekezdése rendelkezik. Eszerint a képviselõ-testület - pályázat alapján - a jogszabályban megállapított képesítési követelményeknek megfelelõ jegyzõt nevez ki. A kinevezés határozatlan idõre szól.

Az Ötv.-nek ez a szabálya összhangban áll a Ktv. hivatkozott szabályaival.

A Ktv. 31. § (5) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a Ktv. szabályai csak a külön törvényben írtakon túlmenõen, illetõleg törvény eltérõ rendelkezése hiányában érvényesülnek.

A Ktv. 31. § (1) bekezdése konkrétan azokat a vezetõi megbízásokat sorolja fel, amelyek a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére vonatkoznak (osztályvezetõ, fõosztályvezetõ-helyettes, fõosztályvezetõ). Ezek között a jegyzõt azért sem említi, mert a jegyzõ a polgármesteri hivatal egészét vezeti, nem annak valamely belsõ szervezeti egységét.

A Ktv. 31. § (5) bekezdésében szereplõ külön törvényi rendelkezés a jegyzõ tekintetében a kétharmados szavazati többségû Ötv-nek a 36. § (1) bekezdésében - a jegyzõ kinevezése sajátos szabályozása révén - kapott helyet.

Eszerint a képviselõ-testület a polgármesteri hivatal vezetõjét határozatlan idõre, kifejezetten jegyzõi [és nem a Ktv. 31. § (1) bekezdésében felsorolt más vezetõi megbízatású] munkakörre nevezte ki.

A jegyzõ felmentését a jogalkotó az általános, egyéb vezetõi (osztályvezetõ, fõosztályvezetõ-helyettes, fõosztályvezetõ) megbízások visszavonásához képest más tartalmú feltételekhez kívánta kötni.

Rá kell mutatni arra, hogy a jegyzõ felmentését a képviselõ-testület köteles megindokolni. Az indokolásban a felmentés okának világosan ki kell tûnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerû. Ennek azért van jogi jelentõsége, mivel a köztisztviselõ - így a jegyzõ is - a Ktv. 59. § (1) bekezdése értelmében közszolgálati jogviszonyból származó igényének érvényesítése érdekében a munkaügyi bírósághoz fordulhat.

E kérdéshez tartozó alkérdés az is, hogy a jegyzõ felmentésének ügyében a képviselõ-testület milyen szavazattöbbséggel határozhat?

A Ktv. 6. § (2) bekezdése alapján, ha a köztisztviselõ kinevezése testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a felmentést, az összeférhetetlenség megállapítását, továbbá a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását a testület nem ruházhatja át.

Ha a törvényi rendelkezést összevetjük az Ötv. 15. § (1) bekezdésével - amely szerint minõsített többség szükséges többek között - a képviselõ-testület hatáskörébe tartozó kinevezés gyakorlásához -, arra a következtetésre juthatunk, hogy a jegyzõ esetében - figyelemmel a Ktv. 6. § (2) bekezdésére - minden olyan jogi aktus, amely a közszolgálati jogviszony megszûnését eredményez(heti), minõsített szavazattöbbséget igényel. Ugyanis a kinevezés, mint a közszolgálati jogviszonyt keletkeztetõ testületi döntés, szükségszerûen magában foglalja a közszolgálati jogviszony megszüntetésének jogosítványát is, így az nem utalható az egyéb munkáltatói jogok körébe.

A jegyzõ közszolgálati jogviszonyának megszüntetését azonban nemcsak a Ktv. szerinti felmentés eredményezheti, hanem a hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása is. Ebbõl következõen e büntetés megállapításához is - a fentiek alapján - szintén minõsített szavazattöbbség szükséges.

Az összeférhetetlenség megállapítása és az ehhez kapcsolódó köztisztviselõi mulasztás együttesen a Ktv. 22. § (1) bekezdése értelmében szintén a közszolgálati jogviszony megszûnéséhez vezetnek. Ennélfogva e döntés meghozatala esetében sem lehet eltekinteni a minõsített szavazattöbbségtõl.

Mindezekbõl következõen a fegyelmi eljárás megindítása, valamint a fegyelmi büntetés kiszabása önmagukban nem indokolják a minõsített szavazattöbbség alkalmazását, hiszen az elõbbi esetben akár az eljárás megszüntetésére, az utóbbiban pedig a hivatalvesztésnél enyhébb büntetés kiszabására is sor kerülhet anélkül, hogy ezek - a jegyzõ esetében - a közszolgálati jogviszony megszûnését eredményeznék.

A jegyzõ felmentéséhez kapcsolódóan fontos megjegyezni azt is, hogy a Ktv. 17. §-ában meghatározott felmentési okok között a jegyzõvel szemben fogalmilag kizárt, illetve sajátosan érvényesül több, törvényben foglalt jogintézménynek az alkalmazása. Így pl.

- a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszûnése;

- a létszámcsökkentés;

- a tevékenység megszûnése;

- az olyan átszervezés, amelynek következtében a munkakör feleslegessé válik.

Az egészségügyi alkalmatlanság, valamint a nyugellátásra szerzett jogosultság elérése természetesen a jegyzõ esetében is megalapozza a felmentést.

Szintén felmentési okot képez az ún. szakmai alkalmatlanság, amelyet csak érvényes minõsítés alapján lehet jogszerûen kimondani. Mivel a minõsítés az egyéb munkáltatói jogok körébe sorolható, azt a polgármesternek kell elvégeznie.

Javasolható, hogy a polgármester a jegyzõ szakmai tevékenységének objektív értékeléséhez minden esetben kérje ki az illetékes közigazgatási hivatal vezetõjének szakmai véleményét.

Törvényellenes az olyan eljárás, amikor a jegyzõ alkalmatlanságát minõsítés nélkül állapítják meg.

Indokoltan vetõdhet fel, hogy az alkalmatlanságra vonatkozó törvényi rendelkezés határozatlan jogfogalomként gyenge pontja lehet a közszolgálati rendszernek. Kétségtelen, hogy ennek követelményeit, kereteit a gyakorlati jogalkalmazás fogja meghatározni, amelynek kialakulása hosszabb idõt igényel.

Megjegyzendõ azonban, hogy egyetlen munkáltató sem mondhatja ki senkirõl sem viharos gyorsasággal az érintett alkalmatlanságát, mivel az csak egy folyamat eredményeként történhet meg. Ebben igazi támpontokat nyújthat majd a jogalkalmazók számára az e körben kialakuló bírói gyakorlat. Csak az alkalmatlan megítélést tartalmazó minõsítés alapján kerül(het) sor a jegyzõ felmentésére.

Ilyen esetben a képviselõ-testület természetesen magához vonhatja a minõsítéshez kapcsolódó jogosultság gyakorlását, mivel az alkalmatlan minõsítés a jegyzõ jogviszonyának megszûnését eredményezheti. A jogviszony megszûnésérõl (a jegyzõ felmentésérõl) csak a képviselõ-testület jogosult döntést hozni.

Tájékoztatás a munkáltatói jogkör gyakorlójáról

A munkáltatói jogok gyakorlásának meghatározása a közszolgálati jogviszonyt érintõ lényeges jognyilatkozat, ezért azt írásba kell foglalni [Ktv. 11. § (1)]. Ha jogszabály vagy belsõ szabályzat rendezi a munkáltatói jogok teljesítését, az ismételt írásbafoglalásra nincs szükség, a szabályozásról azonban a köztisztviselõt tájékoztatni kell. Az írásbeliségre már csak azért is szükség van, mert a munkáltatói jogok átruházásának számtalan változata fordulhat elõ (mint ahogy azt az elõzõekben bemutattuk), amelynek következtében bizonytalan lehet annak eldöntése, hogy a köztisztviselõvel szemben ki jogosult eljárni. Ha a munkáltatói jogok gyakorlása több szerv vagy személy között oszlik meg, akkor a munkáltatói jogokat olymódon kell részletezni, hogy abból világossá váljék az adott munkáltatói jog címzettjének személye. Ha a munkáltatói jogokat nem az arra feljogosított szerv (testület) vagy személy gyakorolja, akkor az ezzel kapcsolatos eljárás érvénytelen. Ha az érvénytelen jogviszony felszámolása a köztisztviselõnek kárt okoz, a közigazgatási szerv köteles a kártérítési szabályoknak megfelelõen helytállni [Munka tv. 10. § (3)]. Ebbõl viszont az következik, hogy az aki a jogszabályi rendelkezések (belsõ intézkedés, szabályzat) megsértésével "gyakorolta" a munkáltatói jogokat, fegyelmi eljárás keretében felelõsségre vonható [Ktv. 50. § (1)].

A munkáltatói jogkör gyakorlásának átruházásától meg kell különböztetni a képviseleti joggyakorlást. Ebben az esetben arról van szó, hogy a jogkör gyakorlására felruházott személy nem személyesen, hanem képviselõje útján jár el. A képviselet tehát a munkáltatói jogkör gyakorlásának átruházásához képest másodlagosan jelentkezik, és a képviselet ellátásának különös követelményei szerint mûködik. A közszolgálati jogviszonyban a munkáltatói jogokat általában a gyakorlásra kijelöltnek személyesen kell teljesíteni, s csak kivételesen fordulhat elõ - a kisebb jelentõségû ügyekben -, hogy képviselõje útján intézkedik a munkáltatói jogkör jogosultja. Ebben az esetben is egyértelmûvé kell tenni, hogy a képviselõ a meghatalmazó nevében jár el. Az így kialakított rend felel meg a közszolgálatra jellemzõ szigorú felelõsségi rendszernek. Ugyanakkor a képviselet lehetõsége megvalósíthatóvá teszi, hogy a vezetõ a vezetése alatt álló szervezeten belül létesült munkacsoportok vezetõit - akiknek napi munkavezetõi tevékenységére nélkülözhetetlen szükség van, különösen a nagyobb létszámú, illetõleg változatos feladatkörû szervezetekben - szervezetten bevonja a munkáltatói jogosítványok gyakorlásába. E kisebb szervezeti egységek vezetõit (alosztályvezetõ, részleg, illetve csoportvezetõ) a Ktv. nem tekinti vezetõnek, ezért az õ esetükben a munkáltatói jogkör átruházására nem kerülhetne sor [Ktv. 6. § (1)]. Mindezek miatt a képviseleti joggyakorlásnak ilyenkor kiemelt szerepe van.

Fontos annak kiemelése, hogy 2001. július 1-jétõl az átruházott munkáltatói jogkört nem lehet továbbruházni, s az ilyen intézkedés már érvénytelen.

BH2003. 476. A megyei önkormányzati hivatalnál a fõjegyzõt megilletõ munkáltatói jogkör az illetékhivatal vezetõjére átruházható volt, ezért a jogviszonyt megszüntetõ intézkedés a jogosulttól származott [1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.].

BH2003. 280. I. A jegyzõ jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik helytállni [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. § (1) bek., 34. § (2) bek., 36. § (3) bek., 38. § (1) bek., 1992. évi XXIII. tv. 5-6. §-ai].

BH2000. 372. A köztisztviselõvel szemben hozott fegyelmi határozatot hatályon kívül kell helyezni, ha a fegyelmi tanácsot nem szabályszerûen alakították meg. Szabályszerûtlen, ha a fegyelmi tanács elnökeként olyan köztisztviselõ jár el, aki a fegyelmi eljárás alá vonttal szemben nem rendelkezik munkáltatói jogkörrel. Ha azonban a fegyelmi tanács elnöke - átruházás alapján - gyakorolja a fegyelmi jogkört, az eljárás megfelel a jogszabályoknak [1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.].

BH1999. 390. II. Ha a jogviszonnyal kapcsolatos döntés meghozatala testület hatáskörébe tartozik, vagyis a munkáltatói jogkört a testület gyakorolja, magát a döntést az arra felhatalmazott testületnek kell meghoznia. Nem kifogásolható azonban, hogy a döntésnek a határozatban megjelölt indokát a testület által megszabott keretben a határozat végrehajtásáért felelõssé tett személy, adott esetben a polgármester fogalmazza meg és közli az érintettel [1992. évi XXIII. tv. 6. § (2) bek.].

BH1998. 613. II. A jegyzõvel szemben az önkormányzat képviselõtestülete gyakorolja a kinevezési jogkört. Ezért a fegyelmi büntetés kiszabásának joga nem a képviselõ-testület által választott fegyelmi tanácsot illeti meg, hanem magának a képviselõ-testületnek kell fegyelmi tanácsként eljárnia [1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) és (2) bek., 53. § (1) és (2) bek.].

BH1997. 464. I. A helyi önkormányzatokról szóló törvény nem zárja ki a polgármesternek azt a jogosultságát, hogy az önkormányzati intézményvezetõk tekintetében meghatározott munkáltatói jogkörök gyakorlását a jegyzõ hatáskörébe utalja [1990. évi LXV. tv. 35. § (2) bek. a) és e) pont, 1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.].

A közszolgálati jogviszony létesítése

7. § (1) Közszolgálati jogviszony büntetlen elõéletû, cselekvõképes és legalább középiskolai végzettséggel, ügykezelõi feladatkörre legalább középfokú szakképesítéssel rendelkezõ magyar állampolgárral létesíthetõ és tartható fenn. Jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas munkakörre közszolgálati jogviszony csak azzal létesíthetõ, aki a munkakörre elõírt, az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerû mûködéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. A jelentkezõnek írásban nyilatkoznia kell arról, hogy ezeknek a követelményeknek megfelel, és hozzájárul ahhoz, hogy ezt az illetékes nemzetbiztonsági szolgálat ellenõrizze. Az ellenõrzéshez való hozzájáruláshoz a külön törvényben meghatározott hozzátartozó nyilatkozatát is csatolni kell. Ha az érintett úgy nyilatkozik, hogy a fontos és bizalmas munkakörrel együtt járó kötelezettségeknek nem kívánja magát alávetni, vele fontos és bizalmas munkakörre közszolgálati jogviszony nem létesíthetõ.

(2) Ha a központi közigazgatási szerv alaptevékenysége körében felsõfokú iskolai végzettségû pályakezdõ köztisztviselõt kíván alkalmazni, a közszolgálati jogviszony létesítéséhez az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túlmenõen a köztisztviselõnek angol vagy francia vagy német nyelvbõl államilag elismert nyelvvizsgával kell rendelkeznie. Ha a központi közigazgatási szervnél betöltendõ munkakör ellátásához az elõbbiekben felsorolt nyelveken kívüli nyelv használata szükséges, akkor az e nyelvbõl meglévõ, államilag elismert nyelvvizsga az angol, francia vagy német nyelvbõl meglévõ nyelvvizsga helyett alkalmazási feltételként elfogadható.

(3) Jogszabály - vagy jogszabály által meghatározott esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója - a közszolgálati jogviszony létesítését az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati idõ letöltéséhez, valamint egészségi és pszichikai alkalmassághoz kötheti.

(4) Az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól a (5) bekezdésben, valamint a 8. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével felmentés nem adható.

(5) A községi önkormányzat képviselõ-testülete - jogszabály tiltó rendelkezésének hiányában - a munkakör betöltésére elõírt képesítési elõírások alól különösen indokolt esetben felmentést adhat. A felmentés idõtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges idõtartamot. A felmentés idõtartamának eredménytelen eltelte esetén a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya megszûnik.

(6) Központi közigazgatási szerv alaptevékenysége keretében középiskolai végzettségû köztisztviselõt nem alkalmazhat. A közigazgatási szerv alaptevékenységének az alkalmazási és a képesítési követelmények szempontjából az minõsül, amit jogszabály a szerv feladatkörébe utal, továbbá amit a miniszter, országos hatáskörû szerv vezetõje e körben alaptevékenységként határoz meg.

(7) Köztisztviselõi, fõtisztviselõi, vezetõi kinevezés, vezetõi megbízás - a 22/A. § (8) bekezdésének b)-h) pontjaiban felsorolt köztisztviselõk esetében - csak annak adható, aki

a) az e törvényben meghatározott módon önmagára, valamint a vele közös háztartásban élõ házas-, illetve élettársára, gyermekére vonatkozóan a jogviszonya létesítésekor, valamint a 22/A. § (8) bekezdésében elõírt idõszakonként a 6. számú mellékletben meghatározott vagyonnyilatkozatot tesz,

b) vállalja, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenõrzése céljából történõ személyes adat bekéréséhez a szükséges beleegyezést az e törvényben foglalt eljárások lefolytatása végett az arra illetékes szerveknek megadja,

c) megszerzi az a) pontban megjelölt hozzátartozók nyilatkozatát személyes adataik vagyonnyilatkozattal kapcsolatos - e törvényben meghatározott szervek általi kezeléséhez.

A közszolgálati jogviszony létesítésének általános feltételei (az általános alkalmazási követelmények)

Alkotmányos alapjogként minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelõen közhivatalt viseljen [Alkotmány 70. § (4)]. Ebbõl fakadóan mindenki számára meg kell teremteni a közhivatal viselésének lehetõségét. Ebben az alkotmányos szellemben a Ktv. a közszolgálatba való lépés általános feltételeinek meghatározásakor csupán a legalapvetõbb szakmai és alkalmassági követelményeket határozza meg. Egyes munkakörök betöltéséhez az általános követelményeken túlmenõen ún. különös alkalmazási feltételeknek is meg kell felelni, amelyeket jogszabály, illetõleg jogszabály felhatalmazása alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója állapíthat meg.

Az ún. általános alkalmazási feltételek értelmében közszolgálati jogviszonyt az létesíthet, aki magyar állampolgár, büntetlen elõéletû, cselekvõképes és legalább középiskolai végzettséggel rendelkezik. Jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas munkakörre közszolgálati jogviszony csak azzal létesíthetõ, aki a munkakörre elõírt, az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerû mûködéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. Az állami szuverenitás védelme indokolja, hogy az állam elsõsorban saját állampolgárai számára nyissa meg a közszolgálatot. Ez egyrészt az állam alkotmányos kötelessége, másrészt az állampolgársági feltétel kikötésével biztosítja, hogy az állami szervek mûködése ne kerüljön idegen hatalmi befolyás alá. Mindezek ellenére az európai jogfejlõdés az integrációs folyamatok felgyorsulásával azt bizonyítja, hogy a közszolgálat bizonyos területein (oktatás, egészségügy) az állampolgársági kötöttség feloldása figyelhetõ meg, s az államok kölcsönösen lehetõvé teszik egymás állampolgárai számára a közszolgálatban való részvételt. Az Európai Unió tagállamai között már most megszûnt az állampolgársági feltétel a közszolgálat bizonyos területén.

A Ktv. általános feltételként írja elõ a magyar állampolgárságot a közszolgálati jogviszony létesítéséhez.

A magyar állampolgárság csak lemondással vagy a magyar állampolgárság visszavonásával szûnik meg. Ennek megfelelõen a külföldön lakó magyar állampolgár - a belügyminiszterhez intézet nyilatkozatában - lemondhat a magyar állampolgárságról, ha külföldi állampolgársággal is rendelkezik, vagy annak megszerzését valószínûsíteni tudja.

A magyar állampolgárság visszavonható attól a személytõl, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétõl számított 10 év elteltével. A magyar állampolgárság visszavonásával történõ megszüntetésérõl - a belügyminiszter elõterjesztése alapján - a köztársasági elnök dönt.

Abban az esetben, ha valaki többes állampolgárságú személy, s a magyar állampolgársággal is rendelkezik, nincs akadálya annak, hogy közszolgálati jogviszonyt létesítsen. Kivételesen elõfordulhat, hogy magyar állampolgársággal nem rendelkezõ személyt neveznek ki köztisztviselõnek, ez a kinevezés azonban mindaddig érvénytelen, amíg az érvénytelenség okát nem orvosolják [Munka tv. 8. § (1)]. Az érvénytelenség okának orvoslásáig a jogviszonyból eredõ jogok és kötelezettségek elbírálására vonatkozó szabályok szerint kell eljárni [Munka tv. 10. § (1)].

Közérdekû jellege és jelentõsége miatt a köztisztviselõk erkölcsi fedhetetlensége nélkülözhetetlen feltétele a pártatlanul és szakszerûen mûködõ közigazgatásnak. A társadalomnak érdeke, hogy a döntések elõkészítését, meghozatalát, valamint végrehajtását erkölcsileg kikezdhetetlen köztisztviselõk végezzék. A közigazgatás pártatlan és független mûködésébe vetett állampolgári bizalom megtartása érdekében minden köztisztviselõvel szemben meg kell követelni a büntetlen elõéletet. 2001. július 1-jétõl a közszolgálati jogviszonyba jelentkezõ munkavállalónak írásbeli nyilatkozatot kell tennie arra vonatkozóan, hogy az általános alkalmazási feltételeknek megfelel és a nemzetbiztonsági ellenõrzéshez hozzájárul. A nemzetbiztonsági ellenõrzéshez történõ hozzájáruláshoz csatolni kell a hozzátartozó nyilatkozatát is.

A Btk. 54. §-ának (2) bekezdése szerint a közügyektõl eltiltott személy az ítélet jogerõre emelkedésével elveszti mindazt a már meglévõ tagságát, állását, tisztségét vagy megbízatását, amelynek elnyerését az eltiltás, a hivatkozott rendelkezés az (1) bekezdésnek megfelelõen kizárja. A közügyektõl eltiltás tartama az erre vonatkozó bírósági ítélet jogerõre emelkedésével kezdõdik. Ennek megfelelõen köztisztviselõ, ügykezelõ, és fizikai alkalmazott közszolgálati jogviszonya a közügyektõl eltiltást kimondó ítélet jogerõre emelkedésének napján azonnali hatállyal megszûnik. Ezen az a tény sem változtat, hogy az elítéltet az elítélés következményei alól mentesítik vagy kegyelemben részesítik. Ezekben az esetekben ugyanis nem téves elitélés történt, ezért az ítélet hátrányai alól mentesítés a közszolgálati jogviszonyra semmilyen vonatkozásban nem hat ki (MK 13. számú állásfoglalás).

Alapvetõen nemzetbiztonsági érdekek indokolják, hogy az egyes fontos és bizalmas munkakörök betöltésérõl szóló törvény alapján bizonyos közigazgatási munkakörök is csak abban az esetben tölthetõk be, ha a kiválasztott személy megfelel a törvény elõírásainak. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény bevezette a fontos és bizalmas munkakört betöltõ személyek biztonsági ellenõrzését, ugyanakkor nem rendelkezett a biztonsági ellenõrzés eredményéhez kapcsolódó munkajogilag releváns intézkedésekrõl. Erre figyelemmel 1998. január 1-jétõl a közszolgálati jogviszony létesítéséhez szükséges általános alkalmazási feltételek kiegészültek a fontos és bizalmas munkakört betöltõ személyek biztonsági ellenõrzésével. Ennek megfelelõen a fontos és bizalmas munkakörre a köztisztviselõt érvényesen kinevezni csak akkor lehet, ha az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerû mûködéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. A törvény a közszolgálati jogviszony létesítését megelõzõen választási lehetõséget biztosít a fontos és bizalmas munkakörre kinevezendõ köztisztviselõnek arra, hogy eldöntse aláveti-e magát a fontos és bizalmas munkakörrel együttjáró kötelezettségeknek vagy sem. Ha a leendõ köztisztviselõ a nemzetbiztonsági ellenõrzésnek nem kívánja magát alávetni, akkor a törvény erejénél fogva úgy kell tekinteni, mint aki a biztonsági feltételeknek nem felel meg, emiatt vele közszolgálati jogviszony nem létesíthetõ. Ha a nemzetbiztonsági ellenõrzésre a közszolgálati jogviszony fennállása alatt kerül sor, akkor negatív eredmény esetén a következõk szerint kell eljárni

- ha nem felel meg a köztisztviselõ a biztonsági feltételeknek, a munkáltatói jogkör gyakorlója kezdeményezi a köztisztviselõ áthelyezését más megfelelõ munkakörbe;

- ha a felajánlott másik megfelelõ munkakört a köztisztviselõ nem fogadja el, a közszolgálati jogviszonyát közös megegyezéssel kell megszüntetni;

- ha a közös megegyezéssel történõ megszüntetéshez a köztisztviselõ nem járul hozzá, a közszolgálati jogviszonyát azonnali hatállyal meg kell szüntetni;

- ha a köztisztviselõ egyáltalán nem veti alá magát a nemzetbiztonsági ellenõrzésnek, közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszûnik;

- ha a nemzetbiztonsági ellenõrzés eredménye ellen a köztisztviselõ panaszt nyújt be, a panasz elbírálásáig a munkavégzés alól fel kell menteni, ez azonban illetményre való jogosultságát nem érinti.

Ez és az ehhez hasonló egyéb feltétel nem ismeretlen a magyar jogban, ugyanis korábban egyes államigazgatási állások betöltéséhez fedhetetlenséget is megköveteltek. Ez a büntetlen elõéletnél tágabb fogalom volt, így pl. nem tekintették fedhetetlennek azt, aki a büntetett elõélet alól mentesült, rendõri felügyelet vagy kitiltás hatálya alatt állt. A jelenlegi szabályozás sok szempontból korszerûbbnek tekinthetõ, mint a korábbi. Egyrészt törvény által meghatározott szempontok szerint történik a kiválasztott személy elõéletének vizsgálata, másrészt fennáll annak a lehetõsége, hogy negatív eredmény esetén az érintett személyt olyan munkakörbe helyezzék át, amelynek betöltése nemzetbiztonsági vizsgálat nélkül is megoldható. A köztisztviselõ életével, környezetével foglalkozó hivatalos vagy félhivatalos vizsgálatok egyébként nem idegenek a Nyugat-európai közszolgálati rendszerektõl sem. Így pl. Franciaországban külön szervezet foglalkozik információ gyûjtéssel a köztisztviselõk magánéletérõl, környezetérõl, politikai tevékenységérõl.

A Polgári Törvénykönyv értelmében cselekvõképesnek azt kell tekinteni, aki betöltötte a 18. életévét, az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik, s nem áll cselekvõképességet kizáró, illetve korlátozó gondnokság alatt. A családjogi törvény értelmében a korlátozottan cselekvõképes személy házasságkötésével nagykorúságot szerez. Az ilyen személyt a közszolgálati jogviszony létesítése szempontjából is cselekvõképesnek kell tekinteni.

Már 2001. június 30-áig is a középfokú iskolai végzettség olyan szakmai minimum volt a közszolgálatban, amelyet minden köztisztviselõvel szemben meg kellett követelni. Ennélfogva csak az létesíthet közszolgálati jogviszonyt, aki legalább középfokú iskolai végzettséggel rendelkezett. Ez alól csak a fizikai alkalmazottak képeztek kivételt, ugyanis az õ esetükben a közszolgálati jogviszony létesítéséhez elegendõ volt az alapfokú iskolai végzettség is. Kivételesen a közigazgatási szerv mûködõképességének fenntartása érdekében a jogalkotó lehetõséget teremtett arra, hogy ügykezelõként az is továbbfoglalkoztatható legyen, aki középfokú iskolai végzettséggel nem rendelkezik, feltéve, hogy azt késõbb megszerzi. Természetesen ebben az esetben is minimum követelmény volt az alapfokú iskolai végzettség megléte. 2001. július 1-jétõl a közszolgálati jogviszony létesítésének általános feltételei között - a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott ügykezelõk és a fizikai alkalmazottakat jogviszonyváltozása miatt - alapvetõ változás, hogy középiskolai végzettség nélkül senki sem kerülhet kinevezésre. A jogszabály módosulás következtében ún. szakiskolai végzettséggel köztisztviselõi jogviszony már nem létesíthetõ, a kinevezés minimális feltételeként legalább középiskolai végzettséggel, gyakorlatilag érettségi bizonyítvánnyal kell rendelkeznie a közszolgálatban elhelyezkedni kívánó személynek. Az érvénytelen foglalkoztatás nem felmentéssel, hanem a törvény erejénél fogva szûnik meg, így a felmentésre vonatkozó szabályok alkalmazására nem kerülhet sor.

A középiskolai végzettség igazolására elfogadható az 1986. szeptember 1. (az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény hatálybalépése) elõtt szerzett végbizonyítvány. Ezt követõen kiállított végbizonyítvány önmagában középiskolai végzettséget nem igazol, ezért csak az érettségi vagy az érettségi képesítõ bizonyítvány elégíti ki e feltételt. Bár az 1982. évi 8. törvényerejû rendelet 5. §-a értelmében a gimnázium negyedik évfolyamának sikeres elvégzésérõl szóló bizonyítvány általános jellegû középiskolai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére jogosít, az oktatási törvény hatálybalépésérõl szóló 1985. évi 17. törvényerejû rendelet 5. §-a szerint csak az 1986. szeptember 1. elõtt a középiskola negyedik osztályának elvégzésével szerzett végzettség minõsül középiskolai végzettségnek.

A gép- és gyorsíró szakiskolai bizonyítvány csak középfokú iskolai végzettséget tanúsít, tehát a közszolgálati jogviszony létesítésének általános feltételét nem elégíti ki. A köztisztviselõi besoroláshoz (a II. besorolási osztályba) azonban nem elegendõ, mivel ahhoz legalább középiskolai végzettség szükséges. Ezt fõleg azok esetében szükséges hangsúlyozni, akik a titkárnõi feladatok ellátása mellett érdemi ügyintézéssel is foglalkoznak, emiatt köztisztviselõi besorolást kaptak. Ez a besorolás azonban csak akkor tekinthetõ érvényesnek, hogy ha az érintett személy legalább középiskolai végzettséggel, vagyis érettségivel rendelkezik.

Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nincs mód az iskolarendszeren kívüli tanfolyami képzésben szerzett szakmai képzettség(ek) iskolai képzettségként való elismerésére. Ez ugyanis az oktatási törvény rendelkezésébe ütközne, amely kimondja, hogy iskolai képzettséget tanúsító okiratot csak alap-, közép- és felsõoktatási intézmény adhat ki. Ennélfogva a középfokú tanfolyamok elvégzésérõl szóló okiratok nem tanúsíthatnak középfokú iskolai végzettséget.

Visszatérõen jogalkalmazási kérdésként vetõdik fel, hogy milyen szintû iskolai szintû végzettségnek kell tekinteni a tanácsakadémiai végzettséget. Az ún. Tanácsakadémiák hallgatói a helyi tanácsoknál szolgálatot teljesítõ dolgozók, a tanácsok vb. elnökei, elnökhelyettesei, titkárai a tanácsi dolgozók voltak. Azokat a munkaköröket, amelyekben a tanácsakadémiai oklevél képesítést nyújtott, a tanácsi dolgozók képesítésérõl szóló 1025/1971. (VI. 22.) Korm. határozat, valamint a tanácsi dolgozók képesítésérõl szóló 1/1982. (V. 6.) MTTH rendelkezés határozta meg. A kormányhatározat azt is szabályozta, hogy mely esetekben kell - a tanácsi dolgozók képesítési szempontjából - fõiskolai végzettséggel egyenértékûnek tekinteni a tanácsakadémiai oklevelet. Az Államigazgatási Fõiskolát az 1977. évi 3. törvényerejû rendelet hozta létre. A tanácsakadémiai végzettség alapján szerezhetõ fõiskolai képesítésrõl szóló 13/1978. (XII. 7.) OM rendelet lehetõvé tette, hogy három félév kiegészítõ képzés után sikeres államvizsgát követõen fõiskolai oklevelet szerezhessenek azok a munkaviszonyban álló dolgozók, akik a tanácsakadémia szakoktatási tagozatán 1971. december 31-e után oklevelet szereztek. Ennek figyelembevételével a Tanácsakadémián szerzett végzettséget nem lehet olyannak tekinteni, mint amely megfelelne a Ktv. által igényelt felsõfokú iskolai végzettségnek. Ezt támasztja alá az is, hogy a Tanácsakadémia nem szerepel azok között a felsõoktatási intézmények között, amelyeket az 1962. évi 22. törvényerejû rendelet, majd az 1986. évi 13. törvényerejû rendelet, illetve a jelenleg is hatályos 30/1990. (III. 21.) OGY határozat és az 1048/1990. (III. 21.) MT határozat felsorol. A központi közigazgatási szervek számos olyan kormányzati szempontból kiemelkedõ jelentõségû feladatot látnak el, amelyek az általánoshoz képest magasabb szakmai követelmény meghatározását teszik indokolttá. A központi közigazgatási szerv alaptevékenysége tekintetében csak felsõfokú iskolai végzettségû köztisztviselõt alkalmazhat. A központi közigazgatási szerv fogalma csak az országos hatáskörû szerveket, a központi hivatalokat és a minisztériumi hivatalokat foglalja magában, figyelemmel a Ktv. 1. § (1) bekezdésében foglaltakra. Ennélfogva az országos hatáskörû szervek, a központi hivatalok, illetve a minisztériumi hivatalok területi és helyi szerveinél foglalkoztatott köztisztviselõk esetében nem törvényi követelmény a felsõfokú iskolai végzettség. Elõfordulhat azonban, hogy a képesítési jogszabályok bizonyos munkakörök betöltésénél felsõfokú iskolai végzettséget írnak elõ e szervek esetében is. A felsõfokú szaktanfolyami szakképzettség ugyanakkor nem elégíti ki a felsõfokú iskolai végzettségre vonatkozó követelményt.

A képesítési követelmények szempontjából alaptevékenységnek az minõsül, amit a jogszabály, illetve a miniszter vagy az országos hatáskörû szerv vezetõje annak határoz meg. Minisztérium esetében a miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló kormányrendelet adhat eligazítást az alaptevékenység meghatározásához, azon túlmenõen pedig miniszteri utasítás rendelkezhet az alaptevékenység körérõl. Mindezek figyelembevételével az alaptevékenységet ellátó szervezeti egységben (fõosztály, osztály, csoport) alkalmazott köztisztviselõnek felsõfokú iskolai végzettséggel kell rendelkeznie.

Ha az iskolai végzettségre vonatkozó alkalmazási feltétel sérelmével neveznek ki valakit köztisztviselõnek, akkor ilyen esetekben is az érvénytelenségre vonatkozó szabályok szerint kell eljárni [Munka tv. 10. § (1)].

A közszolgálati jogviszony létesítésének negatív feltétele, hogy a köztisztviselõ ne álljon hivatalvesztés büntetés hatálya alatt. Ennek az az oka, hogy a Ktv. értelmében, ha a közszolgálati jogviszony hivatalvesztés miatt szûnt meg, a volt köztisztviselõ közigazgatási szervnél három évig nem alkalmazható [Ktv. 50. § (6)].

A közszolgálati jogviszony létesítésekor a közigazgatási szerv mindvégig köteles szem elõtt tartani, hogy a munkavállalókat hátrányosan megkülönböztetni nem lehet. Az ezzel kapcsolatos vita esetén a közigazgatási szervnek kell bizonyítania eljárásának jogszerûségét. Ennek hiányában a munkáltató hibájából eredõ érvénytelenségre vonatkozó szabályok szerint kell eljárni [Munka tv. 10. § (2)].

Felmentés az általános alkalmazási feltételek alól

Az egységes közszolgálati rendszer legfontosabb alapelvei közé tartozik, hogy a szakmai elvárásokat normatív módon minden köztisztviselõvel szemben érvényesíteni kell. Ez azt jelenti, hogy az azonos szakmai felkészültséggel és közszolgálati idõvel rendelkezõ köztisztviselõk bármely közigazgatási szervnél azonos elbírálásra számíthatnak. A közigazgatás szakmai színvonalának fenntartása egységesen az ország egész területén is csak úgy biztosítható, ha ugyanazt a feladatot ugyanolyan szakmai felkészültségû szakemberek végzik. Mindezek érdekében a Ktv. fõszabályként kizárja a felmentési lehetõséget az általános alkalmazási feltételek alól. Az egységesség megõrzése mellett azonban fontos érdek fûzõdik a közigazgatás mûködõképességének megõrzéséhez is. Számos közigazgatási szerv - fõleg a kisebb települési önkormányzatok - ma még nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalom anyagi megbecsülését élvezõ korszerû szakmai ismeretekkel rendelkezõ személyi állomány megteremtéséhez. A kis létszámú önkormányzati hivatalokban már egy szakember hiánya is megbéníthatja a hivatal mûködését. Erre is tekintettel a községi önkormányzat képviselõ-testülete jogszabály tiltó rendelkezése hiányában felmentést adhat a képesítési elõírások alól. Fontos hangsúlyozni azt, hogy ez a jogosultság a városi, illetve a megyei önkormányzat képviselõ-testületét nem illeti meg. Ezek az önkormányzatok minden esetben csak kizárólag a képesítési elõírásoknak megfelelõ köztisztviselõt nevezhetnek ki. A felmentésrõl azonban nem a munkáltatói jogkör gyakorlója (jegyzõ) dönthet, hanem az önkormányzat képviselõ-testülete. Ennek indoka, hogy a döntés a képviselõ-testület szervezet-alakítását és mûködését érintõ kérdés. Annak ellenére, hogy a törvényalkotó kifejezetten csak a községi önkormányzat képviselõ-testületét jogosítja fel a felmentés alkalmazására, s a törvény indokolása is csak a községekre utal, a körjegyzõség is élhet a felmentés lehetõségével. Ennek oka alapvetõen az, hogy a körjegyzõséget községek alakítják és tartják fenn, illetve a Ktv. e vonatkozásban kizáró rendelkezést nem tartalmaz.

"A különösen indokolt esetben" kitételen egyébként azt kell érteni, hogy a képviselõ-testület csak akkor élhet a felmentés jogával, ha az önkormányzat mûködését vagy annak egy részét a képesítési elõírás érvényesítése megakadályozná. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy pl. a községi önkormányzat még társulási formában sem képes a képesítési elõírásoknak megfelelõ köztisztviselõt alkalmazni.

A felmentésre egyébként csak akkor van lehetõség, ha jogszabály azt nem tiltja. A felmentés idõtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges idõtartamot. A képviselõ-testület akkor jár el helyesen, ha a felmentéssel egyidõben a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányok megkezdésére is kötelezi a köztisztviselõt.

Fontos annak kihangsúlyozása, hogy az önkormányzat nem köteles a felmentéssel együttjáró képzés költségeit viselni. Ez a képzés nem az elõmenetelhez, hanem a köztisztviselõi pályán maradáshoz elõírt képzésnek tekintendõ [Ktv. 33. § (1)]. Mivel az önkormányzat kötelezte a köztisztviselõt a tanulmányok elvégzésére, ebbõl fakadóan erre tanulmányi szerzõdést sem lehet kötni [Munka tv. 111 § b)]. Annak azonban nincs akadálya, hogy önkormányzat a köztisztviselõtõl átvállalja a képzés költségeit, a költségek visszatérítését azonban nem igényelheti. A képesítés megszerzése iskolai rendszerû oktatás keretében történik, s ilyen esetben a köztisztviselõ szabadidõ kedvezményre jogosult [Munka tv. 115. § (1)-(4)]. A nem iskolai rendszerû képzés esetén szabadidõ a köztisztviselõ részére csak akkor jár, ha azt a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabály vagy az önkormányzat rendeli el [Munka tv. 115. § (5)]. A felmentés, bár látszólag kedvezményt jelent a köztisztviselõ számára, súlyos "hátrányt" is eredményez. A képesítési elõírások alól felmentett köztisztviselõt az általános szabályoktól eltérõen nem a közszolgálati idejének megfelelõen kell besorolni, hanem eggyel alacsonyabb fokozatba [Ktv. 26. § (1)]. Az eggyel alacsonyabb besorolás egyébként az érintett felmentés idõtartama alatti elõmenetelét nem érinti. További hátrány, hogy a felmentési idõtartam eredménytelen eltelte esetén a közszolgálati jogviszony a törvény erejénél fogva megszûnik. Ebben az esetben nincs szükség munkáltatói intézkedésre, s ezért a közszolgálati jogviszony megszûnését a Ktv. 15. §-ának (1) c) pontjára hivatkozással kell megállapítani. A köztisztviselõ felmentésére és részére végkielégítés kifizetésére ezért ilyen esetben nem is kerülhet sor. A képesítési követelmények alóli felmentés lehetõségével a képviselõ-testületek 2003. december 31-éig élhetnek. Az e körbe tartozó új szabály jogi magyarázatát l. a 2001. évi XXXVI. törvény 102. §-ának (2) bekezdéséhez fûzött kommentárnál.

A közszolgálati jogviszony létesítésének különös (sajátos) feltételei

A közszolgálati jogviszony különös (speciális) alkalmazási feltételeit jogszabály (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet), illetve jogszabály felhatalmazása alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója határozhatja meg. A Ktv. hatálybalépése elõtt az ún. képesítési elõírások szorosan kötõdtek a korábbi államigazgatási, tanácsi besorolási struktúrákra épülõ munkakörökhöz. Alkalmazásukat gyakran áttekinthetetlenségük is akadályozta. A kormányzati összehangolás nélkül született, gyakran még a jogszabályi formát is nélkülözõ képesítési követelményeket új komplex képesítési rendszer váltotta fel. Az új norma egyszerre tükrözi a közigazgatás egészére irányadó általános követelményeket és a sokfajta szakmai elvárásokhoz igazodó igényeket. Az új rendszer alapján

- a köztisztviselõnek már a pályára kerüléskor rendelkeznie kell a feladatához szükséges minimális szakmai felkészültséggel; szakítani kell azzal a gyakorlattal, amely alapján a köztisztviselõ a pályaútjának megkezdését követõen szerzi meg a szükséges szakirányú képesítést;

- meg kellett szüntetni a szakvizsgák (pl. tanácsi adóügyi, tanácsi építésügyi) képesítõ funkcióját és szerepüket fokozatosan ún. adaptációs tanfolyamok formájában az elõmenetel rendszeréhez kell kapcsolni;

- egységesen kellett szabályozni az állami és az önkormányzati közigazgatás személyi állományának képesítési elõírásait.

Az egyes feladatkörök ellátásához szükséges szakképesítések túlnyomó többségét a 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet határozza meg. Az aljegyzõ, jegyzõ és fõjegyzõ képesítési elõírásait maga a Ktv., míg a közigazgatási hivatalok vezetõinek, valamint a kormányfõtanácsadó és a miniszteri fõtanácsadó, illetve tanácsadó képesítését más további önálló kormányrendeletek állapítják meg. A képesítési kormányrendelet egyaránt szabályozza az államigazgatásban, illetve a polgármesteri hivatalokban alkalmazott köztisztviselõk szakképesítési követelményét. A korábbi gyakorlattal szakítva nem engedi meg az elõírt szakképesítés megszerzése alóli felmentést. Ezért nincs lehetõség arra, hogy a köztisztviselõ kinevezését követõen szerezze meg feladatának ellátásához szükséges szakirányú képesítést. Külön szabályozza a helyi önkormányzat képviselõ-testülete hivatalában a közigazgatási hivatalban, valamint az állami közigazgatásban ellátandó feladatkörökhöz meghatározott (alapképzésben szerezhetõ) iskolai végzettségeket és szakképesítéseket. A korábbinál szigorúbb elõírások bevezetése azt indokolta, hogy a jogszabály egyszeri mentesítési lehetõséget biztosítson azok számára, akik már régebb óta folyamatosan a közigazgatásban dolgoznak, de képzettségük alapján nem tekinthetõk képesítettnek az új jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével. Ennek megfelelõen a Ktv. hatálybalépésekor közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselõt feladatkörének megváltozásáig képesítettnek kell tekinteni, ha korábbi jogszabályi rendelkezések alapján képesített volt, vagy a képesítés megszerzése alól mentesítették, illetve ha legalább 1 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, vagy 1 évnél kevesebb ideje van hátra a nyugdíjkorhatár betöltéséig. Minden más esetben, ha a köztisztviselõ nem felel meg a képesítési követelményeknek, az elõírt szakképesítést meg kell szereznie.

A jogszabály fontos eleme az, hogy a munkáltató belsõ szabályzatában alkalmazási feltételként további szakképesítést, szakmai vagy közigazgatási gyakorlatot, idegennyelv-ismeretet írhat elõ.

A szakképesítési (köztisztviselõi képesítési) elõírásokhoz kapcsolódó jogalkalmazási magyarázatok

A Ktv. 80. §-ából eredõ felhatalmazás alapján a közszolgálati jogviszonyban önálló képesítési követelményi rendszer érvényesül.

A 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet értelmében a köztisztviselõnek a jogszabály melléklete szerinti kiemelt munkakörre meghatározott szakképesítéssel kell rendelkeznie akkor is, ha e munkakör mellett más feladatkört is ellát. Így pl. a helyi önkormányzat képviselõ-testületének hivatalában a településfejlesztési- és rendezési, valamint kommunális feladatkörön belül az építésügyi igazgatási feladatok döntés-elõkészítési munkaköre kiemelt munkakörnek minõsül, amelynek ellátásához építészmérnöki, szerkezet-építészmérnöki, magasépítõ, üzemmérnöki, városgazdasági üzemmérnöki végzettségek valamelyikével kell rendelkezni. A 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet 7. §-ának (1) bekezdésének a) pontja alapján képesítettnek kell tekinteni azt a köztisztviselõt - feladatkörének megváltozásáig - aki 10 éves szakmai gyakorlatot szerzett a településfejlesztési - és rendezési, valamint kommunális feladatkörben, vagy a korábbi jogszabályok szerint képesített volt, illetve annak megszerzése alól mentesítették. Ha a köztisztviselõ e feladatokkal együtt építésügyi igazgatási feladatok döntés-elõkészítésével is foglalkozik és nem rendelkezik a kormányrendelet által e kiemelt munkakörhöz meghatározott szakirányú szakképesítések egyikével sem, akkor annak ellenére, hogy a kommunális feladatok szempontjából mentesül a képesítés megszerzése alól, a kiemelt munkakörnek minõsített építésügyi igazgatási feladatot csak akkor láthatja el, ha a kormányrendelet hatálybalépését követõen a szakképesítés megszerzéséhez szükséges képzési idõ legfeljebb másfélszerese alatt megszerzi a kormányrendelet által meghatározott szakképesítések valamelyikét. Ez alól kivételt képeznek azok a köztisztviselõk, akiknek a kormányrendelet hatálybalépésekor az öregségi nyugdíjra jogosító életkoruk eléréséig 10 évnél kevesebb idejük van hátra, és a képesítés csak iskolarendszerû képzésben szerezhetõ meg. Ezeket a köztisztviselõket feladatkörük megváltozásáig akkor is képesítettnek kell tekinteni, ha az építésügyi igazgatási feladatokhoz megállapított szakképesítéssel nem rendelkeznek.

8. § (1) Jegyzõvé, körjegyzõvé, megyei jogú város kerületi hivatalvezetõjévé, aljegyzõvé (a továbbiakban együtt: jegyzõ) az nevezhetõ ki, aki

a) igazgatásszervezõi vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel, és - a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve - jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság (a továbbiakban: OKV) elnöksége által a teljeskörûen közigazgatási jellegûnek minõsített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik, és

b) legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.

(2) A községi önkormányzati képviselõ-testület a körjegyzõ és az ötezernél több lakosú község jegyzõje kivételével

a) felmentést adhat az (1) bekezdés a) pontjában foglalt képesítési feltételek alól annak a személynek, aki az elõírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait megkezdte; a felmentés idõtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges idõtartamot. A felmentés idõtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyzõ közszolgálati jogviszonya megszûnik,

b) az (1) bekezdés b) pontjában elõírt gyakorlati idõt csökkentheti vagy elengedheti.

(3) Fõjegyzõvé - valamint a fõjegyzõ helyettesítésére aljegyzõként - az nevezhetõ ki, aki

a) állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel, és - a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve - jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy az OKV elnöksége által a teljeskörûen közigazgatási jellegûnek minõsített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik, és

b) közigazgatási szervnél legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.

(4) A képviselõ-testület közigazgatási szakvizsgával nem rendelkezõ pályázót is kinevezhet, feltéve, hogy a kinevezéstõl számított egy éven belül a jogi vagy közigazgatási szakvizsgát, vagy a szakvizsga alól az OKV elnöksége által a teljeskörûen közigazgatási jellegûnek minõsített tudományos fokozat alapján adott mentesítést megszerzi. A határidõ eredménytelen eltelte esetén a jegyzõ, fõjegyzõ közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szûnik meg. A határidõbe nem számíthatók be a 25. § (4) bekezdésében meghatározott idõtartamok.

A jegyzõ közszolgálati jogállása és a jegyzõi munkakörre vonatkozó képesítési elõírások

A Ktv. egyetlen munkakörre határoz meg képesítési elõírást, ez pedig a jegyzõé. A törvényalkotó ezzel is kifejezi, hogy az önkormányzati igazgatásban a jegyzõ döntõ fontosságú szerepet játszik. A jegyzõ - a polgármester irányításával - vezeti az önkormányzat hivatalát, szervezi annak munkáját, valamint dönt azokban az államigazgatási ügyekben, amelyeket a polgármester vagy jogszabály (törvény, kormányrendelet) a hatáskörébe utal [Ötv. 36. § (2)]. A polgármesteri hivatal szakmai munkájának színvonaláért elsõsorban a jegyzõ tartozik felelõsséggel. A törvényalkotó ezért normatív jelleggel állapította meg azokat a szakmai elvárásokat, amelyeknek minden jegyzõnek eleget kell tennie. A jegyzõi, körjegyzõi, valamint a megyei jogú város kerületi hivatal vezetõi munkakör kinevezési feltételei azonosak. Mindegyik esetben igazgatásszervezõi vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés birtokában kaphat jegyzõi kinevezést az a pályázó, aki legalább kétévi szakmai gyakorlattal és közigazgatási szakvizsgával rendelkezik. Természetesen esetükben is lehetõség nyílik arra, hogy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság Elnöksége tudományos fokozat alapján indokolt esetben mentesítést adjon szakvizsga letétele alól. A képesítés szempontjából érdektelen, hogy az iskolai végzettséget igazoló diplomát nappali, esti vagy levelezõ tagozaton szerezték.

A törvény rendszerében nem jellemzõ, hogy az a képesítés tekintetében iránymutatást, illetve konkrét elõírást tartalmazna.

A közigazgatási modellváltás idõszakában 1989-ben és 1990-ben jelentõs közérdek füzõdött ahhoz, hogy a hivatalok munkája zökkenõ és zavarmentes legyen.

Erre figyelemmel a 100/1990. (XII. 3.) Korm. rendelettel módosított 66/1990. (X. 9.) Korm. rendelet (amely a jegyzõk alkalmazásával összefüggõ átmeneti szabályokat tartalmazta) átmeneti jelleggel lehetõvé tette 1990. december 31-éig, hogy a községekben a Tanácsakadémiai képesítéssel rendelkezõt is kinevezhessék jegyzõvé. Hangsúlyozandó azonban, hogy ezzel a Kormány még nem rendelte el, hogy a tanácsakadémiai végzettséget felsõfokú iskolai végzettségnek kell tekinteni, ezért azok a jegyzõk, akik e jogszabályi kedvezmény alapján jegyzõi munkakört töltenek be, munkahely-változtatás esetén csak II-es besorolást kaphatnak. E kormányrendeletet késõbb egyébként az egyes munkaügyi jogszabályok hatályon kívül helyezésérõl szóló 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet helyezte hatályon kívül, 1992. július 1-jei idõponttal. A hatályon kívül helyezés azonban nem érvénytelenítette a tanácsakadémiai képesítéssel rendelkezõ jegyzõk kinevezését, ezért mind a mai napig elõfordulhat, hogy tanácsakadémiai képesítés birtokában töltenek be jegyzõi munkakört. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a jegyzõk csak jelenlegi helyükön tekinthetõk képesítettnek, új jegyzõi pályázat kiírása esetén már nem minõsülnek képesítettnek, tehát jegyzõi kinevezést sem kaphatnának. A gyakorlati idõvel kapcsolatban külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ilyen gyakorlatot csak a Ktv. szervi hatálya alá tartozó szerveknél lehet szerezni. Az e körbe tartozó szervek aktuális jegyzékét az idõközben több alkalommal módosított 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat tartalmazza. Megjegyzendõ, hogy e gyakorlat nemcsak e szerveknél, hanem azok jogelõd szervezeteinél is megszerezhetõ volt, amennyiben azok korábban is közigazgatási jellegû tevékenységet láttak el. A gyakorlati idõ számítása szempontjából érdektelen, hogy a jogviszony folyamatosan fennállt vagy sem. A szerveknél eltöltött idõbõl is csak azt lehet figyelembe venni, amely alatt a köztisztviselõ ténylegesen kifejtette szakmai tevékenységét. Ennélfogva a több hónapos távollét idõtartamát - pl. táppénzes állományba helyezés miatt - nem lehet beszámítani a gyakorlati idõbe.

A jegyzõt a képviselõ-testület - pályázat útján - minõsített szavazattöbbséggel [Ötv. 10. §] határozatlan idõre nevezi ki [Ötv. 36. § (1)]. Körjegyzõ esetében a képviselõ-testületek együttes ülése gyakorolja a kinevezési jogot oly módon, hogy a körjegyzõséghez tartozó képviselõ-testületek mindegyike többséggel megszavazott egybehangzó döntést hoz [Ötv. 40. § (1)]. A kerületi hivatalok vezetõit a megyei jogú város közgyûlése nevezi ki [Ötv. 61. § (5)].

Még ma is sok helyen gondot okoz a képesítési elõírásoknak megfelelõ jegyzõk kinevezése. E probléma áthidalására a kinevezés helyett jegyzõi megbízást adnak azon személynek, aki nem felel meg a Ktv. által meghatározott képesítési feltételeknek. Az Ötv. értelmében azonban csak kinevezés útján lehet a jegyzõi állást betölteni, ezért a megbízás nem tekinthetõ érvényes munkáltatói aktusnak. Ilyen esetben mindenképpen megoldást jelenthet a körjegyzõségben való részvétel [Ötv. 39. § (3)].

Fontos hangsúlyozni, hogy az önkormányzat hosszú távon jegyzõ nélkül - s így polgármesteri hivatal nélkül - nem mûködhet. Az Alkotmány 42. §-a értelmében "a község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga". Ilyen esetben valamely önkormányzat képviselõ-testületének mûködési zavarai miatt választópolgárok nem gyakorolhatják a helyi önkormányzáshoz való jogokat, s ekkor már az alkotmányosság követelménye szenved sérelmet.

Az Alkotmány 44/A. §-ának (1) bekezdésének e) pontja értelmében a helyi képviselõ-testület önállóan alakítja ki szervezetét és mûködési rendjét. E szervezetalakításba beletartozik az is, hogy egységes hivatalt hoz létre az önkormányzat mûködésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való elõkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására [Ötv. 38. §]. Az egységes hivatal létrehozása szükségszerûen érinti a jegyzõ kinevezését is, amely szintén a képviselõ-testület hatáskörébe tartozik [Ötv. 36. § (1)]. Amennyiben a képviselõ-testület hosszú távon nem gondoskodik a jegyzõi feladatok ellátásáról, alkotmányos kötelezettségét sérti meg, az állampolgárok - már említett - önkormányzáshoz való alkotmányos jogát csorbítja. A jegyzõi feladatok ellátásáról való gondoskodás az Ötv. szerint nemcsak joga, hanem kötelessége is az önkormányzat képviselõ-testületének.

Jogalkalmazási szempontból teljesen más megítélés alá esik az, amikor az önkormányzat rendelkezik ugyan kinevezett jegyzõvel, de annak akadályoztatása miatt (betegség, egyéb ok miatti távollét) nem tudja ellátni a jegyzõ feladatait. Ilyenkor a jegyzõ helyettesítését a polgármesteri hivatalban megfelelõ képesítéssel rendelkezõ másik köztisztviselõvel lehet megoldani. Errõl a szervezeti és mûködési szabályzatban kell rendelkezni.

Az összeférhetetlenségi szabályok miatt a jegyzõ egyszerre két közszolgálati jogviszonyt nem létesíthet [Ktv. 21. § (2)]. Ez alól kivétel, ha a közszolgálati jogviszony létesítése másik - egyébként kinevezett, de távol lévõ - jegyzõ helyettesítése céljából történik. Errõl a két érintett képviselõ-testületnek kell megállapodnia [Ktv. 21. § (4)]. Ehhez kapcsolódóan ki kell emelni azt, hogy 2001. július 1-jétõl a jegyzõ csak további egy közszolgálati jogviszonyt létesíthet.

Az aljegyzõ

Az Ötv. alapján a képviselõ-testület - a jegyzõ, illetve a fõjegyzõ javaslatára - a jegyzõre vonatkozó szabályok szerint községben kinevezhet, más önkormányzatnál pedig kinevez aljegyzõt a jegyzõ helyettesítésére, a jegyzõ által meghatározott feladatok ellátására.

Az aljegyzõ kinevezése tehát a jegyzõre vonatkozó szabályok szerint történik, ezért az aljegyzõi állás betöltésére is pályázatot kell kiírni. A pályázati kiírás az alábbiakat tartalmazza

- az aljegyzõt alkalmazni kívánó szerv megnevezését és székhelyét;

- az ellátandó munkakör megnevezését;

- a közszolgálati jogviszony létesítésének általános és különös feltételeit, nevezetesen a szükséges iskolai végzettséget; a megkívánt gyakorlati idõt.

A jegyzõre vonatkozó képesítési elõírások érvényesítése érdekében a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 94. § (1) bekezdése módosította a Ktv. 8. §-ának (1) bekezdését. Ebbõl fakadóan a törvény - 1995. június 30-tól - a törvény az aljegyzõvel szemben ugyanazokat a szakmai követelményeket támasztja, mint a jegyzõ esetében.

A pályázati kiírásnak kinevezési feltételként az igazgatásszervezõi, illetve az állam- és jogtudományi doktori képesítést, valamint a két éves szakmai gyakorlatot kell tartalmaznia. S bár községi önkormányzat esetében nem kötelezõ az aljegyzõ kinevezése, mégis ha a képviselõ-testület az aljegyzõi funkció felállításáról dönt, betöltésekor a Ktv.-ben meghatározott feltételek megléte esetén egyben átmenetileg felmentést is adhat az elõírt képesítési elõírások alól, valamint csökkentheti, illetve elengedheti a megkövetelt gyakorlati idõt. Természetesen ez a kedvezmény az aljegyzõ esetében is csak azokat a községi önkormányzatokat illeti meg, amelyek lakosságszáma az 5000 fõt nem haladja meg.

Amennyiben a fõjegyzõ helyettesítésére neveznek ki aljegyzõt, természetesen ebben az esetben is a fõjegyzõre vonatkozó képesítési elõírások az irányadók. A pályázati kiírásnak tartalmaznia kell továbbá a munkáltatói jogkör gyakorlója által megállapított különös alkalmazási feltételeket, valamint azokat az elõnyöket, amelyeket az azonos feltételekkel rendelkezõ pályázók kérelmének elbírálásakor figyelembe vesznek (pl. hosszabb szakmai gyakorlat, idegen nyelv ismerete). Erre a lehetõséget a Ktv. 7. §-ának (3) bekezdése adja meg. Aljegyzõ esetében - hasonlóan a jegyzõhöz - a képviselõ-testület írhat elõ egyéb további alkalmazási feltételeket.

Ugyancsak szerepeltetni kell a kiírásban az illetményre vonatkozó - jogszabályilag meghatározott - ajánlatot a Ktv.-re, illetõleg az önkormányzat rendeletére való hivatkozással.

Az elõzõekhez kapcsolódóan ki kell azonban emelni azt, hogy a 2001. évi XXXVI. törvényt követõen a jegyzõi (aljegyzõi) pályázatban is kötelezõ szerepeltetni az alábbiakat:

- a közigazgatási szerv megnevezését;

- a betöltendõ munkakör megnevezését;

- az ellátandó feladatok ismertetését;

- a munkakör betöltéséhez, illetve a pályázat elnyeréséhez jogszabályban elõírt és egyéb szükséges valamennyi feltételt;

- az illetményre és az egyéb juttatásra vonatkozó tájékoztatást;

- a pályázat benyújtásának feltételeit, határidejét, valamint elbírálásának határidejét;

- a pályázati eljárásra és a pályázat elbírálásának módjára vonatkozó tájékoztatást;

- a képesség-, illetve alkalmassági vizsgálat lefolytatására vonatkozó szabályokat;

- az állás betöltésének idõpontját;

- a pályázathoz csatolandó iratok felsorolását.

Ismeretes, hogy 1998. január 1-jétõl alapvetõen megváltoztak az ide vonatkozó törvényi rendelkezések, mivel egyrészt a jegyzõ díjazását ezentúl a település lélekszámához igazodva differenciáltan állapítják meg, másrészt az aljegyzõ vonatkozásában kimondják, hogy a képviselõ-testület úgy köteles megállapítani az illetményét, hogy az nem érheti el a jegyzõét.

A jegyzõ kinevezésérõl a képviselõ-testület dönt, ezért a kinevezés részeként a képviselõ-testület jogosult az illetményt megállapítani, s az esetleges (+20%-os) eltérés lehetõségével élni.

Mindezek figyelembevételével célszerû, hogy a pályázati kiírás utaljon az aljegyzõi díjazásra. Nem mellõzhetõ a tájékoztatás a benyújtandó pályázat tartalmi követelményeirõl, nevezetesen a pályázónak információt kell adnia addigi szakmai pályaútjáról; a pályázattal betöltendõ munkakör ellátására vonatkozó elképzelésekrõl.

Ez utóbbira azért fontos utalni, mert az új Ötv. értelmében az aljegyzõ kinevezése elsõsorban a jegyzõ helyettesítésére irányul, ugyanakkor az aljegyzõ a jegyzõ által meghatározott feladatokat is elláthat. Nyilvánvaló, hogy önkormányzatonként változni fog, hogy a jegyzõ milyen feladatokkal bízza meg az aljegyzõt, ezért már a pályázati kiírás tisztázhatja, hogy mely feladatok ellátását kell önállóan végeznie az aljegyzõnek.

A pályázat követelményeivel kapcsolatos részletes információ beszerzésének lehetõségérõl is tájékoztatni kell a pályázókat, továbbá meg kell jelölni a pályázat benyújtásának helyét, a benyújtás határidejét. Tájékoztatást kell adni továbbá a pályázat elbírálásának várható idejérõl, valamint arról, hogy a pályázatot bizalmasan kezeli a közigazgatási szerv, s elbírálásáról meghatározott idõn belül tájékoztatja a pályázót.

A pályázati felhívások közzétételének számos módja van. A helyi sajtóban, illetve az országos lapokban is megjelentethetõk a felhívások, de erre a célra a Belügyminisztérium hivatalos lapját (Belügyi Közlöny) is igénybe kell venni, amely díjmentesen közli a felhívást. Ennek mellõzése jogszabálysértõ.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ország számos nagyközségében neveztek ki aljegyzõt, mivel a jogszabályt többen úgy értelmezték, hogy az aljegyzõ kinevezése a nagyközségekben már kötelezõ. Emiatt indokoltan merül fel a kérdés, hogy nagyközségben kötelezõ-e az aljegyzõ kinevezése?

A Legfelsõbb Bíróság ítéletével véglegesen lezárta azt a vitát, amely az egyik közigazgatási hivatal, mint felperes és egy nagyközségi önkormányzat, mint alperes között - az aljegyzõ kötelezõ kinevezése körül - zajlott.

A felperes törvényességi észrevételt tett az alperesnél azért, mert megfelelõ határidõn belül nem nevezett ki aljegyzõt. Az alperes a törvényességi észrevételt határozattal elutasította, és megtagadta a pályázat kiírását az aljegyzõi munkakörre.

A felperes keresetében kérte - az alperes törvényességi észrevételt elutasító - határozatának a felülvizsgálatát.

A kereset indokolásának a lényege az volt, hogy az Ötv. 36. § (1) bekezdése szerint a nagyközség a más önkormányzat fogalom körébe tartozik, tehát kötelezõ számára az aljegyzõ kinevezése.

Az ügyben elsõ fokon eljárt városi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet indokolásában az elsõ fokú bíróság arra hivatkozott, hogy az Ötv. az önkormányzati jogokkal kapcsolatban városokról és községekrõl rendelkezik. Nem határoz meg feladatot és hatáskört a nagyközségnek. A nagyközség csupán cím, nem önálló közjogi kategória. Ezt támasztja alá az Ötv. 108. §-a is. Az aljegyzõt a képviselõ-testületnek nem kell kinevezni.

A felperes az elsõ fokú bírósági ítélete ellen fellebbezett. Ebben elõadta, hogy a nagyközség az Ötv. szerint nem egyszerû cím, hanem önálló jogi kategória. A nagyközségnek a községhez viszonyítva több jogosítványa van, de ez több kötelezettséget is jelent.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.

Az ítélet indokolásában ismét megerõsítette, hogy a hatályos jogszabályok a nagyközséget csak mint címet ismerik, így a nagyközség mint önálló települési forma vagy önkormányzati kategória nem létezik.

A felperes a megyei bíróság jogerõs ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elõ. A felülvizsgálati kérelemben kérte az ítélet megváltoztatását jogszabálysértésre hivatkozással.

A felülvizsgálati kérelemben a felperes elõadta, hogy az Ötv. 1994. évi módosítása intézményesítette a nagyközséget azzal, hogy ehhez többletjogokat is kapcsolt. Az Ötv. 38. § (3) bekezdése szerint, ha a körjegyzõség székhelye nagyközség vagy város, a körjegyzõi feladatokat a nagyközségi, városi jegyzõ, a polgármesteri hivatal bevonásával látja el.

Ez a korábbi szabályozáshoz képest többletjogosultság, mivel az Ötv. módosítása elõtt ez csak a város és a városi jegyzõ számára volt elõírás.

Az Ötv. 59. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a nagyközség várossá nyilvánítását kezdeményezheti, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségbeli szerepe indokolja. Többletjogosultságokhoz azonban több kötelezettség is tartozik, ezért az aljegyzõ kinevezése is kötelezõ a nagyközségi önkormányzat számára.

A Legfelsõbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a felülvizsgálati kérelem alaptalan. Ezért nem adott helyt a felülvizsgálati kérelemben foglaltaknak. Ítéletét az alábbiakkal indokolta

Az Ötv. 1. § (1) bekezdése az önkormányzati jogokkal kapcsolatosan akként rendelkezik, hogy a község, a város, a fõváros és kerületi, valamint a megye önkormányzata, helyi önkormányzat, amely a feladat- és hatáskörében tartozó helyi közügyekben önállóan jár el.

Ebbõl a rendelkezésbõl egyértelmûen kitûnik, hogy a helyi önkormányzatok milyen szervezeti egységek keretei között mûködnek. A fenti jogszabályban a nagyközség, mint önálló jogi kategória nem szerepel. Az Ötv. 108. §-a a nagyközséget, mint címet említi. Ezt a címet azon települések használhatják, amelyek az Ötv. hatályba lépésekor nagyközségi tanácsok voltak, továbbá amelyek területén legalább ötezer lakos él.

A nagyközség tehát a községtõl nem eltérõ helyi önkormányzati kategória.

Ezen nem változtatnak az Ötv. felperes által hivatkozott rendelkezései sem, mert ezek nem tartalmaznak olyan elõírást, hogy a nagyközség a községtõl eltérõ, külön önkormányzati kategória lenne. Tehát téves az a felperesi álláspont, hogy az aljegyzõ kinevezése a nagyközségnél kötelezõ volna. E kinevezésrõl az Ötv. 36. § (1) bekezdése a község és ekként a nagyközség esetében is, mint lehetõségrõl rendelkezik. A döntés az önkormányzat képviselõ-testületének a jogkörébe tartozik. Ilyen döntést számára kötelezõen elõírni a hivatkozott jogszabály alapján nem lehet.

Felmentés a jegyzõi képesítési feltételek alól

A jövõben korlátozott körben a jogalkotó 2003. december 31-éig még lehetõséget nyújt a jegyzõi képesítési feltételek alóli felmentésre. Ennek értelmében csak az 5000-nél kevesebb lakosú községi önkormányzat képviselõ-testülete alkalmazhat képesítés nélküli jegyzõt. E szabályra hivatkozással képesítés nélküli körjegyzõt kinevezni nem lehet. A felmentés csak a jegyzõi képesítési elõírásokra vonatkozhat, ezért a felmentés nem terjedhet ki az általános alkalmazási feltételekre. A felmentés idõtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges idõtartamot. Ez gyakorlatilag az Államigazgatási Fõiskolán és a jogi egyetemen folyó képzés idõtartamát jelenti. A felmentésnek feltétele, hogy csak olyan személy részesülhet e jogszabályi kedvezményben, aki az elõírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait már megkezdte. Félév ismétlése esetén a felmentés idõtartamára vonatkozó törvényi rendelkezés sérelmet szenved feltéve, ha az oktatási intézmény nem teszi lehetõvé a gyorsított vizsgaletételt. Ha idõközben a felmentéssel rendelkezõ jegyzõ hallgatói jogviszonya megszûnik, jegyzõi kinevezését is érvénytelennek kell tekinteni. A felmentés idõtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyzõ közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szûnik meg [Ktv. 15. § (1) c)]. Az önkormányzat képviselõ-testülete ismételten nem adhat felmentést a jegyzõ részére. A hivatal élére vagy a képesítési elõírásoknak megfelelõ személyt nevez ki, vagy más valakit részesít a felmentés kedvezményében.

A gyakorlati idõ csökkentése, illetve elengedése azoknak a fiatal pályakezdõ szakembereknek nyújt lehetõséget a köztisztviselõi pályára kerülésre, akik - bár elhivatottságot éreznek a közigazgatási munka iránt - gyakorlati tapasztalat hiányában nem vállalhatnak felelõs vezetõi funkciót. E kedvezmény jóval kisebb jelentõségû, mint a képesítési elõírás alóli felmentés, ezért alkalmazásához semmiféle hátrányos jogkövetkezmény nem társul. Ehhez kapcsolódóan kiemelendõ, hogy a Ktv. 8. § (2) bekezdése a) pontjának 2004. január 1-jétõl hatályos szövege szerint a felmentés csak akkor biztosítható az igazgatásszervezõi vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés alól, ha az érintett az elõírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait a kinevezéstõl számított két éven belül befejezi. A felmentés idõtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyzõ közszolgálati jogviszonya megszûnik. A képesítés alóli felmentés esetén a meghatározott határidõt a képesítés megszerzésétõl kell számítani. Ebbõl az következik, hogy 2004. január 1-jétõl a korábbi felmentési kedvezmény már nem biztosítható.

A fõjegyzõ képesítési elõírásai

A megyei és a fõvárosi önkormányzat sajátos feladatköre miatt a törvényalkotó a fõjegyzõ tekintetében eltérõ képesítési elõírásokat határoz meg. Fõjegyzõnek csak az nevezhetõ ki, aki jogi diplomával vagy okleveles közgazda képesítéssel, valamint közigazgatási szakvizsgával rendelkezik és közigazgatási szervnél legalább két éves közigazgatási gyakorlatot szerzett. A fõjegyzõ esetében is lehetõség nyílik arra, hogy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság Elnöksége tudományos fokozat alapján indokolt esetben mentesítést adjon szakvizsga letétele alól. A jegyzõi képesítési követelményekhez képest az igazgatásszervezõi képesítés már nem elegendõ a fõjegyzõi funkció betöltéséhez. Ugyanakkor az okleveles közgazda képesítés kielégíti a törvényalkotó által meghatározott képesítési követelményt. Ennek oka, hogy a megyei önkormányzat a megye egész területére kiterjedõ körzeti jelegû közszolgáltatások biztosításáról gondoskodik [Ötv. 69. § (1)], továbbá szabadon vállalhat olyan közfeladatokat, amelyeket jogszabály nem utalt más szerv kizárólagos feladat- és hatáskörébe, illetve amelynek gyakorlása nem sérti a megye által képviselt községek és városok érdekeit (Ötv. 70. §). E feladatainak teljesítése érdekében saját bevételével szabadon gazdálkodik, s tulajdonával vállalkozási tevékenységet is folytathat [Ötv. 71. § (1)].

E feladatok azt indokolják, hogy a megyei önkormányzat olyan szakembereket alkalmazzon, akik szakképzettségük folytán eredményesen képesek megoldani a gazdálkodással kapcsolatos napi feladatokat. A hivatal vezetése ezért akár gazdasági szakemberre is bízható. Hasonló érvek hozhatók fel a fõvárosi önkormányzat esetében is [Ötv. 62. § (1)-(3)]. A fõjegyzõi funkciók betöltése azonban igazgatási munkát is feltételez. A törvényalkotó ezért közigazgatási gyakorlatot követel meg a fõjegyzõvel szemben, amelynek letöltésétõl nem lehet eltekinteni. A két éves közigazgatási gyakorlatot a Ktv. hatálya alá tartozó szerveknél lehet megszerezni. Fontos változás, hogy 2001. július 1-jétõl lehetõség van arra is, hogy a képviselõ-testület jegyzõnek közigazgatási szakvizsgával nem rendelkezõ pályázót is kinevezzen. Ilyen esetben a szakvizsgát 1 éven belül kell megszerezni.

BH1999. 336. I. A testület által kinevezett köztisztviselõ fegyelmi és kártérítési ügyében - a korábbi szabályozástól eltérõen - a kinevezõ testület jár el és hoz határozatot. Ettõl csak az összeférhetetlenség miatt bekövetkezett határozatképtelenség esetén lehet eltérni. Ebben az esetben a testület tagjaiból háromtagú fegyelmi tanácsot kell kialakítani. A testület a fegyelmi tanács határozatát utóbb nem változtathatja meg [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 51. § (7) és (8) bek. ].

9. § (1) Nem létesíthetõ közszolgálati jogviszony, ha a köztisztviselõ ezáltal hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenõrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne.

(2) A községi önkormányzat képviselõ-testülete és a külszolgálati hálózat felügyeletét ellátó miniszter - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól - különösen indokolt esetben - felmentést adhat.

(3)

A hozzátartozók együttalkalmazásának tilalma

Közérdekû jelentõsége miatt a közigazgatás mûködésének függetlensége és pártatlansága megõrzése érdekében hozzátartozók nem állhatnak egymással irányítási, felügyeleti, ellenõrzési vagy elszámolási kapcsolatban. A nem kívánatos személyi összefonódások veszélyeztethetik a törvényesen mûködõ, pártatlan közigazgatásba vetett állampolgári bizalmat. A tilalom nemcsak a közigazgatási szerv, hanem a köztisztviselõ érdekét is szolgálja, mivel a hozzátartozói kapcsolat kiküszöbölésével alaptalan gyanúsítgatások elõzhetõk meg.

Hozzátartozóknak minõsülnek az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa, az örökbefogadó és a nevelõszülõ, az örökbefogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, az élettárs, a házastárs egyeneságbeli rokona, testvére, valamint a testvér házastársa [Áe. 97. § b)].

Bizonyos igazgatási területeken az együttalkalmazás tilalma megnehezítené, adott esetben megbénítaná a közigazgatás mûködését, ezért különösen indokolt esetben az együttalkalmazás tilalma alól felmentés adható. [Pl. e körbe sorolhatók a kis létszámú polgármesteri hivatalok, illetve a külképviseleti intézmények (nagykövetség, konzulátus, kulturális intézet).] A különös indokoltság kapcsán elsõsorban azt kell vizsgálni, hogy a közigazgatási szerv mûködése szempontjából az összeférhetetlenségi szabály alkalmazása vagy az az alóli felmentés okoz-e nagyobb érdeksérelmet. 1997. november 15-étõl az 1997. évi CI. törvény 7. §-a alapján ezekben az esetekben is csak akkor adható felmentés, ha jogszabály másként nem rendelkezik. E szabálynak fõleg az utalványozás és gazdálkodás területén van jelentõsége. Az együttalkalmazási tilalom a közszolgálati jogviszony létesítésénél alkalmazási tilalmat, fennálló jogviszony esetében pedig összeférhetetlenséget jelent.

Ki kell hangsúlyozni azt, hogy az együttalkalmazási tilalom nemcsak egy közigazgatási szerven belül érvényesül, hanem a szervek közötti kapcsolatban is. Így pl. nem lehet köztisztviselõ a közigazgatási hivatalnál az, akinek hozzátartozója közigazgatási hivatal illetékességi területén mûködõ önkormányzatnál tölt be jegyzõi funkciót, és munkaköri feladata az önkormányzat törvényességi ellenõrzésével függ össze.

Irányítási és felügyeleti kapcsolatnak azokat a kapcsolatokat tekintjük, amelyekben a felek egyike a másik tevékenységének vizsgálatára, értékelésére a feltárt hiányosságok kiküszöbölésére, valamint a tevékenység irányának kijelölésére jogosult. Ellenõrzésrõl akkor beszélünk, ha a felek egyike csupán a másik fél tevékenységének vizsgálatára és értékelésére jogosult. Elszámolási kapcsolat akkor áll fenn, ha a felek egyike a másik fél tevékenységét a pontosan meghatározott követelmények teljesítéseként kéri számon.

A munkakapcsolat egyébként nem tekinthetõ irányítási, felügyeleti és ellenõrzési, valamint elszámolási viszonynak, ezért nem tilos, hogy a községi jegyzõ hozzátartozója önkormányzati intézmény beosztott alkalmazottja legyen. Intézményvezetõ viszont azonban csak akkor lehet, ha a képviselõ-testület az összeférhetetlenség alól felmentést ad.

A Ktv. hatályba lépése elõtti jogszabályok egyébként lehetõséget adtak az összeférhetetlenség alóli felmentés alkalmazására. Ezek a felmentések a Ktv. hatálybalépésének napjával a törvény erejénél fogva megszûntek. Ha az összeférhetetlenség bekövetkezik, akkor az összeférhetetlenségi okot a köztisztviselõ haladéktalanul köteles bejelenteni. A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles felszólítani az összeférhetetlenség megszüntetésére. Ha a felszólítástól számított 30 napon belül a megszüntetésre nem kerül sor, a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szûnik meg. Felmentésre, végkielégítésre ilyen esetben természetesen nem kerülhet sor.

Kiemelendõ, hogy a Ktv. 9. §-át az 1997. évi CI. törvény 7. §-a új (3) bekezdéssel egészítette ki. E szabály értelmében 1997. november 15-étõl nem volt létesíthetõ közszolgálati jogviszony azon személlyel, akinek a Ktv. új 21/A. §-ában meghatározott tisztsége összeférhetetlen a betöltendõ állásával. (Ennek részletes magyarázatát lásd a törvény 21/A. §-ánál!). Fontos megjegyezni, hogy az 1999. évi CXXV. törvény 94. §-ának (1) bekezdésének b) pontja a törvény 21/A. §-át 2000. január 1-jén hatályon kívül helyezte, így azt ezen idõponttal nem kell alkalmazni.

Nyilvános közzététel és pályázat

10. § (1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a közigazgatási szerv vezetõi és köztisztviselõi álláshelyének megüresedésérõl - a közigazgatási államtitkári, helyettes államtitkári beosztást kivéve - 15 napon belül a belügyminiszter által meghatározott rendben tájékoztatást küld a Belügyminisztériumnak, feltéve, ha e határidõn belül az üres álláshelyet nem tölti be.

(2) A Miniszterelnöki Hivatalnál, minisztériumnál - ide nem értve a Külügyminisztériumot -, illetve a Kormány által közvetlenül irányított központi közigazgatási szervnél fõosztályvezetõi megbízás - kivéve a 31. § (8) bekezdés, a 31/C. § (4) bekezdés, a 31/F. § (5) bekezdés és az e szerveknél legalább egy éve alkalmazásban álló köztisztviselõnek adott vezetõi megbízás esetét - csak pályázat alapján adható.

(3) Ha a köztisztviselõi állás betöltésére a munkáltatói jogkör gyakorlója pályázatot ír ki, vagy a pályázat kiírását jogszabály kötelezõvé teszi, a pályázati felhívásnak tartalmaznia kell:

- a közigazgatási szerv megnevezését;

- a betöltendõ munkakör, vezetõi megbízás vagy kinevezés esetén a vezetett szervezeti egység megnevezését;

- az ellátandó feladatok ismertetését;

- a munkakör betöltéséhez, illetve a pályázat elnyeréséhez jogszabályban elõírt és egyéb szükséges valamennyi feltételt;

- az illetményre és az egyéb juttatásra vonatkozó tájékoztatást;

- a pályázat benyújtásának feltételeit, határidejét, valamint elbírálásának határidejét;

- a pályázati eljárásra és a pályázat elbírálásának módjára vonatkozó tájékoztatást;

- a képesség-, illetve alkalmassági vizsgálat lefolytatására vonatkozó szabályokat;

- az állás betöltésének idõpontját;

- a pályázathoz csatolandó iratok felsorolását.

(4) A pályázat betöltött állásra is kiírható, feltéve, ha legkésõbb a pályázat elbírálásának napjától az állás betölthetõ és az állást betöltõ köztisztviselõt a kiírást megelõzõen legalább 8 nappal korábban a pályázat kiírásáról írásban tájékoztatják.

(5) A pályázati felhívást a Belügyminisztérium hivatalos értesítõjében közzé kell tenni, de emellett egyéb közzétételi forma is alkalmazható. A pályázat benyújtására meghatározott idõ a pályázati felhívásnak a hivatalos értesítõben történõ megjelenésétõl számított 15 napnál rövidebb nem lehet.

(6) Képesség-, illetve alkalmassági vizsgálat csak abban az esetben írható elõ a pályázati eljárásban való részvétel feltételeként, ha az a közszolgálati jogviszony létesítése és a vezetõi megbízás adása szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat, és ha ezt a pályázati felhívás tartalmazta.

(7) A pályázatok elõzetes értékelésére a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntése alapján legalább háromtagú elõkészítõ bizottság (a továbbiakban: bizottság) hozható létre. Bizottság létrehozása esetén az elõkészítésbe a közigazgatási szervnél mûködõ munkavállalói érdek-képviseleti szerv képviselõjét is be lehet vonni.

(8) A pályázatokról az elõkészítõ bizottság által felállított rangsor figyelembevételével az elsõ három legjobb eredményt elért közül, egyéb esetben anélkül - a benyújtásra elõírt határidõt követõ 30 napon belül, testület esetében a következõ ülésen - a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt. A munkáltatói jogkör gyakorlója - kérelemre - köteles a pályázóval reá vonatkozóan a (6) bekezdésben meghatározott vizsgálatok eredményeit megismertetni. Kinevezést és vezetõi megbízást adni csak annak a köztisztviselõnek lehet, aki a pályázati eljárásban részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt.

(9) A pályázat eredményérõl a pályázókat haladéktalanul, de legkésõbb a pályázat elbírálásától számított 8 napon belül írásban kell tájékoztatni. Az eredménytelenül pályázóknak az értesítéssel egyidejûleg a teljes pályázati anyagukat vissza kell küldeni. A pályázat benyújtásának ténye, illetve a benyújtott pályázat tartalma a pályázat elbírálásában résztvevõkön, valamint a 63. § (1) bekezdésében meghatározott betekintésre jogosultakon kívül csak a pályázó beleegyezésével közölhetõ harmadik személlyel.

(10) A (3)-(9) bekezdésben foglaltaktól a Kormány a Külügyminisztériumra és a külszolgálatra eltérõ szabályokat állapíthat meg.

(11) A képviselõ-testület legkésõbb a jegyzõ, fõjegyzõ közszolgálati jogviszonyának megszûnését követõ harminc napon belül írja ki a pályázatot a jegyzõi, fõjegyzõi állás betöltésére. A pályázati eljárás eredménytelensége esetén harminc napon belül újabb pályázatot kell kiírni.

(12) A jegyzõi, illetve a fõjegyzõi állás betöltésére kiírt pályázatról a képviselõ-testület legkésõbb a pályázat benyújtására elõírt határidõt követõ legközelebbi ülésén dönt.

A pályázati rendszerek szerepe és jelentõsége a közszolgálatban

Mivel egyre inkább növekszik a feladatok komplexitása, a közigazgatásban az egyre összetettebb feladatok ellátásához sokoldalúan képzett köztisztviselõkre van szükség. Ehhez a közszolgálati rendszerek különféle kiválasztási módszereket alkalmaznak. A kiválasztási módszerek jelentõségét azért kell hangsúlyozni, mert a kiválasztás, illetve a kinevezés a legfontosabb munkáltatói intézkedések közé tartozik, hiszen hosszú idõre befolyásolja a közszolgálati jogviszony fennmaradását. A nem megfelelõ kiválasztás súlyos pénzügyi következményekkel járhat, mivel a közszolgálati jogviszony sajátosságából következõen a közszolgálati jogviszony megszüntetésére az esetek döntõ többségében csak felmentéssel, illetve végkielégítéssel kerülhet sor. A szakember kiválasztást az alábbi megoldások könnyíthetik meg

- a nyilvános pályázat kiírása szélesíti a figyelembe vehetõ jelentkezõk körét, nagyobb "merítési" lehetõséget biztosít csaknem valamennyi karrierrendszerû közszolgálat alkalmazza a nyilvános pályázatot, mivel ha rosszul döntöttek, azonnal "megszabadulhatnak" a köztisztviselõktõl;

- a próbaidõs szolgálat a próbaidõ tartama alatt bármelyik fél indoklás nélkül azonnali hatállyal megszüntetheti a közszolgálati jogviszonyt. Ebben az esetben a munkáltatónak nem kell számolnia azokkal a korlátozásokkal, amelyek egyébként a közszolgálati jogviszony stabilitását biztosítják (pl. felmentési jogcímek, végkielégítés). Németországban a legelterjedtebb kiválasztási forma, ahol mindaddig amíg a gyakornok nem ad tanúbizonyságot szakmai felkészültségérõl és alkalmasságáról (vizsga), addig nem kaphat határozatlan idejû kinevezést;

- a gyakorlati vizsga, a vizsgakötelezettség bevezetése a közszolgálati jogviszony véglegesítéséhez kötõdik. A kiválasztás objektivitását javítja, mivel nem a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelésétõl függ a köztisztviselõ végleges kinevezése, hanem a vizsga eredményétõl;

- a felvételi vizsga a leggyakoribb kiválasztási módszer, számos nemzetközi szervezet is versenyvizsgák szervezésével oldja meg a szakember utánpótlást. Alkalmazása szükségtelenné teszi a képesítési elõírásokat, mivel nem a diploma, hanem a vizsgaeredmény dönti el a jelölt alkalmasságát. Hátránya, hogy nélkülözi a személyes kapcsolatokon alapuló szakmai együttmûködés kialakításának lehetõségét;

- a kinevezés kötelezõ közzététele a kiválasztás társadalmi kontrollját erõsíti, s egyben hozzájárul a közigazgatás átláthatóságának javításához;

- a képességvizsgáló módszerek a pszichológiai és egyéb alkalmasságvizsgáló módszerek a jelölt mélyebb megismerését segítik elõ, elterjedésükre inkább csak az elkövetkezendõ években lehet számítani.

A hazai közszolgálati rendszerûnk e módszerek közül csak a pályázatra tartalmaz rendelkezést, de ennek értelmében sem kötelezõ a pályázat kiírása. Ez alól egyedül a jegyzõi állás betöltése kivétel, mivel az önkormányzat képviselõ-testülete csak pályázat útján nevezheti ki jegyzõjét [Ötv. 36. § (1)]. Jórészt ennek tudható be, hogy a pályázati eljárásra vonatkozó gyakorlat csupán a jegyzõi munkakörök betöltésével kapcsolatban alakult ki. Ennek tapasztalatai a szélesebb körû alkalmazás szempontjából is figyelmet érdemelnek.

A pályázati kiírásban a helyi önkormányzatok rendszerint közzé teszik

- a köztisztviselõt alkalmazni kívánó szerv megnevezését és székhelyét;

- az ellátandó munkakör megnevezését;

- a közszolgálati jogviszony létesítésének általános és különös feltételeit, nevezetesen

= a szükséges iskolai végzettséget,

= a szükséges gyakorlati idõt;

- a munkáltatói jogkör gyakorlója által megállapított különös alkalmazási feltételeket, valamint azokat az elõnyöket, amelyeket az azonos feltételekkel rendelkezõ pályázók kérelmének elbírálásakor figyelembe vesznek (pl. hosszabb szakmai gyakorlat, idegen nyelv ismerete);

- az illetményre vonatkozó jogszabályilag rendezett ajánlatot a Ktv.-re, illetõleg az önkormányzat rendeletére való hivatkozással;

- a tájékoztatást a benyújtandó pályázat tartalmi követelményeirõl, nevezetesen

= a szakmai pályaútról való informálás,

= a pályázattal betöltendõ munkakör ellátására vonatkozó elképzelésekrõl, a vezetõ jellegû munkakörök esetében;

- a pályázat követelményeivel kapcsolatos részletes információ beszerzésének lehetõségére vonatkozó tájékoztatást;

- a pályázat benyújtása helyének megjelölését, a benyújtás határidejét;

- a pályázat elbírálásának várható idejérõl szóló tájékoztatást, valamint azt, hogy a pályázatot bizalmasan kezeli a közigazgatási szerv és a pályázat elbírálásáról meghatározott idõn belül a pályázót tájékoztatja.

A pályázati felhívások közzétételének módja változatos. Néhol a helyi sajtóban többször is, néhol országos lapban teszik közzé a pályázatokat, az önkormányzatok többsége a Belügyminisztérium hivatalos lapjában (Belügyi Közlöny) is közzéteszi a jegyzõi állások betöltésére irányuló pályázatokat.

A jegyzõi munkakörök mellett nem alakult ki értékelhetõ gyakorlat más munkakörökre vonatkozó pályázatok elbírálására. A jegyzõi munkakörök esetében a pályázatok elbírálását a képviselõ-testület ügyrendi bizottsága készíti elõ néhol külön bizottságot alakítanak az elõkészítésre vagy enélkül döntenek az ügyben.

Annak ellenére, hogy továbbra sincs általános érvényû kötelezõ pályáztatási rendszer a közszolgálatban 2001. július 1-jétõl a törvény kötelezõvé teszi a pályázatot a vezetõk meghatározott körében. Ez azt jelenti, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnál, minisztériumnál, illetve a Kormány által közvetlenül irányított központi közigazgatási szervnél fõosztályvezetõi megbízás csak pályázat alapján adható. Bár a pályázati kötelezettség egy igen szûk személyi kört érint, a Ktv. mégis két irányba további kivételeket állapít meg a kötelezettség alól. Egyrészt a Külügyminisztériumnál nem kötelezõ pályázat útján betölteni a fõosztályvezetõi megbízásokat, másrészt szintén kivételt képez az az eset, amikor a miniszterelnök kormányzati érdekbõl a fõtisztviselõt egyoldalú intézkedéssel áthelyezi. Amennyiben ez az áthelyezés fõosztályvezetõi megbízásra szól, el lehet tekinteni a pályázati kiírástól. Hasonló eljárást kell követni abban az esetben is, ha a rendelkezési állományba helyezett fõtisztviselõt más szervhez helyezik át, s ez szintén fõosztályvezetõi megbízásra szól. Ha viszont a pályázatot kiírták, ebben a pályázat elnyeréséhez szükséges feltételeket közzé kell tenni, s a pályázók közül e feltételekkel nem rendelkezõt kinevezni nem lehet. Ellenkezõ esetben ugyanis a kinevezõ a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértené meg azokkal szemben, akik egyébként megfelelnének a feltételeknek [Munka tv. 5. § (1)]. Ez természetesen nem következhet be akkor, ha a pályázók egyike sem rendelkezik a kinevezéshez szükséges feltételekkel.

A pályázaton való részvétel önmagában nem kötelezi a munkáltatói jogkör gyakorlóját a kinevezésre még akkor sem, ha egyébként a jelölt rendelkezik a feltételekkel.

A polgármester a pályázatokat (pl. jegyzõi) titkosan köteles kezelni [Ktv. 10. § (9)]. Ez azt jelenti, hogy eredménytelen pályázás esetén a pályázati anyagot vissza kell küldeni a pályázó részére, azt a polgármesteri hivatal irattárában elhelyezni nem lehet.

A tapasztalatok azt mutatták, hogy erõsíteni kell a köztisztviselõk kiválasztásának demokratizmusát, a kiválasztási eljárás szakszerûségét, s vissza kell szorítani a személyi állomány körében érvényesülõ kontraszelekciót. A Ktv. - szemben a klasszikus karrier típusú közszolgálati rendszerekkel - a köztisztviselõ kiválasztását a munkáltatói jogkör gyakorlójának diszkrecionális hatáskörébe utalja. A pályázat kiírását a törvény csupán lehetõségként említette meg, míg a versenyvizsga fogalmát pedig egyáltalán nem ismerte. Ugyanakkor a kötelezõ pályáztatás elrendelése néhány jogszabályban már megfigyelhetõ (jegyzõi, közigazgatási hivatalvezetõi állások betöltése). A közigazgatási szervek egyre több esetben írnak ki jogszabályi kényszer nélkül is pályázatot.

A pályázati kiírás költségeinek csökkentése, valamint a hirdetmények egységes kezelése miatt a pályázati kiírásokat a közigazgatási személyzetpolitikáért felelõs Belügyminisztérium hivatalos értesítõjében kell ingyenesen közzétenni. Ugyanakkor a törvény lehetõséget ad arra is, hogy a pályázatokat - ha azt a munkáltató szükségesnek tartja - pl. tárcaközlönyben, helyi és országos napilapban is közzétegye. A Ktv. a munkáltatói jogkör gyakorlójának belátására bízza, hogy felállít-e külön bizottságot a pályázati eljárás lefolytatására vagy nem.

A versenyvizsga

A jelentkezõk versenyeztetése a kiválasztás egyik legobjektívabb formája. A teljesítmények mérhetõek, ezért az értékelés szubjektív elemei a legminimálisabbra csökkenthetõk.

A versenyvizsga lebonyolítása széleskörû elõkészületeket és nagyfokú szakmai hozzáértést követel. Esetenként több száz jelentkezõ vizsgáztatására is sor kerülhet, amely jelentõs szervezési feladatokat ró a közigazgatási szervre. A jelentkezõk listájának az összeállítása, a vizsgák idõpontjának, helyének kijelölése, a vizsgakérdések összeállítása, valamint az értékelés szempontjainak kidolgozása, olyan sajátos szakmai feladatot jelent, amely külön szervezet létrehozását indokolhatja.

Azokban az országokban, ahol a versenyvizsgának nagy hagyományai vannak(pl. Franciaország) a vizsgára való jelentkezés feltételeit, a vizsga lebonyolítását, az eredmények értékelését részletes szabályok rendezik.

Meghatározott képesítés, illetve gyakorlati idõ birtokában kerülhet fel a jelentkezõ egy ún. alkalmassági listára, s az e listán szereplõ személyek jogosultak a versenyvizsgán részt venni. Az írásbeli vizsgán elért eredményeket egy külön bizottság értékeli. E bizottság elõtt minden jelöltnek szóban is számot kell adnia szakmai felkészültségérõl. A bizottság döntése alapján eredménylistát állítanak össze, s a helyezések sorrendjének megfelelõen a jelöltek választhatnak a felkínált álláshelyek közül.

A versenyvizsgát nemcsak a kiválasztás egyik formájaként alkalmazzák, hanem az elõmeneteli rendszerbe is beépítik. Ez azt jelenti, hogy bizonyos elõrelépések esetén a köztisztviselõ csak abban az esetben léphet a magasabb osztályba, ha a kiírt versenyvizsgán résztvesz és azon megfelelõ helyezést ér el.

A nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a kiválasztás egyik legeredményesebb módszere a versenyvizsga. Jelentõségét külön növeli, hogy az elõmenetel rendszerébe beépítve a vezetõi szubjektivitást is a minimálisra csökkenti. Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy alkalmazásával hazai közszolgálati rendszerünkben is számolni kell.

Nyilvános közzététel és pályázat

A közigazgatási szerv a vezetõi és köztisztviselõi álláshelyeinek a megüresedésérõl 15 napon belül az adatgyûjtõk útján tájékoztatja a Belügyminisztériumot. Az álláshely beazonosítása céljából a munkáltató három számjegybõl álló, egyszer használható azonosító számát a munkáltató állapítja meg. Ebben az alábbi adatokat köteles feltüntetni a közigazgatási szerv neve, címe, vezetõje, telefonja, KÖZIGTAD szervazonosítója, az álláshely, illetve a feladatkör megnevezése, betöltéséhez szükséges iskolai végzettség szintje és jellege, szakiránya, iskolarendszeren kívüli oktatás keretében szerzett szakképesítés, egyéb feltételek, az álláshely megüresedésének idõpontja, azonosító száma. Történt-e pályázat kiírása az álláshely betöltésére pályázat kiírásának idõpontja, benyújtásának határideje, a munkáltató aláírása.

Ha az üres álláshelyet a munkáltató idõközben betölti, nyolc napon belül tájékoztatást küld a Belügyminisztériumnak. Ebben közli az álláshely betöltése, a közigazgatási szerv neve, címe, vezetõje, telefonja, KÖZIGTAD szervazonosítója, az álláshely azonosító száma, betöltésének idõpontja, a munkáltató aláírása.

A Belügyminisztérium hivatalos lapjában a megüresedett álláshelyeken kívül köztisztviselõi álláshelyek betöltésére irányuló pályázati felhívások is ingyenesen közzétehetõk.

Ha a közigazgatási szerv a meghatározott eljáráson kívül szándékozik tartalékállományba helyezett köztisztviselõt alkalmazni, köteles a köztisztviselõ áthelyezését kezdeményezni.

Garanciális jelentõségû kérdés az, hogy miként tájékozódhatnak az állást keresõ köztisztviselõk a megüresedett közszolgálati állásokról, illetve pályázati felhívásokról?

A Ktv. 10. § (1) bekezdése már korábban is arra kötelezte a közigazgatási szerveket, hogy a közigazgatási államtitkári, a helyettes államtitkári beosztások kivételével valamennyi vezetõi és köztisztviselõi álláshely megüresedését 15 napon belül jelentsék be a Belügyminisztériumhoz. Természetesen e bejelentési kötelezettség csak akkor áll és állt fenn, ha a közigazgatási szerv az üres álláshelyet a megüresedéstõl számított 15 napon belül nem tudja betölteni. [A közigazgatási szerveknél üres, illetve megüresedõ álláshelynek az minõsül, amelyen a foglalkoztatott köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya bármilyen okból - a Ktv. 17. § (1) a)-c) és a Ktv. 17. § (2) a) pontokban foglalt felmentési jogcímek kivételével - megszûnik, s a közigazgatási szerv ugyanerre az álláshelyre nem létesít másik munkavállalóval közszolgálati jogviszonyt, vagy az álláshelyet betöltõ köztisztviselõ tartósan távol van. A közigazgatási szervnek a közszolgálati jogviszony megszûnését, illetve a tartós távollét kezdetét kell alapul vennie az álláshely megüresedése tekintetében.]

A szabályozás lehetõséget biztosít arra is, hogy a nyilvánosság biztosítása érdekében a Belügyminisztérium más közzétételi formákat is igénybe vegyen. Így pl. az üres álláshelyekkel és a pályázati felhívásokkal kapcsolatos információk megtalálhatók a Belügyminisztérium Internet honlapján [http//www.b-m.hu] is.

Ha a köztisztviselõi állás betöltésére a munkáltatói jogkör gyakorlója pályázatot ír ki, vagy a pályázat kiírását jogszabály kötelezõvé teszi, a pályázati felhívásnak tartalmaznia kell:

- a közigazgatási szerv megnevezését;

- a betöltendõ munkakör, vezetõi megbízás vagy kinevezés esetén a vezetett szervezeti egység megnevezését;

- az ellátandó feladatok ismertetését;

- a munkakör betöltéséhez, illetve a pályázat elnyeréséhez jogszabályban elõírt és egyéb szükséges valamennyi feltételt;

- az illetményre és az egyéb juttatásra vonatkozó tájékoztatást;

- a pályázat benyújtásának feltételeit, határidejét, valamint elbírálásának határidejét;

- a pályázati eljárásra és a pályázat elbírálásának módjára vonatkozó tájékoztatást;

- a képesség-, illetve alkalmassági vizsgálat lefolytatására vonatkozó szabályokat;

- az állás betöltésének idõpontját;

- a pályázathoz csatolandó iratok felsorolását.

Bár a törvény eddig sem zárta ki, 2001. július 1-jétõl kezdõdõen pályázatot olyan állás betöltésére is ki lehet írni, amely a pályázat kiírásának idõpontjában még betöltött. Természetesen ennek több garanciális feltétele van:

- az állás legkésõbb a pályázat elbírálásának napjától betölthetõ;

- az állást betöltõ köztisztviselõt a kiírást megelõzõen legalább 8 nappal korábban a pályázat kiírásáról tájékoztatják;

- a tájékoztatás írásban történik.

Ez a rendelkezés abban az esetben is hozzájárul a mûködés folyamatosságának fenntartásához, ha a köztisztviselõ távozása "elõre nem látható" módon történik. Az érintett köztisztviselõ érdekei nem sérülnek, mivel a pályázat elbírálására csak akkor kerülhet sor, ha az állás már betölthetõ, és magáról az eljárásról a köztisztviselõ idõben tudomást szerez. Természetesen a pályázat kiírása nem mentesíti a munkáltatót az alól, hogy a törvényi szabályoknak megfelelõen "tegye üressé" az álláshelyet, vagyis gondoskodjon a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyának megszüntetésérõl. Mindezek alapján a pályázat kiírása önmagában még nem alapozhatja meg a közszolgálati jogviszonyból történõ felmentést.

A pályázati felhívást a Belügyminisztérium hivatalos értesítõjében közzé kell tenni, de emellett egyéb közzétételi forma is alkalmazható. A Belügyminisztérium hivatali értesítõjén - egyenlõre - a Belügyi Közlönyt kell érteni. A pályázat benyújtására meghatározott idõ a pályázati felhívásnak a hivatalos értesítõben történõ megjelenésétõl számított 15 napnál rövidebb nem lehet.

A pályázatok elbírálásának szakmaiságát hivatott szolgálni az a rendelkezés, amelynek alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója legalább háromtagú elõkészítõ bizottságot hozhat létre a pályázatok elõzetes értékelésére. Nincs akadálya annak, hogy a bizottság munkájába bevonják a közigazgatási szervnél mûködõ munkavállalói érdek-képviseleti szerv képviselõjét is.

A bizottság természetesen nem veheti át a munkáltatói jogkör gyakorlójának hatáskörét. Feladata kizárólag arra korlátozódik, hogy a döntést elõkészítse. Ennek érdekében rangsort állít fel az elsõ három legjobb eredményt elért pályázat közül, amelynek alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt a kinevezésrõl. A rangsor nem köti a munkáltatói jogkör gyakorlóját, de nem nevezhet ki olyan pályázót, aki nem szerepel a bizottság által felállított rangsorban. Valamelyest hasonló kötöttség, hogy kinevezést és vezetõi megbízást adni csak annak a köztisztviselõnek lehet, aki a pályázati eljárásban részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt pl. ha a 2001. július 1-je elõtt kiírt pályázati felhívás feltételként közigazgatási szakvizsga meglétét írta elõ - a törvény alapján - vezetõi megbízáshoz és a pályázat elbírálásakor, amelyre 2001. július 1-je után kerül sor, a résztvevõk egyike sem felel meg ennek a feltételnek, a pályázati eljárást eredménytelennek kell tekinteni még arra figyelemmel is, hogy 2001. július 1-je után vezetõi megbízás - átmenetileg 1 évig - közigazgatási szakvizsga nélkül is adható.

A pályázat eredményérõl a pályázókat haladéktalanul, de legkésõbb a pályázat elbírálásától számított 8 napon belül írásban kell tájékoztatni. Az eredménytelenül pályázóknak az értesítéssel egyidejûleg a teljes pályázati anyagukat vissza kell küldeni. Ez azt jelenti, hogy a pályázó hozzájárulása nélkül a pályázati anyagot nem lehet "tovább adni" más közigazgatási szervhez a siker reményében. Az elõbb említett gyakorlat egyébként az önéletrajzokra szokott vonatkozni, amelyet természetesen a pályázati anyag részének kell tekinteni. Ha segítségképpen a közigazgatási szerv más társszervnek akarja tovább adni az önéletrajzot, ehhez ki kell kérnie a pályázó hozzájárulását. Ezt támasztja alá egyébként az a rendelkezés is, hogy a benyújtott pályázat tartalma a pályázat elbírálásában résztvevõkön, valamint a Ktv. 63. § (1) bekezdésében meghatározott betekintésre jogosultakon kívül csak a pályázó beleegyezésével közölhetõ harmadik személlyel.

Fontos szabály, hogy ha a jegyzõ, fõjegyzõ közszolgálati jogviszonya megszûnik azt követõ harminc napon belül pályázatot kell kiírni a jegyzõi, fõjegyzõi állás betöltésére. A pályázati eljárás eredménytelensége esetén harminc napon belül újabb pályázati eljárást kell lefolytatni. A jegyzõi, illetve a fõjegyzõi állás betöltésére kiírt pályázatról a képviselõ-testület legkésõbb a pályázat benyújtására elõírt határidõt követõ legközelebbi ülésen dönt.

Kinevezés

11. § (1) A közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával - a (2) bekezdésben és a 11/A. §-ban foglalt kivétellel - határozatlan idõre létesül. A kinevezést és annak elfogadását, továbbá minden lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintõ jognyilatkozatot írásba kell foglalni.

(2) Közszolgálati jogviszony helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából határozott idõre is létesíthetõ olyan személlyel, aki a 7. §-ban meghatározott feltételeknek megfelel. A határozott idejû közszolgálati jogviszony idõtartamát naptárilag, vagy más alkalmas módon - így különösen meghatározott feladat elvégzéséhez vagy esemény bekövetkeztéhez kötõdõen - kell meghatározni.

(3)

(4) A (2) bekezdés alapján kinevezett köztisztviselõt a 23. § szerint be kell sorolni, illetményét a 42-49. §-ok alapján kell megállapítani. Ha a kinevezés idõtartama az egy évet nem haladja meg, a köztisztviselõ elõmenetelére e törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

(5) A közszolgálati jogviszony létesítéséhez és a köztisztviselõ besorolásához szükséges, illetve a jogviszony fennállása alatt, azzal összefüggésben keletkezett adatokat és tényeket a köztisztviselõnek igazolnia kell. A köztisztviselõ legkésõbb a munkába lépése napján köteles átadni a közigazgatási szervnek a korábbi foglalkoztatási jogviszonyának megszûnésekor részére kiállított igazolásokat.

(6) A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a köztisztviselõ besorolásának alapjául szolgáló besorolási osztályt, besorolási és fizetési fokozatot, illetményét, annak a besorolása szerinti alapilletményéhez viszonyított beállási szintjét, továbbá a munkakörét és meghatározott feladatkörét, a munkavégzés helyét, az elõmenetelhez elõírt kötelezettségeket. A kinevezési okmány a közszolgálati jogviszonyt érintõ egyéb kérdésekrõl is rendelkezhet. A kinevezési okmányhoz csatolni kell a köztisztviselõ munkaköri leírását.

(7) A kinevezéssel egyidejûleg a munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselõt tájékoztatja:

a) az irányadó munkarendrõl,

b) a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idõ kezdõ idõpontjáról, valamint a soron következõ fokozat elérésének várható idõpontjáról,

c) az egyéb juttatásokról és azok mértékérõl,

d) az illetmény átutalásának napjáról,

e) a munkába lépés napjáról,

f) a felmentési idõ megállapításának szabályairól,

g) a rendes szabadság mértékérõl és kiadásának rendjérõl.

(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (7) bekezdésben elõírt tájékoztatást legkésõbb a kinevezéstõl számított 30 napon belül írásban is köteles a köztisztviselõ részére átadni. Az írásbeli tájékoztatás jogszabály vagy belsõ szabályozás rendelkezésére történõ hivatkozással is megadható. A (7) bekezdés a)-d) és f)-g) pontjában meghatározottak változásáról a munkáltatói jogkör gyakorlója legkésõbb a változás hatálybalépését követõ 30 napon belül köteles írásban tájékoztatni a köztisztviselõt.

2001. július 1-je óta sajátjogú nyugellátásban részesülõvel közszolgálati jogviszony csak határozott idõre létesíthetõ. A munkáltatóknak ezt a szabályt csak a 2001. július 1-je utáni kinevezések esetében kell alkalmazniuk. Ebbõl következõen a saját jogú nyugellátásban részesülõ és határozatlan idejû közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselõk jogállása nem változott meg az új szabály alapján, vagyis az õ kinevezésük nem alakult át határozott idejûvé.

Fontos kiemelni, hogy a határozott idejû foglalkoztatást elõíró szabály nem vonatkozik a jegyzõre, mert az Ötv. értelmében a jegyzõt csak határozatlan idõre lehet kinevezni, s az elõbb említett korlátozás végképp megakadályozná a nyugdíjas jegyzõk kinevezését.

A sajátjogú nyugellátások körét a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény alapján lehet megállapítani. Sajátjogú nyugdíjasnak minõsül az a természetes személy, aki jogszabály, illetõleg nemzetközi egyezmény alapján öregségi nyugdíjban (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az elõnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes mûvészeti tevékenységét folytatók öregségi nyugdíjában, a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban, a Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettõl nyugdíjban, valamint a szolgálati nyugdíjban részesülõ személyt is), valamint rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban (ideértve a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítványtól rendszeres rokkantsági segélyben részesülõ személyt is) vagy növelt összegû öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül. Nem tartozik azonban a sajátjogú nyugellátás körébe pl. az özvegyi nyugdíj.

A sajátjogú nyugellátásban részesülõ személy kinevezésének idõtartama nem haladhatja meg az egy évet. A határozott idõre létesített közszolgálati jogviszony ismételten meghosszabbítható. Ha az ismételt meghosszabbítás eredményeként a kinevezés idõtartama az egy évet meghaladja, az érintett köztisztviselõre már az általános elõmeneteli szabályokat kell alkalmazni. Ez lényegében azt jelenti, hogy nemcsak közigazgatási alapvizsgát, hanem közigazgatási szakvizsgát is kell tennie.

A köztisztviselõi kinevezés

Fõ szabályként a közszolgálati jogviszony határozatlan idõre kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre, ha létesítésének általános és különös feltételei adottak, s kizáró ok sincs. A kinevezés egyoldalú jognyilatkozat, de azt a kívánt joghatás érdekében a köztisztviselõnek el kell fogadnia [Ktv. 11. § (1)].

A közszolgálati jogviszony létesítésének követelményeibõl egyenesen következik, hogy melyek a kinevezés nélkülözhetetlen és lehetséges elemei, továbbá a törvény kimerítõen felsorolja, hogy a kinevezési okmánynak mit kell tartalmaznia.

Nélkülözhetetlenek azok az elemek, amelyek nélkül a kinevezés alkalmatlan a szándékolt joghatás kiváltására. Lehetséges elemeknek azokat tekintjük, amelyek hiányában az érvényes kinevezés a szándékolt joghatást nem váltja ki teljeskörûen, emiatt a hiányzó elemekkel azt ki kell egészíteni.

A kinevezés nélkülözhetetlen tartalmi elemei az alábbiak

- az alkalmazó közigazgatási szerv megnevezése;

- a közszolgálatba lépõ köztisztviselõ neve;

- a köztisztviselõ munkaköre, feladatköre;

- a köztisztviselõ besorolása (besorolási osztálya, fizetési fokozata);

- a köztisztviselõ illetménye és annak a köztisztviselõ besorolása szerinti alapilletményéhez viszonyított beállási szintje;

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy 2001. július 1-jétõl a kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a köztisztviselõ besorolása szerinti alapilletményéhez viszonyított beállási szintjét is. A beállási szint feltüntetésével kapcsolatos kötelezettség szorosan összefügg a Ktv. 43. §-ának (4) bekezdésével, amelynek értelmében a hivatali szervezet vezetõje a teljesítmény értékeléstõl függõen a köztisztviselõ besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét legfeljebb 20%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg. Ezt a szabályt erõsíti az is, hogy az alapilletmény eltérítése során a korábban már megállapított alapilletmény is csökkenhet. Mindezek alapján a köztisztviselõ kinevezésben fel kell tüntetni, hogy a Ktv. szerinti szorzószámokkal és illetményalappal kiszámított alapilletményhez képest hogyan alakul az alapilletmény beállási szintje. Ugyanakkor a 2001. július 1-jei idõpontra vonatkozó új besorolások esetében is különös jelentõsége volt a korábbi és az új alapilletmény közötti viszonynak, így kiemelt jelentõséggel bírt a besorolásról és illetmény megállapításról készített intézkedésben az új szorzószámokhoz viszonyított beállási szintnek a feltüntetése.

- munkavégzés helye;

- az elõmenetelhez elõírt kötelezettségek;

- a kinevezési jogkör gyakorlására felhatalmazott aláírása;

- a köztisztviselõ nyilatkozata arról, hogy a kinevezést elfogadta.

A kinevezésnél nélkülözhetetlen formai követelmények a következõk

- az írásba foglalás;

- utalás arra, hogy közszolgálati jogviszony létesítésérõl van szó, s nem más pl. polgárjogi jogviszony létesítésérõl;

- annak feltüntetése, hogy a kinevezett köztisztviselõ a kinevezést elfogadta.

A kinevezés lehetséges és a kinevezés kiegészítésével pótolható elemeinek egyébként több fajtája van

- egyeseket a jogszabályok kötelezõ elõírása miatt kell felvenni a kinevezésbe (pl. felmentés a képesítési elõírás alól);

- egyeseket akkor kell a kinevezésben feltüntetni, ha errõl a kinevezõ intézkedni kíván, ellenkezõ esetben az általános szabályt kell alkalmazni, hacsak az eset összes körülményeibõl más nem következik;

- egyeseket a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselõ között létrejött elõzetes megállapodás alapján kell felvenni a kinevezésbe (pl. munkaidõ kedvezmény).

Jogszabály kötelezõ elõírása miatt ki kell egészíteni a kinevezést a szükséges iskolai végzettség megszerzésének elõírásával, ha ez a felmentés mellett történõ kinevezésnél elmaradt volna [Ktv. 7. § (5)].

A köztisztviselõvel közölni kell, hogy a közszolgálati jogviszonyból eredõ munkáltatói jogokat és kötelezettségeket, mely szerv vagy személy gyakorolja, illetõleg teljesíti. Ezt célszerû külön intézkedés formájában írásban közölni, mivel a munkáltatói jogkör gyakorlójának változása a kinevezési okirat módosítását tenné szükségessé.

A kinevezéssel általában határozatlan idõre létesül a közszolgálati jogviszony. Lehetõség van azonban arra is, hogy a köztisztviselõt határozott idõre alkalmazzák [Ktv. 11. § (2)]. Ez azonban csak helyettesítés, vagy meghatározott feladat elvégzése céljából történhet.

Ilyen esetben a kinevezés idõtartamát a kinevezésben mindenkor meg kell jelölni, mivel ezzel ellenkezõ esetben a létrejött jogviszony határozatlan ideig tart.

A kinevezésben meg lehet határozni, hogy a közszolgálati jogviszony mely idõponttól veszi kezdetét. Ennek hiányában a jogviszony a kinevezés idõpontjában jön létre ténylegesen.

A közszolgálatban a heti munkaidõ 40 óra. Ez a Ktv. 39. § (2) bekezdése értelmében kevesebb is lehet. Errõl azonban a kinevezésben mindenkor, elengedhetetlenül kell intézkedni.

A közszolgálati jogviszony létesítésekor több, a jogviszony tartalmát képezõ kérdést kell eldönteni. A kinevezés ebben alapvetõ aktusnak és dokumentumnak számít. Ennek megfelelõen ajánlható, hogy a kinevezés tartalmazza

- az alkalmazó közigazgatási szerv megnevezését, székhelyét;

- a közszolgálati jogviszonyba lépõ köztisztviselõ nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét;

- a kinevezéssel létesített határozatlan (határozott) idõre szóló közszolgálati jogviszony kezdetét (végét), szervezeti helyét;

- a besorolás jellegének (ideiglenes vagy végleges) megnevezését, a besorolási és fizetési fokozat megjelölését;

- a községi önkormányzat képviselõ-testülete hivatalánál az alkalmazási feltételeknek való meg nem felelés esetén engedélyezett mentesítést és ennek idõtartamát;

- egyidejû vezetõi megbízás adományozása esetén a vezetendõ szervezeti egység, valamint a vezetõi megbízás megnevezését;

- az illetményre vonatkozó adatokat

= az alapilletmény forint összegét és beállási szintjét,

= az illetménykiegészítés mértékét és forint összegét,

= a különbözõ jogcímeken odaítélt pótlékok tételes megnevezését és mértékét, a forint összeg megjelölésével,

= az illetmény valamennyi elemének együttes forint összegét,

- a köztisztviselõ besorolásánál figyelembe vett tényeket és körülményeket

= a munkakör megnevezését,

= a munkakör betöltéséhez szükséges követelményeknek való megfelelést vagy ezeknek átmeneti hiányát,

= a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idõ kezdõ idõpontjának (év, hó, nap) megjelölését,

- figyelemfelhívást a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzésének kötelezettségére (az idõbeli határnap megjelölésére) illetõleg a nem teljesítéssel járó jogkövetkezményekre;

- figyelemfelhívást az elõmenetelhez (vezetõ esetében a beosztáshoz is) szükséges képesítés megszerzésének kötelezettségére (a határnap megjelölésével) illetõleg a nem teljesítés jogkövetkezményeire;

- a keltezést és hitelesítést (a munkáltató aláírását és pecsétjét;

- a köztisztviselõ nyilatkozatát a kinevezés elfogadásáról, keltezésével és aláírásával;

- az értesítési záradékot arról, hogy a kinevezési iratból kik kapnak hiteles másolatot.

A demokratizmus fontos biztosítékaként bizonyos esetekben az önkormányzat képviselõ-testülete gyakorolja a munkáltatói jogköröket, sõt e jogkörök átruházásának lehetõségei is korlátozottak. Ilyenkor a munkáltatói jogok gyakorlása gyakran testületi döntés (határozat) formájában jelenik meg, ezért felvetõdik a kérdés, hogy mit tartalmazzon az a testületi határozat, amely a köztisztviselõ - jegyzõ - közszolgálati jogviszonyának létesítésére vonatkozik.

A testületi határozatból mindenképpen ki kell, hogy tûnjék

- az alkalmazó közigazgatási szerv megnevezése;

- a közszolgálatba lépõ köztisztviselõ neve;

- a kinevezés ténye és jellege;

- a jegyzõ munkaköre;

- a jegyzõ illetménye;

- adott esetben a képesítési elõírás alóli felmentés;

- a jegyzõ nyilatkozata arról, hogy a kinevezést elfogadta.

Ezen túl tartalmaznia kell a határozatnak az esetlegesen rendezendõ további kérdéseket. Ugyanakkor kimaradhatnak a határozatból azok az részek, amelyek a köztisztviselõ tájékoztatását szolgálják, jogai érvényesítése vagy kötelezettségeinek egyértelmûvé tétele érdekében, figyelemmel arra, hogy ezek az információk (pl. közszolgálatban töltött idõ) nem elengedhetetlen elemek.

A közszolgálati jogviszony általános szabályként határozatlan idõre létesül. Ez azokban az esetekben sincs másként, amikor a törvény feltételhez köti a köztisztviselõi pálya folytatását (felmentés a képesítési elõírások alól, alapvizsga kötelezettség). A kinevezés ilyenkor is határozatlan idõre szól, bontó feltétel közbe iktatásával, amelynek nem teljesítése a határozatlan idõre szóló közszolgálati jogviszony megszûnését eredményezi.

Garanciális jellegû szabály, hogy a kinevezésen túlmenõen minden lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintõ jognyilatkozatot írásba kell foglalni [Ktv. 11. § (1)].

E szabály szempontjából fontos körülmény annak eldöntése is, hogy mit kell tekinteni lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintõ jognyilatkozatnak.

A közszolgálati jogviszony - tartalma szempontjából - jogosítványok és kötelezettségek összessége. Ezek határozzák meg a köztisztviselõ és a közigazgatási szerv közötti kapcsolatot, ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a köztisztviselõ elõtt - jogosultságai és kötelezettségei - pontosan ismertek legyenek. Ennek megfelelõen kötelezõ az írásba foglalás, ha a nyilatkozat következtében a köztisztviselõ jogai és kötelezettségei módosulnak.

A köztisztviselõi pályát a törvényalkotó élethivatásnak tekinti. Ennek megfelelõen évek alatt teljesíthetõ vizsgakötelezettséget ír elõ, amelynek ellentételezéseként elõre kiszámítható, foglalkoztatási biztonságot nyújtó elõmeneteli rendszert biztosít a köztisztviselõ számára. Ennélfogva a törvényalkotó általános szabályként írja elõ, hogy a közszolgálati jogviszony határozatlan idõre létesítendõ.

Ezzel szemben a közigazgatási szerv mûködésében adódhatnak olyan körülmények, amelyek az e szabálytól való eltérést indokolják.

A köztisztviselõ hosszabb idejû távolléte (GYES, GYED) kisebb-nagyobb fennakadást okozhat a folyamatos munkavégzésben. A közigazgatási szerv érdeke, hogy a távollévõ köztisztviselõ helyettesítésérõl megfelelõ módon gondoskodhasson. A munkavégzés szünetelése ez esetben nem végleges, átmeneti idõre kell a helyettesítést megoldani. Erre szolgál a határozott idõre szóló kinevezés [Ktv. 11. § (2)].

Az önkormányzat hatáskörének gyakorlása során esetenként szintén átmenetileg belátható ideig tartó feladatok elé kerülhet. Ebben az esetben is meg kell adni a lehetõséget arra, hogy a foglalkoztatás legcélszerûbb módját a határozott idõre szóló kinevezést választhassa a jegyzõ.

Mindkét esetben azonban kivételrõl van szó, mivel a Ktv. az alkalmazás általános módjaként a határozatlan idõre szóló kinevezést jelöli meg, ugyanis ez felel meg a stabil, szakmailag jól felkészült köztisztviselõi kar megteremtésének.

Sokan kifogásolják, hogy csak határozott idõre kapnak kinevezést azzal az ígérettel, hogy egy idõ eltelte után - a munkateljesítménytõl függõen - a kinevezést határozatlan idõre alakítják át. A várt módosításra azonban utóbb sem kerül sor, a folyamatos foglalkoztatást a határozott idejû közszolgálati jogviszony többszörös meghosszabbításával oldják meg, ezért indokolt, hogy a határozott idejû kinevezéssel összefüggésben néhány elvi kérdést tisztázzunk.

A Ktv. 11. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy közszolgálati jogviszony helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából határozott idõre is létesíthetõ olyan személlyel, aki a 7. §-ban meghatározott feltételeknek megfelel.

A Ktv. ezzel a rendelkezésével - a szakszerû munkavégzés érdekében - lehetõvé teszi a közszolgálati jogviszony határozott idõre történõ létesítését abban az esetben is, amikor a közigazgatási szervnek alkalomszerûen felmerülõ, meghatározott feladatot kell ellátnia olyan körülmények között, amikor e feladat elvégzése - hozzávetõlegesen - behatárolt idõponthoz köthetõ.

A Legfelsõbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 6. számú állásfoglalása külön kiemeli, hogy más jogi megítélés alá esik a határozott idõre szóló második és az esetleg azt követõ munkaszerzõdés, ha a határozott idõtartam kikötése a munkáltató részérõl törvényes érdekek nélkül történik és ez a munkavállaló jogos érdeke csorbítására vezetne (pl. a terhes nõ az õt megilletõ védelemtõl elesne). A jogoknak ilyen, nem rendeltetésszerû gyakorlása a Munka Törvénykönyve 4. §-a értelmében nem megengedett, s a munkavállalót, akinek terhére ez az intézkedés történt, hátrány nem érheti. A megállapodásnak ez a része érvénytelen, s a munkaviszonyt határozatlan idõre létesítettnek kell tekinteni.

Mindezek alapján, abban az esetben, ha a feladat - amelyre a köztisztviselõt határozott idõre alkalmazzák - nem csak egy meghatározott idõszakban, hanem azon túlmenõen rendszeresen és folyamatosan jelentkezik, s szervesen hozzátartozik a közigazgatási szerv folyamatos mûködéséhez, akkor a határozott idõre létesített kinevezés tartamának letelte után az újabb határozott idõre szóló kinevezés létrehozása, esetleg újbóli, többszörös megismétlése már csorbíthatja a köztisztviselõ jogos érdekeit.

A Ktv. 71. § (1)-(2) bekezdései által a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazni rendelt Munka tv. 4. §-a alapján pedig az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelõen kell gyakorolni, illetõleg teljesíteni.

A határozott idejû kinevezés többszöri és folyamatos meghosszabbítása esetén fokozottan kell vizsgálni, hogy az ismételt meghosszabbítás nem sérti-e a köztisztviselõ jogos érdekeit. Az ismételt meghosszabbítás ugyanis azt támasztja alá, hogy a közigazgatási szerv valójában maga sem képes felmérni a határozott idejû alkalmazás idõtartamát, tekintettel arra, hogy az elvégzendõ feladatok már nemcsak alkalomszerûen, hanem folyamatosan jelentkeznek a szerv mûködésében. Ez a bizonytalan állapot pedig nyilvánvalóan sérti a köztisztviselõ ahhoz fûzõdõ jogos érdekét, hogy a folyamatos alkalmazásban álló köztisztviselõvel azonos elbírálás alá essék a közszolgálati jogok és kötelezettségek szempontjából.

Ezt erõsíti meg az a tény is, hogy a többszöri és folyamatos meghosszabbítás az "egyszeri alkalommal" jelentkezõ munkavégzéseket már valójában folyamatos szolgálattá egyesíti, amelynek legfontosabb garanciális eleme a határozatlan idejû közszolgálati jogviszony. Abban az esetben tehát, ha a közigazgatási szervnél az elvégzésre váró meghatározott feladat nem alkalomszerûen, s nem meghatározható idõtartamban jelentkezik, hanem rendszeresen és folyamatosan, akkor a Ktv. 11. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó, mely szerint a közszolgálati jogviszony határozatlan idõre szóló kinevezéssel és annak elfogadásával - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - létesül.

Jogállását tekintve nincs különbség a határozatlan, illetve a határozott idõre kinevezett köztisztviselõ között, mindkettõt ugyanazok a jogok illetik, illetve kötelezettségek terhelik. Ez alól az elõmenetelre vonatkozó szabályok képeznek kivételt, mivel az egy évnél rövidebb tartalmú közszolgálati jogviszony esetén az elõmenetelre vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni [Ktv. 29. § (5)]. A határozott idõre kinevezett köztisztviselõnek is rendelkeznie kell azonban az általános és a különös alkalmazási feltételekkel.

Kiemelendõ, hogy az egy évnél rövidebb tartamú kinevezés ismételt megújítása - a célhozkötöttség miatt - nem eredményezheti az általános elõmeneteli szabályok megkerülését.

A Ktv. nem zárja ki annak lehetõségét, hogy a meghatározott feladat ellátására a jegyzõ polgárjogi megállapodást kössön. Adott esetben tehát mérlegelheti, hogy a feladat végrehajtására köztisztviselõt nevez-e ki vagy félként polgári jogi megbízást köt.

A kinevezést akkor célszerû alkalmazni, ha a feladat ellátása a munkáltató részérõl szorosabb felügyeletet, személyes kapcsolatot igényel. A polgári jogi megbízást abban az esetben indokolt választani, ha a másik fél által vállalt feladat a közigazgatási szervvel tartandó szoros kapcsolat (illetve felügyelet) nélkül is eredményesen megoldható.

Az említett esetekben gyökeresen különbözõ jogviszonyokról van szó, a munkavállalói és munkáltatói pozíciók alapvetõen eltérnek egymástól.

A közszolgálati jogviszonyban alá- és fölérendeltségi, a polgári jogi jogviszonyban mellérendeltségi kapcsolatban állnak a felek. Éppen ezért az elsõ esetre a Ktv. szabályait, a másodikra a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Ennek megfelelõen a két jogviszony eltérõ módon jön létre, különbözõ tartalommal funkcionál, s eltérõ módon szûnik meg.

A közszolgálat alapvetõ érdeke, hogy a közszolgálati jogviszony létesítésének, valamint a köztisztviselõ besorolásának feltételeit hiteles módon igazolni lehessen. Ennek terhe elsõsorban a köztisztviselõ oldalán jelentkezik.

Az általános alkalmazási feltételek (magyar állampolgárság, büntetlen elõélet, cselekvõképesség, középiskolai végzettség) csak közokirattal igazolhatók, a közszolgálati jogviszonyban töltött idõ közokirattal, illetve egyéb hitelt érdemlõ módon bizonyítható (pl. munkakönyv, volt munkáltató által kiadott igazolás stb.).

Ha a köztisztviselõ szándékosan hamis adatot közöl, s ezzel megtéveszti a közigazgatási szervet, az adat alapján hozott munkáltatói intézkedés, így pl. a kinevezés - eredményes megtámadása esetén - érvénytelen [Munka tv. 7. § (1)]. A köztisztviselõ eljárása ez esetben fegyelmi vétségnek is minõsül [Ktv. 50. § (1)], ilyenkor nem lehet eltekinteni a fegyelmi eljárás megindításától.

A munkaköri leírások körültekintõ elkészítését a 2002. január 1-jétõl bevezetett köztisztviselõi teljesítményértékelés jogintézménye (Ktv. 34. §) különösen indokolttá teszi. A Ktv. csak kevés támpontot nyújt a munkaköri leírásokkal összefüggésben a közigazgatási szerveknek saját maguknak kell kialakítaniuk e problémakörrel kapcsolatos gyakorlatukat. Fontos, hogy mélyreható munkakörelemzések eredményeként kerüljön sor a munkaköri leírások elkészítésére. A munkaköri leírás elkészítésnek alapvetõ célja a rendszeresen, ismétlõdõ jelleggel végzendõ tevékenységek, tevékenység elemek rögzítése, rendszerezése, a közigazgatási munkakörök egymástól való elhatárolása, a munkakör jellemzõinek, feltételeinek meghatározása. A munkaköri leírás elkészítéséért és kiadásáért a kinevezési jogkört gyakorló vezetõ felelõs. Természetesen az elõkészítõ munkába bevonhatók azok a köztisztviselõk is, akik az adott munkakörrõl a legalaposabb ismeretekkel rendelkeznek. A munkaköri leírások kidolgozásában résztvevõknek több követelményt is figyelembe kell venniük. Így érvényesíteniük kell a rendszerszemléletet, vagyis az egyes munkaköri feladatokat a szervezet összes tevékenységével összefüggésben kell megállapítani. A munkaköri leírás megfogalmazásánál törekedni kell az egyértelmûségre és a közérthetõségre. Alapkövetelmény a munkaköri leírás rövid és tömör tartalmú megfogalmazása, amely a megfelelõ mennyiségû információt tartalmazza a munkakörrel kapcsolatosan.

A munkaköri leírások tartalmi elemei az alábbiak lehetnek:

- a közigazgatási szerv megnevezése;

- a munkakör megnevezése;

- a munkakör kódszáma;

- a munkakör FEOR száma;

- a munkakörhöz tartozó álláshely (státusz) száma;

- a szervezeti egység megnevezése;

- a munkáltatói jogkör gyakorlója;

- közvetlen felettes;

- a munkakör célja;

- a munkakörhöz tartozó feladatok, hatáskörök;

- a felelõsségi kör meghatározása;

- a kapcsolattartás terjedelme és módja;

- a munkakörhöz tartozó álláshely (státusz) leírás;

- munkakör-specifikáció;

- záradék.

A kinevezési okmányokhoz a munkaköri leírást is csatolni kell. A közszolgálati jogviták bírósági tapasztalatai alapján mindenképpen javasolható az, hogy a korábbi kinevezésekhez - ennek hiánya esetén - pótlólag csatolják a köztisztviselõ munkaköri leírását!

A közszolgálati jogviszony létesítéséhez és a köztisztviselõ besorolásához szükséges, illetve a jogviszony fennállása alatt azzal összefüggésben keletkezett adatokat és tényeket a köztisztviselõnek igazolnia kell. Az igazolási kötelezettség több szempontból is jelentõs lehet a köztisztviselõ számára. Itt most csak egyet említünk meg. Ez pedig a vagyonnyilatkozat-tétele. A Ktv. 22/A. §-ának (15) bekezdése értelmében nem szüntethetõ meg a nyilatkozat-tételre köteles köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya, ha a vagyonnyilatkozat-tételére, illetõleg a felhatalmazás csatolására, valamint a vagyonnyilatkozatban szereplõ adat közlésére vonatkozó kötelezettségét önhibáján kívül esõ okból nem teljesíti. A kimentés alapjául szolgáló okokat, mivel azok a jogviszony fennállása alatt és azzal összefüggésben keletkeztek, a köztisztviselõnek kell igazolnia pl. közös háztartás megszûnése.

A kinevezéssel egyidejûleg a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles a köztisztviselõt tájékoztatni:

- az irányadó munkarendrõl;

- a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idõ kezdõ idõpontjáról, valamint a soron következõ fokozat elérésének várható idõpontjáról;

- az egyéb juttatásokról és azok mértékérõl;

- az illetmény átutalásának napjáról;

- a munkába lépés napjáról;

- a felmentési idõ megállapításának szabályairól;

- a rendes szabadság mértékérõl és kiadásának rendjérõl.

A tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó határidõ annak megfelelõen alakul, hogy 2001. július 1-jén már közszolgálati jogviszonyban álló, vagy csak azt követõen kinevezett köztisztviselõrõl van szó. Az elõbbiek esetében 2001. július 1-jétõl számított 60 napon belül kellett a tájékoztatást megadni. Az utóbbiak esetében a kinevezéstõl számított 30 napon belül. Mindkét esetben írásban kell tájékoztatni a köztisztviselõt, de a tájékoztatás jogszabály vagy belsõ szabályozás rendelkezésére történõ hivatkozással is megadható.

BH2002. 203. A közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történõ megszüntetése e jogviszonyt érintõ lényeges jognyilatkozat. A közös megegyezés akkor állapítható meg, ha a felek minden lényeges kérdésben azonos álláspontra jutottak. Ez olyan határozott nyilatkozat és magatartás alapján állapítható meg, amelybõl félreérthetetlenül kitûnik az a szándék, hogy a közszolgálati jogviszonyt minden egyéb körülménytõl függetlenül közösen meghatározott idõpontban kívánják megszüntetni [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 11. § (1) bek., 17. § (1) bek. f) pont].

BH2001. 196. A munkaköri leírás - a kinevezéssel megállapított munkakör keretei között - határozhatja meg a köztisztviselõ feladatkörét. Ezért a munkaköri leírás a munkaszerzõdés, illetve az azzal egy tekintet alá esõ kinevezés sérelme nélkül egyoldalúan módosítható [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 11. § (5) bek., 14. § (1) bek., 42. § (5) bek., Mt. 76. § (3) bek.].

BH1998. 614. A közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával létesül. A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni. A képviselõ-testületnek a pályázó köztisztviselõi állásra történõ kinevezése tekintetében hozott határozatát kinevezésnek, a pályázó által letett és írásba foglalt esküt a kinevezés elfogadásának kell tekinteni [1992. évi XXIII. tv. 11. § (1) bek., 12. §].

11/A. § (1) A Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter kormányfõtanácsadói, kormánytanácsadói munkakört politikai fõtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré minõsíthet a Miniszterelnöki Hivatalban a Kormány döntéseinek elõkészítéséhez, illetve a miniszterelnök tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.

(2) A miniszter miniszteri fõtanácsadói, miniszteri tanácsadói munkakört politikai fõtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré minõsíthet a miniszteri kabinetben, illetve - ennek hiányában - a miniszteri titkárságon a miniszter tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.

(3) A képviselõ-testület - a községi önkormányzat kivételével - önkormányzati fõtanácsadói, önkormányzati tanácsadói (a továbbiakban: politikai fõtanácsadó, politikai tanácsadó) munkaköröket hozhat létre a képviselõ-testület hivatalában a képviselõ-testület és bizottságai döntésének elõkészítéséhez, illetve a polgármester, fõpolgármester, megyei közgyûlés elnöke (a továbbiakban együtt: polgármester) tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.

(4) Az (1)-(3) bekezdésekben meghatározott munkakörök száma nem haladhatja meg a közigazgatási szervnél foglalkoztatott köztisztviselõk létszámának öt százalékát. Az (1)-(3) bekezdésekben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és mûködési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.

(5) Politikai fõtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe az nevezhetõ ki, aki felsõfokú iskolai végzettséggel és a 7. § (1) bekezdésben elõírt egyéb feltételekkel rendelkezik. A kinevezés a Kormány, a miniszter, a képviselõ-testület és bizottsága, illetve a polgármester megbízatásának idejére szól. A politikai fõtanácsadó, politikai tanácsadó felett a munkáltatói jogokat

a) az (1) bekezdés esetében a miniszterelnök kabinetfõnöke,

b) a (2) bekezdés esetében a miniszter,

c) a (3) bekezdés esetében a polgármester

gyakorolja.

(7) A vezetõi megbízással nem rendelkezõ politikai fõtanácsadó, politikai tanácsadó a köztisztviselõkre vonatkozó szabályok szerint közigazgatási alap- és szakvizsgát tehet. A vizsgák költségei a politikai fõtanácsadót, politikai tanácsadót terhelik, mely költségeket a közigazgatási szerv átvállalhatja.

(6) A politikai fõtanácsadó, politikai tanácsadó - tekintet nélkül a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére -

a) az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetben vezetõ-fõtanácsos vagy fõtanácsos,

b) a (3) bekezdésben meghatározott esetben fõtanácsos vagy vezetõ-tanácsos besorolást kap.

A politikai fõtanácsadó, politikai tanácsadó illetményét a besorolásától függetlenül az (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

(7) A vezetõi megbízással nem rendelkezõ politikai fõtanácsadó, politikai tanácsadó a köztisztviselõkre vonatkozó szabályok szerint közigazgatási alap- és szakvizsgát tehet. A vizsgák költségei a politikai fõtanácsadót, politikai tanácsadót terhelik, mely költségeket a közigazgatási szerv átvállalhatja.

(8) Ha a politikai fõtanácsadó, politikai tanácsadó közszolgálati jogviszonya a Kormány, a miniszterelnök, a miniszter, a polgármester, a képviselõ-testület, illetve bizottsága megbízatásának megszûnése következtében szûnik meg, végkielégítés címén kéthavi illetményére jogosult, feltéve, hogy a politikai fõtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonya legalább két évig folyamatosan fennállt.

Közvetett módon a köztisztviselõkkel szemben támasztott szakmai követelmények kiemelt szerepének ad hangsúlyt a Ktv. azzal, hogy határozott különbséget tesz a karrier-típusú köztisztviselõi státuszok és a politikai jellegûek között. Ez a szétválasztás egyúttal a közigazgatási apparátusok pártpolitika-semlegességét, szakmai függetlenségét is kiemeli. Hozzájárul a karrier-tisztviselõk biztonságérzetének növeléséhez azzal, hogy egyértelmûsíti a határozatlan idõre kinevezettek, ha tisztességgel ellátják munkaköri feladataikat, élethosszig maradhatnak a közigazgatásban. Ezzel szemben a politikai jellegû álláshelyekre felvett köztisztviselõ határozott idõre kapja kinevezését, s számolnia kell azzal, hogy a kormányzati (önkormányzati) ciklus végén meg kell válnia a közigazgatástól. Ezeknek az álláshelyeknek politikai karakterét kifejezi az is, hogy nincsenek képesítési elõíráshoz kötve, az illetményekre nem vonatkoznak a besorolási szabályok. A szabályozás lehetõvé teszi azt is, hogy a politikai tanácsadó, fõtanácsadó - ha kötõdése erõs a közigazgatási szakmai munkához, s megfelelõ képesítettségû - a ciklus végén karrier-típusú státuszon, határozatlan idõre kinevezést kaphasson.

Politikai álláshelyek létesítésére csak a miniszterelnöki, miniszteri kabinetekben, valamint a községi önkormányzatok kivételével az önkormányzati testületek, bizottságok és a polgármester mellett van lehetõség.

A politikai váltógazdálkodás hatásai közvetlenül érintik a közigazgatást, ezért természetes, hogy a személyi állomány bizonyos csoportjának kiválasztásában a bizalmi jelleg erõsen dominál.

A Ktv. sajátosan rendezi a politikus személyéhez kötõdõ szakemberek jogállását, tekintettel arra, hogy köztisztviselõknek tekinti ugyan õket, de speciálisan szabályozza kinevezésüket és jogviszony-megszüntetésüket. A törvény szerint a kormány döntéseinek elõkészítéséhez, illetve a miniszterelnök tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására politikai (fõ)tanácsadói munkakörök hozhatók létre a Miniszterelnöki Hivatalban, illetve ilyen munkakörök létesíthetõk a miniszteri kabinetben, vagy titkárságon. Szemben a többi köztisztviselõvel, velük kapcsolatban nem állapít meg képesítési feltételt, csupán felsõfokú iskolai végzettséget ír elõ. Illetményük megállapításánál sincs jelentõsége közszolgálati karrierjüknek, mivel "szolgálati idejüktõl" függetlenül személyi illetményre voltak jogosultak 2001. június 30-áig, a központi közigazgatási szervekre is érvényes korláton felül. Kinevezésük - az OECD országok többségének gyakorlatához hasonlóan - határozott idõre, a kormány, a miniszter, a képviselõ-testület és bizottsága, illetve a polgármester megbízatásának idejére szól. A megbízatás lejártába beleértendõ az ügyvezetõkénti feladatellátás idõtartama is. Amennyiben az érintett személy politikai (fõ)tanácsadói jogviszonya legalább két évig folyamatosan fennállt közszolgálati jogviszonya megszûnésekor két havi végkielégítésre tarthat igényt. Rövidebb idõtartamú jogviszony esetén azonban végkielégítésre nem válik jogosulttá. Nincs akadálya annak, hogy kinevezésüket ismételten meghosszabbítsák. Minden más szempontból egy tekintet alá esnek a köztisztviselõkkel. A törvény hasonló szabályokat állapít meg az önkormányzati képviselõ-testület, és bizottsága, illetve a polgármester mellett mûködõ (fõ)tanácsadókra is. A politikai tanácsadó és fõtanácsadó kategóriájának bevezetése várhatóan megoldást hoz abban, hogy a jövõben a politikai megbízatások lejárta után nem lesz szükség a bizalmi alapon kinevezett köztisztviselõk "mondvacsinált" indokok alapján történõ felmentésére, s nem egyszer jelentõs összegû végkielégítés kifizetésére.

A 2001. július 1-jétõl életbelépõ 2001. évi XXXVI. törvény a politikai tanácsadó intézményére vonatkozó szabályokat alapvetõen egyébként nem változtatta meg. Az érintettek besorolását a Ktv. új elõmeneteli rendszeréhez igazítja. Jelentõs változás az, hogy az ilyen munkakörök száma nem haladhatja meg a közigazgatási szervnél foglalkoztatott köztisztviselõi létszám 5%-át. Mindez azonban a 2001. július 1-je elõtti kinevezésekre nem alkalmazandó.

A politikai (fõ)tanácsadói munkaköröket a közigazgatási szerv szervezeti és mûködési szabályzatának, illetve ügyrendjének a mellékletében fel kell tüntetni.

Sajátosan alakul a politikai (fõ)tanácsadók feletti munkáltatói jogkör gyakorlása is. A Ktv. 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános szabályoktól eltérõen a politikai (fõ)tanácsadó feletti munkáltatói jogokat a miniszterelnöki Hivatalban a miniszterelnök kabinetfõnöke, a minisztériumban a miniszter, a képviselõ testület-hivatalában pedig a polgármester gyakorolja. A képviselõ-testület hivatalában foglalkoztatott politikai (fõ)tanácsadók feletti munkáltatói jogkör gyakorlással kapcsolatban jegyezzük meg, hogy az Ötv. 36. § (1) bekezdése általános szabályként írja elõ, hogy a jegyzõ gyakorolja a munkáltatói jogokat a képviselõ-testület hivatalának köztisztviselõi tekintetében. E szabályhoz, valamint az Ötv. 35. §-ának (2) bekezdés e) pontjához kapcsolódóan az Ötv. 103. § (1) bekezdés b) pontja negatív módon szabályozza az egyéb munkáltatói jogkörbe tartozó munkáltatói jogosítványokat. A Ktv. 6. § (1) bekezdése - összhangban az Ötv. elõzõekben ismertetett szabályaival - szintén általános érvénnyel úgy rendelkezik, hogy a munkáltatói jogokat, ha törvény vagy kormányrendelet eltérõen nem rendelkezik, a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetõje, illetve a testület gyakorolja. A fenti általános szabályokhoz képest speciális szabályt tartalmaz a Ktv. 11/A. § (5) bekezdésének c) pontja, amely a politikai fõtanácsadói, illetve politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselõkkel kapcsolatosan elõírja, hogy tekintetükben a munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja.

11/B. § (1) A kinevezésben a közszolgálati jogviszony létesítésekor próbaidõ is kiköthetõ.

(2) A próbaidõ tartama legfeljebb hat hónapig terjedhet. A próbaidõ meghosszabbítása tilos. A próbaidõ tartamát pályakezdõnél a gyakornoki idõbe be kell számítani.

(3) A próbaidõ alatt a közszolgálati jogviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti.

(4) Nem köthetõ ki próbaidõ, ha a kiválasztás jogszabály által elrendelt pályázat útján történik, illetve, ha a közszolgálati jogviszony létesítésekor vezetõi kinevezésre, megbízásra is sor kerül.

A Ktv. a más foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvényekhez hasonlóan - 1998. január 1-jétõl - a közszolgálati jogviszonyba történõ kinevezésnél is lehetõvé teszi a próbaidõ kikötését, mely hat hónapnál hosszabb tartamú nem lehet. Korlátozza a próbaidõ alkalmazását azzal, hogy pályakezdõ esetében a gyakornoki idõt beszámítani rendeli annak idõtartamába. Hangsúlyozandó, hogy a kinevezéskor a próbaidõ kikötése a munkáltató részérõl csak lehetõség és nem általánosan kötelezõ. Ugyanakkor a törvény pontosan megjelöli azokat az eseteket, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója nem élhet ezzel a lehetõséggel, mint például ha a kiválasztás jogszabály által elrendelt pályázat útján történik, vagy olyankor, amikor a közszolgálati jogviszony létesítésekor egyúttal vezetõi megbízásra vagy kinevezésre is sor kerül. A vezetõi megbízást ugyanis bármikor indokolás nélkül vissza lehet vonni. Jogalkalmazási szempontból fontos annak kiemelése, hogy ilyen esetben is ún. rendes kinevezést indokolt készíteni, s nem lehet eltekinteni az érintett besorolásától. E határozatlan idõre szóló kinevezésben utalni kell a próbaidõs alkalmazásra, illetve annak jogkövetkezményeire. A próbaidõ alatt bármelyik fél azonnali hatállyal indokolás nélkül a közszolgálati jogviszonyt megszüntetheti.

12. § (1) A köztisztviselõnek kinevezésekor esküt kell tennie.

(2) Az eskü szövege a következõ:

"Én .............................................. esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hû leszek. Országunk Alkotmányát, alkotmányos jogszabályait megtartom. Az állam- és szolgálati titkot megõrzöm. Hivatali kötelességeimet részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, becsületesen, a jogszabályoknak megfelelõen, pontosan, etikusan, az emberi méltóságot feltétlenül tiszteletben tartva, a legjobb tudásom szerint, nemzetem (és ............................ önkormányzat) érdekeinek szolgálatával teljesítem. Hivatalomban és azon kívül példamutatóan viselkedem, s minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlõdését, szellemi és anyagi javainak gyarapodását elõmozdítsam."

(Az eskütevõ meggyõzõdése szerint:)

"Isten engem úgy segéljen!"

(3) Az eskütételt a közigazgatási szerv köteles a köztisztviselõi kinevezés elõtt megszervezni. Az eskütételre a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkatársak elõtt kerülhet sor. Az esküt szóban kell elmondani és írásban megerõsíteni.

Az eskü és letételének szabályai

Az ünnepélyes eskü, illetve annak letételének eredete messze nyúlik a szolgálatadás történetében. Ezen aktus a szolgálat erkölcsi szentesítését jelenti, ezért hagyományát a mai modern közszolgálati rendszerek is megõrizték.

A köztisztviselõi törvény szerint a kinevezés érvényességi kelléke az eskütétel. Hiánya olyan jogi fogyatékosságot okoz, amely késõbb a közérdek sérelme nélkül orvosolható [Munka tv. 8. § (1)].

Az eskü letételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult. A jegyzõ a képviselõ-testület elõtt tesz esküt.

Az önkormányzati köztisztviselõk esküjének szövegében a nemzet érdekeinek szolgálata mellett nevesítve megjelenik az önkormányzat is. Ebbõl adódóan a polgármesteri hivatalok köztisztviselõinek és ügykezelõinek 1992. július 1-jét követõen esküt kellett tenniük. A körjegyzõség hivatalában dolgozók esetében a körjegyzõséghez tartozó valamennyi önkormányzat nevét fel kell tüntetni az esküokmányon.

Hasonló okok miatt ismételten esküt kell tennie a köztisztviselõnek, ügykezelõnek, ha munkáltatója megváltozik és másik önkormányzattal létesít közszolgálati jogviszonyt.

Ilyen esetben - a szolgálatadás személyes jellege miatt - még áthelyezéskor is indokolt kivenni az esküt a köztisztviselõtõl, ügykezelõtõl.

A 2001. évi XXXVI. törvénnyel jelentõsen megváltozott az eskü szövege, illetve az eskütétel módja.

Az eskütételt a közigazgatási szerv köteles a köztisztviselõi kinevezés elõtt megszervezni. Az eskütételre a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkatársak elõtt ünnepélyes körülmények között kerülhet sor. Az esküt szóban kell elmondani és írásban kell megerõsíteni.

Az eskütétel dokumentálása során fontos adatvédelmi követelményeknek kell eleget tenni. Kiemelendõ, hogy az "Isten engem úgy segéljen" nem tartozik szervesen az eskü szövegéhez. Ezt szóban az eskütevõ meggyõzõdése szerint teszi hozzá az esküjéhez. Az e körben felvetõdõ rendkívül fontos adatvédelmi követelményeknek egyébként úgy lehet eleget tenni, hogy kétféle esküokmány készül, az egyik tartalmazza az "Isten engem úgy segéljen" kitételt, a másik nem, de a nevet a köztisztviselõnek saját kezûleg kell kitöltenie a választása szerinti okmányon és aláírásával ellátva. S végezetül az is jogszerûnek tekinthetõ, ha az esküokmány nem tartalmazza a kérdéses kitételt, de helyet hagy ahhoz, hogy e mondatot a köztisztviselõ saját kezûleg ráírja az esküokmányra, és egyúttal hozzájárulását adja ahhoz, hogy az okmány személyi anyagában ebben a formában kezeljék. Minderre az adatvédelmi jogszabályok nyújtanak lehetõséget, mivel az érintett hozzájárulásával a személyi anyagban (iratok között) a köztisztviselõ bármely (szenzitív) adata kezelhetõ.

13. § (1) Ha a kinevezés érvénytelenségét a munkába lépés elõtt állapítják meg, akkor az érvénytelenséget elõidézõ ok megszüntetéséig a köztisztviselõ nem állítható munkába. Ha az érvénytelenség oka a munka megkezdése után jut a kinevezési jogkört gyakorló tudomására, a köztisztviselõt az érvénytelenség orvoslásáig a munkavégzéstõl el kell tiltani.

(2) Az eskütétel elmaradása érvénytelenségi ok. Eskütétel hiányában a köztisztviselõ nem állítható hivatalba, erre bárki hivatkozhat.

A kinevezés érvénytelenségével kapcsolatos szabályokat az Mt. vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben az általános munkajogi követelmények érvényesülése a közszolgálati jogalkalmazásban címû résznél tárgyaltuk.

Az eskü letételéig a köztisztviselõ munkába nem állítható. E szabály sérelme esetén az érvénytelen kinevezésbõl eredõ jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna [Munka tv. 10. § (1)].

Az eskü letételét az esküokmányon a köztisztviselõ minden esetben aláírásával igazolja.

14. § (1) A kinevezés tartalmát módosítani csak a közigazgatási szerv és a köztisztviselõ közös megegyezésével lehet. Nem kell a köztisztviselõ beleegyezése

a) fizetési fokozatban történõ elõrelépése, illetményének e törvény szerinti megállapítása,

b) a közigazgatási szerven belüli átszervezés esetén, a közszolgálati jogviszony, a munkakör, a feladatkör és az illetmény változatlanul hagyása, továbbá a munkavégzés helyének kizárólag a település területén belüli megváltoztatása mellett, valamint

c) ha - a közszolgálati jogviszony, a feladatkör, az illetmény és a munkavégzés helye szerinti település megváltozása nélkül - a közigazgatási szerv személyében jogutódlás miatt bekövetkezett változás

indokolja a kinevezés módosítását.

(2) A közigazgatási szerv, a köztisztviselõ és egy másik közigazgatási szerv megállapodhat a köztisztviselõnek a másik közigazgatási szervhez történõ határozott idejû, illetõleg végleges áthelyezésében. A határozott idõ elteltével a köztisztviselõt az elõmeneteli szabályok figyelembevételével vissza kell helyezni a korábbi közigazgatási szervhez. Végleges áthelyezés esetén az áthelyezõ közigazgatási szerv a hozzájárulást nem tagadhatja meg, feltéve, hogy a megkeresés kézhezvétele és az áthelyezés kért idõpontja közötti idõtartam a két hónapot meghaladja.

(3) Végleges áthelyezés esetén a közszolgálati igazolás, valamint a köztisztviselõ illetményének és - a szabadság kivételével - egyéb járandóságainak kiadása szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszûnt volna.

(4) Ha a jegyzõ jogviszonyának fennállása alatt másik jegyzõi állás betöltésére irányuló eredményes pályázatot nyújtott be és közszolgálati jogviszonyát - erre tekintettel - közös megegyezéssel szüntette meg, a jogviszonya megszüntetésének jogkövetkezményeire az áthelyezés szabályait kell megfelelõen alkalmazni.

(5) Nem minõsül a kinevezés módosításának, ha a köztisztviselõ - a közigazgatási szerv hatékony mûködéséhez szükséges munkaszervezési okból, ideiglenesen - munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli utasítása alapján eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el (átirányítás). Az átirányítás csak akkor rendelhetõ el, ha a másik munkakörbe tartozó feladatok ellátása megfelel a köztisztviselõ képzettségének. Az átirányítás a köztisztviselõre nézve - különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem járhat.

(6) Az átirányításról, illetõleg várható idõtartamáról a köztisztviselõt legalább három munkanappal korábban írásban tájékoztatni kell. Az átirányítás alapján történõ munkavégzés idõtartama nem haladhatja meg naptári évenként - a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselõ eltérõ megállapodása hiányában - a negyvennégy munkanapot. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt átirányítások idõtartamát össze kell számítani. Ha az átirányítás idõtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni.

(7) Egy naptári éven belül az átirányítás, a kirendelés és a kiküldetés idõtartamát össze kell számítani és ezek együttes idõtartama - a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselõ eltérõ megállapodása hiányában - a száztíz munkanapot nem haladhatja meg.

A közszolgálati jogviszony módosításának feltételei

A kinevezés a közszolgálati jogviszony létesítésének aktusa, a benne foglalt elemek alapvetõen meghatározzák a jogviszonyt. A kinevezés érvényességéhez - a már elõzõekben is említettek szerint - arra van szükség, hogy a közszolgálatba lépni kívánó személy nyilatkozatával azt elfogadja, vállalja, hogy az abban írtak szerint teljesíti a közszolgálati jogviszonyból fakadó kötelezettségeit és tudomásul veszi, hogy ennek megfelelõen él jogaival, részesül az õt megilletõ kedvezményekbõl.

Az elfogadó nyilatkozattal tehát a köztisztviselõ hozzájárul a kinevezésben körvonalazott közszolgálati jogviszony létrehozásához. Érthetõ, ha a Ktv. akként rendelkezik, hogy a kinevezés tartalmán módosítani csak a közigazgatási szerv és a köztisztviselõ megegyezésével lehet.

A módosításoktól meg kell különböztetni a kinevezés kiegészítésének esetét. Elõfordul, hogy a kinevezésben jogszabály elõírása ellenére bizonyos kérdésekrõl nem rendelkeztek. Ezt - amint errõl már szó volt - pótolni lehet azzal, hogy utólag a közigazgatási szerv kiegészíti aktusát. Ehhez természetesen ugyanúgy szükség van a köztisztviselõ elfogadó nyilatkozatára, mint ahogy szükség volt erre a kinevezéskor.

A kinevezés tartalma csakis kölcsönös megállapodással módosítható. Egyoldalúan csak a jognyilatkozat érvénytelenítésével változtatható meg.

A módosításhoz, ha a kinevezés jogának gyakorlása több közigazgatási szerv (körjegyzõ esetében több képviselõ-testület) között van megosztva, valamennyi közigazgatási szerv (képviselõ-testület) hozzájárulására van szükség. Körjegyzõ esetében a képviselõ-testületek mindegyikének többséggel hozott egybehangzó döntése szükséges.

A törvény értelmében nem minõsült a kinevezés módosításának a köztisztviselõnek a fizetési fokozatban történõ elõrelépése miatti illetmény növekedése [Ktv. 14. § (1)]. A módosuláshoz ez esetben egyetértésre értelemszerûen nincs szükség. (Ezen esetkörök kibõvítését ld. a késõbbiekben!)

Végleges áthelyezés esetében a közszolgálati jogviszony - a késõbbiekben részletesen tárgyalt kirendeléshez képest - jelentõsebb mértékben alakul át.

A Ktv. lehetõséget ad arra, hogy a közigazgatási szerv, a köztisztviselõ és egy másik közigazgatási szerv megállapodhasson a köztisztviselõnek a másik közigazgatási szervhez történõ határozott idejû, illetõleg végleges áthelyezésében. A határozott idõ elteltével a köztisztviselõt az elõmeneteli szabályok figyelembevételével vissza kell helyezni a korábbi közigazgatási szervhez.

Ilyenkor a munkáltatói jogosítványok teljes köre - ideértve a közszolgálati jogviszony megszüntetését is - a fogadó munkáltatóhoz (polgármesteri hivatalhoz) kerül.

Áthelyezésre csak a Ktv. szerinti közigazgatási szervek viszonylatában kerülhet sor, egyébként a köztisztviselõ e körbõl való kilépésével közszolgálati jogviszonya megszakad [Ktv. 14. § (2)].

Az 1998. január 1-jétõl hatályba lépett törvénymódosítás alapján nem kell a köztisztviselõ beleegyezése a kinevezés módosításához, ha a közigazgatási szerven belüli átszervezés, valamint a közigazgatási szerv személyében jogutódlás miatt bekövetkezett változás indokolja a módosítást. Ennek azonban az a feltétele, hogy a közszolgálati jogviszony, a feladatkör, az illetmény változatlan maradjon, valamint jogutódlás esetén a munkavégzés helye is ugyanaz legyen. Ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni, ha a polgármesteri hivatal átszervezésére kerül sor.

Az áthelyezésre vonatkozó szabályok

Az 1995. évi XLVIII. törvény módosítása alapján megváltoztak az áthelyezés szabályai.

A korábbi, azt megelõzõ 1995. június 30. elõtti szabályozás szerint áthelyezésre csak a közigazgatáson belül volt lehetõség. Ez azonban jelentõs gátja volt a közszférán belüli mobilitásnak.

A módosítás kiszélesítette az áthelyezés alkalmazását, s ezáltal átjárhatóságot teremtett a köztisztviselõi, a közalkalmazotti, az ügyészségi, illetve a hivatásos szolgálati szféra között.

Az áthelyezés szabályainak megváltozása e jogintézmény jelentõségét is növelni fogja. Bizonyos esetekben ugyanis - pl. a végkielégítésre jogosító közszolgálati jogviszonyban töltött idõ megállapításánál - az áthelyezés fenntartja a jogviszony folyamatosságát, s ezáltal kedvezõbb végkielégítést eredményez (lásd még a végkielégítés magyarázatánál).

Az áthelyezés azonban háromoldalú konszenzuson alapszik, emiatt nélkülözhetetlen a munkáltató pozitív hozzáállása. Ez viszont magában rejti a joggal való visszaélés lehetõségét, amelyet a Munka Törvénykönyve tilt ugyan, bizonyítani azonban rendkívül nehéz. Garanciális jellegû szabály az, hogy a módosítás értelmében végleges áthelyezés esetén az áthelyezõ közigazgatási szerv a hozzájárulást nem tagadhatja meg, feltéve, hogy a megkeresés kézhezvétele és az áthelyezés kért idõpontja közötti idõtartam a két hónapot meghaladja.

A két hónapos határidõ meghatározására azért került sor, mert egyébként konszenzus hiánya esetén a köztisztviselõ csak egyoldalúan a két hónapos lemondási idõ letöltésével szüntethetné meg a szolgálati jogviszonyát. Ennélfogva a közigazgatási szerv nem járulna hozzá a két hónapnál késõbbi áthelyezéshez, a hozzájárulás megtagadása pedig a joggal való visszaélés gyanúját keltené.

A fenti módosításoknak köszönhetõen várhatóan meg fog növekedni az áthelyezésre vonatkozó munkáltatói intézkedések száma.

A módosítás értelmében végleges áthelyezés esetén a közszolgálati igazolás, valamint a köztisztviselõ illetményének és - a szabadság kivételével - egyéb járandóságának kiadása szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszûnt volna.

Áthelyezés esetén nem lehet érdektelen, hogy év közben hogyan alakult a köztisztviselõ járandóságainak kifizetése, mivel az esetleges terhek alapvetõen befolyásolhatják az áthelyezéshez szükséges konszenzust. Emiatt a közszolgálati igazoláson ezentúl fel kell tüntetni a jubileumi jutalom kifizetését és a tárgyévben - akár szabadság címén is - igénybevett betegszabadságot.

A 2001. évi XXXVI. törvény a kinevezés egyoldalú módosításának korábbi szabályait is jelentõsen kibõvítette. Ebbõl fakadóan 2001. július 1-jétõl nem kell a köztisztviselõ beleegyezése a kinevezés módosításához:

- fizetési fokozatban történõ elõrelépése, illetményének e törvény szerinti megállapítása pl. fizetési fokozat váltás, alapilletménytõl való eltérítés;

- a közigazgatási szerven belüli átszervezés esetén, a közszolgálati jogviszony, a munkakör, a feladatkör és az illetmény változatlanul hagyása, továbbá a munkavégzés helyének kizárólag a település területén belüli megváltoztatása mellett, valamint

- ha - a közszolgálati jogviszony, a feladatkör, az illetmény és a munkavégzés helye szerinti település megváltozása nélkül - a közigazgatási szerv személyében jogutódlás miatt bekövetkezett változás

indokolja a kinevezés módosítását.

A korábbiakhoz képest a változás jelentõségét az adja, hogy a kinevezés egyoldalú módosítására akkor is sor kerülhet - a megfelelõ garanciális szabályok tiszteletben tartásával - ha a munkavégzés helye megváltozik, feltéve, ha a változás az adott település területét nem érinti. A korábbi merev szabályozás miatt nem lehetett egyoldalúan módosítani a kinevezést, ha pl. a közigazgatási szerv személyében jogutódlás következett be, s emiatt a köztisztviselõnek ugyanazt a munkát, feladatot azonos településen, de egy másik épületben kellett volna elvégeznie. Az új szabályozás ezt a merevséget oldja, megtartva azt a garanciát, hogy a változás a korábbi munkavégzés helye szerinti település kereteit nem érintheti.

Ha a jegyzõ jogviszonyának fennállása alatt másik jegyzõi állás betöltésére irányuló eredményes pályázatot nyújtott be és közszolgálati jogviszonyát - erre tekintettel - közös megegyezéssel szüntette meg, a jogviszonya megszüntetésének jogkövetkezményeire az áthelyezés szabályait kell megfelelõen alkalmazni.

A jegyzõre vonatkozó közös megegyezéssel történõ jogviszony megszûntetésnek az a jelentõsége, hogy mivel azt az új szabály áthelyezésnek tekinti a jogviszony megszûnésének jogkövetkezményei szempontjából, a jegyzõ ezáltal nem veszíti el a végkielégítésre jogosító közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejét [Ktv. 19. § (5)].

A 2001. évi XXXVI. törvény egy korábbi jogintézmény továbbfejlesztéseként a Ktv. rendszerében intézményesíti az átirányítást. Ennek alapján nem minõsül a kinevezés módosításának, ha a köztisztviselõ a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli utasítása alapján eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el (átirányítás). Az átirányítás csak akkor rendelhetõ el, ha

- a közigazgatási szerv hatékony mûködéséhez szükséges munkaszervezési ok teszi szükségessé;

- ideiglenes az elrendelés;

- a másik munkakörbe tartozó feladatok ellátása megfelel a köztisztviselõ képzettségének;

- a köztisztviselõre nézve - különösen beosztására, korára, egészségi állapotára, vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem jár.

Az átirányításról, illetõleg várható idõtartamáról a köztisztviselõt legalább három munkanappal korábban írásban tájékoztatni kell. Az átirányítás alapján történõ munkavégzés idõtartama nem haladhatja meg naptári évenként - a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselõ eltérõ megállapodása hiányában - a negyvennégy munkanapot. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt átirányítások idõtartamát össze kell számítani. Ha az átirányítás idõtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni.

Egy naptári éven belül az átirányítás, a kirendelés és a kiküldetés idõtartamát össze kell számítani és ezek együttes idõtartama a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselõ eltérõ megállapodása hiányában - a száztíz munkanapot nem haladhatja meg.

A fentiekhez kapcsolódóan megjegyzendõ, hogy a köztisztviselõi jogviszonyban is kötelezõ alkalmazni a Munka Törvénykönyve 85. § (1)-(4) szabályait.

BH2001. 196. A munkaköri leírás - a kinevezéssel megállapított munkakör keretei között - határozhatja meg a köztisztviselõ feladatkörét. Ezért a munkaköri leírás a munkaszerzõdés, illetve az azzal egy tekintet alá esõ kinevezés sérelme nélkül egyoldalúan módosítható [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 11. § (5) bek., 14. § (1) bek., 42. § (5) bek., Mt. 76. § (3) bek.].

BH2000. 373. Ha a köztisztviselõ tanulmányai anyagi támogatását tanulmányi szerzõdés alapján kapta, annak megszegése esetén a visszafizetési kötelezettségét a tanulmányi szerzõdés és a Munka Törvénykönyvének a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazandó rendelkezései szerint kell elbírálni [1992. évi XXIII. tv. 14. § (2) bek., 33. § (4) bek., Mt. 113. § (2) bek.].

A közszolgálati jogviszony megszûnése

15. § (1) A közszolgálati jogviszony megszûnik:

a) a kinevezésben foglalt határozott idõ lejártával;

b) a köztisztviselõ halálával;

c) e törvény erejénél fogva az e törvényben meghatározott esetekben;

d) hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel;

e) az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró, illetve ügyész minisztériumi beosztásának megszûnésével;

f) a 70. életév betöltésével.

(2) A közszolgálati jogviszony megszüntethetõ:

a) a felek közös megegyezésével;

b) áthelyezéssel közalkalmazotti vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez;

c) lemondással;

d) felmentéssel;

e) azonnali hatállyal a próbaidõ alatt.

A közszolgálati jogviszony megszûnésének szabályai

Az élethivatásszerûen gyakorolt köztisztviselõi pályaút (életpálya) legfõbb biztosítéka, hogy a közszolgálati jogviszony csak kivételesen, a törvényben meghatározott esetekben szûnhet meg. A közigazgatási szerv csak szûk körben folyamodhat az elbocsátáshoz, s ez esetben is a törvényi rendelkezések szigorú megtartásával, kötött eljárás keretében szüntetheti meg a jogviszonyt.

Elvileg különbséget kell tenni a közszolgálati jogviszony megszûnése és megszüntetése között. Az elsõ esetben a jogviszony alanyainak akaratától független egyéb jogi tények (pl. cselekvõképesség elvesztése) alapján kerül sor a közszolgálati jogviszony megszüntetésére, míg a másodikban a jogviszony megszûnése a jogviszony alanyai akaratnyilvánításának az eredménye (felmentés, lemondás).

A közszolgálati jogviszony megszûnésének esetei

- a köztisztviselõ halála;

- a kinevezésben meghatározott idõ eltelte;

- a törvény erejénél fogva a Ktv.-ben meghatározott esetekben;

- az általános alkalmazási feltételeknek megfelelõ alkalmasság elvesztése;

- hivatalvesztés fegyelmi büntetés;

- az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró, illetve ügyész minisztériumi beosztásának megszûnése;

- a 70. életév betöltése.

A közszolgálati jogviszony megszûnése a köztisztviselõ halála esetén

A köztisztviselõ halála esetén a közszolgálati jogviszony felmentési idõ nélkül a halál napjával azonnali hatállyal megszûnik. Az anyagi természetû követeléseket (illetmény, egyéb juttatások) az elhalt köztisztviselõ örököse érvényesítheti a személyhez fûzõdõ igények kivételével (pl. a minõsítéssel kapcsolatos jogok).

Ha a haláleset a felmentési idõ alatt következik be, s a köztisztviselõ illetményét és egyéb járandóságát az utolsó munkában töltött napon felvette, a kifizetett összeget visszakövetelni nem lehet, mivel a felmentésre a köztisztviselõ halálától függetlenül került sor.

A közszolgálati jogviszony megszûnése a kinevezésben foglalt határidõ lejártával

Helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából a közszolgálati jogviszony határozott idõre is létesíthetõ [Ktv. 11. § (2)]. A határozott idõ elteltével a közszolgálati jogviszony külön intézkedés nélkül megszûnik.

A kinevezésben azonban a közszolgálati jogviszony létesítésének idõtartama a helyettesített dolgozó újbóli munkába állásának idejében is megjelölhetõ. Ebben az esetben a közszolgálati jogviszony a helyettesített köztisztviselõ munkára jelentkezésével szûnik meg. A Ktv. nem rendeli alkalmazni a Munka tv. 79. § (4) bekezdését, ezért a határozott idejû közszolgálati jogviszony nem alakul át határozatlan idejûvé, még abban az esetben sem, ha a köztisztviselõ közvetlen vezetõjének tudtával a határozott idõtartam lejártát követõen egy napot tovább dolgozik.

A közszolgálati jogviszony megszûnése a törvény erejénél fogva a Ktv.-ben meghatározott esetekben

A törvény bizonyos esetekben a közszolgálati jogviszony megszûnésérõl rendelkezik, ilyenkor szintén külön intézkedés nélkül kerül sor a jogviszony megszûnésére. Ezek az esetek fõleg valamely törvényi kötelezettség teljesítésének elmulasztásához kötõdnek, így pl.

- a községi önkormányzat képviselõ-testülete felmentést adhat a képesítési elõírások alól, a felmentés idõtartamának eredménytelen eltelte esetén a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya megszûnik [Ktv. 7. § (5)];

- a községi önkormányzat képviselõ-testülete bizonyos feltételek alapján felmentést adhat a jegyzõi képesítési elõírások alól, a felmentés idõtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyzõ közszolgálati jogviszonya megszûnik;

- amennyiben a köztisztviselõ az összeférhetetlenséget a felszólítástól számított 30. napon belül nem szünteti meg, közszolgálati jogviszonya megszûnik [Ktv. 22. § (1)];

- ha a köztisztviselõ a vagyonnyilatkozat tételére vonatkozó kötelezettségét szándékosan elmulasztja, vagy vagyonnyilatkozatában szándékosan a valóságnak meg nem felelõ lényeges adatot, tényt közöl, illetve a vagyonnyilatkozatát, és a személyes adat kezelésére vonatkozó nyilatkozatát visszavonja, közszolgálati jogviszonya megszûnik [Ktv. 22/A. § (14)];

- ha a gyakornok a közigazgatási alapvizsgát a törvényben elõírt határidõn belül nem teszi le, közszolgálati jogviszonya megszûnik [Ktv. 25. § (5)];

Az általános alkalmazási feltételeknek megfelelõ alkalmasság elvesztése

Az általános alkalmazási feltételek hiánya minden esetben a közszolgálati jogviszony megszûnését eredményezi. A büntetlen elõélet vagy a cselekvõképesség elvesztése azonnali hatállyal megszünteti a közszolgálati jogviszonyt.

Ki kell emelni, hogy az adott munkáltató jogutód nélküli megszûnése önmagában nem vet véget a közszolgálati jogviszonynak, mivel a közszolgálati jogviszonyban a munkaadói pozíciót az állam, illetõleg az önkormányzat foglalja el. Az alkalmazó szerv ugyanis valójában csak kijelölt gyakorlója a munkaadói jogosítványoknak, e jogosítványok alanya az állam, illetõleg az önkormányzat. Emiatt a jogutód nélküli megszûnés csupán felmentési ok [Ktv. 17. § (2) a)].

A közszolgálati jogviszony megszûnését eredményezõ ok önmagában vet véget a jogviszonynak, nincs szükség a jogviszony felszámolását célzó intézkedésekre sem a munkáltató, sem a köztisztviselõ részérõl. Szükséges viszont az, hogy mind a munkáltató, mind a köztisztviselõ (örökösei) a közszolgálati jogviszony megszûnéséhez kapcsolódó egyéb feladatokat oldjon meg.

Ilyenek különösen: el kell számolni és ki kell fizetni a köztisztviselõ illetményét, egyéb járandóságát, ki kell adni kitöltve a közszolgálati igazolást, a társadalombiztosítási igazolványt, rendezni kell az egyéb tartozásokat, (munkaruha, munkaeszközökkel való elszámolás). Ilyen esetben indokolt, ha a munkáltató a köztisztviselõt (ismert örökösét) a közszolgálati jogviszony megszûnése kapcsán írásban megkeresi, amelyben

- értesíti a közszolgálati jogviszony megszûnésének jogcímérõl, a megszûnés idõpontjának megjelölésével és indokolással;

- felhívja a figyelmet a munkakör és a közszolgálati jogviszonyban álló rendelkezésre bocsátott hivatalos iratok, és dokumentumok átadására a határnap és az átvételre jogosult megnevezésével;

- felhívja a figyelmet járandóságainak, okmányainak átvételére, az idõpont és az átadásra jogosult szervezeti egység megjelölésével;

- felhívja a figyelmet az illetményre és egyéb járandóságra vonatkozó jogosultság megszûnésére;

- jelzi a jogorvoslat lehetõségét az esetleges sérelmes intézkedésekkel kapcsolatban.

Hivatalvesztés, mint fegyelmi büntetés

A hivatalvesztés, mint fegyelmi büntetés szintén a közszolgálati jogviszony megszûnését eredményezi.

70. életév betöltése

A bírák jogviszonyához hasonlóan 2002. július 1-jétõl önálló és új közszolgálati jogviszony megszûnési jogcím a köztisztviselõ 70. életévének betöltése. Az elõbb említett idõponttól kezdõdõen a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszûnik. Természetesen 2002. június 30-áig a 70. életévüket már betöltött köztisztviselõk esetében sem lehetett alkalmazni ezt a jogviszony megszûnési jogcímet, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2002. június 30-áig még tovább lehetett foglalkoztatni azokat a köztisztviselõket is, akik már betöltötték 70. életévüket. Annak azonban nem volt törvényi akadálya, hogy az említett idõpont elõtt az ilyen köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyát a Ktv. 17. § (1) d) alapján felmentéssel a munkáltató megszüntesse, amennyiben a nyugdíjasnak minõsülés feltételei fennálltak. A 70. életév betöltése esetén a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya törvény erejénél fogva szûnik meg, vagyis számára felmentési idõ, illetve végkielégítés nem jár. Ugyanakkor a munkáltató 70 évesnél idõsebb személyt köztisztviselõnek nem nevezhet ki.

A közszolgálati jogviszony megszüntetésének esetei

A közszolgálati jogviszony megszüntetésének eseteit a Ktv. az alábbiakban határozza meg

- a felek közös megegyezése;

- az áthelyezés;

- a lemondás, valamint

- a felmentés;

- s azonnali hatállyal történõ megszüntetés a próbaidõ alatt.

A közös megegyezés

A közös megegyezéssel történõ megszüntetés történhet azonnali hatállyal, illetve egy késõbbi idõpont kijelölésével. Ha a jogviszony megszûnésének idõpontja eltér a megállapodás idõpontjától a köztisztviselõ - illetményfizetése mellett - a munkavégzés alól nem menthetõ fel.

A közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történõ megszüntetése esetén a köztisztviselõ felmentési idõre járó illetményre, végkielégítésre nem tarthat igényt.

Közös megegyezésre olyan esetekben is sor kerülhet, amelyek egyébként felmentésre is okot adhatnának (pl. nyugdíjazás).

Erre tekintettel egyértelmûen ki kell tûnnie a megállapodásból, hogy a felek akarata a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történõ megszüntetésére irányul.

A közös megegyezést írásba kell foglalni [Ktv. 11. § (1)].

Ha valamelyik fél kétségbe vonja nyilatkozatának érvényességét (tévedés, megtévesztés, fenyegetés), akkor a tényállás teljes körû tisztázásával az érintett félnek kell bizonyítania tényállásának valódiságát.

BH2000. 224. Ha a felek a jogviszonyukat rendezõ szerzõdésben kizárólag egy meghatározott beosztás betöltése vonatkozásában állapodnak meg annak határozott idejûségét illetõen, egyebekben a munkavállaló (a köztisztviselõ) jogviszonyát határozatlan idejûnek tekintik, jogellenes a munkáltatónak a jogviszony határozott idejûségére való hivatkozása és a jogviszonynak ennek alapján történõ megszüntetése [Mt. 6. (1) bek., 76. § (1) bek., 79. § (1) és (2) bek., 105. §, 106. §, 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 15. §, 60. § (2) és (4) bek., 73. § (5) bek.].

16. § (1) A köztisztviselõ a közszolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat.

(2) A köztisztviselõ lemondási ideje két hónap. A felek ennél rövidebb idõben is megállapodhatnak. Határozott idejû közszolgálati jogviszony esetén a lemondási idõ nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott idõtartamon.

A lemondás

A Ktv. más jogviszonyokhoz hasonlóan a köztisztviselõi jogviszonyban is intézményesíti a lemondás lehetõségét. Ebbõl fakadóan a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyáról egyoldalú nyilatkozatával bármikor lemondhat. A lemondás érvényességéhez nem szükséges a munkáltató elfogadó nyilatkozata.

A lemondási nyilatkozatot indokolni nem kell, de abból világosan ki kell tûnni, hogy a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyáról lemond.

A lemondást írásba kell foglalni és azt a munkáltatói jogkör gyakorlójának kell továbbítani. Ezt a követelményt kielégíti, ha a köztisztviselõ lemondási nyilatkozatát a személyzeti feladatokat ellátó szervnek küldi meg, amely köteles a nyilatkozatot a munkáltatói jogokat gyakorló személy tudomására hozni.

A lemondási nyilatkozat visszavonására a munkáltatói jogkör gyakorlójának hozzájárulásával csak a lemondási idõ eltelte elõtt van lehetõség.

A közigazgatási szerv munkaszervezési érdekeit szolgálja, hogy a köztisztviselõ azonnali hatállyal nem szüntetheti meg a közszolgálati jogviszonyát. A felek azonban - kölcsönösen erre irányuló szándékkal - a két hónapos lemondási idõnél rövidebb idõben is megállapodhatnak.

Bár a törvény kifejezetten nem teszi lehetõvé, a munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselõt a munkavégzési kötelezettség alól mentesítheti, mivel az erre irányuló intézkedés a munkáltatói jogok körébe sorolható.

Ha a felek eltérõen nem állapodnak meg, a köztisztviselõ köteles a teljes lemondási idõt letölteni a közigazgatási szervnél, ellenkezõ esetben fegyelmi vétséget követ el [Ktv. 50. § (1)]. Vele szemben fegyelmi eljárás lefolytatásának is helye van.

Határozott idejû közszolgálati jogviszony esetén a lemondási idõ nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott idõponton.

BH2001. 498. Ha a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el, és a fegyelmi tanács elnöki jogkörét sem az arra jogosult gyakorolta, a fegyelmi határozatot a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül kell helyezni [1992. évi XXIII. tv. 16. §, 21-22. §, 51. § (1) bek., 53. § (2) bek., 60. § (4) bek.]

17. § (1) A közszolgálati jogviszony - a (4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntethetõ meg, ha

a) az Országgyûlés, a Kormány, illetve a helyi önkormányzati képviselõ-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselõ további foglalkoztatására nincs lehetõség;

b) megszûnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselõt foglalkoztatták;

c) átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált;

d) a köztisztviselõ nyugdíjasnak minõsül.

(2) A közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha

a) a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszûnik;

b) a köztisztviselõ feladatai ellátására alkalmatlan;

c) a vezetõi megbízás visszavonását követõen a köztisztviselõ részére felajánlható, végzettségének, képzettségének megfelelõ másik vezetõi vagy köztisztviselõi munkakör nincs, illetve a felajánlott állást a köztisztviselõ visszautasítja [31. § (9) bekezdés];

d) a 31/F. § alapján a rendelkezési állomány idõtartama lejár;

e) a rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjjogosultság 17. § (8) bekezdés szerinti feltételeivel rendelkezõ köztisztviselõ azt kérelmezi.

(3) A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tûnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerû.

(4) A köztisztviselõ az (1) bekezdés a)-c) pontjai alapján akkor menthetõ fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének és besorolásának megfelelõ másik betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez nem járul hozzá. A közigazgatási szerv irányítása alatt álló másik közigazgatási szervnél lévõ betöltetlen munkakör csak a másik közigazgatási szerv vezetõjének egyetértésével ajánlható fel.

(5) Ha a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott alkalmatlanság egészségügyi ok következménye, a köztisztviselõ akkor menthetõ fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének, besorolásának és egészségi állapotának megfelelõ betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez a köztisztviselõ nem járul hozzá.

(6) Ha a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott alkalmatlanság nem egészségügyi ok következménye, a köztisztviselõ csak akkor menthetõ fel, ha feladatainak ellátására a munkáltató minõsítési eljárásban alkalmatlannak minõsítette.

(7) Az öregségi nyugdíjra jogosult vagy rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesülõ köztisztviselõt, ha e jogcímen felmentését kezdeményezi, a közigazgatási szerv köteles az (1) bekezdés d) pontja alapján felmenteni. E jogcímen a köztisztviselõ kezdeményezésére csak egy alkalommal kötelezõ a felmentés. E rendelkezések nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a köztisztviselõ korábbi közszolgálati jogviszonya a (8) bekezdésben foglaltak szerint szûnt meg.

(8) Ha a köztisztviselõ rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíj iránti igényét érvényesíti és ezen eljárás során a rokkantság (baleseti rokkantság) tényérõl és a szükséges szolgálati idõ megszerzésérõl az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv értesíti, akkor az általa kezdeményezett ellátás igénybevétele érdekében a közszolgálati jogviszonyát - kérelmére - a 17. § (2) bekezdés e) pontja alapján felmentéssel meg kell szüntetni.

(9) Ha a közigazgatási szerv jogutód nélkül szûnik meg, akkor a közszolgálati jogviszony megszüntetésével, valamint a 20/A. § (2), (5) bekezdésében meghatározott feladatokkal kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a közigazgatási szerv felügyeleti szerve hozza meg.

(10) Amennyiben a körjegyzõség megszûnik, illetve a körjegyzõségbe tartozó önkormányzatok megváltoznak és e változás következtében a körjegyzõi tisztségre új pályázat kiírására kerül sor, vagy a polgármesteri hivatal megszûnik és az érintett önkormányzat részvételével körjegyzõség alakul, illetve területszervezési intézkedés következtében önkormányzat szûnik meg vagy jön létre, ez olyan átszervezésnek minõsül, amely alapján a jegyzõ közszolgálati jogviszonya felmentéssel a 17. § (1) bekezdés c) pontja alapján szüntethetõ meg.

A felmentés rendszere és szabályai

A törvény részletesen felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv felmentéssel megszüntetheti a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyát. A törvényi felsorolásban nem szereplõ indokra épített felmentés jogellenesnek minõsül.

A közszolgálati jogviszony felek akaratából történõ megszüntetésének rendszerét két alapvetõ vonás jellemzi

- egyrészt a munkáltató akaratából történõ megszüntetés lehetõsége szigorúan kötött, miközben a fegyelmi felelõsség érvényesíthetõsége rendkívül erõs munkáltatói pozíciót teremt;

- másrészt a köztisztviselõ szabad elhatározása szerint vállalhatja és tarthatja fenn a magas szintû követelmények teljesítésével járó közszolgálatot. Nem kötelezhetõ a közszolgálat vállalására bármikor lemondhat kinevezésérõl, s ezt nem köteles megindokolni.

Elsõsorban a köztisztviselõ érdekeit szolgálja az is, hogy a közszolgálati jogviszony a munkáltató és a köztisztviselõ közös megegyezésével is megszüntethetõ.

A köztisztviselõ megszüntetési szándékát bármikor bejelentheti. Ha ezt a munkáltató elutasítja, a nyilatkozatot lemondásnak kell tekinteni. Kölcsönös egyetértés esetén azonban a közszolgálati jogviszony - e jogcímen - közös megegyezéssel megszüntethetõ.

A felmentési okok két nagy csoportra oszthatóak. Az egyik csoportot azok az okok alkotják, amelyek esetében a felmentés csak lehetõségként áll fenn, de nem kötelezõ (pl. munkakör felajánlási kötelezettséget ír elõ a törvény és a köztisztviselõ a felajánlott munkakört elfogadja). Ebbe a felmentési ok csoportba tartozik, ha

- az Országgyûlés, a Kormány, illetve a helyi önkormányzati képviselõ-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselõ további foglalkoztatására nincs lehetõség;

- megszûnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselõt foglalkoztatták;

- átszervezés következtében a köztisztviselõ munkaköre feleslegessé vált;

- a köztisztviselõ nyugdíjasnak minõsül.

A másik csoportba azok a felmentési okok tartoznak, amelyek fennállása esetén nem lehetséges a köztisztviselõ további foglalkoztatása, gyakorlatilag a felmentési ok teszi azt lehetetlenné. Ide tartozik, ha

- a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszûnik;

- a köztisztviselõ feladatai ellátására alkalmatlan;

- a vezetõi megbízás visszavonását követõen a köztisztviselõt másik közigazgatási szerv nem alkalmazza, illetve a felajánlott állást a köztisztviselõ visszautasítja

- a rendelkezési állományba helyezett fõtisztviselõ esetében a rendelkezési állomány idõtartama lejár.

A felmentés jogszerûsége a törvényi indokok fennállásán nyugszik. Alapvetõ követelmény ezért, hogy a munkáltató indokolás nélkül nem szüntetheti meg a közszolgálati jogviszonyt. Az indokolásnak komolynak és meggyõzõnek kell lenni. Ehhez pedig az szükséges, hogy a felmentési ok valós és okszerû legyen (MK 95. számú állásfoglalás).

A valóság követelménye azt jelenti, hogy az indokolás feleljen meg a tényeknek (pl. a közigazgatási szervben valóban átszervezést hajtottak végre) ennek hiányában a felmentés nem felel meg a törvény követelményeinek.

A felmentési ok valódisága mellett további követelmény az indok okszerûsége. A tényeknek megfelelõ felmentési okból okszerûen kell következnie annak, hogy a köztisztviselõ "szolgálatára" a felhozott indok következtében nincs szükség (MK 95. számú állásfoglalás).

Így például az átszervezés ugyan megfelelhet a tényeknek, de ha annak következtében a köztisztviselõ munkája nem válik szükségszerûen feleslegessé, az átszervezésre alapozott felmentés már nem tekinthetõ jogszerûnek.

Nem elegendõ a felmentéskor az egyébként tényszerû indok, hanem abból annak is következnie kell, hogy a köztisztviselõ munkájára a közigazgatási szervnél a továbbiakban nincs szükség.

A felmentés kötelezõ alaki kelléke ilyen esetben is az írásbeliség [Ktv. 11. § (1)], ezért a felmentést a köztisztviselõvel mindig írásban kell közölni.

Ennek alapvetõen az a célja, hogy a köztisztviselõ a felmentés közlését követõen nyomban megismerhesse és ellenõrizhesse a közigazgatási szerv megszüntetõ indokait, s annak eredményéhez képest módja legyen azokat vitatni, illetve cáfolni. E garanciális szabály megsértése esetén a köztisztviselõ nem tud felkészülni a felmentés esetleges elbírálására, ezért az írásbeliség hiánya önmagában jogellenessé teszi a közszolgálati jogviszony megszüntetését.

A valódiság, okszerûség és az írásbeliség követelményein túl a felmentési indoknak világosnak is kell lennie (MK 95. számú állásfoglalás). A felmentés abban az esetben fejezi ki világosan a közszolgálati jogviszony megszüntetésének indokát, ha kellõ részletességgel jelöli meg azokat a tényeket, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Kellõen részletezett az indokolás, ha abból egyértelmûen kitûnik, hogy miért nincs szükség a köztisztviselõ további foglalkoztatására.

E követelmény jelentõsége fõleg az alkalmatlanságra alapított felmentés esetében mutatkozik meg, mivel az általános törvényi megfogalmazás lehetõséget nyújthat a visszaélésre. Ezért nem fogadható el alkalmatlansági indokként a tartalmatlan, közhelyszerû indokolás, pl. hogy "a köztisztviselõ nem felelt meg a személyéhez fûzött várakozásoknak" (MK 95. számú állásfoglalás).

Szintén nem elégíti ki a világos indokolás követelményét, ha a munkáltató pusztán a munkaköri alkalmatlanságra hivatkozik anélkül, hogy utalna az alkalmatlanságot kiváltó konkrét körülményre. (Így pl. nem elegendõ arra hivatkozni, hogy a köztisztviselõ alkalmatlan a lakásügyi feladatok ellátására, hanem arra is utalni kell, hogy több alkalommal szakmai felkészültségébõl adódóan törvénysértõ határozatot hozott, s emiatt a közigazgatási szervnek helyt kellett állnia.)

Ha a felmentésben foglalt indok valódiságát vagy okszerûségét a köztisztviselõ vitatja, akkor a bizonyítási teher a közigazgatási szervre hárul, mivel a munkáltatónak áll érdekében, hogy az általa közölt felmentést a bíróság fenntartsa [Pp. 164. § (1)].

A bizonyításnak azonban korlátja van. A munkáltató nem térhet ki olyan tények bizonyítására, amelyek a felmentésben nem szerepelnek, mivel a köztisztviselõ ennek következtében fel sem készülhetett e tények ellenbizonyítására. E garanciális szabály alkalmazásának további indoka, hogy a közigazgatási szerv ne alapíthassa a késõbbiek folyamán új felmentési indokra a közszolgálati jogviszony megszüntetését anélkül, hogy azt írásban, törvényben megszabott módon ne közölné a köztisztviselõvel.

Ennek megfelelõen a köztisztviselõ alkalmatlanságára alapított felmentésben szereplõ tények bizonyítása nem terjedhet ki az alkalmatlansághoz közvetlenül nem kapcsolódó tényekre, s ennek bizonyítása során a közigazgatási szerv nem cserélheti fel az alkalmatlansági okot más (pl. átszervezés) felmentési okokkal. Az új felmentési okot a törvényben megszabott módon ismételten írásban kell közölni a köztisztviselõvel, s azt önálló felmentési okként kell kezelni.

A rendeltetésszerû joggyakorlás követelményét a felmentés során is érvényesíteni kell [Munka tv. 4. § (1)]. A jog gyakorlása - s így a felmentés alkalmazása is - különösen akkor nem rendeltetésszerû, ha az a köztisztviselõ jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetõségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy erre vezet [Munka tv. 4. § (2)].

Mindezek alapján a felmentés jogellenessé válik, ha azt ártási szándékkal, bosszúból, zaklatásszerûen alkalmazták (MK 95. számú állásfoglalás).

Ha a közigazgatási szerv átszervezésre kényszerül, s ennek következtében több köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyát kell megszüntetnie, jogellenesen jár el, ha az átszervezés miatt elbocsátandó köztisztviselõk körének meghatározását a véleménynyilvánítás elfojtása motiválta.

A felmentés okának a felmentés közlésekor már fenn kell állnia. (Legfelsõbb Bíróság Munkaügyi Kollégium törv. I. 1051/1989.)

Ennélfogva az öregségi nyugellátásra jogosultság miatt a köztisztviselõt csak akkor lehet felmenteni, ha a nyugdíjkorhatárt már betöltötte. A felmentésben megjelölt indoknak ugyanis valósnak kell lennie. Ez esetben tehát, ha a felmentés indoka az, hogy a köztisztviselõ nyugellátásra szerzett jogosultságot, ezen indoknak a felmentés közlésekor már fenn kell állnia. Az öregségi nyugellátására az érintett köztisztviselõ akkor szerez jogosultságot, ha a társadalombiztosítási jogszabályok rendelkezéseiben meghatározott életkort betöltötte és az elõírt szolgálati idõvel rendelkezik. Az érintett felmentésére - ezen indok alapján - tehát csak e feltételek bekövetkezése után kerülhet sor.

A felmentési indok valóságából fakadó követelmény sérelmét jelenti, ha a felhozott indok - amely eredetileg megfelelt a valóságnak - késõbb valótlannak bizonyul. Így jogellenes a felmentés, ha azt eredetileg a társadalombiztosítási szerv hivatalos tájékoztatása alapján a köztisztviselõ rokkantsági nyugdíj-jogosultságára alapították, de utóbb megállapítják, hogy a munkaképesség csökkenése nem éri el a rokkantság megállapításához szükséges mértéket.

Önkormányzat szétválása esetén az új polgármesteri hivatalok a régi hivatal jogutódjai, így a hivatalban tovább foglalkoztatott köztisztviselõk közszolgálati jogviszonya folyamatos marad.

Az elõzetes egyeztetések során a hivatali apparátus megosztásában is meg kell állapodni. Ha ennek eredményeként az önállósult önkormányzat nem hajlandó átvenni és tovább alkalmazni az egyes köztisztviselõket, akkor az e körbe tartozó köztisztviselõk közszolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni. A felmentést azonban nem lehet a Ktv. 17. § (2) a) alapozni, mivel az új önkormányzat képviselõ-testületének hivatalát a korábbi polgármesteri hivatal jogutódjának kell tekinteni. Ezért felmentési indokként az átszervezést kell megjelölni. Ez esetben a végkielégítés kifizetésétõl eltekinteni nem lehet. A felmentéssel és a végkielégítéssel kapcsolatos költségek azt az önkormányzatot terhelik, amelyik a megállapodás alapján rá esõ létszámot nem kívánja tovább foglalkoztatni.

Az önkormányzatok ugyan szabadon állapodhatnak meg a jogelõd polgármesteri hivatal személyi állományának felosztásában, a köztisztviselõk azonban nem kötelesek az új önkormányzat képviselõ-testületének hivatalában felajánlott munkakört elfogadni. Ilyen esetben - szintén az átszervezésre hivatkozva - a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni. A közigazgatási szerv által ellátott feladatok csökkenése, illetve a pénzügyi nehézségek miatt szükségessé válhat a hivatali apparátus létszámának leépítése. Garanciális jellegû szabály, hogy ilyen irányú döntést csak az Országgyûlés, a Kormány, illetve a helyi önkormányzat képviselõ-testülete hozhat. Az e döntésre alapozott felmentés azonban csak akkor jogszerû, ha emiatt a köztisztviselõ további foglalkoztatására nincs lehetõség.

A létszámleépítések szabályai és jogalkalmazási kérdései

A Kormány a közigazgatás történetében példátlanul döntött a köztisztviselõi kar létszámának csökkentésérõl az 1023/1995. (III. 22.) Korm. határozatában. A létszámleépítés mértéke 15% volt, amelyet az 1995-ben a költségvetési tervezés alapjául szolgáló létszámhoz képest kellett elérni. Tekintettel arra, hogy hasonló mértékû létszámcsökkentésre még nem került sor a magyar közigazgatásban, sõt nemzetközi viszonylatban is jelentõs figyelmet érdemelt, indokolt összefoglalni azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek alapvetõen meghatározzák a létszámleépítés folyamatát, valamint a felek jogait és kötelezettségeit.

Az 1023/1995. (III. 22.) Korm. határozat végrehajtására a Kormány meghozta az egyes minisztériumok és országos hatáskörû szervek, valamint területi államigazgatási szerveik feladatai és létszámuk közötti összhang megteremtésérõl, valamint a kiadások és létszámcsökkentés lehetõségeirõl szóló 1033/1995. (IV. 28.) Korm. határozatát. Ebben elrendelte, hogy az államigazgatási szerveknél közszolgálati jogviszonyban állók esetében a 15%-os létszámleépítést két ütemben (az elsõt 10%-os mértékben május 15-éig, a másodikat 5%-os mértékben június 15-éig kell végrehajtani). A létszámcsökkentéssel kapcsolatos döntés horderejére tekintettel, valamint az egységes jogalkalmazás elõsegítése érdekében módszertani segédlet kidolgozására került sor, amelynek megállapításait - jövõbeni használhatósága miatt - szintén ismertetni fogjuk.

A Ktv. értelmében a közszolgálati jogviszony felmentéssel történõ megszüntetése esetén a felmentés indokának valósnak és okszerûnek kell lennie. Mivel egyoldalú munkáltatói intézkedésrõl van szó, ezért a döntést indokolni is szükséges. Az indokoltságra, valamint az okszerûségre vonatkozó követelményt kielégíti az 1033/1995. (IV. 28.) Korm. határozat közzététele. Ha a felmentés jogcíme létszámcsökkentés volt és az irányadó kormányhatározat közzétételét követõen került sor a közlésére, akkor a munkáltatói intézkedést jogszerûnek kell tekinteni. A kormányhatározat közzétételétõl kezdõdõen van lehetõség arra, hogy a közigazgatási szerv meghatározza, kik azok a köztisztviselõk, akiknek jogviszonyát a létszámleépítés érinti. A csoportos létszámleépítés esetén a döntéshozó általában meg szokta határozni azokat a szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni a leépítendõ köztisztviselõk kiválasztásához.

Miután a közigazgatási szerv megállapította, hogy mely köztisztviselõk közszolgálati jogviszonyát fogja érinteni a létszámleépítés, az alábbi munkajogi elõírásokra kell figyelemmel lenni

a) A felmentés jogcímeként a létszámcsökkentést kell megjelölni [Ktv. 17. § (1) a)]. A közigazgatási szervnek még ilyenkor is meg kell vizsgálnia az érintett köztisztviselõ esetében, hogy a hivatali szervezetben vagy az annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének és besorolásának megfelelõ másik betöltetlen munkakör rendelkezésre áll-e, ahová a köztisztviselõt át lehetne helyezni. Ehhez a kinevezési okirat módosítására van szükség. Ezt a "létszámcsökkentési" módszert azok a közigazgatási szervek alkalmazzák a leggyakrabban, amelyek ún. üres álláshelyekkel rendelkeznek. Helyzetüket kihasználva a felmentési és végkielégítési szabályok alkalmazása nélkül pusztán az álláshelyek csökkentésével képesek teljesíteni a központilag elõírt létszámleépítési kvótát, vagy a betöltött álláshelyrõl az áthelyezés alkalmazásával olyan álláshelyhez juttatják a köztisztviselõt, amelyet korábban nem töltöttek be.

Ha a közigazgatási szerv rendelkezik másik betöltetlen munkakörrel, akkor azt fel kell ajánlania a leépítéssel érintett köztisztviselõnek. Arra vonatkozóan a törvény nem tartalmaz rendelkezést, hogy hány ilyen munkakört kell felajánlani, ezért elégséges, hogy ha egy munkakör felajánlására kerül sor, annak mindig valósnak kell lennie. Ezzel ellenkezõ esetben a munkáltatói intézkedés jogszerûsége már vitathatóvá válik. A létszámleépítéssel kapcsolatos üres álláshely felajánlása döntõen befolyásolhatja a közszolgálati jogviszony fennállását, ezért a másik munkakör felajánlására vonatkozó munkáltatói intézkedést mindig írásba kell foglalni [Ktv. 11. § (1)]. A köztisztviselõ nem köteles elfogadni a felajánlott másik munkakört, még akkor sem, hogy ha az iskolai végzettségének, besorolásának megfelel. Ebben az esetben azonban számolnia kell azzal, hogy a közigazgatási szerv a közszolgálati jogviszonyát egyoldalúan - felmentéssel - meg fogja szüntetni.

b) A létszámcsökkentés során is érvényesülnek a felmentési korlátozások, illetve tilalmak, ezért a közigazgatási szervnek arról is meg kell gyõzõdnie, hogy a köztisztviselõ nem esik-e felmentési tilalom alá.

A Munka tv. 90. §-ra is figyelemmel a munkáltatói jogkör gyakorlója a törvény által elõirt idõkorlátokat is figyelembe véve nem szüntetheti meg felmentéssel a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyát

- a betegség miatti keresõképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követõ egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresõképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság,

- a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés,

- a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság,

- a terhesség, a szülést követõ három hónap, illetve a szülési szabadság,

- a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság idõtartama alatt, illetve

- a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétõl számított

idõtartama alatt.

A felmentési idõ - a Ktv. 19/A § (1) bekezdése szerint öregségi nyugdíjasnak minõsülõ köztisztviselõ kivételével -, ha az elõbb ismertetett felmentési védelem idõtartama a tizenöt napot meghaladja, ezt követõen csak tizenöt nap, amennyiben a harminc napot meghaladja, ezt követõen csak harminc nap elteltével kezdõdhet el. A védelem nem vonatkozik azokra a köztisztviselõkre, akik a Ktv. 19/A. (1) bekezdése értelmében nyugdíjasnak minõsülnek.

A tilalomnak a felmentés közlésének idõpontjában, nem pedig utána kell fennállnia. A munkavállaló védettségét szolgáló munkajogi szabályok alkalmazását egyébként a Ktv. 71. § (2) bekezdésének második franciabekezdése írja elõ.

c) Sajátos felmentési korlátozás érvényesül a szakszervezeti tisztségviselõk esetében. A felsõbb szakszervezeti szerv egyetértéséhez kötötte a jogalkotó a választott szakszervezeti tisztséget betöltõ köztisztviselõ felmentését. E védelem a tisztségviselõt megbízatásának idejére, illetõleg annak megszûnését követõ egy évre illeti meg, feltéve, ha tisztségét legalább hat hónapon át betöltötte. Bizonyos esetekben nem lehet egyértelmûen megállapítani, hogy melyik az eljárásra jogosult szakszervezeti szerv, ilyenkor az egyetértésrõl az a szakszervezeti szerv nyilatkozhat, amelyben a tisztségviselõ tevékenységét kifejti. Az egyetértésrõl szóló nyilatkozat legkésõbb a felmentés közlésekor tehetõ meg, utólag e jog nem gyakorolható. Ha a munkáltató megsérti a szakszervezeti tisztségviselõ védelmére vonatkozó munkajogi elõírásokat, szabálysértési felelõssége állapítható meg.

A létszámleépítés miatt közölt felmentés esetén a köztisztviselõ hathavi felmentési idõre jogosult [Ktv. 18. § (1)]. A felmentési idõre az a köztisztviselõ is jogosult, aki határozott idejû kinevezéssel rendelkezik, de esetében a felmentési idõ nem terjedhet túl azon az idõponton, amikor a jogviszonya a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszûnt volna. Ha a határozott idejû kinevezés lejártához több mint hat hónap van hátra, a köztisztviselõ akkor sem jogosult hat hónapnál hosszabb idõre [Ktv. 18. § (2)]. Ugyanezt a szabályt kell figyelembe venni akkor is, hogy ha a határozott idejû kinevezés végét nem naptári idõponthoz, hanem valamilyen, a jövõben biztosan bekövetkezõ eseményhez kötötték (pl. egy meghatározott feladat ellátása, a helyettesítés okának megszûnése).

A köztisztviselõt a felmentési idõ felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell. A munkáltatói jogkör gyakorlója úgy is dönthet, hogy a felmentési idõ teljes idõtartama alatt mentesíti a köztisztviselõt a munkavégzési kötelezettség alól. Semmiképp sem dönthet azonban úgy, hogy megakadályozza a köztisztviselõ újrafoglalkoztatását, illetve elhelyezkedését másik közigazgatási szervnél. Az ilyen munkáltatói magatartás sértené a rendeltetésszerû joggyakorlás követelményét [Munka tv. 4. § (1)].

A 2001. június 30-áig közölt felmentések esetében a köztisztviselõ a felmentési idõ teljes tartamára illetményre volt jogosult, függetlenül attól, hogy fennállt-e a munkavégzési kötelezettsége vagy sem. 2001. július 1-jétõl a felmentett köztisztviselõ a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idõtartamára átlagkeresetre, a felmentési idõ további részére pedig illetményre jogosult.

A létszámleépítés miatt felmentett köztisztviselõ a felmentési idõre járó illetményen felül végkielégítésre is jogosult, feltéve, hogy rendelkezik a törvény által megkívánt közszolgálati jogviszonyban töltött idõvel. A végkielégítés mértéke a közszolgálati jogviszonyban töltött idõtõl függ [Ktv. 19. § (2)]. Ennek megfelelõen a végkielégítés mértéke egyhavi, kéthavi, háromhavi, hathavi, négyhavi, öthavi, nyolchavi illetménynek megfelelõ összeg, ha a közszolgálati jogviszonyban töltött idõ a 3 évet, az 5 évet, a 8 évet, a 10 évet, a 13 évet, a 20 évet nem haladja meg, illetve ha a 20 évet meghaladja. A Ktv. szabályozza azokat az eseteket is, amelyekben a felmentett köztisztviselõ nem jogosult végkielégítésre. Ilyen esetnek minõsül, ha a köztisztviselõ felmentésekor még a gyakornoki idejét tölti, vagy a felmentés közlésekor már nyugellátásra szerzett jogosultságot, illetve a köztisztviselõt szakmai alkalmatlanság miatt mentették fel, továbbá, ha jogviszonyváltás esetén a köztisztviselõ a továbbfoglalkoztatást vállalja. Sajátos szabályok érvényesülnek akkor, ha a köztisztviselõ ismételten létesített közszolgálati jogviszonyát szüntetik meg felmentéssel. Ebben az esetben a korábbi végkielégítést követõ közszolgálati jogviszonyban töltött idõt lehet csak figyelembe venni. Határozott idõre létesített közszolgálati jogviszony esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés közötti idõtartamot kell figyelembe venni.

A létszámleépítés miatt felmentett köztisztviselõt is megilleti a legalább egy havi illetménynek megfelelõ külön juttatás idõarányos része, feltéve, hogy a tárgyévben munkavégzési kötelezettséggel járó idõtartammal rendelkezik.

A felmentési idõ munkavégzési kötelezettség fennállása alatti részében a köztisztviselõnek még járó szabadság kiadható. Ha erre már nem kerül sor, a ki nem adott szabadságot pénzben meg kell váltani (Munka tv. 136. §). E szabály alkalmazására csak akkor van lehetõség, hogy ha a közigazgatási szerv a szabadságot már nem adja ki, vagy nincs lehetõsége kiadni, mert pl. a felmentés teljes idõtartamára mentesítette a köztisztviselõt a munkavégzési kötelezettsége alól.

A szabadsághoz hasonló módon kell eljárni a túlmunkavégzés ellenértékeként járó szabadidõ, illetõleg szabadidõ átalány kiadásakor [Ktv. 40. § (1)]. Ha az ellenértékként járó szabadidõt természetben a munkáltató nem akarja vagy nem tudja kiadni, akkor azt pénzben meg kell váltani. A köztisztviselõt illetményének a szabadidõre járó arányos összege illeti meg.

A köztisztviselõ jogviszonya a felmentési idõ utolsó napján szûnik meg. Eddig az idõpontig azonban a feleket sajátos kötelezettségek terhelik, illetõleg jogok illetik meg. A felmentési idõ alatt is jogosult a köztisztviselõ a magasabb besorolási fokozatba, illetõleg fizetési fokozatba sorolásra és az új besorolásának megfelelõ illetményrendszer szerinti illetményre. Ebben az esetben a közigazgatási szervnek a felmentési idõre járó illetményt, valamint a végkielégítést az új besorolási fokozat, illetve fizetési fokozat figyelembevételével kell megállapítani.

Bizonyos esetekben elképzelhetõ, hogy a közszolgálati jogviszonyhoz kötõdõ kötelezettség teljesítése a felmentési idõ alatt válik idõszerûvé. A kötelezettség teljesítésének megítélése attól függ, hogy az mennyiben van összhangban a felmentési idõ céljával. Így pl. a létszámleépítés miatti felmentés esetén a közigazgatási alapvizsgára, vagy közigazgatási szakvizsgára kötelezés okafogyottá válik, mivel e vizsgák épp a közszolgálati jogviszony hosszú távú fenntartását szolgálják. Ha a köztisztviselõ vizsgakötelezettségének a felmentési idõ alatt kellene eleget tenni, akkor e kötelezettség elmulasztása nem kérhetõ számon a köztisztviselõn, ezért a vizsga elmulasztása hátrányos jogkövetkezménnyel nem jár. Természetesen, amennyiben a köztisztviselõ teljesíteni akarja a törvényben elõírt vizsgát, abban megakadályozni nem lehet. Ebben az esetben a vizsgaköltség nem a közigazgatási szervet terheli.

A közigazgatási szerv az elõmenetelhez elõírt képzés, továbbképzés, átképzés költségeit a létszámleépítés miatt felmentett köztisztviselõtõl nem követelheti vissza [Ktv. 33. § (5)]. Hasonló megítélés alá esik a tanulmányi szerzõdés alapján nyújtott támogatások elbírálása is. Ha a felmentési idõ alatt a köztisztviselõ fegyelmi vétséget követ el, vagy jogellenesen kárt okoz, az emiatt indított eljárás a közszolgálati jogviszony fennállásának idõtartama alatt befejezhetõ. Ha a jogviszony megszûnéséig erre már nem kerülhet sor, az eljáró fegyelmi tanács a megindított eljárást határozatával megszünteti.

A létszámleépítés miatt elrendelt felmentés idõtartama alatt is sor kerülhet arra, hogy a köztisztviselõ alanyi jogon jogosulttá válik valamilyen egyéb juttatásra. A köztisztviselõ 25, 30, 35, illetve 40 év közszolgálati jogviszonyban töltött idõ után kéthavi, háromhavi, négyhavi, öthavi illetménynek megfelelõ jubileumi jutalomra jogosult. Ha a jubileumi jutalom a felmentési idõ alatt válik esedékessé, akkor azt a köztisztviselõnek ki kell fizetni.

Ha a köztisztviselõ a tárgyévben ruházati költségtérítésre jogosult, a költségtérítés idõarányos részét tõle visszakövetelni nem lehet, mivel a létszámleépítés miatt végkielégítésben részesült.

Az utolsó munkában töltött napon a köztisztviselõvel el kell számolni (Munka tv. 97. §). Ki kell fizetni illetményét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban elõírt igazolásokat, így különösen közszolgálati igazolást, Tb igazolást, adóigazolást stb. Az igazolások kiállításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a közszolgálati jogviszonyban töltött utolsó nap, illetve a munkában töltött utolsó nap nem minden esetben esik egybe. A felmentési idõ alatt magasabb besorolási fokozatba kerülhet a köztisztviselõ, illetve magasabb fokozatú jubileumi jutalomra válhat jogosulttá. Erre tekintettel célszerû a szükséges igazolásokat a jogviszony utolsó napjával kiállítani, mivel azok adattartalma megváltozhat.

Az utolsó munkában töltött napon fizeti ki a közigazgatási szerv az illetményt, a felmentési idõre járó illetményt, a legalább egyhavi illetménynek megfelelõ külön juttatás idõarányos részét, a ki nem adott szabadság és a túlmunkáért járó, de ki nem adott szabadidõ pénzbeni megváltásának ellenértékét, a jogszabály alapján járó további juttatásokat.

A közszolgálati jogviszony megszûnésével kapcsolatosan mind a közigazgatási szerv, mind pedig a köztisztviselõ köteles eleget tenni a jogszabályban meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségeknek. Az erre vonatkozó jogi magyarázatokra a központi közszolgálati nyilvántartás részénél térünk vissza.

A fentiekben összefoglalt munkajogi, illetve közszolgálati jogszabályokat, valamint az azokkal összefüggõ magyarázatokat természetesen az önkormányzati képviselõ-testület által elrendelt létszámleépítés esetén is irányadónak kell tekinteni. Erre figyelemmel a kérdéseket ott - az ismétlések elkerülése miatt - külön nem részletezzük.

Az átszervezés a munkakör megszûnését, vagy a munkakörök összevonását eredményezheti. Mindkét eset csak akkor alapozhatja meg jogszerûen a felmentést, ha azok következtében a köztisztviselõ munkaköre ténylegesen feleslegessé válik. Az átszervezés "célszerûtlensége", a felmentés jogszerûségét nem érinti, ezért a bíróság jogvita esetén nem vizsgálhatja azt, hogy a közigazgatási szerv helyesen járt-e el az átszervezés végrehajtásával (MK 95. számú állásfoglalás).

Hasonló módon nem tartozik a felmentés jogszerûségének megítéléséhez az, hogy a munkáltató miért épp az érintett köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyát szüntette meg, s miért nem valamely azonos munkakört betöltõ munkatársának jogviszonyát. A joggal való visszaélés tilalmát azonban ez esetben sem lehet megszegni.

A köztisztviselõ foglalkoztatási biztonságát növeli, hogy a munkáltató csak abban az esetben folyamodhat a felmentéshez, ha a köztisztviselõ tovább foglalkoztatására még más munkakörben sincs lehetõség. Ez a szabály arra szorítja a közigazgatási szervet, hogy a hatékony munkaerõ-gazdálkodás keretében elsõsorban saját személyi állományának átcsoportosításával oldja meg üres álláshelyeinek betöltését, s csak ennek hiányában alkalmazzon új köztisztviselõket. A felajánlott munkakörnek azonban meg kell felelnie a köztisztviselõ képzettségének és besorolásának. (Így pl. a jogi diplomával rendelkezõ köztisztviselõt csak másik jogi munkakörbe lehet áthelyezni, illetve köztisztviselõnek ügykezelõi munkakört nem lehet felajánlani.)

A Ktv. lehetõséget biztosít a közigazgatási szerv részére a köztisztviselõ felmentésére, ha egészségi alkalmatlansága következtében nem képes feladatai ellátására. A közigazgatási szervnek ebben az esetben is vizsgálni szükséges a köztisztviselõ továbbfoglalkoztatásának a lehetõségét, elsõsorban az egészségi állapotának, képzettségének és besorolásának megfelelõ betöltetlen munkakör felajánlásával. A köztisztviselõnek ilyenkor is megmarad a választási lehetõsége, hogy az áthelyezéshez hozzájárul-e vagy sem. Az utóbbi esetben felmentésére kerül sor, s az egyébként irányadó végkielégítés felére szerez jogosultságot.

A köztisztviselõ nem köteles elfogadni még a képzettségének és besorolásának megfelelõ munkakört sem, ezért ilyen esetben a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni.

A másik munkakörbe való áthelyezés nemcsak a közigazgatási szerv saját hivatalában hajtható végre, hanem a közigazgatási szerv irányítása alatt álló másik közigazgatási szervnél is. Ilyen esetben azonban az áthelyezéshez a másik közigazgatási szerv vezetõjének a hozzájárulása is szükséges.

Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az irányítása alá tartozó szervre a Ktv. hatálya kiterjed. Így pl. közalkalmazotti munkahely esetében a közszolgálati jogviszony további fenntartására nincs lehetõség, a köztisztviselõ távozásával közszolgálati jogviszonya megszakad.

Mindezek alapján az üres álláshely önmagában kötelezi a közigazgatási szervet arra, hogy azt a köztisztviselõnek felajánlja - ha az a képzettségének és besorolásának megfelel - tehát nem mérlegelheti azt, hogy valóban az érintett köztisztviselõ a legalkalmasabb a felajánlott munkakör ellátására vagy sem.

Annak bizonyítása, hogy a közigazgatási szerv hivatalában, illetve annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél nincs másik, a köztisztviselõ képzettségének és besorolásának megfelelõ betöltetlen munkakör a közigazgatási szervet terheli.

A köztisztviselõ érdekét védõ szabály az is, hogy az egészség megromlása miatti munkaköri alkalmatlanság nem eredményezheti szükségszerûen a közszolgálati jogviszony megszûnését, amennyiben egészségi állapotának megfelelõ betöltetlen másik munkakör található a hivatali szervezetben vagy az annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél. A törvény kifejezetten nem írja elõ, de ez esetben is a felajánlott munkakörnek meg kell felelnie a köztisztviselõ képzettségének és besorolásának. (Így pl. nem minõsül "megfelelõ" munkakörnek, a köztisztviselõ számára felajánlott telefonközpontos munkakör).

Az 1998. január 1-jétõl hatályba lépett törvénymódosítás a felmentésre vonatkozó szabályokat - részben garanciális okokból - bõvíti, s elõírja, hogy szakmai alkalmatlanság címén akkor lehet a köztisztviselõt felmenteni, ha "alkalmatlan" minõsítést kapott. E rendelkezésben a köztisztviselõ védelme abban nyilvánul meg, hogy a munkáltató - a bírósági ítélkezési gyakorlattal összhangban - a minõsítési eljárás keretében az ahhoz kapcsolódó garanciális szabályok betartásával köteles a köztisztviselõt szakmailag alkalmatlannak minõsíteni.

A Ktv. 17. §-a (1) bekezdése pontosan felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a közszolgálati jogviszony felmentéssel megszüntethetõ. Ezek között szerepel az az eset is, amikor a köztisztviselõ nyugdíjasnak minõsül. A köztisztviselõ - többek között - akkor minõsül nyugdíjasnak, ha a 62. életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõvel rendelkezik. Tehát 2001. július 1-je után a munkáltató e jogcímen akkor szüntetheti meg felmentéssel a köztisztviselõ jogviszonyát, ha a 62. életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõvel rendelkezik. E két feltételnek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy a felmentés jogszerûnek minõsüljön. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a felmentéssel kapcsolatos döntés a munkáltató mérlegelésétõl függ, vagyis nem kötelezõ a nyugdíjas köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyát megszüntetni még akkor sem, ha egyébként a felmentés feltételei fennállnának.

Figyelemmel arra, hogy a felmentésrõl szóló munkáltatói intézkedésnek valós és okszerû indokon kell alapulnia, a felmentésre csak akkor kerülhet sor, ha a felmentés idõpontjában már betöltötte a köztisztviselõ a 62. életévét. Mindebbõl az következik, hogy jogellenesnek minõsül a felmentés, ha a köztisztviselõ a 62. életévét csak a hat havi felmentési idõ lejártakor tölti be.

Fontos szabály, hogy az öregségi nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági, illetve baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülõ köztisztviselõt, ha e jogcímen felmentését kezdeményezi, a közigazgatási szerv köteles felmenteni. A felmentés jogcíme a Ktv. 17. §-a (1) d) pontjában meghatározott nyugdíjasnak minõsülés. Nyugdíjasnak minõsül a köztisztviselõ

- 62. életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõvel rendelkezik

- a nyugdíjkorhatár betöltése elõtt öregségi nyugdíjban, vagy

- korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

- elõrehozott öregségi nyugdíjban, vagy

- szolgálati nyugdíjban, vagy

- korengedményes nyugdíjban, vagy

- más, öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá esõ nyugellátásban, illetõleg

- rokkantsági nyugdíjban részesül.

A munkáltatónak azért is indokolt külön tisztáznia, hogy mikor minõsül a köztisztviselõ nyugdíjasnak, mert azon túlmenõen, hogy ez a minõség alapozza meg - többek között - a közszolgálati jogviszony felmentéssel történõ megszüntetését [Ktv. 17. § (1) d)], nem jogosult végkielégítésre a köztisztviselõ, ha legkésõbb a közszolgálati jogviszony megszûnésének idõpontjában nyugdíjasnak minõsül [Ktv. 19. § (8)]. Viszont az a szabály, amely szerint a köztisztviselõ kezdeményezése esetén fel kell õt menteni, csak az öregségi nyugdíjra jogosult vagy rokkantsági nyugdíjban részesülõ köztisztviselõre alkalmazható, még akkor is, ha a felmentés jogcíme a Ktv. 17. § (1) d). E jogcímen azonban a köztisztviselõ kezdeményezésére csak egy alkalommal kötelezõ a felmentés.

Az elõrehozott öregségi nyugdíjra jogosult köztisztviselõ felmenthetõségének megítélése szempontjából a munkáltatónak azt kell figyelembe venni, hogy az elõrehozott öregségi nyugdíjra jogosultságot a köztisztviselõ 2000. május 25-e elõtt vagy után szerezte meg. Ugyanis ettõl az idõponttól kezdõdõen lehet az elõrehozott öregségi nyugdíjra jogosult köztisztviselõt erre hivatkozva felmenteni. A felmentési idõ természetesen ez esetben is hat hónap. Aki 2000. május 25-e elõtt szerzett jogosultságot, azt erre hivatkozással felmenteni nem lehet.

Fontos hangsúlyozni, hogy a Ktv. 17. §-ának (7) bekezdése alapján a köztisztviselõ egyik esetben sem kényszerítheti ki felmentését, mivel az csak az öregségi nyugdíjra jogosult, vagy a rokkantsági nyugdíjban részesülõ köztisztviselõre vonatkozik.

Amennyiben a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya nyugdíjazás miatt szûnik meg, a nyugdíjazás évében esedékes jubileumi jutalmat, illetve a Ktv. 49/E. § (5) szerinti "elõre hozott jubileumi jutalmat" - az elõírt feltételek teljesülése esetén - a munkáltató köteles kifizetni.

A nyugdíjasnak minõsülõ köztisztviselõre nem vonatkoznak a felmentési tilalmak és korlátozások, ennek megfelelõen az érintett közszolgálati jogviszonyát mindenféle korlát nélkül egyoldalúan megszüntetheti a munkáltató.

A rokkantsági, illetve baleseti rokkantsági nyugellátásra jogosult köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyát felmentéssel a munkáltató csak akkor szüntetheti meg, ha az érintett már rokkantsági, illetve baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül.

A köztisztviselõ köteles tájékoztatni munkáltatóját, ha a nyugdíjasnak minõsülés feltételeivel rendelkezik.

A közigazgatási szerv jogutód nélküli megszûnése esetén a törvény - a jövõre vonatkozóan - pontosan megjelöli a közszolgálati jogviszony megszüntetésével, a tartalékállományba helyezéssel kapcsolatban a munkáltatói intézkedések meghozatalára jogosult közigazgatási szervet.

A közigazgatási szerv csak kivételesen a törvényben meghatározott esetekben szüntetheti meg felmentéssel a közszolgálati jogviszonyt. A törvény a felmentési okokat úgy határozta meg, hogy a felmentésre csak akkor kerüljön sor, ha a közszolgálati jogviszony további fenntartása a közigazgatási szerv számára jelentõs érdeksérelmet, súlyos hátrányt okozna.

A felmentési tilalmak és korlátozások

Bizonyos esetekben a törvény társadalmi érdekekre tekintettel, még a felmentésre okot adó esetekben is megtiltja vagy korlátozza a jogviszony felmentéssel történõ megszüntetésének lehetõségét.

Nem lehet a köztisztviselõt felmenteni

a) a betegség miatti keresõképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követõ egy év, gümõkóros megbetegedés esetén két év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresõképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság teljes ideje, illetve az azt követõ 30 nap alatt.

A keresõképtelenség tartama alatt a közszolgálati jogviszony 30 napig akkor sem szüntethetõ meg, ha a köztisztviselõ a keresõképtelenség teljes idõtartamára táppénzre nem jogosult, mivel a védelem nem a táppénzfolyósítás tényéhez, hanem a keresõképtelenség állapotához kötõdik.

Ha a köztisztviselõ rövid idõre ismét keresõképtelenné válik és ennek megfelelõen munkát végez, de késõbb ismételten keresõképtelen lesz a felmentéssel szembeni védelem idõtartama újra kezdõdik, vagyis az egyes betegségben töltött idõszakokat nem lehet összeadni (MK 8. számú állásfoglalás).

A felmentéssel szembeni védelem a rokkantsági nyugellátásra jogosult köztisztviselõt nem illeti meg (MK 9. számú állásfoglalás), mivel felmentésére egészségügyi állapota miatt kerül sor.

b) A beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés, vagy ilyen célból, illetõleg a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság idõtartama alatt.

A szülési szabadság elteltét követõen a köztisztviselõ kérheti, hogy a munkáltató számára biztosítson fizetés nélküli szabadságot gyermeke gondozása céljából. Ennek leghosszabb tartama a gyermek harmadik - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében tizedik - életéve betöltéséig terjedhet. Ennek megfelelõen a köztisztviselõnek a felmentéssel szembeni védelme legfeljebb a szülési szabadságot követõen három, illetve tíz évig állhat fenn.

A köztisztviselõnek - kérelmére - a tartós ápolásra vagy gondozásra szoruló hozzátartozója otthoni ápolása céljából legfeljebb két éves fizetés nélküli szabadságot köteles a közigazgatási szerv engedélyezni, vagyis ez esetben a közszolgálati jogviszony legkésõbb a fizetés nélküli szabadság elsõ napjától számított két évig nem szüntethetõ meg.

c) A terhesség, a szülést követõ három hónap, illetõleg a szülési szabadság, valamint a gyermek gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság idõtartama alatt.

A felmentéssel szembeni védelem a terhesség orvos által igazolt elsõ napjától kezdõdõen áll fenn, függetlenül attól, hogy a köztisztviselõ a terhesség tényét mikor közli a munkáltatóval.

A szülés utáni védelmet nem érinti az, hogy a gyermek élve született-e vagy sem, az anya saját maga gondozza-e a gyermeket vagy sem.

d) A sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, illetve a polgári szolgálatnak a teljesítésére vonatkozó felhívás kézhezvételétõl számított idõtartama alatt.

A felmentési tilalmak a fenti idõtartamok alatt, valamint ha a "védettség" alapjául szolgáló idõtartam a 15 napot meghaladja, az azt követõ 15 napig, ha a 30 napot meghaladja, az azt követõ 30 napig állnak fenn.

A munkajogi védelem fennállása szempontjából a felmondás közlésének idpontját kell irányadónak tekinteni, azzal a megszorítással, hogy a felmentés közlésének esetén a Ktv. 17/B. §-ának (4) bekezdésében meghatározott tájékoztatás idõpontját kell irányadónak tekinteni.

Körjegyzõség megszûnése, átalakulása

Számos jogalkalmazási bizonytalansághoz vezetett, hogy a 2001. június 30-áig hatályban lévõ törvényi rendelkezések nem rendezték megfelelõen a körjegyzõség megszûnéséhez kapcsolódó eljárás kérdéseit. 2001. július 1-jétõl a Ktv. a jogalkalmazás egységesítése érdekében egyértelmûsíti, hogy milyen szabályokat kell alkalmazni a körjegyzõség megszûnésekor. A jogi szabályozás lehetõvé teszi, hogy a körjegyzõséggel kapcsolatos szervezeti változások átszervezésnek minõsüljenek, s így a felmentést már a jegyzõ, valamint a körjegyzõ esetében is alkalmazni lehet. Az ilyen jellegû intézkedés átszervezésnek minõsül, s az érintett jegyzõ közszolgálati jogviszonya felmentéssel és végkielégítés kifizetésével kerül megszüntetésre.

BH2002. 203. A közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történõ megszüntetése e jogviszonyt érintõ lényeges jognyilatkozat. A közös megegyezés akkor állapítható meg, ha a felek minden lényeges kérdésben azonos álláspontra jutottak. Ez olyan határozott nyilatkozat és magatartás alapján állapítható meg, amelybõl félreérthetetlenül kitûnik az a szándék, hogy a közszolgálati jogviszonyt minden egyéb körülménytõl függetlenül közösen meghatározott idõpontban kívánják megszüntetni [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 11. § (1) bek., 17. § (1) bek. f) pont].

BH2000. 126. I. Az egyébként járó végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselõ, ha a felmentésére azért került sor, mert a képzettségének, a besorolásának és az egészségégi állapotának megfelelõ betöltetlen munkakörbe történõ áthelyezéséhez alapos indok nélkül nem járult hozzá [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (6) bek., 17. § (3) és (4) bek., 71. § (2) bek., Mt. 97. § (2) bek.].

BH2000. 77. Ha a köztisztviselõ nyilvánvalóan tudja, hogy a felmentésében megjelölt jogszabály mire vonatkozik, és az ennek megfelelõ iratot (minõsítést) rövid idõvel a felmentés elõtt kézhez veszi és vitatja, nem hivatkozhat a jognyilatkozat jogellenességére az indokolás hiánya miatt [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 17. § (1) bek. e) pont, 71. § (2) bek., Mt. 4. § (1) bek.].

17/A. § (1) A közszolgálati jogviszony a 17. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározottak alapján szûnik meg, ha a munkáltató szervezeti vagy jogállás változása miatt az e törvény hatálya már nem terjed ki a jogutód munkáltatóra.

(2) A munkáltató a köztisztviselõt a szervezeti jogállás megváltozását megelõzõen legalább 60 nappal a változásról értesíti. Ezzel egyidejûleg a köztisztviselõt írásban tájékoztatni kell arról, hogy az új munkáltató a köztisztviselõ továbbfoglalkoztatását vállalja-e.

(3) Ha az új munkáltató a továbbfoglalkoztatást vállalja, a közszolgálati jogviszonyban álló a tájékoztatást követõ 30 napon belül írásban nyilatkozik, hogy hozzájárul-e a továbbfoglalkoztatáshoz. Hozzájárulása esetén költségvetési szervhez áthelyezik, más munkáltató esetében munkaszerzõdést köt.

(4) Ha a köztisztviselõ nem járul hozzá a továbbfoglalkoztatáshoz, vagy a (3) bekezdésben meghatározott határidõn belül nem nyilatkozik, közszolgálati jogviszonyát a 17. § (2) bekezdésének a) pontja alapján kell megszüntetni.

(5) Ha a köztisztviselõ munkaszerzõdést köt, a megkötést megelõzõ közszolgálati jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha az új munkáltatójánál töltötte volna el. Határozatlan idejû közszolgálati jogviszony esetén határozatlan idejû munkaviszonyt kell létesíteni.

(6) Az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a felmondási idõ és a végkielégítés tekintetében az új munkáltatónál eltöltött munkaviszony idõtartamát az (1) bekezdésben foglalt idõponttól kell számítani. A felmondási idõ és a végkielégítés mértékéhez a megelõzõ közszolgálati jogviszony idõtartama alapján, az (1) bekezdésében meghatározott idõpontban irányadó szabálya szerint számított felmentési idõt és a végkielégítés mértékét hozzá kell számítani.

(7) Az (1)-(6) bekezdés szabályait kell megfelelõen alkalmazni, ha a munkáltató egy része (szervezeti egysége) szûnik meg és ezzel egyidejûleg a feladat ellátására az e törvény hatálya alá nem tartozó szervet létesít.

A feladatok és a közigazgatással szemben támasztott elvárások folyamatos változása miatt gyakran kerül sor a szervezetrendszer átalakítására. Ez nemcsak a közigazgatási szervek jogállását, hanem az ott dolgozó köztisztviselõk jogviszonyát is érinti. A Ktv. szervi hatályának felülvizsgálata eredményeként elõfordulhat, hogy a közigazgatási szerv kikerül a szervi hatály körébõl, s más jogállású költségvetési intézményként mûködik tovább. Foglalkoztatási szempontból ennek az a következménye, hogy az állomány köztisztviselõi jogviszonya megszûnik vagy legalábbis közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át. Az ezzel együttjáró munkajogi kérdések rendezése érdekében a törvény kimondja, hogy ha a munkáltató szervezeti vagy jogállás változása miatt a Ktv. már nem terjed ki a jogutód munkáltatóra, akkor ezt úgy kell tekinteni, mintha a közszolgálati jogviszony a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszûnése miatt szûnt volna meg.

Garanciális okok miatt a munkáltató 60 nappal korábban köteles tájékoztatni a köztisztviselõt a tervezett változásról. A közszolgálati jogviszony lényeges elemérõl van szó, ezért a tájékoztatást írásban kell elvégezni. Egyúttal be kell szerezni a köztisztviselõtõl azt a nyilatkozatot, amelyben bejelenti, hogy hozzájárul-e köztisztviselõi jogviszonyának közalkalmazottivá történõ átalakításához. Hozzájárulása esetén az áthelyezésrõl intézkedni kell, ellenkezõ esetben a Ktv. 17. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján közszolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, s biztosítani kell az e munkáltatói intézkedéshez kapcsolódó felmentési idõt és végkielégítést. Ha a köztisztviselõ a megadott határidõn belül nem nyilatkozik, ezt nem lehet úgy értékelni, mintha hozzájárulását adta volna a jogviszony átalakításához, hanem pont ellenkezõleg, hallgatását úgy kell tekinteni, mintha továbbfoglalkoztatását nem kívánná, s emiatt a felmentés szabályai szerint kell eljárni.

Ha a közigazgatási szerv jogállásának megváltozása miatt a jogutód szervezet a Munka Törvénykönyvének hatálya alá kerül, akkor a köztisztviselõvel - amennyiben hozzájárulását megadta - munkaszerzõdést kell kötni. Közszolgálati jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha az új munkáltatójánál töltötte volna el, a felmondási idõ és a végkielégítés tekintetében azonban az új munkáltatónál eltöltött munkaviszony idõtartamát a munkaszerzõdés megkötésének idõpontjától kell számítani. A hátrányos jogkövetkezmények elkerülése érdekében azonban a közszolgálati jogviszony megszûnésének idõpontja szerint irányadó szabályok alapján ki kell számítani közszolgálati jogviszonyban töltött idõtartamának figyelembe vételével a reá irányadó felmentési idõt és végkielégítést, s azt a felmondási idõ és a végkielégítés mértékéhez hozzá kell számítani. Ugyanezeket a szabályokat kell figyelembe venni akkor is, ha csak a munkáltató egy részét érinti a szervezeti átalakítás.

17/B. § (1) Csoportos létszámcsökkentésnek minõsül, ha a közigazgatási szervben a 17. § (1) bekezdésének a)-c) pontja alapján - harminc napon belül - felmentésre tervezett köztisztviselõk száma

a) 20 fõnél kevesebb köztisztviselõ foglalkoztatása esetén legalább 5 fõ,

b) 20-nál több és 100-nál kevesebb köztisztviselõ foglalkoztatása esetén legalább 10 fõ,

c) 100 vagy annál több, de 300-nál kevesebb köztisztviselõ foglalkoztatása esetén legalább a köztisztviselõk 10%-a,

d) 300 vagy annál több köztisztviselõ foglalkoztatása esetén legalább 30 fõ.

Az a)-d) pontban meghatározott rendelkezések alkalmazása szempontjából a közszolgálati jogviszonyban és a munkaviszonyban állók létszámát össze kell számítani.

(2) A közigazgatási szerv a csoportos létszámcsökkentés végrehajtása során köteles a közigazgatási szervnél mûködõ munkavállalói érdek-képviseleti szerv véleményét kikérni.

(3) A közigazgatási szerv a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésrõl az érintett köztisztviselõket, továbbá a közigazgatási szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi központot a felmentés közlését megelõzõen legalább harminc nappal írásban tájékoztatja. A közigazgatási szerv a munkaügyi központtal köteles közölni a létszámcsökkentéssel érintett köztisztviselõk nevét, utolsó munkakörét, szakképzettségét, átlagkeresetét.

(4) Ha a (3) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének idõpontjában a köztisztviselõ felmentési tilalom alatt áll, a felmentés csak a védelem megszûnését követõen közölhetõ.

(5) A (3) bekezdésben meghatározott tájékoztatási kötelezettség - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a jogutód nélkül megszûnõ közigazgatási szerv felügyeleti szervét terheli.

(6) A (2)-(3) bekezdésben foglaltak megszegésével közölt felmentés érvénytelen.

A létszámleépítés szabályai a közszolgálati jogviszonyban

A hatékonyan mûködõ közigazgatás feltétele, hogy a létszám alakulását a változó feladatokhoz lehessen igazítani. Ez egyszerre nagyobb számú köztisztviselõ elbocsátását is szükségessé teheti, ezért fõleg garanciális okok miatt a törvényben szabályozni kellett a csoportos létszámleépítés feltételeit.

A Ktv. a közigazgatási szerveknél foglalkoztatottak létszámát figyelembe véve - a Munka Törvénykönyvéhez hasonlóan - differenciált módon határozza meg azt a létszámot, amelynek egy meghatározott idõszakon belüli felmentése csoportos létszámleépítésnek minõsül. A munkáltatónak a 30 napon belül felmenteni kívánt köztisztviselõk létszámát kell alapul vennie azzal, hogy az érintett köztisztviselõk és a munkaviszonyban álló foglalkoztatottak létszámát együttesen kell figyelembe vennie. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felmentéssel érintett köztisztviselõk számához hozzá kell adnia azoknak az ügykezelõknek és fizikai alkalmazottaknak a létszámát is, akinek a munkaviszonyát a tárgyidõszakban rendes felmondással kívánja megszüntetni.

A munkáltatónak a csoportos létszámleépítést megelõzõen számos törvényi kötelezettségnek is eleget kell tennie. Egyrészt ki kell kérnie a közigazgatási szervnél mûködõ érdekképviseleti szerv véleményét a csoportos leépítéssel kapcsolatosan, másrészt írásbeli tájékoztatást kel adnia a létszámleépítésrõl az érintett köztisztviselõnek, valamint a közigazgatási szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi központnak. Az írásbeli tájékoztatókat a felmentés közlését megelõzõ legalább 30 nappal kell kiadni. A munkaügyi központnak szóló tájékoztatónak tartalmaznia kell az érintett köztisztviselõk nevét, valamint az utolsó munkakörükre, a szakképzettségükre és az átlagkeresetükre vonatkozó adatokat. Elõfordulhat, hogy a csoportos létszámleépítésre a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszûnése miatt kerül sor. Ebben az esetben a tájékoztatási kötelezettségnek a megszûnõ közigazgatási szerv felügyeleti szerve köteles eleget tenni.

Amennyiben az érintett köztisztviselõ a Munka tv. 90. § (1) bekezdése szerinti felmentési tilalom alatt áll, a munkáltató magát a felmentést csak a védelem megszûnését követõen közölheti.

Külön kiemelést érdemel az, hogy a Ktv. a felmentés érvénytelenségének jogkövetkezményét kapcsolja az érdekegyeztetés, illetve az elõírt értesítések elmaradásához.

18. § (1) A felmentési idõ hat hónap.

(2) Határozott idejû közszolgálati jogviszony megszüntetése esetén a felmentési idõ nem terjedhet túl azon az idõponton, amikor a közszolgálati jogviszony a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszûnt volna.

(3) A köztisztviselõt a felmentés idõtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az idõtartamra átlagkeresetre jogosult. A 21. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi szabály nem alkalmazható a munkavégzési kötelezettség alól mentesített köztisztviselõvel szemben.

(4) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartamára kifizetett átlagkereset akkor sem követelhetõ vissza, ha a köztisztviselõ ez idõ alatt munkavégzéssel járó jogviszonyt létesít.

A felmentési idõ alkalmazásához kapcsolódó szabályok

A közszolgálati jogviszony megszüntetése megtöri a köztisztviselõ pályáját, amelynek következtében a köztisztviselõ elveszti mindazokat az elõnyöket és garanciákat, amelyek szakmai életútjának biztonságát adták. Új kihívásokkal kell szembenéznie, s adott esetben a munkanélküliség réme is fenyegetheti. Mindezekre tekintettel a köztisztviselõi pálya végét jelentõ felmentéshez a törvényalkotó egy újabb, "utolsó" kedvezményt kapcsol, elõsegítve ezzel a köztisztviselõ új egzisztenciájának megteremtését. A felmentési idõt ugyanis egységesen hat hónapban határozza meg. Ez az idõtartam arra szolgál, hogy a köztisztviselõ felkészüljön az új szakmai hivatás vállalására és az ehhez kapcsolódó munkahelyváltásra. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a köztisztviselõt a felmentés idõtartamának felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell.

A felmentésben a felmentési idõ kezdete is megjelölhetõ, ennek hiányában a felmentés közlését kell irányadónak tekinteni.

Ha a felmentési idõ utolsó napja szabadnapra, heti pihenõnapra, vagy munkaszüneti napra esik, ez a felmentési idõt nem hosszabbítja meg.

Határozott idejû kinevezés esetén [Ktv. 11. § (2)] a felmentési idõ nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott idõtartamon, mivel a közszolgálati jogviszony felmentés hiányában is megszûnne a határozott idõ lejártával.

A közigazgatási szerv a felmentési idõ felére köteles a köztisztviselõt a munkavégzés alól mentesíteni, de ennél hosszabb idõtartamú mentesítést is megállapíthat, így akár a felmentés teljes idõtartamára is mentesítheti a köztisztviselõt. A mentesítés idõtartamát azonban csak a köztisztviselõ egyetértésével módosíthatja. A felmentett köztisztviselõ díjazásának mértéke eltérõen alakul a felmentési idõ munkavégzési kötelezettséggel járó, illetve munkavégzési kötelezettséggel nem terhelt idõtartamára. A munkavégzési kötelezettséggel járó idõtartamra a köztisztviselõ illetményre jogosult. Ettõl eltérõen a felmentési idõ munkavégzési kötelezettséggel nem járó idõtartamára az érintett köztisztviselõ átlagkeresetre jogosult. Az illetmény kifizetésének elmulasztása önmagában még nem teszi jogellenessé a felmentést (MK 78. számú állásfoglalás). Az ezzel kapcsolatos igényét a köztisztviselõ külön jogvitában érvényesítheti.

A felmentési idõ célja, hogy a köztisztviselõ megfelelõ új munkahelyet találjon, és ezzel folyamatosan fenntartsa az egzisztenciális biztonságát. A Ktv. ezért egyértelmûen kimondja, hogy nem eredményez összeférhetetlenséget az, ha a köztisztviselõ a felmentési idõ munkavégzési kötelezettséggel nem járó idõtartama alatt munkavégzésre irányuló egyéb, illetve további jogviszonyt létesít. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltató 2001. július 1-jétõl az összeférhetetlenség körébe tartozó munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszony létesítésének tilalmát már nem alkalmazhatja a munkavégzési kötelezettség alól mentesített köztisztviselõvel szemben. Ez a törvényi elõírás jelentõsen feloldja a más foglalkoztatási jogviszony létesítéséhez kapcsolódó szigorú összeférhetetlenség szabályát, amely a jogalkalmazási tapasztalatok szerint a felmentett köztisztviselõ elhelyezkedését régebben érdemben akadályozta más munkáltatónál, illetõleg közigazgatási szervnél.

Ugyancsak a felmentett köztisztviselõ védelmét és más munkáltatónál történõ elhelyezkedését segíti elõ az a törvényi rendelkezés, hogy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartamára kifizetett átlagkeresetet a munkáltató akkor sem követelheti vissza, ha a köztisztviselõ ezalatt az idõ alatt munkavégzéssel járó másik, egyéb, vagy további jogviszonyt létesít. Garanciális szempontból fontos kiemelni azt, hogy a felmentéssel kapcsolatos munkáltatói döntés ellen a köztisztviselõ 30 napon belül közvetlenül a bírósághoz fordulhat [Ktv. 59. § (1) és (3)].

Nem teszi a felmentést jogellenessé az a tény, hogy a köztisztviselõt nem tájékoztatták az igénybe vehetõ jogorvoslatról. A jogorvoslati határidõ elmulasztását azonban az érintett sikerrel igazolhatja.

A közszolgálati jogviszony megszüntetését célzó jognyilatkozatot írásba kell foglalni. Indokolt továbbá a jogviszony megszüntetéséhez kapcsolódó feladatok megoldásának elõsegítésére a munkáltató részérõl írásban intézkedést tenni.

A közszolgálati jogviszony megszüntetésérõl szóló irat a következõket tartalmazza

- értesítés a közszolgálati jogviszony megszüntetésérõl a jogcím, a megszüntetés idõpontja megjelölésével és indokolással;

- a közszolgálati jogviszonyban álló felmentési, vagy lemondási idejének közlése (kezdete és vége);

- a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idõtartamának közlése;

- a végkielégítésre szóló jogosultság és a végkielégítés mértékének (Ft összegének) közlése;

- figyelemfelhívás a munkakör és a közszolgálati jogviszonyban álló rendelkezésére bocsátott hivatalos iratok és dokumentumok átadására, a határnap és az átvételre jogosult megnevezésével;

- figyelemfelhívás az érintett járandóságainak és okmányainak átvételére az idõpont és az átadásra jogosult szervezeti egység megnevezésével;

- a jogorvoslati lehetõség közlése.

BH2001. 299. A törvény értelmében a közszolgálati jogviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetése esetében a köztisztviselõnek sem felmentési járandóság, sem végkielégítés nem jár [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18-29 §-ai].

BH1998. 400. A köztisztviselõt a felmentés idõtartamának a felére mentesíteni kell a munkavégzés kötelezettsége alól. A mentesítés idõtartamára a Munka Törvénykönyvében meghatározott távolléti díjazásnak megfelelõ mértékû díjazás illeti meg. A köztisztviselõi jogviszonyban távolléti díjon illetményt kell érteni, ami az alapilletménybõl, az illetménykiegészítésbõl és az illetménypótlékból áll [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18. § (3) bek., 19. § (2) bek., 42. §, 71. § (1), (3) bek., 1992. évi XXII. törvény 151. § (2) bek. g) pont].

BH1997. 52. A köztisztviselõ a lemondása esetén nem tarthat igényt a felmentési járandóságra és a végkielégítésre (1992. évi XXIII. tv. 18-19. §).

A végkielégítés

19. § (1) A köztisztviselõt felmentése esetén - a (8) bekezdésben foglalt kivétellel - végkielégítés illeti meg.

(2) A végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább

a) három év: egyhavi,

b) öt év: kéthavi,

c) nyolc év: háromhavi,

d) tíz év: négyhavi,

e) tizenhárom év: öthavi,

f) tizenhat év: hathavi,

g) húsz év: nyolchavi

- a felmentési idõ kezdetekor irányadó - illetményének megfelelõ összeg. A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra [19/A. § (1) bek. a) pont], vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelõzõ öt éven belül szûnik meg. Nem illeti meg az emelt összegû végkielégítés a köztisztviselõt, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegû végkielégítésben részesült. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson.

(3) A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött idõt lehet figyelembe venni.

(4) A 11. § (2) bekezdése szerint határozott idõre létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel történõ megszüntetése esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés közötti idõtartamot kell figyelembe venni.

(5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazása szempontjából közszolgálati jogviszonyban töltött idõnek minõsül

a) a jogelõd munkáltatónál,

b) áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig bármely munkáltatónál munkaviszonyban,

c) átminõsítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idõ is.

(6) A végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselõ, ha felmentésére azért került sor, mert a 17. § (4)-(5) bekezdése szerinti áthelyezéséhez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha

a) a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetménye 80%-ánál,

b) a korábbi kötelezõ heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelezõ munkaidõvel együttjáró munkakört ajánlanak fel,

c) a korábbi határozatlan idejû alkalmazás helyett határozott idejût ajánlanak fel,

d) az új munkahely és a lakóhely között - tömegközlekedési eszközzel - történõ oda- és visszautazás ideje naponta a két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelõ köztisztviselõ esetében a másfél órát meghaladja.

Az a) pont alkalmazása szempontjából akkor is a köztisztviselõ besorolása szerinti illetményt kell figyelembe venni, ha besorolása szerinti illetményénél magasabb illetményben, címadományozásban, fõtanácsadói, tanácsadói megbízásban részesült.

(7) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó átlagkeresetet a munkavégzési kötelezettséggel járó utolsó munkanapon, a végkielégítést a felmentési idõ utolsó napján kell kifizetni. A hivatali szerv vezetõje azonban - a köztisztviselõ kérelmére - úgy is dönthet, hogy a végkielégítés összegének kifizetésére is az utolsó munkában töltött napon kerüljön sor.

(8) Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselõ, ha

a) a felmentés a gyakornoki idõ alatt történt;

b) legkésõbb a közszolgálati jogviszony megszûnésének idõpontjában nyugdíjasnak minõsül [19/A. § (1) bekezdés];

c) egészségügyi okot kivéve alkalmatlanság címén mentették fel;

d) közszolgálati jogviszonya a 17/A. § (1) bekezdése szerint szûnt meg és az új munkáltatóval a 17/A. § (3) bekezdése szerint foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesít.

A végkielégítés

A tisztességes végelbánás szabályait érvényesítve abban az esetben, ha a közszolgálati jogviszony felmentéssel szûnik meg, a felmentési idõre járó díjazáson túl végkielégítést kell fizetni a köztisztviselõ számára. Ez alól kivétel a gyakornok, akinek felmentése esetén végkielégítés nem jár, valamint az a köztisztviselõ, aki nyugdíjasnak minõsül, illetve aki szakmailag alkalmatlan a köztisztviselõi pályára, továbbá az, aki jogviszonyváltás esetén a továbbfoglalkoztatást vállalja.

A végkielégítés célja kettõs. Egyrészt korlátozza a közigazgatási szervet a létszámcsökkentéssel együttjáró döntések meghozatalában, mivel súlyos pénzügyi terhet jelent kifizetése, másrészt megfelelõ anyagi biztonságot teremt a köztisztviselõ számára az új munkalehetõség keresésének idõszakában.

A végkielégítés összege a közszolgálati jogviszonyban töltött idõhöz igazodik. Ennek függvényében egy, kettõ, három, négy, öt, hat, illetve nyolc havi illetménynek megfelelõ összeg jár végkielégítés címén a köztisztviselõnek.

A Ktv. a besorolásra vonatkozó elõírásoktól eltérõ szabályokat tartalmaz a végkielégítés összegének meghatározásánál figyelembe vehetõ közszolgálati jogviszonyban töltött idõ számítására. A munkáltató elsõdlegesen csak a közigazgatási szervnél eltöltött idõt veheti figyelembe, amely idõtartamhoz hozzá kell számítania a jogelõd munkáltatónál - áthelyezés esetén költségvetési szervnél - közszolgálati jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, illetve hivatásos szolgálati jogviszonyban, továbbá az 1992. július 1-jéig munkaviszonyban, átminõsítés esetén pedig hivatásos szolgálati jogviszonyban eltöltött idõt. E szabályozásból kitûnik, hogy a besorolásnál számításba vehetõ idõtartamokhoz képest a végkielégítés mértékének megállapításánál figyelembe vehetõ idõtartamok köre szûkebb. Gyakorlatilag a költségvetési szerveknél eltöltött idõt veheti figyelembe a munkáltató és ezt is csak akkor, ha az érintett köztisztviselõ jogviszonya folyamatos, nem szakadt meg. Ugyanez a szabály vonatkozik az 1992. július 1-jéig munkaviszonyban töltött idõre is, ezt nem lehet szûken értelmezni, mert nemcsak az 1992 utáni terminológia szerinti költségvetési szerveknél munkaviszonyban töltött idõre vonatkozik. Összességében megállapítható, hogy a Ktv. jelentõs joghatást ûz az áthelyezés jogintézményéhez. Az elmondottak alapján a végkielégítés mértékének meghatározásakor a munkáltató a következõ jogszerzõ idõket köteles figyelembe venni:

- a közigazgatási szervnél eltöltött idõ, azaz a köztisztviselõ felmentésének idõpontjáig az adott közigazgatási szervnél eltöltött idõtartamot,

- a jogelõd közigazgatási vagy államigazgatási szervnél eltöltött idõ, figyelemmel arra is, hogy a foglalkoztatási jogviszony folyamatosságát nem szakította meg az sem, ha a munkáltató elnevezése változott [a jogszerzõ idõ szempontjából közigazgatási szerven a Ktv. hatálya alá tartozó szervek jegyzékérõl rendelkezõ 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat szerinti szervet kell érteni még akkor is, ha az 1992. július 1-jét megelõzõen nem minõsült államigazgatási szervnek,

- a köztisztviselõnek a közszolgálati jogviszonyát megelõzõ más foglalkoztatási jogviszonyban (költségvetési szervnél közszolgálati-, közalkalmazotti jogviszonyban vagy hivatásos szolgálati jogviszonyban) eltöltött idõt feltéve, hogy a foglalkoztatási jogviszonyok közötti váltásra áthelyezéssel került sor,

- az 1992. július 1-jei munkaviszonyban töltött idõ feltéve, ha a különbözõ foglalkoztatási jogviszonyokban eltöltött idõ nem szakadt meg, vagyis a munkahely váltásokra áthelyezéssel került sor. (Megjegyezzük, hogy 1992. július 1-jét követõen a munkaviszonyban töltött idõt már nem veheti figyelembe a munkáltató, s nem tekintheti munkaviszonyban töltött idõnek a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt sem. A különbözõ jogviszonyokban eltöltött idõ folyamatosságát a köztisztviselõnek kell hitelt érdemlõen bizonyítania. A bizonyítás alkalmas eszköze lehet az 1992. július 1-je elõtt használatos munkakönyv, illetve az ezt követõ idõszakra nézve a munkaviszony megszûnésekor kiállított igazolás, közalkalmazotti, illetve közszolgálati igazolás stb.),

- átminõsítés esetén a hivatásos szolgálati jogviszonyban eltöltött idõ, mivel e speciális esetben a volt hivatásos állományú személy szolgálati jogviszonya az átminõsítés következtében lényegében közszolgálati jogviszonnyá alakult át.

A munkáltatónak a felmentés idejét akkor is be kell számítania a közszolgálati jogviszony idõtartamába, ha a köztisztviselõt a felmentés teljes idõtartamára a munkavégzés alól felmentették.

Kiemelendõ, hogy nem vehetõ figyelembe a köztisztviselõ besorolásához kapcsolódó "közszolgálati idõ", ha a besorolásra rendkívüli módon került sor. (Pl. ha a köztisztviselõ szakmai tanácsadói, fõtanácsadói vagy vezetõ tanácsosi, fõtanácsosi címet kap.)

Ha a köztisztviselõ ismételten közszolgálati jogviszonyt létesít, a jogviszony felmentéssel történõ megszüntetésekor a végkielégítés alapjául csak a Ktv. alapján járó korábbi végkielégítést követõ közszolgálati idõt lehet figyelembe venni. Ebbõl az is következik, hogy más foglalkoztatási jogviszonyon alapuló végkielégítés (pl. munkajogviszony megszüntetése esetén járó) nem befolyásolja a Ktv. alapján kifizetendõ végkielégítés mértékét.

Határozott idejû kinevezés esetén a végkielégítés szempontjából a kinevezés és a felmentés közötti idõtartamot lehet csak figyelembe venni.

A végkielégítés az utolsó munkában töltött napon esedékes, kifizetésének elmulasztása önmagában nem teszi jogellenessé a felmentést.

Bizonyos esetekben a törvényalkotó nem látta indokoltnak a végkielégítés kifizetését. A gyakornok még egyetlen elõmeneteli feltételnek sem tett eleget (alapvizsga, szakvizsga), ezért nem indokolt számára is ugyanazokat a kedvezményeket biztosítani, mint az elõmeneteli rendszerben már elindult köztisztviselõ számára.

A nyugellátás nemcsak a köztisztviselõi pálya lezárulását jelenti, hanem a hivatásszerû munkavégzés korszakának végét is, ezért a köztisztviselõnek a munkanélküliségbõl adódó egzisztenciális bizonytalansággal már nem kell számolnia. Ennek megfelelõen nem jogosult a köztisztviselõ végkielégítésre, ha a felmentésre azért került sor, mert nyugellátásra szerzett jogosultságot.

Abban az esetben, ha a bíróság helyre állítja a köztisztviselõ jogellenesen megszüntetett közszolgálati jogviszonyát, de a köztisztviselõ jogviszonyának fenntartását nem kívánja, a bíróság a munkáltatót köztisztviselõ legalább két, legfeljebb 12 havi átlagkeresetének megfelelõ összeg megfizetésére kötelezi [Ktv. 60. § (4)].

A munkáltatónak a végkielégítés összegének meghatározásakor a köztisztviselõt felmentési idejének kezdetekor megilletõ illetmény összegét kell figyelembe vennie. A felmentési idõ alatti esetleges besorolás változással együtt járó illetmény módosulás nem befolyásolja a végkielégítés összegét. E törvényi szabályozás elõre kiszámíthatóvá és egyértelmûvé teszi a végkielégítés összegét mind a közigazgatási szerv, mind a köztisztviselõ számára.

A felmentett köztisztviselõt nem minden esetben illeti meg a végkielégítés teljes összege. A munkáltatónak a köztisztviselõ felmentését megelõzõen Ktv. 17. § (4) bekezdésben meghatározott indokok alapján munkahely felajánlási kötelezettsége van. A mennyiben az érintet köztisztviselõ a felajánlott munkakört alapos indok nélkül utasítja vissza az õt egyébként megilletõ végkielégítés összegének a felére lesz csak jogosult. A Ktv. meghatározza azokat a szempontokat is, amelyeket a munkáltatónak figyelembe kell vennie annak eldöntésénél, hogy a köztisztviselõ alapos indokkal utasítja-e vissza a számára felajánlott másik munkakört. Nem alkalmazható ennek megfelelõen a végkielégítés megfelezésére vonatkozó elõírás a köztisztviselõvel szemben akkor, ha a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetménye 80%-ánál, a korábbi kötelezõ heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelezõ munkaidõvel járó munkakört ajánlanak fel, a korábbi határozatlan idejû alkalmazás helyett határozott idejût ajánlanak fel, vagy az új munkahely és a lakóhely között - a tömegközlekedési eszközzel - történõ oda- és visszautazás ideje naponta két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelõ köztisztviselõ esetében a másfél órát meghaladja.

Természetesen bizonyos esetekben elõfordulhat, hogy a köztisztviselõ illetményét rendkívüli díjazási formában állapították meg (pl. a korábban adható személyi illetményben, címadományozásban, fõtanácsadói, tanácsadói megbízásban részesül), ilyenkor a köztisztviselõ besorolása szerinti illetményét kell figyelembe venni annak eldöntésénél, hogy a felajánlott illetmény összege eléri-e a korábbi 80%-át.

1999. április 1-jétõl a közszféra bérrendszereinek (közalkalmazotti, köztisztviselõi, igazságügyi alkalmazotti, ügyészségi és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozó bértáblák) egységesítése irányába történõ elmozdulás érdekében módosultak a végkielégítés mértékére vonatkozó szabályok. E változás következtében a köztisztviselõket addig megilletõ maximálisan 12 havi végkielégítés mértéke 8 hónapra csökkent, az alábbiak szerint

a) három év közszolgálati jogviszonyban töltött idõ után egyhavi,

b) öt év közszolgálati jogviszonyban töltött idõ után kéthavi,

c) nyolc év közszolgálati jogviszonyban töltött idõ után háromhavi,

d) tíz év közszolgálati jogviszonyban töltött idõ után négyhavi,

e) tizenhárom év közszolgálati jogviszonyban töltött idõ után öthavi,

f) tizenhat év közszolgálati jogviszonyban töltött idõ után hathavi,

g) húsz év közszolgálati jogviszonyban töltött idõ után pedig nyolchavi végkielégítés illeti meg a felmentett köztisztviselõt.

Felhívjuk a figyelmet arra a módosulásra is, hogy 1999. március 31-éig a Ktv. 19. §-ának (8) bekezdése alapján - a közszolgálati jogviszonyban töltött idõt tekintve - csak a gyakornoki idõ alatt nem illette meg végkielégítés a köztisztviselõt. 1999. április 1-jétõl azonban általános szabály, hogy a közszolgálati jogviszony elsõ három évében történõ felmentés esetén nem jár végkielégítés a köztisztviselõknek.

2001. július 1-jétõl a végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság [Ktv. 19/A. § (1) a)] megszerzését megelõzõ öt éven belül szûnik meg. A magasabb mértékû végkielégítést alapvetõen az indokolja, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatárhoz közelítve jelentõsen megváltoznak, és romlanak az érintett munkavállalók munkaerõ-piaci pozíciói, amelyet a Ktv. ily módon is megpróbál ellensúlyozni.

Eljárás az utolsó napon munkában töltött napon

Az utolsó munkában töltött napon a közigazgatási szerv köteles elszámolni, s a köztisztviselõ illetményét, végkielégítését, s egyéb járandóságát (pl. 13. havi illetmény) kiadni (Munka tv. 97. §). Ha a közigazgatási szerv e kötelezettségét nem teljesíti a köztisztviselõ bírósághoz fordulhat [Ktv. 59. § (1)].

Ha a köztisztviselõ ismételten közszolgálati jogviszonyt létesít, a korábbi közigazgatási szerv megküldi a köztisztviselõ személyi anyagát (adatnyilvántartó lap; önéletrajz; erkölcsi bizonyítvány; esküokmány; kinevezés; besorolásról, visszatartásról, valamint az áthelyezésrõl szóló irat; minõsítés, a közszolgálati jogviszony megszüntetésérõl szóló irat; hatályban lévõ fegyelmi büntetést kiszabó irat) a munkáltató részére [Ktv. 64. § (3)].

BH2001. 343. A végkielégítés mértékének meghatározásakor a közszolgálati szervnél eltöltött jogviszonyon kívül olyan munkaviszony vehetõ figyelembe, amibõl áthelyezéssel került a köztisztviselõ az alkalmazó szervhez, feltéve, hogy az áthelyezõ munkáltató költségvetési szerv volt. Az ezt megelõzõ korábbi munkaviszonyok akkor számítanak jogszerzõ idõnek, ha azokat a köztisztviselõ kivétel nélkül költségvetési szervnél töltötte el, és az egyik munkaviszonyból áthelyezéssel került a következõ munkaviszonyba [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (3) és (5) bek.].

BH2001. 299. A törvény értelmében a közszolgálati jogviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetése esetében a köztisztviselõnek sem felmentési járandóság, sem végkielégítés nem jár [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18-29 §-ai].

BH2000. 324. A köztisztviselõ esetében a végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött idõt lehet figyelembe venni. A közigazgatási szervnél eltöltött közszolgálati jogviszonyon kívül olyan munkaviszony vehetõ figyelembe, amibõl a köztisztviselõ áthelyezéssel került az alkalmazó szervhez, ha az áthelyezõ munkáltató költségvetési szerv volt [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (3) és (5) bek.].

BH2000. 126. I. Az egyébként járó végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselõ, ha a felmentésére azért került sor, mert a képzettségének, a besorolásának és az egészségégi állapotának megfelelõ betöltetlen munkakörbe történõ áthelyezéséhez alapos indok nélkül nem járult hozzá [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (6) bek., 17. § (3) és (4) bek., 71. § (2) bek., Mt. 97. § (2) bek.].

BH1998. 558. I. A végkielégítés mértéke szempontjából a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban töltött idõhöz kapcsolódni kell azoknak a jogviszonyoknak, amelyek idõtartamát a jogszabály beszámítani rendeli [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (3) és (5) bek.].

BH1998. 400. A köztisztviselõt a felmentés idõtartamának a felére mentesíteni kell a munkavégzés kötelezettsége alól. A mentesítés idõtartamára a Munka Törvénykönyvében meghatározott távolléti díjazásnak megfelelõ mértékû díjazás illeti meg. A köztisztviselõi jogviszonyban távolléti díjon illetményt kell érteni, ami az alapilletménybõl, az illetménykiegészítésbõl és az illetménypótlékból áll [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18. § (3) bek., 19. § (2) bek., 42. §, 71. § (1), (3) bek., 1992. évi XXII. törvény 151. § (2) bek. g) pont].

BH1997. 557. A közszolgálati jogviszony felmentéssel történõ megszüntetésekor a végkielégítés mértéke szempontjából - a munkáltatónál fennállt jogviszony idõtartamán túl - a közszolgálati jogviszonyban töltött idõként a törvényben meghatározott idõket is figyelembe kell venni [1992. évi XXIII. tv. 19. § (4) és (5) bek].

BH1997. 52. A köztisztviselõ a lemondása esetén nem tarthat igényt a felmentési járandóságra és a végkielégítésre (1992. évi XXIII. tv. 18-19. §).

BH1996. 67. A köztisztviselõnek az elõírt felmentési idejére - a közalkalmazottakhoz és a munkaviszonyban állókhoz hasonlóan - az átlagkeresetnek megfelelõ díjazás jár, és ezt nem zárja ki az, hogy a Ktv.-nek a végkielégítésrõl szóló szabálya a köztisztviselõt megilletõ díjazás mértékére a végkielégítés szabályozása kapcsán nem az átlagkereset mûkifejezéssel, hanem illetmény szóval utal [1992. évi XXIII. tv. 19. § (1) bek., 71. § (2) bek., 1992. évi XXII. tv. 151. § (2) bek. g) pont].

19/A. § (1) A 17. § (1) bekezdés d) pontja, a 19. § (8) bekezdés b) pontja, valamint a 71. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazása szempontjából a köztisztviselõ nyugdíjasnak minõsül, ha

a) a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõvel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság);

b) az a) pontban említett korhatár betöltése elõtt öregségi nyugdíjban, vagy

c) korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

d) elõrehozott (csökkentett összegû elõrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy

e) szolgálati nyugdíjban, vagy

f) korengedményes nyugdíjban, vagy

g) más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá esõ nyugellátásában, illetõleg

h) rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban

részesül, illetve

i) a 17. § (8) bekezdése alapján felmentését kéri.

(2) A köztisztviselõ akkor részesül az (1) bekezdés b)-h) pontokban felsorolt nyugellátásban, amikor a nyugellátást kérelmére megállapították.

(3) A köztisztviselõ köteles tájékoztatni a munkáltatót, ha az (1) bekezdés hatálya alá esik.

(4) A 17. § (7) bekezdés alkalmazása szempontjából a köztisztviselõ öregségi nyugdíjra az (1) bekezdés a)-c) pontokban szabályozott esetben jogosult.

A Ktv. szerint nyugdíjasnak minõsül, aki:

- 62. életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõvel rendelkezik;

- a nyugdíjkorhatár betöltése elõtt öregségi nyugdíjban, vagy

- korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

- elõrehozott öregségi nyugdíjban, vagy

- szolgálati nyugdíjban, vagy

- korengedményes nyugdíjban, vagy

- más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá esõ nyugellátásban, illetõleg

- rokkantsági nyugdíjban részesül.

Azért kell külön tisztázni, hogy mikor minõsül a köztisztviselõ nyugdíjasnak, mert ez a minõség alapozza meg - többek között - a közszolgálati jogviszony felmentéssel történõ megszüntetését [Ktv. 17. § (1) d)], továbbá nem jogosult végkielégítésre a köztisztviselõ, ha legkésõbb a közszolgálati jogviszony megszûnésének idõpontjában nyugdíjasnak minõsül [Ktv. 19. § (8)]. Viszont az a szabály, amely szerint a köztisztviselõ kezdeményezése esetén fel kell õt menteni, csak az öregségi nyugdíjra jogosult vagy rokkantsági nyugdíjban részesülõ köztisztviselõre alkalmazható, még akkor is, ha a felmentés jogcíme a 17. § (1) d) lesz.

20. §

BH2001. 299. A törvény értelmében a közszolgálati jogviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetése esetében a köztisztviselõnek sem felmentési járandóság, sem végkielégítés nem jár [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18-29 §-ai].

A tartalékállomány

20/A. § (1) Ha a közigazgatási szervnél alkalmazott köztisztviselõt közszolgálati jogviszonyából a 17. § (1) bekezdésének a)-c), illetve (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott ok miatt mentik fel, legfeljebb a felmentési idõ tartamára beleegyezésével tartalékállományba kell helyezni - feltéve, hogy a 17. § (4) bekezdése szerinti munkakör-felajánlás nem vezet eredményre - abból a célból, hogy számára másik közigazgatási szervnél képzettségének, besorolásának megfelelõ köztisztviselõi állást ajánljanak fel. Ha a köztisztviselõ a tartalékállományba helyezéséhez nem járul hozzá, vagy kérésére a tartalékállományból törlik, a reá irányadó végkielégítés felére jogosult. A közszolgálati jogviszony megszûnésével a tartalékállományba helyezés is megszûnik.

(2) A tartalékállományba helyezésrõl a közigazgatási szerv hivatali szervezetének a vezetõje intézkedik. Intézkedésérõl - a Kormány által meghatározott rendben - haladéktalanul értesíti a Belügyminisztérium központi közszolgálati nyilvántartását (62/A. §).

(3) A tartalékállományba helyezés alatt a központi közszolgálati nyilvántartás feladata - a Kormány által meghatározott módon - a köztisztviselõ és az (1) bekezdésben meghatározott szervek szakmai és munkaköri adatainak felhasználásával a köztisztviselõnek felajánlható másik köztisztviselõi munkakör felkutatása. A tartalékállományba helyezésrõl megküldött értesítést követõen tájékoztatja a betöltetlen köztisztviselõi munkakörrel rendelkezõ közigazgatási szervek vezetõit a tartalékállományba helyezésrõl, valamint a köztisztviselõ e törvényben meghatározott adatairól.

(4) A megkeresett közigazgatási szerv vezetõje a rendelkezésére bocsátott információk alapján mérlegelési jogkörében dönt a tartalékállományba helyezett köztisztviselõ alkalmazásáról. Döntésérõl - a Kormány által meghatározott rendben - tájékoztatja a központi közszolgálati nyilvántartást. A köztisztviselõ alkalmazásakor az áthelyezésrõl - a köztisztviselõ beleegyezése esetén - rendelkezni kell. Ebben az esetben a felmentésre irányuló munkáltatói intézkedést - az áthelyezés idejének megfelelõen - vissza kell vonni; ez azonban nem érinti a felmentési idõ alatt a felmentés visszavonásáig már kifizetett illetmény jogalapját. Ha a köztisztviselõ az áthelyezéséhez nem járul hozzá, a 19. § (6) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni.

(5) A tartalékállományba helyezés alatt a felmentésre és a végkielégítés kifizetésére vonatkozó szabályokat az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a köztisztviselõ a felmentési idõre járó illetményre havonta egyenlõ részletekben jogosult,

b) a végkielégítés kizárólag a felmentési idõ utolsó napján fizethetõ ki.

(6) A tartalékállományba helyezés nem érinti a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyából eredõ jogokat, illetve kötelezettségeket.

(7) Meg kell szüntetni a tartalékállományba helyezést, ha hat hónapon belül:

a) a köztisztviselõt új munkakörbe helyezik át;

b) a köztisztviselõ tartalékállományból való törlését kéri.

(8)-(11)

A közigazgatás mûködésében mindig hangsúlyos szerepe van a mobilitásnak. Ehhez kapcsolódóan tapasztalati tény, hogy a köztisztviselõk létszáma bizonyos esetekben aránytalanul oszlik meg a közigazgatási szervek között, ezért az elmúlt idõszakhoz hasonlóan a jövõben is kisebb-nagyobb létszámmozgásokkal kell számolni a közigazgatáson belül. Számolni kell azzal is, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamata közvetlenül érinti a közigazgatás szervezetrendszerét, feladat- és hatásköri megosztását, ezért a személyi állomány közigazgatási szervek közötti mozgatásának irányított és szervezett módját kormányzati szinten is biztosítani kell. Fontos személyzetpolitikai és költségvetési érdek, hogy ezekben az esetekben végkielégítés kifizetésére csak akkor kerüljön sor, ha a köztisztviselõ végleg elhagyja a közszolgálati szférát. Ehhez azonban jól mûködõ információs bázisra van szükség, amely egyszerre képes naprakészen nyilvántartani a közigazgatás létszámigényeit és a feleslegessé váló köztisztviselõk adatait. A "kínálati és keresleti oldal" összekapcsolásával valódi tartalommal tölthetõ meg az áthelyezés jogintézménye és jelentõs költségvetési megtakarítás remélhetõ a végkielégítések kifizetésének kiiktatásától. A tartalékállomány - 1998. szeptember 1-jétõl történõ - bevezetése ezt a célt szolgálja.

Külön hangsúlyozni kell, hogy nem egy új szervezet, intézmény létrehozásáról van szó, hanem csupán egy már mûködõ személyzeti információs rendszer funkciójának kibõvítésérõl. A Ktv. szabályai elõírják, hogy a Belügyminisztériumban kezelt központi közszolgálati nyilvántartás számára a közigazgatási szervek tájékoztatást adnak az "üres" álláshelyeikrõl, az azok betöltésével kapcsolatos szakmai követelményekrõl, illetve a létszámleépítés, feladatmegszûnés, átszervezés, jogutód nélküli megszûnés miatt felmentett köztisztviselõ adatairól abból a célból, hogy a felmentett köztisztviselõ számára másik közigazgatási szervnél másik ügyintézõi állást lehessen felajánlani. Konszenzus esetén a köztisztviselõt át kell helyezni anélkül, hogy a végkielégítés kifizetésére sor kerülne. Ebbõl az is következik, hogy a köztisztviselõ csak beleegyezésével helyezhetõ tartalékállományba. Ugyanakkor, ha a köztisztviselõ a tartalékállományba helyezéséhez nem járul hozzá, vagy kérésére abból törlik, a reá irányadó végkielégítés felére jogosult. Ha a tartalékállományba helyezés idõszaka alatt másik megfelelõ betöltetlen munkakört ajánlanak fel a köztisztviselõnek - beleegyezése esetén - intézkedni kell a köztisztviselõ áthelyezésérõl. Ezzel egyidejûleg vissza kell vonni a felmentésre irányuló munkáltatói intézkedést, ami azonban nem érinti a felmentési idõ alatt a felmentés visszavonásáig már kifizetett illetmény jogalapját. Az áthelyezéshez természetesen a köztisztviselõ hozzájárulására is szükség van, amelynek hiányában a felmentési idõ elteltével csak a végkielégítés 50%-a fizethetõ ki. Ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amelyekben a köztisztviselõ "jogszerûen" utasíthatja vissza a felajánlott másik munkakört [Ktv. 19. § (6)].

Az államilag támogatott és mûködtetett sajátos jellegû "állásközvetítés" idõtartama legfeljebb hat hónapig tarthat, ami megegyezik a felmentési idõvel. Ha ez alatt az idõ alatt nem sikerül a nyilvántartás segítségével másik állást felajánlani, a végkielégítést ki kell fizetni. A tartalékállomány nem terjed ki a közigazgatási államtitkárokra, illetve helyettes államtitkárokra, mivel az õ helyzetüket az államtitkárok jogállásáról szóló törvény rendezi.

A tartalékállomány további elõnye, hogy az átcsoportosítás módja egyszerre veszi figyelembe a tartalékállományba helyezett köztisztviselõ iskolai végzettségét, egyéb szakmai felkészültségét és a betölteni kívánt álláshellyel összefüggõ szakmai elvárásokat, s ezért az átképzésre fordítandó költségek is csökkenthetõk.

A tartalékállomány információs bázisát a már 1995. óta eredményesen mûködõ központi közszolgálati nyilvántartás (KÖZIGTAD) biztosítja.

A Kormány a 150/1998. (IX. 18.) Korm. rendeletben határozta meg a köztisztviselõk tartalékállományba helyezésének és a betöltetlen köztisztviselõi állások nyilvános közzétételének részletszabályait. A kormányrendelet hatálya a Ktv. 1. § (1)-(2) bekezdéseiben meghatározott szervekre terjed ki. A szervi hatály szempontjából nem jöhetnek számításba tehát azok az egyéb költségvetési szervek, amelyek ugyan alkalmaznak közszolgálati jogviszonyban állókat, de nem tartoznak a Ktv. szervi hatálya alá. Ezek a következõk: a Honvédség, a Határõrség, a Rendõrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a katasztrófavédelem, a Vám- és Pénzügyõrség, a büntetés-végrehajtás, és a fegyveres biztonsági õrség szerveire. A felsorolt szervek kétség kívül költségvetési szervek, de nem tekinthetõk közigazgatási szerveknek, az itt foglalkoztatottak jogviszonyát külön jogszabály rendezi. Ugyanakkor az illetékes miniszter jogosult a hivatásos szolgálati beosztást köztisztviselõi vagy közalkalmazotti munkakörré, a köztisztviselõi, illetve közalkalmazotti munkakört hivatásos szolgálati beosztássá átminõsíteni, illetõleg az állománytáblában megjelölt beosztást, munkakört a hivatásos állomány tagjával, köztisztviselõvel vagy közalkalmazottal betölteni [1996. évi XLIII. törvény 42. § (3)]. Amennyiben a jelzett munkakört köztisztviselõ tölti be, akkor ránézve természetesen a Ktv. rendelkezéseit alkalmazni kell, de ennek ellenére tartalékállományba még sem lesz helyezhetõ, mivel az õt foglalkoztató szerv nem tekinthetõ közigazgatási szervnek.

Ugyancsak külön kérdésként merül fel a közigazgatási szervnél alkalmazott nem közszolgálati jogviszonyban álló személy és a tartalékállomány viszonya.

Ugyancsak nem helyezhetõ tartalékállományba az olyan hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személy, akit feladatellátásra közigazgatási szervhez vezényeltek. E konstrukció jogi alapját ugyancsak az 1996. évi XLIII. törvény teremti meg, amikor a hivatásos szolgálat teljesítését fegyveres szerven kívül is lehetõvé teszi [1996. évi XLIII. törvény 42. § (2)].

A hivatásos állomány tagja - beleegyezésével - a miniszter és az érdekelt szerv vezetõjének megállapodása alapján határozott vagy határozatlan idõtartamra történõ vezényléssel más szervnél is teljesíthet szolgálatot. Ebben az esetben a szolgálat teljesítésének szabályait a szerv illetékes vezetõjének rendelkezései határozzák meg. A szerv munkavállalóira vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a vezényelt személy tevékenységére, munkarendjére, illetményére és illetményjellegû juttatásaira, pihenõidejére, a kártérítésre, a más szervnél rendszeresített címek és egyéb elismerések elnyerésére, illetve viselésére.

A más szervnél teljesített szolgálat megszüntetésére az illetékes miniszter és az érdekelt szerv vezetõjének megállapodása, illetve a vezényelt személy beleegyezése alapján kerülhet sor. Ez esetben a fegyveres szerv a hivatásos állomány tagját az elõmeneteli szabályok figyelembevételével köteles beosztásba vagy annak jogosultsága esetén szolgálati nyugállományba helyezni.

Ennek megfelelõen a közigazgatási szervhez vezényelt hivatásos állományú személy jogállása nem változik meg, jogviszonyát is a vezénylõ fegyveres szerv arra feljogosított vezetõje szüntetheti meg, e miatt tartalékállományba helyezése szóba sem jöhet.

Az elõzõ kategóriához nagyban hasonlít az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró helyzete. A Ktv. átfogó módosítása során a 3. § kiegészült egy új (2) bekezdéssel, mely szerint az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíróra, ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró bírói jogállása nem szûnik meg, mivel õt az Igazságügyi Minisztériumba a jogszabályok elõkészítésében történõ részvétel, kegyelmi ügyek intézése vagy az igazságügyminiszter OIT tagságával kapcsolatos feladatai ellátása céljából lehet beosztani. Bár nem ítélkezhet, de megtartja bírói tisztségét, és javadalmazására a bíróra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A határozott idõre kinevezett bíró az Igazságügyi Minisztériumba nem osztható be.

Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró bírói jogállása nem szûnik meg. Mindezekbõl következõen a beosztott bíró köztisztviselõnek nem tekinthetõ, közszolgálati jogviszonyba ki sem nevezhetõ. Ez utóbbi hiányában a tartalékállományba helyezésérõl sem beszélhetünk.

Nem terjed ki a tartalékállomány hatálya azokra a közigazgatási szervekre sem, amelyek Magyarországon kívül helyezkednek el (még akkor sem, ha a minisztérium székhelye Budapesten van)

- Külügyminisztérium Külképviseletek,

- Magyar Köztársaság Kereskedelmi Képviselete, Moszkva

- Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium külföldi magyar kulturális intézetei.

A közigazgatási hivatalok kötelesek együttmûködni a Belügyminisztériummal az illetékességi területükön mûködõ közigazgatási szervek szervezeti adatainak aktualizálásával kapcsolatos feladatok ellátásában. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási hivatal az illetékességi területéhez tartozó területi, helyi államigazgatási szervek és a helyi önkormányzati közigazgatási szervek szervezeteit érintõ változásokat haladéktalanul jelzi a Belügyminisztériumnak. A figyelemfelhívást szolgáló jelzés történhet szóban, írásban, elektronikus levélben, más egyéb alkalmas módon, formai megkötöttségek nélkül.

A személyi hatály szempontjából hangsúlyozni kell, hogy a kormányrendelet szabályai nem alkalmazhatóak a közigazgatási államtitkárra, helyettes államtitkárra. A politikai fõtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselõre csak a nyilvános közzétételre vonatkozó rendelkezéseket kell figyelembe venni.

A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló 1997. évi LXXIX. törvény 1997-ben újraszabályozta az állami vezetõk jogállását olymódon, hogy törvény által nem szabályozott kérdésekben fenntartotta a Ktv. alkalmazását. Az állami vezetõkrõl szóló új jogszabály rendelkezései, valamint a köztisztviselõi törvény átfogó módosítása szükségessé tette a Ktv. korábbi 3. §-ának további pontosítását. E szerint a tartalékállományra, az elõmenetelre és a minõsítésre vonatkozó szabályok kivételével akkor teszi lehetõvé a Ktv. alkalmazását, ha a közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár jogállásáról szóló törvény eltérõen nem rendelkezik. A közigazgatási államtitkár és helyettes államtitkár jogviszonya szempontjából a Ktv. csak másodlagos jogforrás. A tartalékállomány esetében viszont egyáltalán nem jöhet számításba, mivel az 1997. évi LXXIX. törvény az államtitkárok, helyettes államtitkárok felmentését teljes körûen szabályozza, amiért is esetükben a Ktv. 17. §-a (1) a)-c) és (2) a) - a tartalékállományba helyezés elemi feltétele - nem alkalmazhatók. A közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár közszolgálati jogviszonya a felmentéssel megszûnik. A felmentést megelõzõen azonban - a nyugállományba helyezés esetét kivéve - a közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár képzettségének, végzettségének megfelelõ vezetõi beosztást kell felajánlani valamely központi közigazgatási szervnél. A felajánlott álláshely elfogadása esetén a jogviszony nem szûnik meg, mert áthelyezésre kerül sor, ellenkezõ esetben azonban a jogviszony megszüntetésre kerül. A felmentés elõtti kötelezõ másik vezetõi állás felajánlása - természetesen, ha van ilyen - szükségtelenné teszi a tartalékállományba helyezést.

A politikai váltógazdálkodás hatásai közvetlenül érintik a közigazgatást, ezért természetes, hogy a személyi állomány bizonyos csoportjának kiválasztásában a bizalmi jelleg erõsen dominál. A Ktv. már megalkotásakor jelentõs lépést tett abba az irányba, hogy a közigazgatást élethivatásszerûen választó köztisztviselõi kart elválassza a politikai váltógazdálkodás "törvényei" szerint cserélõdõ politikusrétegtõl. A szabályozás azonban nem számolt megfelelõen azokkal a szakemberekkel, akik szorosan kötõdnek a politikai vezetéshez, s érvényesítik annak politikai irányultságát, ennélfogva nem élethivatást gyakorolnak, hanem meghatározott idõre szóló programot szolgálnak. Ebbõl kiindulva a köztisztviselõi törvény módosítása sajátos szabályokat állapított meg a politikus személyéhez kötõdõkre vonatkozóan, ezáltal e személyi kör markánsabban elválik az ún. karrier típusú köztisztviselõi körtõl. A közigazgatásban betöltött szerepük, a politikusi réteghez erõs kötõdésük miatt szükségtelen, hogy rájuk a tartalékállomány szabályai kiterjedjenek.

A tapasztalatok azt mutatták, hogy a politikus személyéhez kötõdõ szakembereket nemcsak a központi közigazgatásban alkalmaznak, hanem az önkormányzati igazgatásban is. Bár az is igaz, hogy ilyen személyek alkalmazására általában nagyobb önkormányzatok esetében kerül sor, mivel a jogalkotó 1998. január 1-jétõl a községi önkormányzat kivételével lehetõséget biztosított önkormányzati fõtanácsadói, önkormányzati tanácsadói munkakörök létesítésére. Az önkormányzati fõtanácsadói, önkormányzati tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselõre is csaknem ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a politikai fõtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe kinevezettekre. A két (fõ)tanácsadói csoport jogállása közötti különbség az önkormányzatiság sajátosságaiból fakad.

A Ktv. az önkormányzati fõtanácsadói, önkormányzati tanácsadói munkakörök létrehozására lehetõséget és nem kötelezettséget teremtett, mivel ez áll összhangban a helyi önkormányzatokról szóló - többször módosított - 1990. évi LXV. törvény 1. §-a (6) bekezdésének a) pontjában foglalt szervezetalakítási szabadsággal. Az ilyen munkakörök létesítését a törvény - a községi önkormányzat kivételével - a képviselõ-testület hatáskörébe utalja, mely hatáskört nem lehet átruházni. Tehát a képviselõ-testületnek kell eldöntenie, hogy létesít-e ilyen munkaköröket, s ha igen, akkor határoznia kell azok számáról, továbbá arról is, hogy ezeket a munkaköröket a képviselõ-testülethez, a képviselõ-testület bizottságaihoz, illetve a polgármesterhez, fõpolgármesterhez, megyei közgyûlés elnökéhez (a továbbiakban együtt polgármester) telepíti. A képviselõ-testület döntését meg kell jeleníteni a szervezeti és mûködési szabályzat (ügyrend) mellékletében [Ktv. 11/A. § (4)]. Az önkormányzati (fõ)tanácsadói munkakör bevezetésére a törvényalkotó határidõt nem állapított meg.

A kinevezésük csak határozott idõre történhet, mivel ez következik a Ktv. 11/A. §-ának (5) bekezdésében és a Ktv. 11. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezésbõl. A jogalkotó ugyanakkor a határozott idõ végét pontosan megjelölte, mivel azt egy a jövõben biztosan bekövetkezõ eseményhez kötötte, nevezetesen a képviselõ-testület és bizottsága, illetve a polgármester megbízatásának megszûnéséhez.

A politikai fõtanácsadókat, politikai tanácsadókat, illetõleg az önkormányzati fõtanácsadókat, önkormányzati tanácsadókat a Ktv. fõ szabályként továbbra is köztisztviselõknek tekinti, de a politikai vezetéshez való kapcsolódásuk miatt jogviszonyukat sajátosan szabályozza. Esetükben a speciális szabályozás abban nyilvánul meg, hogy rájuk a Ktv. rendelkezései közül - többek között - a tartalékállományra vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni.

A politikai (fõ)tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya sajátos megszûnésének esetén túlmenõen a politikai (fõ)tanácsadó közszolgálati jogviszonya egyebekben a Ktv. 15. §-ában foglalt bármelyik jogcím alapján megszûnhet, illetve megszüntethetõ. Tehát a közszolgálati jogviszony többek között felmentéssel is megszüntethetõ, de a felmentési idõ tartama alatt - a Ktv. 3. §-ában foglaltak miatt - a felmentett politikai (fõ)tanácsadó tartalékállományba nem helyezhetõ.

Mivel a Ktv. 11/A. §-ának (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a politikai (fõ)tanácsadói munkakörbe a kinevezés a Kormány, a miniszter, a képviselõ-testület és bizottsága, illetõleg a polgármester megbízatásának idejére szól, ezért a megbízatás megszûnésével a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya minden esetben automatikusan megszûnik.

2001. július 1-jétõl a vezetõi megbízás visszavonására vonatkozó jogi szabályozás jelentõs módosulása, illetve az azzal kapcsolatos garanciális elemek megerõsítése következtében a vezetõi kinevezéssel és megbízással rendelkezõkre, valamint az ügykezelõkre és a fizikai alkalmazottakra már nem alkalmazhatók a tartalékállományra vonatkozó szabályok. A közigazgatási szerveknek 2001. július 1-jei hatállyal -30 napon belül-meg kellett szüntetnie a vezetõi megbízás visszavonása miatti, valamint az ügykezelõ és fizikai alkalmazott tartalékállományba helyezését és intézkednie kellett az ügykezelõ és fizikai alkalmazott még hátralévõ felmentési idejére járó illetményének és a végkielégítésnek a kifizetése iránt.

A tartalékállományba helyezhetõség szempontjából nincs jelentõsége a közszolgálati jogviszony idõtartamának, tehát annak, hogy a köztisztviselõt határozott vagy határozatlan idõre nevezték-e ki. A határozott idõre kinevezett köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya is megszüntethetõ felmentéssel, ami a különbség a határozatlan idõre kinevezett köztisztviselõvel szemben az az, hogy a felmentési idõ nem terjedhet túl azon az idõponton, amikor a közszolgálati jogviszony a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszûnt volna [Ktv. 18. § (2)]. E jogszabályi rendelkezésbõl az következik, hogy a határozott idõre kinevezett köztisztviselõ felmentési ideje nem minden esetben éri el a hat hónapot, aminek következtében a tartalékállományba helyezés idõtartama hat hónapnál rövidebb is lehet, mert e két idõtartam a Ktv. 20/A. §-ának (1) bekezdése szerint megegyezik, illetõleg a közszolgálati jogviszony megszûnésével a tartalékállományba helyezés is megszûnik.

Más megközelítést igényel az ún. "részmunkaidõre" kinevezett köztisztviselõ tartalékállományba helyezhetõsége különösen akkor, ha párhuzamosan egymás mellett két közszolgálati jogviszonyról van szó. Mint ismeretes, a Ktv. összeférhetetlenségi szabályai lehetõvé teszik a köztisztviselõ számára, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója engedélyével munkavégzéssel járó további jogviszonyt létesítsen [Ktv. 21. § (2)]. A "további" jogviszony tehát lehet akár egy másik közszolgálati jogviszony is, és amennyiben ennek felmentéssel történõ megszüntetésérõl van szó, akkor a tartalékállományba helyezésre nincs szükség, mivel az érintett köztisztviselõ teljesen nem kerül ki a közigazgatásból. Ebbõl a szempontból a "további" jogviszony megkülönböztetésének nincs jelentõsége, tehát pl. két közszolgálati jogviszony közül bármelyik megszûnhet. Ezzel szemben a "további" jogviszony megkülönböztetésnek csak abban a nagyon ritkán elõforduló esetben lehet jelentõsége, amikor pl. mindkét közszolgálati jogviszony megszüntetésére egy idõben kerülne sor. "Továbbinak" pedig az a jogviszony tekinthetõ, amelyik idõben késõbb keletkezett. Ilyenkor a tartalékállományba helyezésre a korábbi jogviszonyt létesítõ közigazgatási szervnek kell a szükséges intézkedéseket megtennie. Ha a további jogviszony nem közszolgálati, vagy un. részmunkaidõben foglalkoztatott köztisztviselõrõl van szó - mivel ez a körülmény olyan sajátosságot nem mutat, amiért külön kellene vele foglalkozni -, az általános szabályok szerint kell eljárni.

Jogalkalmazási szempontból kiemelendõ, hogy a köztisztviselõ tartalékállományba helyezésérõl nem kell külön intézkedést hozni, hanem arról a felmentésre vonatkozó munkáltatói intézkedésben kell rendelkezni. Tekintettel arra, hogy a tartalékállományba helyezéshez szükség van a köztisztviselõ beleegyezésére, a köztisztviselõ a felmentési okirat átvételekor írásban nyilatkozik arról, hogy a tartalékállományba helyezéséhez hozzájárul-e, vagy sem.

A végrehajtási kormányrendelet értelmében területi szinten a közigazgatási szervek székhelye szerint illetékes közigazgatási hivatal fogadja a tartalékállományba helyezett köztisztviselõkre, valamint a megüresedett álláshelyekre vonatkozó adatszolgáltatásokat. A minisztériumok, valamint az egyéb országos hatáskörû szervek közvetlenül a Belügyminisztériumot tájékoztatják. A tartalékállományba helyezett köztisztviselõ vonatkozásában a tájékoztatási kötelezettséget 5 munkanapon belül kell teljesíteni. Ennek keretében az alábbi adatokat kell megküldeni az adatgyûjtõnek (közigazgatási hivatal, Belügyminisztérium) közigazgatási szerv KÖZIGTAD szervazonosítója, neve, vezetõje, a tartalékállományba helyezett köztisztviselõ KÖZIGTAD technikai azonosítója, neve, születési ideje, lakcímadatai, telefonszáma, munkaköre, besorolási osztálya, besorolási fokozata, adományozott címe, legmagasabb iskolai végzettsége, szakképzettsége, tudományos fokozata, idegennyelv-ismerete, havi illetményének összege, végkielégítésének összege, tartalékállományba helyezésének kezdete és vége, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlójának aláírása.

Az adatgyûjtõ a tartalékállományba helyezett köztisztviselõnek adatait az illetékességi területén mûködõ, üres álláshellyel rendelkezõ közigazgatási szerveknek elsõ alkalommal hivatalból, azt követõen a közigazgatási szerv kérelmére tizenöt napon belül megküldi. Ezek az adatok a következõk: az alkalmazó közigazgatási szerv neve, címe, vezetõje, a tartalékállományba helyezett köztisztviselõ neve, lakcíme, telefonja, munkaköre, vezetõi beosztása, besorolási osztálya, besorolási fokozata, iskolai végzettsége, szakképzettsége, tudományos fokozata, idegen nyelv ismerete és a tartalékállományba helyezés idõpontja.

A kormányrendelet arra is lehetõséget teremt, hogy az a munkáltató, amelyik a tartalékállományba helyezett köztisztviselõk közül kívánja üres álláshelyét betölteni, szóbeli meghallgatását kezdeményezze a kiválasztott személynek. A szóbeli meghallgatásra vonatkozó megkeresésben kell meghatározni a szóbeli meghallgatás helyét és idõpontját. A megkeresésben természetesen az üres álláshely betöltésével kapcsolatos, egyéb adatok is közölhetõk.

A szóbeli meghallgatás helyét és idõpontját úgy kell meghatározni, hogy a tartalékállományba helyezett köztisztviselõnek ne okozzon nehézséget a meghallgatáson való megjelenés, ezért az errõl szóló tájékoztatást legalább a meghallgatás idõpontját megelõzõen három munkanappal korábban kell a köztisztviselõnek kézbesíteni. A megjelenéssel összefüggésben a köztisztviselõt nem érheti anyagi hátrány, ezért a szóbeli meghallgatáson való megjelenésre a kiküldetésre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. Ennek megfelelõen a köztisztviselõ kérheti utazási költségének megtérítését, s a napidíj megfizetését.

A szóbeli meghallgatást követõen legkésõbb tizenöt napon belül a közigazgatási szerv írásban tájékoztatja a munkáltató közigazgatási szervet a szóbeli meghallgatás eredményérõl. Ha úgy dönt, hogy a tartalékállományba helyezett köztisztviselõt nem kívánja alkalmazni, a tájékoztatást egyúttal az adatgyûjtõnek is megküldi. Ellenkezõ esetben kezdeményezi a tartalékállományba helyezett köztisztviselõ áthelyezését. Az erre vonatkozó megkeresésben közli a munkahely és a munkakör megnevezését, az illetményt, a kötelezõ munkaidõt, a foglalkoztatás jellegét (határozott vagy határozatlan idejû), a betöltéshez szükséges iskolai végzettséget, valamint az áthelyezés kért idõpontját.

A köztisztviselõt munkáltatója tájékoztatja a szóbeli meghallgatás eredményérõl. Annak érdekében, hogy az üres álláshely minél hamarabb betölthetõ legyen, az áthelyezés kezdeményezése esetén a köztisztviselõ nyolc napon belül köteles nyilatkozni, hogy az áthelyezést elfogadja vagy nem. Errõl a munkáltatói jogkör gyakorlója öt munkanapon belül tájékoztatja az áthelyezést kezdeményezõ közigazgatási szervet, valamint az adatgyûjtõt.

Amennyiben a köztisztviselõ úgy dönt, hogy elfogadja a felajánlott álláshelyet, az áthelyezésrõl a munkáltatói jogkör gyakorlója intézkedik és visszavonja a tartalékállományba helyezett köztisztviselõ felmentését. Az információs rendszer statisztikai mûködésének biztosítása érdekében az áthelyezésrõl öt munkanapon belül köteles tájékoztatni az adatgyûjtõt. Ebben az esetben a köztisztviselõ adatait öt munkanapon belül törölni kell a tartalékállományból.

Adatvédelmi szempontból fontos garanciális szabály az, hogy sikertelen meghallgatás, vagy eredménytelen áthelyezési kezdeményezés esetén a közigazgatási szerv köteles haladéktalanul megsemmisíteni a köztisztviselõ személyi adatait is tartalmazó iratokat. Hasonlóan kell eljárni a tartalékállományba helyezéstõl számított 6 hónap elteltével, illetve ezeket az adatokat nyilvántartásából azonnal és véglegesen törölni kell.

Ha a tartalékállományba helyezés idõtartamának végéig a tartalékállományba helyezett köztisztviselõ áthelyezésére nem kerül sor, a köztisztviselõt a tartalékállományból törölni kell.

A közigazgatási szerv jogutód nélküli megszûnésekor fontos kiemelni, hogy a jogviszony megszüntetésével és a tartalékállományba helyezéssel kapcsolatos munkáltatói intézkedések megtételére - jogszabály eltérõ rendelkezésének hiányában - a közigazgatási szerv felügyeleti szerve jogosult és köteles [Ktv. 17. § (8)], továbbá azt, hogy ilyenkor a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvényben szabályozott felmondási tilalmak és korlátok [Munka tv. 90. § (1)-(2)] nem alkalmazhatók [Ktv. 71. § (2) b)]. Tehát a jogutód nélkül megszûnõ közigazgatási szervnél foglalkoztatott valamennyi közszolgálati jogviszonyban állóra nézve a szükséges munkáltatói intézkedéseket meg kell hozni, függõ jogi helyzet nem maradhat fenn. A közigazgatási szerv jogutód nélküli megszûnése esetén függetlenül a megszûnõ közigazgatási szervnél foglalkoztatottak létszámától, a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Ezt a Ktv. 17/B. §-ának (1) bekezdése zárja ki, amikoris kimondja, hogy e szabályokat a létszámcsökkentés, feladatkör megszûnés, átszervezés miatti felmentések esetén kell alkalmazni, amennyiben a felmenteni tervezett köztisztviselõk száma eléri vagy meghaladja ugyanezen bekezdésben meghatározott létszámhatárokat. A dolog természetébõl következik, hogy szintén nem alkalmazható a Ktv. 17. §-ának (4) bekezdésében foglalt állásfelajánlás sem, mivel nemcsak jogilag, hanem gyakorlatilag is megszûnik a közigazgatási szerv.

Az elõzõekben írtakra figyelemmel - jogszabály eltérõ rendelkezésének hiányában - a közigazgatási szerv felügyeleti szerve felmentéssel megszünteti a közigazgatási szervnél foglalkoztatott valamennyi köztisztviselõ közszolgálati jogviszonyát. A felmentéssel egyidejûleg az érintetteket nyilatkoztatja arról, hogy beleegyeznek-e a tartalékállományba helyezésükbe. Amennyiben a köztisztviselõ a tartalékállományba helyezésébe nem egyezik bele, úgy a reá irányadó végkielégítés felére válik jogosulttá [Ktv. 20/A. § (1)], egyebekben a felmentésre vonatkozó általános szabályok lesznek az irányadók. Tartalékállományba helyezésébe beleegyezõ köztisztviselõ esetében errõl az intézkedés megtételére jogosult a felmentési iratban rendelkezik, majd a köztisztviselõ öt munkanapon belül értesíti az illetékes közigazgatási hivatalt, illetve a Belügyminisztériumot.

A szervezeti korszerûsítés, a feladatok nem közigazgatási szervhez történõ telepítése és e miatt a szervezet egészének vagy részének a megszûnése, illetve a Ktv. szervi hatálya alól kikerülõ szervezetté alakulása esetére a köztisztviselõi törvény a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszûnése miatti felmentésre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni (Ktv. 17/A. §). A szabályozás mindkét fél (munkáltató, köztisztviselõ) részére elfogadható megoldást tartalmaz. Az ide vonatkozó rendelkezés a közigazgatási szerv részére értesítési és tájékoztatási kötelezettséget ír elõ, a köztisztviselõ részére a másik jogviszonyban történõ továbbfoglalkoztatása tekintetében döntési szabadságot biztosít.

A közigazgatási szerv szervezeti vagy jogállás változása miatti jogviszony megszüntetése során a munkáltatónak a köztisztviselõt jogállásának a megváltozásáról legalább 60 nappal korábban értesítenie kell, egyúttal tájékoztatást kell adnia arról is, hogy az új munkáltató a továbbfoglalkoztatását vállalja-e vagy sem. A köztisztviselõnek 30 napon belül arról kell nyilatkoznia, hogy a továbbfoglalkoztatásához hozzájárul-e, vagy ha a nyilatkozattételre elõírt határidõt elmulasztja, azt úgy kell tekinteni, mintha a továbbfoglalkoztatásához nem járult hozzá. Amennyiben a köztisztviselõ továbbfoglalkoztatására az új munkáltatónál nincs lehetõség, vagy a továbbfoglalkoztatást az érintett nem vállalja, avagy arról az elõírt határidõben nem nyilatkozik, akkor a közszolgálati jogviszonyát a Ktv. 17. §-a (2) a) - "a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszûnik" - alapján felmentéssel meg kell szüntetni. Tekintettel arra, hogy ez esetben is a jogutód nélküli megszûnés miatti felmentés szabályait kell alkalmazni, ezért nem kell a Munka Törvénykönyvében foglalt felmondási tilalmakra, korlátokra figyelemmel lenni, ugyancsak nem érvényesíthetõk a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályok sem. A felmentési okiratban ilyenkor is intézkedni kell - a köztisztviselõ beleegyezése esetén - a tartalékállományba helyezésrõl, amennyiben az érintett ezt nem vállalja, akkor a reá irányadó végkielégítés felére szerez jogosultságot. A tartalékállományba helyezést vállaló köztisztviselõ esetében az adatszolgáltatás a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszûnésénél írtakkal megegyezõen történik.

A tartalékállománnyal összefüggésben felvetõdik, hogy miként illeszkednek a Ktv. 17. § (4) bekezdésének általános szabályai a tartalékállományba helyezés folyamatába.

A létszámcsökkentés, tevékenység-megszûnés és átszervezés miatt bekövetkezõ felmentéssel együtt járó tartalékállományba helyezés elõtti folyamat szempontjából is hangsúlyozni kell, hogy a munkáltató közigazgatási szerv hivatali szervezete vezetõjének még a felmentés elõtt vizsgálnia kell azt, hogy van-e hivatali szervezetében vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a köztisztviselõ képzettségének, besorolásának megfelelõ másik betöltetlen munkakör. Ha van, vizsgálnia kell azt, hogy az ilyen munkakörbe történõ áthelyezéséhez a köztisztviselõ hozzájárul-e.

Ha az érintett köztisztviselõ nem járul hozzá az áthelyezéshez, bekövetkezik a felmentés - az egyébként járó végkielégítés felére való jogosultsággal (kivéve, ha alapos indokkal tagadta meg az áthelyezést) -, és érvényesül(het)nek a tartalékállományba helyezés szabályai. Elõfordulhat, hogy a felmentés elõtt felajánlott lehetõséget (nem alapos indokkal) visszautasító köztisztviselõ (aki a végkielégítés felére jogosult) számára a tartalékállomány nem tud állást felajánlani. Ilyenkor a tartalékállomány (a felmentés) elteltével a végkielégítés felére jogosult, figyelemmel a Ktv. 19. § (6) bekezdésére.

Elõfordulhat továbbá, hogy a felmentés elõtt felajánlott lehetõséget (nem alapos indokkal) visszautasító köztisztviselõ (aki a végkielégítés felére jogosult) a tartalékállomány által felajánlott állást nem alapos indokkal visszautasítja. Ilyenkor a tartalékállomány (a felmentés) elteltével a végkielégítés felére jogosult, figyelembe véve mind a Ktv. 19. § (6) bekezdést, mind a Ktv. 20/A. § (4) bekezdésének utolsó mondatát.

A kormányrendelet az üres álláshelyek nyilvános közzétételének szabályait is meghatározza. A megüresedett álláshelyek adatait a Belügyminisztérium hivatalos lapjában kell közzétenni, de arra is lehetõséget nyújt, hogy a társadalmi nyilvánosság minél szélesebb körû biztosítása érdekében más közzétételi módszer alkalmazására is sor kerüljön (pl. internet).

A tartalékállományra és az üres köztisztviselõi álláshelyek nyilvános közzétételére vonatkozó törvényi szabályok 2001. július1-jei változása szükségessé tette az e jogintézményekkel kapcsolatos végrehajtási szabályok módosítását is. A módosításra két lépcsõben került sor. Elõször az operatív teendõk végrehajtása érdekében 2001. július 1-jétõl a köztisztviselõk tartalékállományba helyezésérõl és a betöltetlen köztisztviselõ állások nyilvános közzétételérõl szóló - az elõzõekben már említett - 150/1998 (IX. 18.) Korm. rendelet, valamint a közszolgálati nyilvántartás egyes kérdéseirõl szóló 16/1993. (XII. 14.) BM rendeletnek a tartalékállomány információs rendszerének mûködtetésére vonatkozó szabályai módosultak. Ezt követõen 2002. március 1-jétõl hatályba lépett a közszolgálati jogviszonnyal összefüggõ adatkezelésre és a közszolgálati nyilvántartásra vonatkozó szabályokról szóló 233/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet. Ehhez kapcsolódóan 2002. március 20-ától lépett hatályba a közszolgálati nyilvántartás egyes kérdéseirõl szóló 7/2002. (III. 12.) BM rendelet, amelynek 4. számú melléklete az új jogszabályi környezethez igazodóan tartalmazza a tartalékállomány mûködési szabályzatát.

Az alábbiakban e jogszabályok tükrében indokolt részletesen is az elõzõekhez kapcsolódóan áttekinteni a legfontosabb és leggyakrabban felmerülõ jogalkalmazási kérdéseket

a) Lehet-e alkalmazni a tartalékállományt a próbaidõ alatt?

A munkáltatónak 1998. január 1-jétõl a Ktv. 11/B. §-a alapján lehetõsége van arra, hogy a köztisztviselõ kinevezése során maximum 6 hónapig terjedõ próbaidõt kössön ki. A próbaidõ alatt bármelyik fél szabadon, minden kötöttség (így indokolási kötelezettség nélkül), azonnali hatállyal megszüntetheti a közszolgálati jogviszonyt. Ennek következtében a próbaidõre kinevezett köztisztviselõ jogviszonya a Ktv. által indokolási kötelezettséghez kötött felmentéssel nem szüntethetõ meg. Természetesen ez a tény kizárja annak a lehetõségét is, hogy a próbaidõvel alkalmazott köztisztviselõt tartalékállományba helyezzék.

Ez az okfejtés jelenik meg norma szinten a 7/2002. (III. 12.) BM rendelet mellékletében.

b) Tartalékállományba helyezhetõ-e a jegyzõ?

Nem, a jegyzõ (fõjegyzõ, körjegyzõ, megyei jogú város kerületi hivatalvezetõ, aljegyzõ) tartalékállományba helyezése fogalmilag kizárt. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban Ötv.) 36. § (1) bekezdése ugyanis elõírja, hogy a jegyzõt a képviselõ-testület pályázat alapján határozatlan idõre nevezi ki. Az aljegyzõ kinevezésére a jegyzõ (fõjegyzõ) javaslatára, szintén pályázati eljárást követõen, ugyancsak a képviselõ-testület jogosult. A kinevezés szintén határozatlan idõre szól. Hasonlóan az elõbbiekhez az Ötv. 40. § (1) bekezdése, valamint 61. § (5) bekezdése testületi hatáskörbe utalja a körjegyzõ és a megyei jogú város kerületi hivatalvezetõjének kinevezését is. E jogszabályi elõírások alapján egyértelmû, hogy a jegyzõ esetében a funkció egybeolvad a közszolgálati jogviszonnyal, emellett a jegyzõ áthelyezésére sem kerülhet sor. A tartalékállományból történõ sikeres kiközvetítés eredménye ugyanakkor a köztisztviselõ fogadó szervhez való áthelyezésével válik kézzelfoghatóvá.

c) Milyen szabályok vonatkoznak a határozott idõre kinevezett köztisztviselõ tartalékállományba helyezésére?

A Ktv. vonatkozó elõírásai nem tesznek különbséget a határozatlan, illetõleg a határozott idõre kinevezett köztisztviselõ tartalékállományba helyezésének esetei között. A Ktv. alapján a határozott idõre kinevezett köztisztviselõ jogviszonyát is megszüntetheti a munkáltató, de a Ktv. 18. § (2) bekezdése szerint ilyen esetekben a felmentési idõ nem terjedhet túl azon az idõponton, amikor felmentés nélkül is megszûnt volna a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya.

A Ktv. 20/A. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy közszolgálati jogviszony megszûnésével a köztisztviselõ tartalékállományba helyezése is megszûnik. Ezekbõl a jogszabályi elõírásokból az következik, hogy mivel a határozott idõre kinevezett köztisztviselõ felmentési ideje nem minden esetben éri el a hat hónapot, a közszolgálati jogviszony megszûnésével a tartalékállomány is megszûnik, vagyis a tartalékállományba helyezés idõtartama hat hónapnál rövidebb is lehet.

d) Milyen következményekkel jár a tartalékállományba helyezés?

A Ktv. 20/A. §-a szerint a köztisztviselõ tartalékállományba helyezése nem érinti a közszolgálati jogviszonyból eredõ alapvetõ jogokat és kötelezettségeket. Így pl. érvényesülnek a Ktv. hathavi felmentési idõt elõíró általános szabályai, továbbá a tartalékállomány idõtartama alatti munkavégzési kötelezettségre, illetõleg a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítésre vonatkozó törvényi elõírások. A felmentésre és a végkielégítés kifizetésére vonatkozó szabályok alkalmazása tekintetében azonban a tartalékállományba helyezett köztisztviselõ jogosultságai eltérnek az általános elõírásoktól. A tartalékállományba helyezett köztisztviselõ ugyanis a Ktv. 20/A. §-ának (5) bekezdése alapján a felmentés idejére járó illetményét az általános elõírás szerinti egyösszegû kifizetés helyett csak havonta kaphatja meg és az õt megilletõ végkielégítés kifizetésére is kizárólag a felmentési idõ utolsó napján kerülhet sor. A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény elõírásai szerint a munkáltatónak a munkavállalóval a munkaviszony megszüntetése esetén az utolsó munkában töltött napon kell elszámolnia. A Munka Törvénykönyvének ezt az elõírását a tartalékállományba helyezett köztisztviselõ esetében csak a közszolgálati jogviszony megszüntetésének napján lehet a gyakorlatban érvényesíteni.

A 150/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet 4-5. §-a részletesen szabályozza a köztisztviselõt tartalékállományba helyezõ közigazgatási szerv, a köztisztviselõt továbbfoglalkoztatni kívánó szerv és végül, de nem utolsó sorban magát a köztisztviselõt a tartalékállomány ideje alatt megilletõ jogokat, illetve kötelezettségeket, így

- a köztisztviselõ szóbeli meghallgatásával kapcsolatos szabályokat,

- a köztisztviselõt tovább foglalkoztatni kívánó szervnek a továbbfoglalkoztatás tárgyában tett nyilatkozatával kapcsolatos szabályokat,

- a munkáltatói jogkör gyakorlójának a köztisztviselõ irányába kötelezõ tájékoztatási kötelezettségét a szóbeli meghallgatás eredményérõl,

- a köztisztviselõt továbbfoglalkoztatni kívánó közigazgatási szerv áthelyezési kérelmével kapcsolatos köztisztviselõi nyilatkozattételi kötelezettséggel összefüggõ szabályokat.

Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy abban az esetben, ha a köztisztviselõ beleegyezik a tartalékállományba helyezéséhez, ezzel a hozzájárulását adja a továbbfoglalkoztatásához szükséges személyazonosításra alkalmas adatainak nyilvántartásához és ezeknek az adatoknak másik közigazgatási szervhez történõ eljuttatásához is.

e) Köteles-e a tartalékállományba helyezett köztisztviselõ a tartalékállomány ideje alatt a munkáltatóval közölni az elérhetõségi adatait?

Igen, mivel a köztisztviselõ munkáltatója a 150/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet 4. § (4) bekezdése alapján köteles kézbesíteni a tartalékállományos iránt érdeklõdõ szerv szóbeli meghallgatást kezdeményezõ megkeresését az érintett köztisztviselõnek. Természetesen a köztisztviselõnek is megfelelõ hosszúságú idõt kell biztosítani a meghallgatásra való felkészülésre. Ennek érdekében a megkeresést legalább három munkanappal a szóbeli meghallgatást megelõzõen kell a tartalékállományos részére kézbesíteni. A kézbesítés azonban csak akkor lehet sikeres, ha a köztisztviselõ közli a munkáltatójával az elérhetõségére vonatkozó adatokat. A 150/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet ezért egyrészt elõírja, hogy a tartalékállományba helyezett köztisztviselõvel a munkáltató legkésõbb az utolsó munkában töltött napon köteles egyeztetni annak postai levelezési címét, valamint telefonszámát. Másrészt a tartalékállományos a felmentési idõ munkavégzési kötelezettséggel nem járó idõszaka alatt is köteles munkáltatójával közölni az elõbb említett elérhetõségi adatokat.

f) Az állásajánlattal kapcsolatos döntés meghozatalára mennyi idõ áll a tartalékállományos rendelkezésére?

A 150/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdése alapján a tartalékállományba helyezettet meghallgató közigazgatási szerv 15 napon belül köteles tájékoztatni a köztisztviselõ munkáltatóját a szóbeli meghallgatás eredményérõl. E tájékoztatás tartalmáról a munkáltatónak értesítenie kell az érintett köztisztviselõt. Abban az esetben, ha a tartalékállományos iránt érdeklõdõ közigazgatási szerv a köztisztviselõ áthelyezését kezdeményezi, a köztisztviselõnek a munkáltatója által küldött értesítés kézhezvételétõl számított 8 napon belül kell nyilatkoznia arról, hogy beleegyezését adja-e az áthelyezéshez, vagy elutasítja azt. Amennyiben elutasítja az áthelyezést, a 7/2002. (III. 12.) BM rendelet mellékletében foglalt szabályok alapján a köztisztviselõnek indokolnia kell a nemleges döntését. A végkielégítés mértékének jogszerû megítélése érdekében a köztisztviselõnek ezt a nyilatkozatát a munkáltató köteles személyi iratként kezelni.

g) Megkaphatja-e a felmentett köztisztviselõ a végkielégítés teljes összegét abban az esetben, ha nem járul hozzá a tartalékállományba helyezéséhez?

Nem, ugyanis a felmentett köztisztviselõ tartalékállományba helyezésére csak akkor kerülhet sor, amennyiben ehhez hozzájárulását adja. Ebbõl a szabályból egyenesen következik, hogy a közigazgatási szerv nem mérlegelheti a köztisztviselõ tartalékállományba helyezését, csak a köztisztviselõ részérõl áll fenn a szabad mérlegelési lehetõség. E döntési felelõsség következményeit is magától érthetõen a köztisztviselõnek kell viselnie. Abban az esetben, ha a tartalékállományba helyezéséhez nem járul hozzá a Ktv. 20/A. §-ának (1) bekezdése értelmében csak a reá irányadó végkielégítés felére nyílik meg a jogosultsága.

h) Megváltoztathatja-e a köztisztviselõ a tartalékállomány elutasításával, illetve elfogadásával kapcsolatos döntését?

A köztisztviselõ a tartalékállományba helyezést elutasító döntését nem változtathatja meg. A Ktv. 20/A. § (1) bekezdése fogalmilag kizárja a döntés ilyen irányú megváltoztatását, ugyanis a köztisztviselõnek ez a döntése eleve a reá irányadó végkielégítés összegének a felére teszi õt jogosulttá, emellett a felmentés általános szabályai alapján az utolsó munkában töltött napon részére egy összegben ki kell fizetni a felmentési idõre járó illetményt. Ebbõl következõen a köztisztviselõnek a tartalékállomány elutasítására vonatkozó döntése egyszeri és visszavonhatatlan.

Más a helyzet akkor, ha a köztisztviselõ hozzájárul a tartalékállományba helyezéséhez. A Ktv. 20/A. § (7) bekezdés b) pontja, valamint a 7/2002. (III. 12.) BM rendelet melléklete alapján a tartalékállományba helyezett köztisztviselõ a tartalékállomány idõtartama alatt bármikor kérheti a tartalékállományból való törlését. A kérelmet, amelynek indokolást nem kell tartalmaznia, írásban kell benyújtani a tartalékállományba helyezést foganatosító vezetõnél. A kérelemben meg kell jelölni a törlés idõpontját. A munkáltató közigazgatási szervnek a kérelmet tartalmazó iratot személyzeti iratként kell kezelnie. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a köztisztviselõ a tartalékállományból történõ törlési kérelme alapján a Ktv. 20/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen csak a reá irányadó végkielégítés felére lesz jogosult.

i) A köztisztviselõ tartalékállományból történõ törlésre irányuló kérelmén kívül milyen okokból szûnhet meg a tartalékállomány?

Sikeres állásközvetítés esetén a köztisztviselõt át kell helyezni az új munkáltatóhoz. Az áthelyezés idõpontjával a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya volt munkáltatójánál megszûnik, ennek következtében a Ktv. 20/A. § (7) bekezdés a) pontja alapján a tartalékállományból is törölni kell õt.

A 150/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet 6. §-a alapján amennyiben a 6 hónapos felmentési idõ lejártáig nem kerül sor a köztisztviselõ áthelyezésére, a köztisztviselõt ugyancsak törölni kell a tartalékállományból.

Törölni kell a köztisztviselõt a tartalékállományból, ha jogviszonya a törvény erejénél fogva szûnik meg. Így pl. a köztisztviselõ a Ktv.-ben meghatározott határidõn belül nem tesz eleget közigazgatási alapvizsga kötelezettségének, vagy összeférhetetlenségi helyzetbe kerül és az összeférhetetlenséget a törvényben foglalt határidõ lejártáig nem szünteti meg.

Szintén törölni kell a köztisztviselõt a tartalékállományból, ha hivatalvesztés fegyelmi büntetést kapott és e büntetés jogerõre emelkedett, illetve végrehajthatóvá vált.

Végül értelemszerûen megszûnik a köztisztviselõ tartalékállománya az érintett elhalálozásának idõpontjában.

j) A tartalékállomány leteltét követõen milyen esetekben válik jogosulttá a köztisztviselõ a teljes végkielégítésre?

Már említettük, hogy a köztisztviselõ amennyiben nem járul hozzá a tartalékállományba helyezéshez, vagy a tartalékállomány idõtartama alatt kéri az abból való törlését csak a reá irányadó végkielégítés felére lesz jogosult. A tartalékállomány teljes idõtartama alatt mindent el kell követni a köztisztviselõ elhelyezése érdekében. Nem kizárt azonban, hogy a rendelkezésre álló 6 hónap alatt egyetlen álláshelyet sem sikerül felajánlani az érintett köztisztviselõ részére. Ebben az esetben a köztisztviselõ közszolgálati jogviszonya a felmentési idõ utolsó napján megszûnik és a köztisztviselõ a teljes végkielégítés összegére igényt tarthat.

Elõfordulhat olyan helyzet, hogy a közvetítés eredményeként megkeresett közigazgatási szerv a tartalékállományba helyezett köztisztviselõt továbbfoglalkoztatná, de a köztisztviselõ ezt az ajánlatot visszautasítja. Ebben az esetben a köztisztviselõnek az álláshely visszautasításával kapcsolatos indokai befolyásolják a végkielégítés mértékére gyakorolt hatást. Akkor, ha a köztisztviselõ az áthelyezéshez a Ktv. 19. § (6) bekezdésében szereplõ valamelyik ok fennállása miatt nem járul hozzá, továbbra is a teljes végkielégítésre jogosult, vagyis az ilyen irányú döntése nem jár hátrányos jogkövetkezményekkel. A Ktv. szabályai szerint ugyanis a köztisztviselõ végkielégítésének összege csak abban az esetben nem felezõdik meg, ha az áthelyezéséhez való hozzájárulást alapos indokkal tagadja meg, így különösen

a) a korábbi illetményének 80%-ánál kevesebb a részére felajánlott illetmény összege. (Abban az esetben is a köztisztviselõ besorolása szerinti illetményt kell figyelembe venni, ha a köztisztviselõnek az eredeti munkahelyén személyi illetményt állapítottak meg, illetve címadományozásban vagy tanácsadói, fõtanácsadói megbízásban részesítették),

b) olyan munkakört ajánlanak fel, amely a korábbi kötelezõ heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelezõ munkaidõvel jár együtt,

c) a korábbi határozatlan idejû alkalmazás helyett határozott idejû kinevezéssel kívánják foglalkoztatni,

d) az új munkahely és a lakóhely között - tömegközlekedési eszközzel - történõ oda- és visszautazás ideje napi két óránál (10 éven aluli gyermeket nevelõ köztisztviselõ esetében másfél óránál) hosszabb.

Az elõzõekben ismertetett felsorolás azonban csak példázó jellegû, így ezeken az okokon kívül is lehetnek olyan okok, amelyek a konkrét eset összes körülményeinek vizsgálata eredményeként a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazását kizárhatják, vagyis a köztisztviselõ a tartalékállomány végén a teljes összegû végkielégítésre válik jogosulttá. Ennek következtében a munkáltatónak aprólékosan, minden részletre kiterjedõen kell megvizsgálnia a köztisztviselõ döntésének megalapozottságát, és ebben a vizsgálatban a köztisztviselõ is részt vehet. A végkielégítés mértékrõl végsõ soron a közigazgatási szerv vezetõje dönt.

c) nem lehet gazdasági társaságnál vezetõ tisztségviselõ, illetve felügyelõ bizottsági tag, kivéve, ha a gazdasági társaság önkormányzati, köztestületi többségi tulajdonban, vagy tartósan állami tulajdonban van, vagy az állami tulajdonos különleges jogokat biztosító részvény alapján delegálja, továbbá, ha a társaságban az állami közvetlen vagy közvetett befolyás mértéke - a tõkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezései alapján számítva - legalább ötven százalék.

Összeférhetetlenség

21. § (1) Köztisztviselõ nem lehet - törvényben meghatározott egyéb megbízatásokon túl - helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselõ annál az önkormányzatnál, amely az õt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködik.

(2) A köztisztviselõ munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszonyt - tudományos, oktatói, mûvészeti, lektori, szerkesztõi, valamint jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenység kivételével - csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével létesíthet.

(3) Vezetõi megbízású köztisztviselõ - tudományos, oktatói, mûvészeti, lektori, szerkesztõi, valamint jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenység kivételével - munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszonyt nem létesíthet.

(4) Másik jegyzõ helyettesítése céljából - a képviselõ-testületek megállapodása alapján - a jegyzõ további egy közszolgálati jogviszonyt létesíthet.

(5) A köztisztviselõ

a) nem folytathat olyan tevékenységet, nem tanúsíthat olyan magatartást, amely hivatalához méltatlan, vagy amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné;

b) pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében - az országgyûlési, illetve a helyi önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve - közszereplést nem vállalhat;

c) nem lehet gazdasági társaságnál vezetõ tisztségviselõ, illetve felügyelõ bizottsági tag, kivéve, ha a gazdasági társaság önkormányzati, köztestületi többségi tulajdonban, vagy tartósan állami tulajdonban van, vagy az állami tulajdonos különleges jogokat biztosító részvény alapján delegálja, továbbá, ha a társaságban az állami közvetlen vagy közvetett befolyás mértéke - a tõkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezései alapján számítva - legalább ötven százalék.

Az összeférhetetlenség kérdéskörének általános megközelítése és az összeférhetetlenség rendszere

A törvényekben szabályozott összeférhetetlenségi okok több, egyaránt alkotmányos célt szolgálnak. Ilyen célok a következõk:

- a közfunkciót betöltõ személy anyagi, szervezeti, hatalmi függetlenségének biztosítása,

- a hatáskörök és hatalmi pozíciók koncentrálásának megakadályozása, a hatalmi ágak elválasztásának garantálása,

- a gazdasági és a politikai pozíciók összefonódásának megakadályozása,

- a nemkívánatos érdekérvényesítés és befolyásolás megakadályozása,

- adott funkciót betöltõhöz méltatlan magatartást tanúsító megfosztása közfunkciójától, illetve annak megakadályozása, hogy az adott közfunkcióra méltatlan személyek közfunkciót ne tölthessenek be,

- a közfunkciót betöltõ személy vagyoni és jövedelmi viszonyainak átláthatósága és ellenõrizhetõsége,

- a gazdasági és a politikai pozíciók koncentrálásának megakadályozása, a nemkívánatos érdekérvényesítés és befolyás kizárása.

Ennek megfelelõen az összeférhetetlenségi okok három nagy csoportba sorolhatók:

- a politikai összeférhetetlenség,

- gazdasági összeférhetetlenség,

- hivatali összeférhetetlenség.

Az összeférhetetlenség fõbb okai a következõk lehetnek:

1. Az összeférhetetlenség kérdését alapvetõen a hatalommegosztás elvébõl kiindulva kell megközelíteni, hiszen a jogintézmény legfõbb rendeltetése az államhatalmi ágak megosztásának, elválasztásának biztosítása. Az önkormányzati választásokon elnyerhetõ tisztségek (polgármester, önkormányzati képviselõ) a "népképviselet" hatalmi ágába tartoznak. Ha tehát valaki indulni akar a "népképviselet" hatalmi ágba tartozó önkormányzati képviselõ választásokon, a kisebbségi önkormányzati választásokon, azonban a "végrehajtó hatalmi" ágába, vagy az "igazságszolgáltatás" hatalmi ágába tartozó foglalkozáscsoportban tevékenykedik (köztisztviselõ, bíró, ügyész), eleve számíthat arra, hogy sikeres szereplése esetén választania kell a "hatalmi ágak" között, mert kettõben egyszerre nem tölthet be funkciót. Ennek az az oka, hogy a "népképviseleti" hatalmi ágba tartozó választott tisztség mindig politikai jellegû, ami nem fér össze a "végreható hatalom" körébe tartozó közigazgatási tevékenységgel, valamint a "bírói (független) hatalommal". A közigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselõk esetében a bírákhoz, ügyészekhez viszonyítva kevésbé szigorú a szabály, annyiban hogy a köztisztviselõt foglalkoztató közigazgatási szerv illetékességi területén kívül képviselõnek, illetve tiszteletdíjas polgármesternek megválasztható a köztisztviselõ.

2. Összeférhetetlenséget okozhat az is, hogy a foglalkozáscsoporton belüli tevékenység és a választott tisztség hatóköre (hatáskör) fedi egymást, illetékességi területük részben vagy egészben azonos. Az illetékességi terület vizsgálatakor a közigazgatási szerv illetékességi területe a mérvadó, függetlenül attól, hogy a közigazgatási szervezetben az érintett személy milyen tevékenységet folytat. Az ügykezelõk és fizikai alkalmazottak tekintetében fel kell hívni a figyelmet, hogy 2001. július 1-jén a közigazgatásban alkalmazott két foglalkoztatási csoportot ugyan kiszervezték, de 2003. július 1-jén az ügykezelõket visszaszervezték. A jelenleg hatályos Ktv. szabályok szerint a közszolgálati jogviszonnyal rendelkezõ (visszaszervezett) ügykezelõkre is alkalmazni kell a Ktv. összeférhetetlenségi szabályait [Ktv. 67. § (1) bek.], viszont a fizikai alkalmazottakra továbbra sem.

3. Önálló összeférhetetlenségi csoportba tartoznak azok az esetek, amikor egy személy - részben vagy egészben azonos illetékességi területen - két vagy több választott tisztséget kíván ellátni. Ezekben az esetekben gyakori, hogy a különbözõ választott tisztségek eltérõ - esetleg ellentétes - (gazdasági, politikai stb.) érdekekhez kötõdnek. Az összeférhetetlenséget itt a személyes konfliktus megakadályozásán túl, a jogtalan és tisztességtelen elõny szerzésének megelõzése, illetve a lehetõség kizárása miatt kell kimondania a jogszabálynak.

A Ktv. a preambulumból fakadó követelmények érvényesítése érdekében kiemelt intézményként határozza meg és szabályozza az összeférhetetlenség kérdéskörét. Szinte klasszikus összeférhetetlenségi szabályt fogalmaz meg a Ktv. 9. § (1)-(2) bekezdése. Ennek megfelelõen nem létesíthetõ közszolgálati jogviszony, ha a köztisztviselõ ezáltal hozzátartozójával irányítási, felügyeleti, ellenõrzési, vagy elszámolási kapcsolatba kerülne.

Ezen rendelkezés nemcsak a közigazgatási szerv zavartalan szerzõdésének megõrzését célozza, hanem a köztisztviselõ érdekét is szolgálja. A hozzátartozói kapcsolat folyamatosan arra kényszerítené, hogy igazolja a hozzátartozói kapcsolat ellenére is helyesen járt el. Mindezt a 9. §-ához kapcsolódó magyarázatban már részletesen kifejtettük.

Az együttalkalmazási tilalom a közszolgálati jogviszony létesítésénél alkalmazási tilalmat, fennálló jogviszony esetében pedig összeférhetetlenséget jelent.

A korábbi jogszabályok alapján adott felmentések a Ktv. hatálybalépésének napjával a törvény erejénél fogva megszûntek. A Ktv. 75. § (8) bekezdése értelmében a köztisztviselõ az összeférhetetlenségi okot a Ktv. hatályba lépésétõl számított 30 napon belül köteles megszüntetni, illetõleg az összeférhetetlenség alól felmentést kérni. A határidõ elmulasztása esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója - határidõ kitûzésével (30 nap) - a köztisztviselõt az összeférhetetlenség megszüntetésére hívja fel.

Amennyiben a köztisztviselõ a felszólításnak nem tesz eleget a közszolgálati jogviszony a törvény erejénél fogva megszûnik [Ktv. 22. § (1)].

Az összeférhetetlenség alóli felmentés alkalmazására a községi önkormányzat képviselõ-testülete jogosult. Körjegyzõség esetében erre, a körjegyzõséghez tartozó képviselõ-testületek mindegyikének többséggel hozott egybehangzó döntése alapján kerülhet sor.

A hatalmi ágak elválasztásának elvébõl fakadó fontos követelmény, hogy a köztisztviselõ ne kötõdjék más hatalmi ághoz, szakmai függetlenségét pályája során mindvégig megõrizze. Ennek megfelelõen a köztisztviselõ nem lehet helyi önkormányzati, illetve kisebbségi képviselõ annál az önkormányzatnál, amely az õt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködik. Pl. a Baranya megyei közigazgatási hivatal köztisztviselõje nem lehet önkormányzati képviselõ Pécs Megyei Jogú Város képviselõ-testületében (közgyûlésében). A közigazgatási hivatal - jogszabály keretei között - törvényességi ellenõrzést végez a területén mûködõ önkormányzatok felett, ezért hivatalának köztisztviselõje - az ellenõrzés objektivitásának megõrzése végett - nem lehet tagja az ellenõrzött szervezetnek.

Az összeférhetetlenségi szabály alkalmazásának nem feltétele az ellenõrzési kapcsolat, ezért - amennyiben az illetékességi területük egybeesik - az önkormányzatok esetében is alkalmazható az összeférhetetlenségi szabály.

Nem lehet a megyei közgyûlés tagja az a köztisztviselõ, aki a megye területén mûködõ önkormányzattal létesített közszolgálati jogviszonyt, mivel a megyei önkormányzat illetékessége a megye egész területére kiterjed [Ötv. 69. § (1)].

Fontos hangsúlyozni, hogy az 1990-es önkormányzati képviselõválasztáskor ilyen jellegû összeférhetetlenségi szabály - a polgármester esetét kivéve - még nem létezett, ezért méltánytalan lett volna, ha az önkormányzati képviselõvé választott köztisztviselõket az összeférhetetlenség megszüntetésére kötelezték volna, ezért a törvényalkotó úgy rendelkezett, hogy ezt az összeférhetetlenségi szabályt csak a Ktv. hatályba lépése után kiírt választásnál kell, illetve kellett alkalmazni [Ktv. 73. § (1)], amikor már a köztisztviselõ szabadon mérlegelhet politikai, illetve szakmai karrierje között.

Központi közigazgatási szerv esetében a köztisztviselõ egyik önkormányzati képviselõ-testület tagja sem lehet.

Ebbõl az következik, hogy pl. egyetlen minisztérium, valamint országos illetékességgel rendelkezõ központi közigazgatási szerv alkalmazottja sem lehet helyi önkormányzat képviselõje. E kérdéskör jogalkalmazási követelményeinek bemutatására a továbbiakban részletesebben is sor kerül.

A közigazgatási szerv alapvetõ érdeke, hogy a köztisztviselõ teljes munkaerejét, tehetségét, teljes munkaidõben az általa ellátott munkaköri feladatainak folyamatos (hivatásszerû) végrehajtására fordítsa. Ennek érdekében a köztisztviselõ - a tudományos, oktatói, mûvészeti, lektori, szerkesztõi, valamint a jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenység kivételével - a munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt és további jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével létesíthet. Ez a szabály nemcsak a köztisztviselõ hivatásszerû munkavégzésének védelmét, hanem a köztisztviselõ anyagi függetlenségének megõrzését is szolgálja. Ehhez természetesen olyan, illetmény-elõmeneteli rendszert kell megteremteni, amely a köztisztviselõi hivatás anyagi függetlenségét is megfelelõen biztosítja.

A gyakorlatban számos problémát okoz "a munkavégzéssel járó egyéb jogviszony" kitétel értelmezése. A helyes értelmezés szerint összeférhetetlennek minõsül minden egyéb (második) jogviszony (munka-, közalkalmazotti-, polgárjogi, közszolgálati jogviszony) amely konkrét munkavégzésre irányul. Ez alól csak az a munkavégzés képez kivételt, amely tudományos, oktatói, mûvészeti, lektori, szerkesztõi, valamint jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenységnek minõsül. Az 1997. évi CI. törvény 20. §-ának (1) bekezdése módosította a munkavégzéssel járó egyéb jogviszony fogalmát olymódon, hogy a "további" jelzõvel egészítette ki, ami egyértelmûvé teszi, hogy az összeférhetetlenség másik közszolgálati jogviszony létesítésére is kiterjed. A módosítás 1997. november 15-én lépett hatályba. A részletes magyarázatot lásd a munkavégzésre irányuló jogviszony értelmezésénél.

Ennek megfelelõen a szakértõi tevékenység - mint munkavégzés - megalapozza az összeférhetetlenségi szabály alkalmazását. Ezzel szemben az igazságügyi és mûszaki szakértõi tevékenység - bár szintén munkavégzésnek tekinthetõ - nem összeférhetetlen a közszolgálati jogviszonnyal, mivel egyben tudományos tevékenységnek is minõsül, s így kivételt képez az általános szabály alól. Hasonló megítélés alá esik a magántervezõi tevékenység is, amelynek eredménye - ti. az építési terv - szellemi alkotás, s ezért jogi oltalomban részesül. Hangsúlyozni kell azonban, hogy e kivételes esetekben is mindenkor vizsgálni kell, hogy a tevékenység nem veszélyezteti-e a köztisztviselõ pártatlan, befolyástól mentes szolgálatát, illetve nem hozza-e a köztisztviselõt hivatalához méltatlan helyzetbe [Ktv. 21. § (5) a)].

Az oktatói tevékenység szintén kivételt képez az általános szabály alól. Ha azonban ez tanszékvezetõi tevékenységgel is párosul, az összeférhetetlenség megállapításától - a vezetõk esetében - már eltekinteni nem lehet, mivel a tanszékvezetõi megbízás az oktatói tevékenységen túlmutató, munkavégzéssel járó egyéb jogviszonynak tekintendõ.

Fontos megjegyezni, hogy a kivételnek minõsülõ esetekben is, munkaszervezési okok miatt célszerû a felettes vezetõt tájékoztatni a más irányú elfoglaltságról, illetve felkérésekrõl.

Vezetõi megbízatású köztisztviselõ esetében a szolgálat teljességének megõrzéséhez fûzõdõ érdek fokozottabban jelentkezik, ezért a törvényalkotó általános érvénnyel tiltja meg a munkavégzéssel járó egyéb jogviszony létesítését. Megtartja ugyanakkor azokat a kivételeket, amelyeket már a tilalmi szabály alóli mentességként ismert el a köztisztviselõ esetében is.

A Ktv. 21. § (4) bekezdése a kinevezett jegyzõ távollétében - a képviselõ-testületek megállapodása alapján - lehetõséget biztosít jegyzõi helyettesítésre. A 2001. július 1-jétõl hatályos jogi szabályozás alapján a jegyzõnek csak további egy ilyen közszolgálati jogviszony létesítésére van lehetõsége.

Az elõzetesen tárgyalt formai összeférhetetlenségi szabályok mellett a törvényalkotó ún. tartalmi összeférhetetlenségi esetekrõl is rendelkezik. Amíg a formailag tiltott egyéb jogviszonyok csupán magukban hordozzák a közszolgálati jogviszonyhoz fûzõdõ érdeksérelem lehetõségét, addig a tartalmilag összeférhetetlen helyzetek közvetlenül veszélyeztetik a köztisztviselõ pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét, függetlenül attól, hogy azok munkavégzés formájában jelennek meg vagy sem. Ennek megfelelõen a köztisztviselõ nem folytathat olyan tevékenységet, amely hivatalához méltatlan, vagy amely a pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné.

Ezekben az esetekben a köztisztviselõ még a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével sem folytathatja az e körben felmerülõ ún. "tiltott" tevékenységet.

A pártatlan, befolyástól mentes közszolgálat legfõbb biztosítéka, hogy a köztisztviselõ tartózkodik a politikai véleménynyilvánítástól, lojális a mindenkori politikai vezetéssel szemben. Ez a magatartásforma egy észszerû kompromisszumot eredményezhet, illetve a közigazgatás politikai és szakmai vonalának szétválasztását segítheti elõ.

E körbe tartozóan rendkívül fontos követelmény, hogy a köztisztviselõ a pártsemleges és politikailag független közigazgatás érdekében ne viseljen pártban tisztséget, s ne vállaljon párt nevében vagy érdekében nyilvános közszereplést. Az e körbe tartozó kérdéseket a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény megfelelõen szabályozza. Nem zárja ki, hogy a köztisztviselõ alkotmányos jogát gyakorolja. Nem ellentétes a törvénnyel, ha tagja valamely pártnak, s ezzel összhangban aktívan részt vesz a párt belsõ életéhez kapcsolódó rendezvényeken, párttagsági minõségében kifejti véleményét, illetõleg szerepet vállal ilyen jellegû szekció mûködésében viták lefolytatásában.

Ezt azonban élesen el kell határolni, a köztisztviselõi minõségében kifejtett tevékenységétõl, közszereplésétõl.

Fontos érdek fûzõdik ahhoz, hogy a köztisztviselõ az összeférhetetlenségi okot haladéktalanul bejelentse az összeférhetetlenség mielõbbi felszámolása érdekében. Amennyiben a köztisztviselõ ezt elmulasztja, fegyelmi vétséget követ el, s fegyelmi úton felelõsségre kell vonni [Ktv. 50. § (1)].

A munkáltatói jogkör gyakorlója haladéktalanul köteles a köztisztviselõt felszólítani az összeférhetetlenség megszüntetésére. Amennyiben a köztisztviselõ a felszólítástól számított 30 napon belül nem számolja fel az összeférhetetlenséget, közszolgálati jogviszonya törvény erejénél fogva megszûnik [Ktv. 15. § (1) c)].

Fontos megjegyezni, hogy az összeférhetetlenség felszámolására vonatkozó eljárást a Ktv. 9. § (1) bekezdése szerinti összeférhetetlenségre is alkalmazni kell. Ennek során - ha az érintett köztisztviselõk nem tudnak megegyezni abban, hogy melyikük közszolgálati jogviszonya szûnjön meg, akkor a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt e kérdésben [Ktv. 22. § (2)].

A polgármesteri összeférhetetlenség jogalkalmazási kérdései

Fontos kiemelni, hogy a helyi önkormányzatok európai chartája a helyi feladatok gyakorlásának feltételei c. részében kimondja, hogy az olyan tisztségeket vagy tevékenységeket, amelyek összeférhetetlenek a választott helyi tisztség viselésével, törvénynek vagy alapvetõ jogelvnek kell meghatároznia. Mindez azt bizonyítja, hogy a kérdés garanciális rendezéséhez rendkívül fontos közérdek fûzõdik, s ezt tükrözi vissza a magyar polgármesteri jogállásra vonatkozó szabályozás is.

Az 1994. évi LXIV. törvény 2. § (1) bekezdésének f) pontja szerint a polgármester foglalkoztatási jogviszonya megszûnik az összeférhetetlenség kimondásával.

Az összeférhetetlenségi esetek tekintetében témánk szempontjából az alábbiakat célszerû kiemelni.

A polgármesteri összeférhetetlenség esetei

A polgármester nem lehet

- köztársasági elnök;

- az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa;

- a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa;

- az Állami Számvevõszék elnöke, elnökhelyettese és számvevõje;

- a Kormány tagja;

- államtitkár, helyettes államtitkár;

- a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõje és köztisztviselõje;

- az Állami Vagyonügynökség ügyvezetõ igazgatója és más alkalmazottja;

- bíró, ügyész, közjegyzõ, bírósági végrehajtó;

- a fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja;

- a közigazgatási szerv olyan köztisztviselõje, akinek feladatkörébe az adott önkormányzatot érintõ ügyek tartoznak;

- más önkormányzatnál polgármester, alpolgármester vagy más települési önkormányzat képviselõ-testületének tagja.

- ugyanannál az önkormányzatnál intézményvezetõ, illetve az a közalkalmazott, aki a vezetõi megbízást a képviselõ-testülettõl kapja.

A polgármesteri összeférhetetlenséghez kapcsolódó aktuális jogalkalmazási kérdések

Az egységes jogalkalmazás tekintetében néhány olyan kérdés kiemelése mindenképpen indokolt, amely elõsegítheti a jogalkalmazás egységességét. Ezek körében kiemelendõ az, hogy az Ötv. 103. § (2) bekezdése szerint az Ötv. 33/A-33/B. §-ok alkalmazásában a polgármesteren az alpolgármestert, a megyei közgyûlés elnökét, alelnökét, a fõpolgármestert, a fõpolgármester helyettesét is érteni kell azzal az eltéréssel, hogy a fõvárosi kerületi polgármester a fõvárosi közgyûlés tagja lehet. Mindezt azért volt indokolt kimondani, mivel az általános összeférhetetlenségi szabályok szerint a polgármester nem lehet más települési önkormányzat képviselõ-testületének tagja. Sajátos azonban a kerületi polgármester helyzete, amely tagja lehet a fõvárosi közgyûlésnek.

Az alapellátásban dolgozó orvosok körébõl azon orvos, aki a képviselõ-testülettõl kapja a megbízást (akár intézményvezetõként, akár közalkalmazottként) nem lehet polgármester. Ennek indoka az, hogy a polgármester gyakorolja az önkormányzati intézményvezetõket illetõen az egyéb munkáltatói jogokat. Ebben az esetben saját magát illetõen természetesen nem gyakorolhatók az egyéb munkáltatói jogok. Nem kizárható az, hogy vállalkozó társadalmi megbízatású polgármester legyen. Vállalkozó viszont már nem lehet fõállású polgármester. Ennek indoka alapvetõen az, hogy a vállalkozás olyan jogviszony, amelyben a vállalkozó köteles személyes munkavégzést ellátni. Indokoltan merül fel az a kérdés, hogy polgármester lehet-e az önkormányzat által létrehozott Rt. tagja, illetve vezetõ tisztségviselõje? Az 1990. évi LXV. törvény 33/A. § (2) bekezdése szerint "polgármester ... nem lehet tagja, vezetõ tisztségviselõje annak a gazdasági társaságnak ..., amelynek a helyi önkormányzat, illetõleg a helyi önkormányzat által alapított költségvetési vagy gazdálkodó szervezet tagja." Amennyiben az önkormányzat által létrehozott Rt. a fenti elvek alapján jött létre és mûködik, akkor polgármester nem lehet sem tagja, sem vezetõ tisztségviselõje a gazdasági társaságnak.

A törvény helyes értelmezése alapján nem összeférhetetlen a megyei közgyûlési alelnöki tisztség és a települési önkormányzat képviselõ-testületi tagsága. Ezzel van összhangban az is, hogy a települési polgármester (alpolgármester) lehet megyei közgyûlési tag.

Eljárási szabályok összeférhetetlenség esetén

Az eljárási szabályok körében az alábbiak emelendõk ki

A polgármester az összeférhetetlenségi okot a megválasztásától (fõállásúvá válásától), illetve az összeférhetetlenségi ok felmerülésétõl számított harminc napon belül köteles megszüntetni. Ha a polgármester e kötelezettségének nem tesz eleget, bármely képviselõ indítványára a képviselõ-testület - a háromszáznál kevesebb lakosú községek kivételével - a képviselõk közül három tagú bizottságot választ, amely kivizsgálja az összeférhetetlenséget, s javaslatot tesz a képviselõ-testületnek. Ha megállapítják az összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények fennállását, akkor a testület kimondja az összeférhetetlenséget. Ezáltal megszûnik a polgármester tisztsége. Azon esetekben [Ötv. 33/A. § (3) b)], amelyekben a képviselõ-testület hozzájárulásával tölthetõ be a meghatározott tisztség, s e hozzájárulást nem kérte a polgármester, a képviselõ-testület mérlegelheti a hozzájárulás megadását. A hozzájárulás természetesen utólag is megadható, amely által elhárul az összeférhetetlenség alapja, vagy utólag már nem adja meg. E hozzájárulás hiányában a testület kimondja az összeférhetetlenséget, s ezzel megszûnik a polgármesteri tisztség.

Eljárásjogi szempontból fontos kiemelni azt is, hogy a háromszáznál kevesebb lakosú községben külön bizottság nélkül, közvetlenül a képviselõ-testület folytatja le az összeférhetetlenségi vizsgálatot, s az azt követõ eljárást.

Polgármester jelöltként indulása a választásokon

A pártpolitikai semlegesség körüli viták - más államokhoz hasonlóan - Magyarországon is különösen a választásokat megelõzõ kampányidõszakban erõsödtek, illetve erõsödnek fel. Nagyrészt ennek köszönhetõ, hogy a Köztisztviselõi Érdekegyeztetõ Fórum (KÉF) [2001. július 1-jétõl Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács (KÉT)] az 1994-es választásokat megelõzõen ajánlást fogadott el a köztisztviselõk, polgármesterek országgyûlési képviselõválasztásokkal kapcsolatos egyes kötelezettségeinek rendezésére. Az ajánlásnak semmiféle jogi kötõereje nincs, mégis fontos, konkrét etikai követelményeket fogalmaz meg, amelyek érvényesülését nem a jog eszközével, hanem a jogi hiányosság közmegegyezõ erejével kell biztosítani.

Kiemelést az alábbiak érdemelnek

1. Az ajánlás kiterjed a köztisztviselõkre (vezetõkre, közigazgatási és helyettes államtitkárokra), címzetes államtitkárokra, a megyei közgyûlés elnökeire, alelnökeire, a fõpolgármesterre és helyetteseire, valamint a polgármesterekre és alpolgármesterekre.

2. Bejelentési és távolmaradási kötelezettséget ír elõ. Minden érintett személy köteles bejelenteni a munkáltatói jogkör gyakorlójának, hogy õt országgyûlési képviselõjelöltként a választási bizottság nyilvántartásba vette. A bejelentési kötelezettség határideje a nyilvántartásba vételt követõ elsõ munkanap.

3. A köztisztviselõ párt nevében vagy érdekében - az országgyûlési, illetve az önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve - közszereplést nem vállalhat és a közügyeket pártpolitika-semlegesen köteles intézni, ezért az országgyûlési képviselõjelölti tevékenysége idejére indokolt vele szemben olyan elvárásokat megfogalmazni, amelyek a hivatal gyakorlásától távol tartják.

Ez alapján ajánlott, hogy

- az érintett éljen az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 1. § (1) bekezdésében meghatározott lehetõséggel, amely szerint az országgyûlési képviselõjelöltet a munkáltató - kérésére - köteles fizetés nélküli szabadságban részesíteni vagy évi rendes szabadságát vegye igénybe;

- amennyiben a fizetés nélküli szabadságot (rendes szabadságot) a jelölt nem venné igénybe, abban az esetben az országgyûlési képviselõi jelöltség ideje alatt az államtitkár, a vezetõ megbízású köztisztviselõ - jegyzõ - a munkáltatói jogát, a vezetõ megbízású köztisztviselõ és a köztisztviselõ az államigazgatási hatósági hatáskörhöz kapcsolódó kiadmányozási jogát ne gyakorolja. Ugyancsak indokolt, hogy az államtitkár, a vezetõ megbízású köztisztviselõ - jegyzõ - a hivatali szervezet életét jelentõsen befolyásoló szervezeti átalakítást ne végezzen, indokolt továbbá, hogy kiadmányozási jogát, melynek következtében jelentõsebb kihatású anyagi, illetve személyi kérdésekben dönt az államtitkár a vezetõi megbízású köztisztviselõ - jegyzõ - ne gyakorolja.

A polgármester politikai tevékenységét a törvénnyel nem korlátozzák, mégis vele kapcsolatban indokolt bizonyos normákat megfogalmazni a választások idejére.

Ezek döntõen hasonlóak a fentiekhez.

Amennyiben az országgyûlési képviselõ-választáson jelöltként induló polgármester a szabadság igénybevételével nem él, úgy

- a hivatali szervezet életét jelentõsen befolyásoló szervezeti átalakítást ne végezzen;

- kiadmányozási jogát, melynek következtében jelentõs kihatású anyagi, illetve személyi kérdésekben dönt, ne gyakorolja;

- a polgármester önkormányzati hatósági ügyekben kiadmányozási jogát, valamint munkáltatói jogát ne gyakorolja.

Az önkormányzat mûködõképességét a hatáskörök átruházásának fenti módja nem veszélyezteti, mivel

- ha a polgármester önkormányzati hatósági ügyekben kiadmányozási jogát nem gyakorolja, akkor annak gyakorlására - az önkormányzati törvény alapján a hatáskör eredeti címzettje képviselõ-testület vagy annak bizottsága jogosult;

- ha a polgármester munkáltatói jogát nem gyakorolja, azt a Ktv. 6. § (1) bekezdése alapján a jegyzõre ruházhatja.

A jegyzõre vonatkozó sajátos összeférhetetlenségi szabályok

Az együttalkalmazási tilalom és az összeférhetetlenség alkalmazásának követelményei

A Ktv. a jegyzõ esetében is alkalmazni rendeli az - együttalkalmazás tilalmának - általános szabályát, amely a nem kívánatos összefonódások kialakulását akadályozza meg. Ebbõl következõen nem létesíthetõ közszolgálati jogviszony, ha a köztisztviselõ (jegyzõ) ezáltal hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenõrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne. A községi önkormányzat képviselõ-testülete egyébként e tilalom alól - különösen indokolt esetben - felmentést adhat (Ktv. 9. §).

A jogalkalmazás eddigi tapasztalatai alapján kiemelendõ az, hogy pl. nem tekinthetõ különösen indokolt esetnek az olyan jellegû együttalkalmazás, ahol a férj a községi önkormányzat társadalmi megbízatású polgármestere, a feleség pedig ugyanott körjegyzõ.

A felmentés indokoltságát ilyen esetben az zárja ki, hogy a körjegyzõség dolgozóit jelenleg a körjegyzõ a polgármesterek egyetértésével nevezi ki [Ötv. 36. § (4)].

Az ilyen gyakorlatból fakadó problémák körét talán részletezni és ismertetni sem szükséges.

Ismeretes, hogy az összeférhetetlenség tekintetében a Ktv. - indokoltan - igen szigorú szabályokat állapít meg a vezetõi megbízású köztisztviselõkkel szemben. Mindez természetesen a jegyzõkre is érvényes! (Ebbõl fakadóan a vezetõkre vonatkozó külön követelményeket máshol nem részletezzük, csupán az egyes sajátos jogosítványokat emeljük ki). Ennek alapján a jegyzõ - tudományos, oktatói, mûvészeti, lektori, szerkesztõi, valamint jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenység kivételével - munkavégzéssel járó egyéb és további jogviszonyt nem létesíthet [Ktv. 21. § (3)]. Természetesen a jegyzõk esetében is felmerülhet a felügyelõ bizottság, illetõleg igazgatótanácsi tagsághoz kapcsolódó szabályok alkalmazásának értelmezése. E tekintetben természetesen a jegyzõk is betölthetnek - akár díjazás mellett is - ilyen tisztséget, de annak során mindvégig figyelemmel kell lenni a Ktv. azon szabályára, amely szerint nem folytathat olyan tevékenységet, amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységüket veszélyeztetné [Ktv. 21. § (5) a)].

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy felügyelõ bizottsági tagként nem élhet vissza jegyzõi tisztségével, s jegyzõként nem hozhatja elõnyösebb helyzetbe azt a szervezetet, amelynek felügyelõ bizottságában tagként közremûködik.

Az ilyen módon bekövetkezõ összeférhetetlenség egyébként szintén maga után vonhatja a közszolgálati jogviszony megszûnését [Ktv. 22. § (1)].

A felügyelõ bizottsági tagságból fakadó jogok és kötelezettségek gyakorlása természetesen a jegyzõ esetében sem zárja ki a döntések meghozatalánál viselt polgári jogi felelõsséget.

A Ktv. felülvizsgálatának tárgykörébe tartozó kérdés az, hogy a jövõben indokolt-e megengedni a felügyelõ bizottságokban viselt tagságot, illetve megkövetelendõ-e az, hogy ezt bejelentsék és engedélyeztessék? E felülvizsgálatnak tett eleget a már említett 1999. évi CXXV. törvény, amely szerint ez csak az önkormányzati, közterületi többség, vagy tartósan állami tulajdonban lévõ társasághoz delegált tisztséget betöltõk tagságát engedi meg [1999. évi CXXV. törvény 70. § (2) c)].

Ebben a tárgykörben egyébként az a kérdés is tisztázást igényel, hogy a jegyzõ a polgári jog alanyaként milyen jellegû szabadsággal, illetõleg mozgástérrel rendelkezik? Kiemelendõ, hogy a Ktv. egyetlen köztisztviselõt sem kíván korlátozni abban, hogy a polgári jog körébe tartozó tulajdonosi jogosultságait gyakorolja.

Így nem esik korlátozás alá az, hogy a jegyzõ tulajdonosként, társtulajdonosként vagy résztulajdonosként részt vegyen bármilyen - természetesen az önkormányzat érdekkörét nem érintõ - vállalkozásban. Ilyen lehet pl. az, ha a jegyzõ betéti társasághoz kültagként csatlakozik, illetve más gazdasági társaság résztulajdonosa, mivel az nem jelent munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt.

Az ilyen jellegû tevékenysége során is köteles azonban figyelemmel lenni a már említett Ktv. 21. § (5) bekezdésének a) pontjában meghatározott szabályok betartására. Így nem folytathat olyan tevékenységet sem, amely hivatalához méltatlan. (Ezért zárható ki pl. az, hogy a jegyzõ településén vagy más településen ilyen jellegû vállalkozás tulajdonosaként - nem ügyvezetõjeként! - vállalkozzon.)

A fentiekbõl fakadóan tehát jegyzõ, illetve közigazgatási vezetõ is lehet tulajdonosa, társtulajdonosa, résztulajdonosa vállalkozásnak, de minden esetben figyelemmel kell lenni a Ktv. már elõbbiekben említett fõszabályára.

A jegyzõ pártpolitikai semlegessége

Az összeférhetetlenségi szabályok sorában a pártsemleges és politikailag független helyi közigazgatás biztosítása érdekében a jegyzõ sem viselhet pártban tisztséget, nem vállalhat párt nevében vagy érdekében nyilvános közszereplést.

Itt kell megjegyezni, hogy a párttevékenységgel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabály jóval enyhébb a fejlett közszolgálati rendszerekhez képest. Így pl. az angol szabályok értelmében, ha a köztisztviselõ képviselõ-választáson indul - a már említett módon -, közszolgálati jogviszonyáról véglegesen köteles lemondani. Ennek indoka, hogy a köztisztviselõ a magatartásával kinyilvánítja politikai álláspontját, s ezért ettõl fogva a pártatlan, befolyástól mentes szolgálat tõle már nem várható el.

Fontos követelmény, hogy a köztisztviselõ a pártsemleges és politikailag független közigazgatás érdekében ne viseljen pártban tisztséget, s ne vállaljon párt nevében vagy érdekében nyilvános közszereplést. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a köztisztviselõ esetében kizárjuk az alkotmányos jogok gyakorlásából fakadó pártban való részvétel lehetõségét.

Mindezek alapján a Ktv.-vel nem ellentétes, ha a jegyzõ tagja, s ezzel összhangban aktívan részt vállal a párt belsõ életéhez kapcsolódó rendezvényeken. Ennek keretében teljesen jogszerû az, ha párttagsági minõségében kifejti véleményét, illetõleg szerepet vállal ilyen jellegû szekció mûködésében, viták lefolytatásában. A párt különbözõ rendezvényein való szereplés addig egyeztethetõ össze a pártsemlegességbõl fakadó törvényi követelménnyel, ameddig a jegyzõ közremûködése nem terjed túl a párt szervezeti keretein, magatartása nem teszi õt a politikai élet szereplõjévé.

Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a fentiekhez hasonló szereplést élesen el kell határolni a jegyzõi minõségben kifejtett tevékenységtõl. Ennek megfelelõen a jegyzõ nem tüntetheti fel magát közigazgatási szervének képviselõjeként és nem tehet nyilatkozatot közigazgatási szervének nevében a párt különbözõ rendezvényein.

A törvény értelmében párt nevében vagy érdekében a jegyzõ közszereplést nem vállalhat. Ennélfogva a párt érdekeit kívülálló személyekkel szemben sem nyilatkozataival, sem egyéb magatartásával nem képviselheti. Ezek a magatartásformák ugyanis a kívülálló szemében a párttisztséghez hasonló elkötelezettségre utalhatnak, s ez nyilvánvalóan hátrányosan érintheti a pártpolitikasemleges közigazgatásról kialakított társadalmi képet.

A pártsemleges magatartás formáit nehéz konkrétan meghatározni, ezért csak elvi jelleggel közelíthetjük meg ezt a kérdést. Ennélfogva minden egyes esetben önállóan kell vizsgálni azt, hogy a jegyzõ magatartása összhangban van-e a törvényben kifejtett követelménnyel?

A törvényalkotó sem kívánta konkrétan felsorolni azokat az eseteket, amelyekben a pártszerû közremûködés nem kívánatos, mivel a konkrét szabályozás akadályozta volna a pártban való részvétel joga és a politikasemlegesség követelménye közötti összhang megteremtését.

Így nem tekinthetõ a jegyzõ magánügyének az olyan eset, amikor a választásokat megelõzõen valamely párt választási gyûlésén részt vesz, illetve felszólal.

Mindezek érvényesítése a jegyzõ tekintetében azért is meghatározó jelentõségû, mivel példaadó magatartásuk mintaként szolgál a polgármesteri hivatalok köztisztviselõi számára. Az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok egységes alkalmazásában egyébként gondokat vethet fel az, hogy - megfelelõ hagyományok és etikai kódex hiányában - jelenleg nincs (nem lehet) minden problémát illetõen olyan zsinórmérték, amely a gyakorlatban - átmenetileg - ne vetne fel ellentmondásokat.

Ebben változást és érdemi elõrelépést az hozhat, ha a megalkotandó közszolgálati etikai kódexben megjelennek a jegyzõi kar szakmai véleményei, állásfoglalásai. Ennek összefogásában és közvetítésében jelentõs szerepe van a Magyar Közigazgatási Karnak, valamint a Jegyzõk Országos Szövetségének, amely szervek tevékenyen részt vesznek a kódex megalapozásában és kidolgozásában.

E körbe tartozó fontos kérdés továbbá az is, amikor a jegyzõ a választások során jelöltként indul.

Erre vonatkozóan a polgármesterekre vonatkozó részben összefoglaltak e tekintetben is irányadóak.

A jegyzõi magánmunkálatok (lehetõségek és problémák)

A jegyzõk bizonyos körében - a vitákat egyáltalán nem nélkülözve - évek óta visszatérõ kérdés az, hogy jelenleg miért nincs jogi lehetõség az ún. magánmunkálatok végzésére? Ismeretes, hogy erre a korábbi jogi szabályozás lehetõséget biztosított. Mindezek miatt talán nem hiábavaló visszautalni arra, hogyan szabályozta ezt a közhivatali ügyrend?

A községi ügyviteli szabályzat (126.000/1902. BM rendelet) szerint a jegyzõk magánmunkálatokkal csak annyiban foglalkozhatnak, amennyiben ez õket hivatalos kötelességeik teljesítésében nem akadályozta.

A jegyzõ azokról a magánmegbízásokról és magánmunkálatokról, melyeket a törvények és a vármegyei szabályrendeletek értelmében végezhettek, ún. sorkönyvet voltak kötelesek vezetni.

A sorkönyv egy vagy több évre való, rovatos lapokból álló, bekötött másolókönyv, melynek két-két lapja ugyanazzal a lapszámmal volt ellátva.

A jegyzõk kötelesek voltak a sorkönyv bal hasábjába minden elvállalt magánmegbízást nyomban az elvállalás után pontosan bevezetni.

A sorkönyv tartalmazta

- a megbízó fél nevét és lakását;

- a megbízás idejét;

- a megbízás tárgyát;

- a megbízás teljesítésének módja az idõpontok megjelölésével;

- a költségjegyzéket, a készkiadást;

- a munkadíjat, a fizetés igazolását, illetve

- a jegyzõ aláírását.

A megbízó félnek minden fizetés alkalmával költségjegyzéket kellett adni. Költségjegyzékül a sorkönyv kiszakítható lapjai szolgáltak.

A folyószámozást minden év elején újra kellett kezdeni. Ha a fél a jegyzõt megilletõ munkadíjnak és készkiadásoknak egy részével hátralékban maradt, a hátralék megfizetése vagy törlesztése alkalmával a jegyzõ új folyószám alatt teljesítette a sorkönyvbe a bejegyzést és állította ki a félnek átadandó költségjegyzéket.

A jegyzõ az elvállalt magánmegbízásokat késedelem nélkül, gondosan és "híven" volt köteles elvégezni. Az esetleg elkövetett hibákért felelõsséggel tartozott, s amennyiben azok újabb átdolgozás vagy fellebbezés által helyrehozhatók voltak, az ezzel járó munkát köteles volt ingyen elvégezni. Ha a hiba oly módon nem volt helyre hozható, a felszámított díjakat köteles volt visszatéríteni, s e mellett kártérítési kötelezettsége is fennmaradt.

A magánmunkálatokhoz szükséges nyomtatványokat, mintalapokat a jegyzõ saját költségén szerezte be; ezek árával a községi pénztárt megterhelni nem volt szabad.

A magánmunkálatokra vonatkozó iratokat a hivatalos iratoktól elkülönítve kellett kezelni.

A jegyzõi magánmunkálatokért felszámítható díjakat a vármegye szabályrendelettel állapította meg.

A jegyzõ köteles volt a díjtáblázatot irodájában - hiteles alakban - kifüggesztve tartani.

A felektõl elõleg csak a bélyegjegyek és a készkiadások erejéig volt követelhetõ.

Igazolt szegények részére a jegyzõ köteles volt a magánmunkálatokat (a szerzési jogügyletekre vonatkozók kivételével) díjtalanul végezni.

Ha a fél a felszámított munkadíj kiegyenlítését megtagadta, a jegyzõ igényét bírói úton érvényesíthette.

A vármegyei szabályrendeletben megállapított díjnál többet felszámítani vagy követelni szigorúan tilos volt. Oly munkálatokért, melyeket a fennálló szabályok szerint hivatalból kellett elvégezni, semmiféle díj nem volt követelhetõ.

Nem volt szabad a jegyzõnek magánmunkálatra megbízást vállalnia olyan ügyben, melynek hatósági eldöntésében hivatali állásánál fogva részt kellett vennie.

Azokban a nagyközségekben, ahol több önálló jegyzõ volt, mindegyik jegyzõ csak a maga hatáskörébe vágó magánmunkálatokat végezhette.

Kiemelendõ, hogy az önálló hatáskörrel bíró jegyzõn kívül más községi elöljáró és alkalmazott magánmunkálatot nem vállalhatott.

Az a jegyzõ, aki a szabályrendeletben fel nem sorolt magánmunkálatokat elvállalta, vagy a magánmunkálatokért megállapított díjak szedése körül bárminõ visszaélést tanúsított, fegyelmi vétséget követett el.

Az e körben felmerülõ viták - a jegyzõk körében -, ha nem is állandósulnak, ismét felerõsödnek azáltal, hogy bizonyos ügyekben ezentúl csak ügyvéd, vagy közjegyzõ igénybevétele lesz elégséges.

Ismeretes, hogy 1994. januárjától törvény mondja ki, hogy a Legfelsõbb Bírósághoz felülvizsgálati kérelmet csak ügyvéd nyújthat be. 1994. február 5-e óta a Földhivatal ingatlan-tulajdonjogot (vásárlás, csere, eladás) csak akkor jegyezhet be, ha ennek alapjául közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat vagy olyan magánokirat szolgál, amelyben a nyilatkozattevõ, illetve a szerzõdõ felek névaláírásának valódiságát közjegyzõ tanúsítja.

S természetesen e körben merülhet fel az, hogy a jegyzõk miért nem jogosultak kisebb jelentõségû - jogi jártasságot igénylõ - szerzõdések elkészítésére? A probléma - elsõsorban a kisebb községekben - mindig is az asztalon volt, mivel meghatalmazást, végrendeletet, vagy éppen adásvételi szerzõdést a helyi lakosok egy része a községházán íratott meg. Talán azért itt, mivel e hiteles helyhez volt bizalma, talán éppen a jegyzõ iránt.

Elsõsorban a kisebb községekben vet fel reális gondokat az, hogy indokolatlan utazás terheli azokat, akik ügyvéd vagy közjegyzõ ilyen irányú közremûködésére szorulnának.

Amennyiben bármilyen formában megengedésre kerülne a magánmunkálat, akkor azt az országban

- egységesen kellene szabályozni;

- szigorúan érvényesíteni kellene a jegyzõi felelõsséget (fegyelmi vagy akár felelõsségbiztosítás révén is), s ugyancsak

- szigorúan kellene szabályozni az összeférhetetlenség eseteit.

Mindezek kimunkálása és szabályozása egyébként nem csupán szakmai kérdés, hiszen számos etikai, morális vonatkozást is felvet.

A köztisztviselõi jogállás és a helyi önkormányzati képviselõi tisztség

Az államhatalmi ágak elválasztásának követelményeibõl fakad a Ktv. 21. § (1) bekezdésében szabályozott összeférhetetlenségi ok, mely szerint a köztisztviselõ nem lehet helyi önkormányzati képviselõ annál az önkormányzatnál, amely az õt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködik. Többen vitatják a rendelkezés alkotmányosságát, mivel álláspontjuk szerint az sérti az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében, valamint a (4) bekezdésében szabályozott alapvetõ jogokat. Mások szerint e szabály azért alkotmányellenes, mert az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik. Ennek oka, hogy míg a köztisztviselõi jogállással összeférhetetlennek minõsíti a települési képviselõi megbízatást a törvény, ilyen összeférhetetlenségi okot nem állapít meg az önkormányzat intézményeiben dolgozó közalkalmazottakra nézve.

Az Alkotmány 70. § (1) bekezdése szerint "minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy - ha állandó lakóhelye Magyarországon van - az országgyûlési és a helyi önkormányzati választásokon választható és - ha a választás napján az ország területén tartózkodik - választó legyen. A 70. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek vitájában, továbbá, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelõen közhivatalt viseljen".

Az Alkotmánybíróság is foglalkozott a kérdés alkotmányossági vizsgálatával. Döntésében kifejtette, hogy a Ktv. 21. § (1) bekezdése összeférhetetlenségi szabályt állapít meg, amikor kimondja, hogy a köztisztviselõ nem lehet egyidejûleg köztisztviselõ és az õt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködõ helyi önkormányzat tagja. E rendelkezés következtében a köztisztviselõnek sem a választójoga, sem a közhivatal viseléséhez való joga nem szenved csorbát. Ez az összeférhetetlenségi szabály nem korlátozza a köztisztviselõt az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében biztosított aktív és passzív választójoga gyakorlásában.

E rendelkezés alapján ugyanis nincs akadálya annak, hogy a köztisztviselõ a helyi önkormányzati választásokon jelöltként induljon és a választásokon õt helyi önkormányzati képviselõvé - akár az õt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködõ helyi önkormányzat képviselõjévé is - megválasszák. Ha a választás eredményeként a Ktv. 21. § (1) bekezdésében szabályozott összeférhetetlenségi helyzet keletkezik, a köztisztviselõ a Ktv. 22. §-ában foglaltaknak megfelelõen köteles az összeférhetetlenségi okot bejelenteni és megszüntetni, ha ezt nem teszi, megszûnik a közszolgálati jogviszonya.

Az Alkotmánybíróság azt is leszögezte, hogy a vitatott összeférhetetlenségi ok nem korlátozza a közhivatal viseléséhez való jogot sem. Az Alkotmány 70. § (4) bekezdése alapján senkinek nincs alkotmányból folyó alanyi joga meghatározott közhivatal vagy közhivatalok betöltéséhez. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján nincs annak akadálya, hogy törvény a közhivatal viseléséhez való jogot szabályozza, a közhivatal betöltését feltételekhez kösse. A törvényhozó jogosult arra, hogy a közhivatal-viselés szabályait úgy alakítsa ki, hogy a köztisztviselõvel szemben megfogalmazott követelmények a közszolgálat tisztaságát, a közfeladatok ellátásában a pártatlan, részrehajlástól és befolyástól mentes eljárást biztosítsák.

A vitatott összeférhetetlenségi szabály nem zárja ki a köztisztviselõt abból, hogy helyi önkormányzati képviselõként részt vegyen a helyi közügyek intézésében és fordítva, nem zárja ki azt, hogy helyi önkormányzati képviselõ közszolgálati jogviszonyt létesítsen.

A két közfunkció összeférhetetlenségét a törvény csak abban az egy esetben mondja ki, ha a köztisztviselõt az õt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködõ önkormányzat képviselõjévé választották. E szabály azzal indokolható, hogy a közszolgálat tisztaságának, pártatlanságának biztosítása csak ily módon oldható meg. A jogszabály ennek az összeférhetetlenségi oknak a kimondásával azt kívánta megakadályozni, hogy azok a helyi önkormányzati és lakossági érdekek, amelyek képviseletére helyi képviselõként hivatott, befolyásolják a köztisztviselõt, - illetõleg a köztisztviselõ közbenjárásának eredményeként a közigazgatási szervet - közfeladatainak, hatósági jogalkalmazó tevékenységének ellátása során. A közigazgatás pártatlanságának biztosítása követeli meg azt, hogy az ilyen összeférhetetlenségi helyzetbe került köztisztviselõnek döntenie kell, melyik közfunkcióját kívánja megtartani.

A köztisztviselõk és közalkalmazottak közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelme sem állapítható meg.

A köztisztviselõk és a közalkalmazottak jogállása nem azonos. Az az indok, amely az összeférhetetlenség kimondását a közhatalmat gyakorló köztisztviselõk esetében szükségessé tette, az önkormányzat intézményeiben dolgozó közalkalmazottak esetén nem áll fenn, ezért az indítványozó által kifogásolt megkülönböztetés alkotmányellenessége fel sem merül.

S végül az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a Ktv. 21. § (5) bekezdése, mely szerint a köztisztviselõ pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében és érdekében - az országgyûlési, illetve az önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve - nyilvános közszereplést nem vállalhat, nem sérti az Alkotmányban a köztisztviselõ számára is biztosított véleménynyilvánításhoz való jogot. A közigazgatási szervek iránti közbizalom megteremtése megkívánja azt is, hogy a köztisztviselõk pártsemleges magatartása azok nyilvános fellépése, közszereplés során is nyilvánvaló legyen. Ezért nem tekinthetõ az alapvetõ jogok indokolatlan és aránytalan korlátozásának az, hogy a törvény a köztisztviselõk számára nemcsak a hivatali munkájukban, hanem közszerepléseik során is megköveteli a pártsemleges magatartást.

Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a Ktv. nem határozza meg mi értendõ közszereplés alatt, ezért a fogalom tisztázás fontos garanciát teremtene a visszaélésszerû jogértelmezéssel szemben.

Összegzésül - e körben is újólag - leszögezhetjük, hogy véleményünk szerint a közszolgálati etika kérdése elsõsorban nem jogi kérdés, ezért a szakmai, erkölcsi normák kikényszeríthetõségét az érdekegyeztetésben érdekelt felek konszenzusának kell biztosítania. A jogi szankciók hiánya esetén a nyilvánosság eszközét célszerû felhasználni. Természetesen azonban azt sem lehet megkerülni, hogy a köztisztviselõk jogi védelmét egy független közszolgálati fellebbviteli fórum biztosíthatná megfelelõen, amelyhez a köztisztviselõk etikai ügyekben is fordulhatnának. Mindezek a jövõ jogalkotási feladatai közé tartoznak.

A hatalmi ágak elválasztásának elve

A hatalmi ágak elválasztásának elvébõl következik, hogy a köztisztviselõ ne kötõdjék egyszerre több hatalmi ághoz, szakmai függetlenségét mindvégig megõrizze. Ennek megfelelõen nem lehet helyi önkormányzati képviselõ annál az önkormányzatnál, amely az õt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködik pl. a BM Közigazgatási Hivatal köztisztviselõje nem lehet önkormányzati képviselõ a megye területén lévõ önkormányzatoknál. A közigazgatási hivatal ugyanis törvényességi ellenõrzést gyakorol a területén mûködõ önkormányzatok felett, ezért az itt dolgozó köztisztviselõ - garanciális okok miatt - nem lehet tagja az ellenõrzött önkormányzat képviselõ-testületének.

E szabály alkalmazásának nem feltétele, hogy konkrét ellenõrzési kapcsolat álljon fenn, ezért - amennyiben az illetékességi területük egybeesik - az önkormányzatok esetében is alkalmazandó az összeférhetetlenségi szabály.

Általános szabály, hogy a köztisztviselõ önkormányzati képviselõjelöltsége, illetve polgármester-jelöltsége idõtartama alatt nem lehet az illetékes választási iroda tagja. Az általános szabály mellett differenciáltan alakulnak az egyéb összeférhetetlenségi esetek.

Települési önkormányzat polgármesteri hivatalának köztisztviselõje

- lehet saját településén polgármesterjelölt, képviselõjelölt - közszolgálati jogviszonyát szüneteltetni nem kell - de megválasztása esetén közszolgálati jogviszonya megszûnik;

- lehet másik településen önkormányzati képviselõjelölt és képviselõ;

- nem lehet a település fekvése szerinti megyében megyei képviselõ.

Megyei jogú város köztisztviselõje

- lehet más településen önkormányzati képviselõ;

- nem lehet megyei közgyûlés képviselõje;

- nem lehet polgármester az õt foglalkoztató önkormányzatnál;

- lehet mástelepülésen polgármester társadalmi megbízatásban.

Megyei dekoncentrált (területi államigazgatási) szerv köztisztviselõje (így pl. a megyei ÁNTSZ alkalmazottja) a szerv illetékességi területén:

- nem lehet települési képviselõ;

- nem lehet megyei önkormányzati képviselõ;

- nem lehet polgármester.

Megyei/fõvárosi közigazgatási hivatal vezetõje és köztisztviselõje

- lehet képviselõ más megyében;

- nem lehet képviselõ a közigazgatási hivatal illetékességi területén;

- nem lehet polgármester a közigazgatási hivatal illetékességi területén.

Megyei önkormányzati hivatal köztisztviselõje

- nem lehet települési képviselõ;

- lehet megyei jogú város közgyûlésének tagja;

- nem lehet polgármester.

A polgármesteri hivatali köztisztviselõi jogállás és a helyi kisebbségi önkormányzati képviselõi megbízatás