1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekrõl

E törvény célja, hogy gyors és eredményes fellépést biztosítson azokkal a jogsértõ magatartásokkal szemben, melyek a bûncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik vagy veszélyeztetik a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, akadályozzák vagy zavarják a közigazgatás mûködését, illetve meghatározott tevékenység vagy foglalkozás gyakorlására vonatkozó jogszabályokba ütköznek. E célok megvalósítása érdekében a törvény meghatározza a szabálysértések elkövetése miatt alkalmazható joghátrányokat, e cselekmények elbírálásának rendjét, s ennek keretében azt a jogot, hogy az érintettek az e törvényben meghatározott feltételek mellett bírósághoz fordulhatnak.

ELSÕ RÉSZ

A SZABÁLYSÉRTÉSEKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

I. Fejezet

ALAPVETÕ RENDELKEZÉSEK

A szabálysértés fogalma, a szabálysértést meghatározó jogszabályok

1. § (1) Szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetõit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget.

(2) Szabálysértés nem állapítható meg, ha a cselekmény bûncselekményt valósít meg.

A törvény hatálya

2. § E törvényt - ha törvény kivételt nem tesz - a belföldön elkövetett szabálysértésekre kell alkalmazni, az eljárás alá vont személy állampolgárságára tekintet nélkül, feltéve, hogy nemzetközi szerzõdés vagy a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik.

3. § A nemzetközi jog alapján kiváltságot és mentességet élvezõ személy szabálysértés miatti felelõsségre vonására nemzetközi szerzõdés, illetõleg a viszonosság az irányadó. A viszonosság fennállása kérdésében az igazságügyminiszter nyilatkozatát kell alapul venni.

4. § A cselekményt az elkövetés idején hatályban lévõ jogszabályok alapján kell elbírálni. Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévõ új jogszabály szerint a cselekmény már nem minõsül jogellenesnek, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt kell alkalmazni.

A szabálysértésért való felelõsség

5. § Szabálysértés miatt az vonható felelõsségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti.

6. § A szabálysértést elköveti az is, aki mást a szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír (felbujtás), és aki másnak a szabálysértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt (bûnsegély).

7. § Kísérlet miatt akkor van helye felelõsségre vonásnak, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály így rendelkezik.

A felelõsséget kizáró okok

8. § (1) Szabálysértés miatt nem vonható felelõsségre, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, aki a cselekményt az elmemûködésnek a beszámíthatóságot kizáró kóros állapotában, kényszer vagy fenyegetés hatása alatt, tévedésben, jogos védelemben vagy végszükségben követte el, illetve e törvényben meghatározott egyéb ok zárja ki a felelõsségre vonást. Nem vonható felelõsségre az sem, aki a cselekményt a beszámíthatóságot korlátozó elmeállapotban követte el, ha nyilvánvaló, hogy ez a körülmény a cselekmény elkövetését befolyásolta.

(2) Az (1) bekezdés kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható annak a javára, aki a szabálysértést önhibájából eredõ ittas vagy bódult állapotban követte el.

9. § (1) Nem róható az eljárás alá vont személy terhére olyan tény, amelyrõl az elkövetéskor a tõle elvárható gondosság ellenére sem volt tudomása.

(2) Nem vonható felelõsségre az, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy magatartása nem jogellenes és erre a feltevésre alapos oka van.

10. § (1) Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály úgy rendelkezik, az eljárás alá vont személy csak a sértett kívánságára (magánindítvány), illetve a feljelentésre jogosult szerv feljelentése alapján vonható felelõsségre.

(2) Ha a sértett korlátozottan cselekvõképes, a magánindítványt törvényes képviselõje is, ha pedig cselekvõképtelen, törvényes képviselõje terjesztheti elõ. Ezekben az esetekben a magánindítvány elõterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.

(3) A magánindítvány elõterjesztésére jogosult, illetõleg a feljelentésre jogosult szerv nyilatkozatát be kell szerezni, ha az eljárás megindulását követõen derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethetõ.

(4) Ha a magánindítvány elõterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult a még nyitva álló határidõ alatt a magánindítvány elõterjesztésére.

(5) A magánindítványt attól a naptól számított harminc nap alatt lehet elõterjeszteni, amelyen a sértett az eljárás alá vont személy kilétérõl tudomást szerzett.

(6) Bármelyik eljárás alá vont személlyel szemben elõterjesztett magánindítvány valamennyi eljárás alá vont személyre hatályos.

(7) A magánindítvány elõterjesztésére nyitva álló határidõ elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(8) A magánindítvány a szabálysértési hatóság érdemi határozatának meghozataláig visszavonható.

A szabálysértés büntethetõségének elévülése

11. § (1) Nincs helye felelõsségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés).

(2) Az elévülés határidejének kezdõ napja az a nap, amikor a szabálysértés tényállása megvalósul, kísérlet esetén az a nap, amikor az ezt megvalósító cselekmény véget ér.

(3) Ha a szabálysértés jogellenes állapot elõidézésével, illetve fenntartásával valósul meg, az elévülési határidõ mindaddig nem kezdõdik el, amíg ez az állapot fennáll.

(4) Ha a szabálysértés kötelesség teljesítésének elmulasztása által valósul meg, az elévülési határidõ az azt követõ napon kezdõdik, amikor az eljárás alá vont személy még jogszerûen eleget tehetett volna kötelességének.

(5) Ha az elkövetéstõl számított hat hónapon belül a cselekmény miatt büntetõeljárás indul, de a büntetõ ügyben eljáró hatóság, illetõleg a bíróság a szabálysértési eljárás lefolytatása céljából az ügyet átteszi a szabálysértési hatósághoz, az (1) bekezdés szerinti elévülés az áttételt elrendelõ határozatnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napjával újrakezdõdik.

(6) A szabálysértés miatt az eljárás alá vont személlyel szemben a szabálysértési hatóság, fegyelmi hatóság, az ügyészség és a bíróság által foganatosított eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják. A félbeszakítás napjával az elévülési idõ újrakezdõdik.

(7) A cselekmény elkövetésétõl számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelõsségre vonásnak.

A felelõsségre vonás mellõzése

12. § A felelõsségre vonás mellõzhetõ, ha a szabálysértés a cselekmény súlyára, az elkövetés körülményeire, illetve az eljárás alá vont személyre tekintettel annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen. A szabálysértési hatóság a felelõsségre vonás mellõzésérõl a sértettet értesíti.

II. Fejezet

A SZABÁLYSÉRTÉS MIATT ALKALMAZHATÓ JOGKÖVETKEZMÉNYEK

Büntetések és intézkedések

13. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések:

a) az elzárás,

b) a pénzbírság.

(2) A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések:

a) a jármûvezetéstõl eltiltás,

b) az elkobzás,

c) a kiutasítás,

d) a figyelmeztetés,

e) kitiltás.

Az elzárás

14. § (1) Szabálysértés miatt elzárást törvény állapíthat meg.

(2) Az elzárás legrövidebb idõtartama egy nap, leghosszabb tartama - a 24. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével - hatvan nap.

(3) Az elzárás tartamába a szabálysértési õrizet teljes idejét, valamint a négy órát meghaladó elõállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési õrizet beszámításakor minden olyan naptári nap, amelyen az elkövetõ fogvatartásban volt, egynapi elzárásnak felel meg. A négy órát meghaladó elõállítás egynapi elzárásnak felel meg.

15. § Nincs helye elzárásnak, ha az eljárás alá vont személy

a) fiatalkorú;

b) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. §-ának a) pontjában meghatározott fogyatékos személy, kórházi fekvõbeteg-ellátásban részesül, illetõleg kórházi kezelése válik szükségessé;

c) a terhesség negyedik hónapját elérõ nõ, tizenhat éves korát be nem töltõ gyermekét egyedül nevelõ szülõ, vagy fogyatékos, illetõleg folyamatos ápolást igénylõ hozzátartozójáról egyedül gondoskodik.

A pénzbírság

16. § (1) A pénzbírság legalacsonyabb összege ezer forint, legmagasabb összege százötvenezer forint.

(2) Az önkormányzati rendelet harmincezer forintban állapíthatja meg a pénzbírság legmagasabb összegét.

17. § (1) A pénzbírságot meg nem fizetés esetén - ha a közigazgatási végrehajtás általános szabályai szerint, illetõleg adók módjára nem hajtható be - közérdekû munkára, illetõleg elzárásra kell átváltoztatni.

(2) Nincs helye elzárásra történõ átváltoztatásnak, ha az eljárás alá vont személy

a) fiatalkorú;

b) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. §-ának a) pontjában meghatározott fogyatékos személy, kórházi fekvõbeteg-ellátásban részesül, illetõleg kórházi kezelése válik szükségessé;

c) a terhesség negyedik hónapját elérõ nõ, tizenhat éves korát be nem töltõ gyermekét egyedül nevelõ szülõ, vagy fogyatékos, illetõleg folyamatos ápolást igénylõ hozzátartozójáról egyedül gondoskodik.

(3) A (2) bekezdés b)-c) pontja esetében nincs helye közérdekû munkára átváltoztatásnak.

(4) Egynapi közérdekû munkának ötezer forint pénzbírság felel meg.

(5) Az elzárásra történõ átváltoztatás során ezer forinttól háromezer forintig terjedõ összeg helyett egynapi elzárást kell számítani. A pénzbírság helyébe lépõ elzárás - a 24. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével - egy napnál rövidebb és hatvan napnál több nem lehet.

A jármûvezetéstõl eltiltás

18. § (1) Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály lehetõvé teszi, a pénzbírság kiszabása mellett vagy önálló intézkedésként az eljárás alá vont személy eltiltható a jármûvezetéstõl, ha a szabálysértést engedélyhez kötött jármûvezetés szabályainak megszegésével követte el.

(2) A vezetõi engedély visszaadása külön jogszabályban meghatározott feltétel teljesítésétõl tehetõ függõvé.

(3) A jármûvezetéstõl eltiltás meghatározott jármûkategóriára és jármûfajtára is vonatkozhat.

(4) A jármûvezetéstõl eltiltás legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama egy év.

19. § Az eltiltás tartamába be kell számítani azt az idõt, amelynek tartamára az eljárás alá vont személy vezetõi engedélyét a jogsértõ cselekménnyel összefüggésben elvették, illetve bevonták.

Az elkobzás

20. § (1) El kell kobozni azt a dolgot,

a) amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, ha az eljárás alá vont személy tulajdona vagy egyébként is, ha birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti;

b) amely a szabálysértés útján jött létre;

c) amelyet az eljárás alá vont személy a szabálysértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól kapott.

(2) El kell kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást kötelezõvé teszi.

(3) El lehet kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást lehetõvé teszi.

(4) Az elkobzás önállóan és akkor is alkalmazható, ha az eljárás alá vont személy nem vonható felelõsségre, illetve a hatóság mellõzte a felelõsségre vonást.

(5) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az eljárás alá vont személy tulajdonában lévõ dolog elkobzása kivételesen mellõzhetõ, ha az a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene az eljárás alá vont személy számára.

(6) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll.

(7) Nincs helye elkobzás elrendelésének, ha a cselekmény elkövetése óta két év eltelt, kivéve, ha az elkobzás tárgyának birtoklása jogellenes.

A kiutasítás

21. § (1) A szabálysértési hatóság a pénzbírság alkalmazása mellett vagy önálló intézkedésként a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott esetben a külföldi eljárás alá vont személyt kiutasíthatja az ország területérõl, ha az elkövetett szabálysértés súlyára, az elkövetés körülményeire, valamint az eljárás alá vont személyre tekintettel további tartózkodása az ország területén nem kívánatos.

(2) Nem lehet kiutasítást alkalmazni azzal a személlyel szemben, akit külön törvény alapján menekültnek, menedékesnek ismertek el, vagy aki külön törvény alapján kiadott állandó magyarországi tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezik (bevándorolt külföldi).

 (3) A kiutasítás tartamát hónapokban kell megállapítani, amely a két évet nem haladhatja meg.

A figyelmeztetés

22. § Büntetés helyett figyelmeztetés alkalmazható, ha a szabálysértés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és az eljárás alá vont személy személyi körülményeire is figyelemmel ettõl az intézkedéstõl kellõ visszatartó hatás várható.

Kitiltás

22/A. § (1) A szabálysértési hatóság a büntetés alkalmazása mellett vagy önálló intézkedésként az eljárás alá vont személyt a sportrendezvényen való részvétellel összefüggõ szabálysértés miatt kitilthatja a sportrendezvényrõl, illetve sportlétesítménybõl.

(2) A kitiltás legrövidebb idõtartama hat hónap, leghosszabb idõtartama pedig két év.

A büntetés kiszabása, az intézkedés alkalmazása

23. § A büntetést és az intézkedést a jogszabályban meghatározott keretek között úgy kell megállapítani, hogy igazodjék a cselekmény súlyához. Az eljárás alá vont személy személyi körülményeit annyiban kell figyelembe venni, amennyiben azok a szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezésére álló adatokból kitûnnek.

24. § (1) Ha az eljárás alá vont személyt ugyanabban az eljárásban több elzárással sújtható szabálysértés miatt vonják felelõsségre, az elzárás leghosszabb tartama kilencven nap.

(2) Ha az eljárás alá vont személyt ugyanazon szabálysértési hatóság elõtt, ugyanabban az eljárásban több szabálysértés miatt vonják felelõsségre, a legsúlyosabb szabálysértésre megállapított pénzbírság felsõ határa a felével emelhetõ, de nem érheti el az egyes szabálysértésekre megállapított pénzbírság felsõ határának együttes összegét.

Egyesítés, elkülönítés

25. § Ha ugyanazon eljárás alá vont személlyel szemben, ugyanannál a hatóságnál több szabálysértési eljárás indul, azokat az ügyeket, amelyekben még nem született érdemi határozat, egyesíteni kell. Az egyesítést mellõzni lehet, illetve az ügyeket el lehet különíteni, ha a cselekmények együttes elbírálása a felelõsségre vonást jelentõsen késleltetné.

Az elzárás és a pénzbírság elévülése

26. § (1) Nem lehet végrehajtani az elzárást és a pénzbírságot, ha a határozat jogerõre emelkedésétõl számítva egy év eltelt.

(2) Az elévülési idõbe nem számít be az elzárás elhalasztására, illetve a pénzbírság esetében a halasztásra és a részletfizetésre engedélyezett idõ.

(3) Az elévülést félbeszakítja az elzárás, illetõleg a pénzbírság végrehajtása iránt tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje újrakezdõdik. A határozat jogerõre emelkedésétõl számított két év elteltével végrehajtásnak nincs helye.

Adatkezelési szabályok

27. § (1) A szabálysértési hatóság nyilvántartja az általa szabálysértés miatt felelõsségre vont elkövetõk természetes személyazonosító adatait, lakcímét, az elkövetett szabálysértést, az alkalmazott büntetést vagy intézkedést és az ügy számát, a büntetés vagy intézkedés végrehajthatóságának megszûnéséig, de legalább a határozat jogerõre emelkedésétõl számított két évig.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásból adat csak annak a hatóságnak szolgáltatható ki, amely jogszabály alapján jogosult a szabálysértési eljárással összefüggõ adatok kezelésére.

(3) A kitiltás hatálya alatt az érintett sportrendezvény szervezõje részére az (1) bekezdés szerinti adatok közül az eljárás alá vont személy neve, anyja neve, születési ideje kérelemre kiadható. A sportrendezvény szervezõjét személyes adatkezelõnek kell tekinteni, aki a kitiltás hatályának megszûnését követõen haladéktalanul köteles a személyes adat megsemmisítésérõl gondoskodni.

Mentesülés a hátrányos jogkövetkezmények alól

28. § Az olyan hátrányos jogkövetkezmények alól, melyeket jogszabály a szabálysértés miatti felelõsségre vonáshoz fûz, az elkövetõ a büntetést vagy intézkedést megállapító határozat jogerõre emelkedését követõ két év után mentesül.

Fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezés

29. § (1) E törvény alkalmazásában fiatalkorú az, aki a szabálysértés elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.

(2) Fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete (jövedelme) vagy megfelelõ vagyona van.

Katonákra vonatkozó rendelkezések

30. § (1) A fegyveres szervek (honvédség, határõrség, rendõrség, polgári védelem, vám- és pénzügyõrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, állami és hivatásos önkormányzati tûzoltóság, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok) hivatásos állományú tagja, továbbá a sorkatonai szolgálatot teljesítõ által a szolgálati viszony tartama alatt a szolgálati helyen, illetõleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértést fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni. A fegyelmi hatóság - amennyiben elkobzás, illetõleg jármûvezetéstõl eltiltás szükségessége felmerül - a szabálysértési hatóságot eljárása eredményérõl értesíti. Ha a szolgálati viszony a szabálysértés elbírálása elõtt megszûnt, a szabálysértést a szabálysértési hatóság bírálja el.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az elkobzásról, illetõleg a jármûvezetéstõl eltiltásról a szabálysértési hatóság rendelkezik.

(3) A sorkatonai szolgálatát letöltõvel szemben kiszabott, illetõleg a pénzbírság helyébe lépõ elzárást a sorkatonai szolgálatból történõ leszerelésig el kell halasztani. Az elévülési idõbe az elhalasztás idõtartama nem számít be.

Értelmezõ rendelkezések

31. § (1) A törvény 5-9. §-aiban foglaltak esetében értelemszerûen alkalmazni kell az 1978. évi IV. törvényben (Btk.) meghatározott kísérlet, felbujtás, bûnsegéd, szándékosság, gondatlanság, beszámíthatóságot kizáró kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés, jogos védelem, végszükség fogalmát.

(2) E törvény alkalmazásában hozzátartozó alatt a Btk. 137. § 6. pontjában megjelölt személyeket kell érteni.

(3) E törvény alkalmazásában közterület a közhasználatra szolgáló minden olyan magán-, állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehetõ, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elõl el nem zárt részét.

(4) E törvény alkalmazásában nyilvános hely a közterületnek nem tekinthetõ, mindenki számára nyitva álló hely.

MÁSODIK RÉSZ

A SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁS

III. Fejezet

A SZABÁLYSÉRTÉS MIATT ELJÁRÓ HATÓSÁGOK

32. § (1) Szabálysértés miatt - ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik - a községi, városi, megyei jogú városi, fõvárosi kerületi jegyzõ jár el.

(2) Ha az eljárás alá vont személlyel szemben a jegyzõ hatáskörébe tartozó szabálysértésen kívül más szabálysértés miatt is eljárás indul, a jegyzõ - a közlekedésrendészeti és a vámszabálysértések kivételével - az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat.

33. § (1) A rendõrség hatáskörébe utalt szabálysértések miatt a rendõrkapitányságok vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendõri szervek járnak el.

(2) Ha az eljárás alá vont személlyel szemben közúti közlekedési szabálysértésen kívül más szabálysértés miatt is eljárás indul, a rendõrség - a vámszabálysértések kivételével - az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat.

34. § (1) Pénzügyi szabálysértés miatt a megye székhelyén mûködõ vámhivatal, Pest megyében a Budakörnyéki Vámhivatal, a fõvárosban a Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Szabálysértési Hivatala jár el.

(2) Nem magyar állampolgár, valamint ismeretlen elkövetõ által az országhatár átlépésekor elkövetett, vagy ott felderített vámszabálysértés miatt a határvámhivatal jár el.

Szabálysértés miatt eljáró más szervek

35. § A jogszabályban hatáskörükbe utalt szabálysértési ügyekben a szabálysértési hatóság jogkörét gyakorolják

a) a határõrség;

b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi, megyei, fõvárosi kerületi, repülõtéri intézetei;

c) a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség, illetve a Megyei (Fõvárosi) Közigazgatási Hivatal fogyasztóvédelmi felügyelõségei;

d) a bányakapitányságok, illetve különösen jelentõs ügyben a Magyar Bányászati Hivatal;

e) a megyei (fõvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõ, a munkaügyi felügyelõ;

f) a Hírközlési Fõfelügyelet területi szervei;

g) a nemzeti park igazgatóságok;

h) a Szerencsejáték Felügyelet.

Bíróság

36. § (1) A szabálysértési hatóság határozata ellen benyújtott kifogást - az e törvényben meghatározott szabályok szerint - a helyi bíróság bírálja el.

(2) Elzárással is sújtható szabálysértés miatt elsõ fokon a helyi bíróság jár el. Az elsõfokú bíróság határozata ellen benyújtott fellebbezést - az e törvényben meghatározott szabályok szerint - másodfokon a megyei bíróság bírálja el.

(3) A szabálysértési hatóság eljárása, határozatai és intézkedései ellen emelt ügyészi óvást - ha azzal a szabálysértési hatóság nem ért egyet - a helyi bíróság bírálja el.

(4) E törvény alkalmazásában helyi bíróság alatt a városi és kerületi bíróságot, a megyei bíróság alatt a Fõvárosi Bíróságot is érteni kell.

BH2003. 185. A büntetõeljárási törvény rendelkezései szerint a Legfelsõbb Bíróság által lefolytatott felülvizsgálati eljárások a szabálysértési ügyekre nem vonatkoznak; a szabálysértések tekintetében rendkívüli jogorvoslatként csak az Sztv. XI. fejezete szerinti perújításnak van helye [Be. 287/B. §, 289/A. § (2) bek. a) pont, 1999. évi LXIX. tv. (Sztv.) 36. §, 105. §].

A felettes közigazgatási szerv jogköre

37. § A felettes közigazgatási szerv irányítási jogköre ellátása érdekében:

a) a szabálysértési hatóságtól tájékoztatást, iratokat, adatgyûjtést, egyéb információkat kér;

b) törvényességi ellenõrzést tart;

c) az ellenõrzés eredményeként felhívja a szabálysértési hatóság vezetõjének figyelmét a jogszabálysértésre;

d) ha az érdemi határozat törvényessége aggályos, ezt az illetékes ügyészségnek jelzi.

Illetékesség

38. § (1) Az eljárásra az eljárás alá vont személy lakóhelye szerinti szabálysértési hatóság illetékes.

(2) Ha az eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, szabálysértési ügyben az eljárás alá vont személy tartózkodási helye, munkahelye, szolgálati helye, az elkövetés helye, továbbá a cselekmény felderítésének helye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat.

(3) Ha több eljárás alá vont személy van, és különbözõ helyeken laknak, bármelyikük lakóhelye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat.

(4) A szabálysértési hatóság felügyeletét ellátó miniszter elrendelheti, hogy egyes szabálysértések miatt a fõváros, illetõleg a megyei jogú város egész területén, illetve meghatározott részén egyetlen szabálysértési hatóság járjon el.

(5) A nemzeti park igazgatóság illetékességét az elkövetés helye alapozza meg. Ha az elkövetés helye nem állapítható meg, vagy az elkövetés több igazgatóság illetékességi területén történt, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság jár el.

39. § Ha vitás, hogy a több szabálysértési hatóság közül melyik köteles eljárni, az eljáró szabálysértési hatóságot közvetlen közös felettes szervük, ennek hiányában pedig a felügyeletüket ellátó miniszter jelöli ki.

Áttétel

40. § Ha a szabálysértési hatóságnak az ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet az eljárásra jogosult illetékes szervhez haladéktalanul átteszi.

A bíróság hatásköre és illetékessége

41. § (1) A szabálysértési eljárásban benyújtott kifogást a helyi bíróság bírálja el.

(2) Az eljárásra az ügyben érdemi határozatot hozó szabálysértési hatóság székhelye szerinti helyi bíróság illetékes.

Az ügyész hatásköre és illetékessége

42. § Szabálysértési eljárásban az ügyész hatáskörét és illetékességét annak a helyi bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amelynek területén mûködik. A legfõbb ügyész, illetõleg a megyei (fõvárosi) fõügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan szabálysértési ügyben is eljárhat, amelyre az illetékessége egyébként nem terjed ki.

A kizárás általános szabályai

43. § (1) A szabálysértési ügyben a hatóság tagjaként nem járhat el:

a) aki az ügyben mint eljárás alá vont személy vagy védõ, továbbá mint sértett, feljelentõ vagy ezek képviselõje, továbbá ezek hozzátartozója vesz vagy vett részt;

b) aki az ügyben mint tanú vagy szakértõ vesz vagy vett részt;

c) akitõl az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

(2) Nem kizárási ok, ha a szabálysértési hatóság tagja a hivatali hatáskörében tudomására jutott szabálysértés miatt tesz feljelentést.

(3) Nem járhat el az ügyben az a szabálysértési hatóság, melynek vezetõjével szemben az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok áll fenn.

44. § (1) A szabálysértési hatóságnak az a tagja, aki a kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elbírálásáig az ügyben nem járhat el.

(2) A kizárásról hivatalból, vagy az eljáró személy, az eljárás alá vont személy, illetõleg a sértett bejelentésére a kifogásolt személy közvetlen felettese dönt, s egyúttal kijelöli a továbbiakban eljáró személyt is.

(3) Bíróval szemben felmerült kizárási ok esetében a bíróság elnöke intézkedik más bíró kijelölésérõl.

(4) Ha a kizárási ok a bíróság elnökével szemben merül fel, továbbá, ha a bíróságnak nincs olyan tagja, akire kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a megyei bíróság határoz. Ha a bíróság a kizárás iránti bejelentésnek helyt ad, az illetékességi területén mûködõ másik helyi bíróságot jelöli ki.

(5) A kizárás e törvényben nem szabályozott eseteire a büntetõeljárásról szóló törvény rendelkezéseit kell értelemszerûen alkalmazni.

Az ügyész kizárása

45. § Ügyészként - a 43. §-ban meghatározott eseteken kívül - nem vehet részt az sem, aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, vagy mint bíró járt el, illetõleg ezek hozzátartozója.

A bíró kizárása

46. § (1) Bíróként - a 43. §-ban meghatározott eseteken kívül - nem járhat el az sem, aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, vagy mint ügyész járt el, illetõleg ezek hozzátartozója.

(2) A másodfokú eljárásban nem vehet részt az a bíró, aki az ügy elsõ fokú elbírálásában részt vett.

(3) A perújítási eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a perújítási kérelemmel vagy indítvánnyal megtámadott határozat meghozatalában részt vett.

IV. Fejezet

A SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁSBAN RÉSZT VEVÕ SZEMÉLYEK

Az eljárás alá vont személy

47. § (1) E törvény alkalmazásában eljárás alá vont személy az, akivel szemben a szabálysértési eljárást lefolytatják.

(2) Az eljárás alá vont személy jogosult megismerni, hogy milyen cselekmény miatt és milyen tények és bizonyítékok alapján folyik ellene szabálysértési eljárás.

(3) Az eljárás alá vont személy az eljárás valamennyi szakaszában az eljárás résztvevõihez kérdést intézhet, észrevételeket, indítványokat tehet, a szabálysértési hatóságtól, az ügyésztõl és a bíróságtól felvilágosítást kérhet.

(4) Az eljárás alá vont személy az ügy iratait az eljárás bármely szakaszában megtekintheti, azokról másolatot kérhet, illetve készíthet. Az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó másolatot a hatóság épületébõl nem viheti ki.

A védõ

48. § (1) Védõ lehet a szabálysértési eljárás bármely szakaszában:

a) meghatalmazás, illetõleg kirendelés alapján az ügyvéd, továbbá az eljárás alá vont személy nagykorú hozzátartozója;

b) az eljárás alá vont személy törvényes képviselõje.

(2) Ügyvéd helyetteseként ügyvédjelölt is eljárhat.

(3) Védõt az eljárás alá vont személy, törvényes képviselõje, továbbá nagykorú hozzátartozója hatalmazhat meg.

(4) Több eljárás alá vont személy érdekében ugyanaz a védõ csak akkor járhat el, ha az eljárás alá vont személyek érdekei nem ellentétesek.

49. § Nem lehet védõ

a) a sértett, a sértett hozzátartozója és képviselõje;

b) aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, ügyész vagy bíró járt el;

c) aki az ügyben tanúként, szakértõként vagy tolmácsként vesz vagy vett részt.

50. § A védõ kérdezési, indítványtételi, illetõleg iratmegtekintési jogaira a 47. § (3)-(4) bekezdése az irányadó.

A sértett

51. § (1) Sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a szabálysértés sértette vagy veszélyeztette.

(2) A sértett

a) az eljárás során az õt érintõ iratokat megtekintheti, azokról másolatot kérhet, illetõleg készíthet. Az iratbetekintés, illetõleg a másolatkészítés jogának gyakorlását úgy kell biztosítani, hogy a név kivételével az eljárás alá vont személy és az ügyben szereplõ egyéb személyek személyes adatai ne juthassanak a betekintõ tudomására;

b) az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó másolatot a hatóság épületébõl nem viheti ki;

c) az eljárás minden szakaszában észrevételt, indítványt tehet, jogairól és kötelességeirõl az eljáró hatóságtól felvilágosítást kérhet;

d) az eljárás alá vont személlyel szemben a szabálysértés folytán keletkezett kárának megtérítését az e törvényben meghatározott feltételek mellett kérheti.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott jogok megilletik azt az államigazgatási szervet is, amely a feladatkörébe tartozó érdek oltalmára a feljelentést tette.

(4) A sértett az õt megilletõ jogokat képviselõje útján is gyakorolhatja.

V. Fejezet

A BIZONYÍTÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A bizonyítás elvei

52. § (1) A szabálysértési hatóság és a bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges körülményeket köteles tisztázni. Amennyiben a rendelkezésre álló adatok az érdemi döntés meghozatalához nem elegendõek, a tényállás tisztázása érdekében bizonyítást folytat le.

(2) Az eljárás alá vont személy nem kötelezhetõ ártatlanságának bizonyítására, felelõsségének bizonyítása a szabálysértési hatóságot, illetõleg a bíróságot terheli.

(3) A szabálysértési eljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz, amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet.

(4) Köztudomású tényeket, továbbá azokat a tényeket, melyekrõl a szabálysértési hatóságnak, illetõleg a bíróságnak hivatalos tudomása van, nem kell bizonyítani.

A bizonyítás eszköze

A bizonyítás eszköze

53. § (1) A bizonyítás eszközei különösen a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat, a szemle és az elkövetõ vallomása.

(2) A szabálysértési eljárásban bizonyítékként felhasználhatóak azok a bizonyítási eszközök is, melyeket az arra feljogosított hatóságok törvényes eljárásuk keretében szereztek meg.

A tanúvallomás

54. § (1) Tanúként az hallgatható meg, akinek olyan tényrõl van tudomása, amelynek a szabálysértési ügy szempontjából jelentõsége van.

(2) A tanú idézésre köteles megjelenni és - ha e törvény nem tesz kivételt - vallomást tenni.

(3) A tanú kérelmére a megjelenésével felmerült költséget a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság megtéríti. Erre a tanút meghallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell.

A tanú meghallgatása

55. § (1) A tanú meghallgatása egyenként, rendszerint az eljárás alá vont személy jelenlétében történik. A szabálysértési hatóság által foganatosított meghallgatás esetében az eljárás alá vont személy távolmaradása a tanú meghallgatásának nem akadálya.

(2) A meghallgatást megelõzõen meg kell állapítani - személyazonosító igazolványa, ennek hiányában egyéb személyazonosságot igazoló igazolványa, illetõleg nyilatkozata alapján - a tanú személyazonosságát (nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét), lakóhelyét, személyazonosító okmányának számát, valamint - amennyiben ennek a tényállás tisztázása szempontjából jelentõsége van - foglalkozását, illetõleg munkahelyét. E kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha a vallomástételt egyébként megtagadhatja.

(3) Az adatfelvételt követõen tisztázni kell, hogy nincs-e a tanú vallomástételének akadálya.

(4) Amennyiben a tanú vallomástételének nincs akadálya, õt a vallomás megkezdése elõtt figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire.

(5) A tizennegyedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. A kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést mellõzni kell.

(6) A tanúhoz kérdések intézhetõk, a tanúnak módot kell adni arra, hogy vallomását összefüggõen adja elõ.

(7) Ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, a szabálysértési hatóságnak, illetõleg a bíróságnak meg kell kísérelnie az eltérés okának tisztázását.

56. § (1) A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a tanú kérelmére vagy hivatalból elrendelheti, hogy a tanúnak az 55. § (2) bekezdésében írt személyi adatait - nevén kívül - az ügy iratainál elkülönítve zártan kezeljék. Ebben az esetben az ügy egyéb irataiban a tanú zártan kezelt személyi adatait csak a szabálysértési hatóságnak az ügyben eljáró tagja, az ügyész, illetõleg a bíró tekintheti meg.

(2) Ha elrendelték a tanú személyi adatainak zártan történõ kezelését, a kihallgatás kezdetén a tanú személyazonosságát az azonosításra alkalmas iratok megtekintésével kell megállapítani.

A tanú vallomástételének akadályai

57. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja

a) az eljárás alá vont személy hozzátartozója;

b) az, aki magát vagy hozzátartozóját bûncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben.

(2) Nem lehet tanúként kihallgatni, aki foglalkozásánál, hivatásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomásával e kötelezettségét megsértené, továbbá azt sem, akitõl testi vagy szellemi fogyatékossága miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás.

A szakvélemény

58. § (1) Amennyiben a szabálysértési felelõsségre vonás szempontjából jelentõs, bizonyítást igénylõ tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság - hivatalból vagy kérelemre - szakértõt rendelhet ki. A szakvélemény - a hatóság rendelkezésének megfelelõen - szóban elõadható vagy írásban terjeszthetõ elõ.

(2) A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság igazságügyi szakértõt, ha pedig ez nem lehetséges, kellõ szakértelemmel rendelkezõ személyt vagy intézményt (eseti szakértõ) rendelhet ki szakértõként.

(3) A szakértõ a szakvéleményt saját nevében adja, az írásbeli szakvéleményt a szakértõnek alá kell írnia.

(4) A szakértõ jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának teljesítéséhez szükségesek, e célból az ügy iratait megtekintheti, az eljárási cselekményeknél jelen lehet, az eljárás alá vont személytõl, a sértettõl és a tanúktól felvilágosítást kérhet. Ha ez a feladatának teljesítéséhez szükséges, a kirendelõtõl újabb adatokat, iratokat és felvilágosítást kérhet. A szakértõ a kirendelõ felhatalmazása alapján a neki át nem adott tárgyat megtekintheti, megvizsgálhatja, mintavételt végezhet.

(5) Az eljárás alá vont személy és a sértett köteles a szakértõi vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak magát alávetni, kivéve a mûtétet és a mûtétnek minõsülõ vizsgálati eljárást.

(6) Ha a szakvélemény hiányos, önmagával ellentmondó megállapításokat tartalmaz, az eljáró hatóság felhívására a szakértõ köteles a kért felvilágosítást megadni, illetõleg a szakvéleményt kiegészíteni.

(7) Ha a szakértõtõl kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, kérelemre vagy hivatalból más szakértõ is kirendelhetõ.

59. § A szakértõ kirendelésérõl szóló határozatnak meg kell jelölnie

a) a szakértõi vizsgálat tárgyát és azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértõnek választ kell adnia;

b) a szakértõ részére átadandó iratokat és tárgyakat;

c) a szakvélemény elõterjesztésének határidejét.

A szakértõ kizárása

60. § Szakértõként - a 43. § (1) bekezdésének a) és c) pontjaiban meghatározott eseteken kívül - nem járhat el az sem, aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, ügyész vagy bíró járt vagy jár el, illetõleg ezek hozzátartozója.

A szakértõ meghallgatása

61. § A szakvélemény elõadása elõtt - az 55. § (2) bekezdésének alkalmazásával - meg kell állapítani a szakértõ személyazonosságát, tisztázni kell, hogy az ügyben érdekelt vagy elfogult-e. A szakvélemény elõadása után a szakértõhöz kérdéseket lehet intézni.

A tolmács

62. § (1) Ha a nem magyar anyanyelvû személy az eljárás során az anyanyelvét vagy az általa értett nyelvet kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni.

(2) Ha a meghallgatandó személy süket vagy néma, tolmács igénybevételével vagy írásbeli érintkezés útján kell kihallgatni.

(3) E törvénynek a szakértõre vonatkozó rendelkezései a tolmácsra is megfelelõen irányadóak. Tolmácson a fordítót is érteni kell.

(4) A tolmács díját és költségeit az állam viseli.

A tárgyi bizonyítási eszköz

63. § (1) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan dolog, amely a szabálysértés elkövetésének nyomait hordozza, amely a szabálysértés elkövetése útján jött létre, amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a szabálysértést elkövették.

(2) Amennyiben a tárgyi bizonyítási eszköz nem alkalmas lefoglalásra, akkor a szabálysértéssel kapcsolatos egyedi tulajdonságainak leírását rögzítõ iratot vagy fényképet kell az iratokhoz csatolni.

Az okirat

64. § (1) Az okirat a szabálysértési felelõsségre vonás szempontjából jelentõs tény, adat, esemény vagy nyilatkozat megtételének igazolására alkalmas irat.

(2) Az okiratra vonatkozó rendelkezések érvényesek minden olyan tárgyra, amely mûszaki vagy vegyi úton adatokat rögzít (fénykép, film-, hangfelvétel, mágneslap, mágnesszalag stb.).

(3) Vallomást (nyilatkozatot) tartalmazó okirat akkor is felhasználható, ha a vallomást tevõ, illetve a nyilatkozat készítõje egyébként kihallgatható.

(4) Az okirat teljes felolvasása helyett annak lényeges tartalma ismertethetõ, kivéve, ha a bizonyítás szempontjából az okirat szó szerinti szövegének ismertetésére van szükség.

A szemle

65. § (1) Amennyiben a tényállás tisztázásához személy, tárgy vagy helyszín közvetlen megtekintése, illetve megfigyelése szükséges, a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság szemlét rendel el. Ennek során

a) a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhetõ;

b) helyszíni szemle tartható.

 (2) A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentõs körülményeket kell rögzíteni. A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges felvételt, rajzot vagy vázlatot kell készíteni és azt a jegyzõkönyvhöz kell csatolni.

Az eljárás alá vont személy vallomása

66. § (1) A meghallgatást megelõzõen - a meghallgatás többi részvevõjének távollétében - személyazonosító igazolványa, ennek hiányában egyéb személyazonosságot igazoló igazolványa, illetõleg nyilatkozata alapján meg kell állapítani az eljárás alá vont személy személyazonosságát (nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét), lakóhelyét, személyazonosító okmányának számát.

(2) A személyazonosság tisztázását követõen meg kell kérdezni az eljárás alá vont személyt személyi körülményeirõl (vagyona, jövedelme, családi körülményei, foglalkozása, munkahelye).

(3) Az eljárás alá vont személyt meghallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, illetve azt bármikor megtagadhatja, továbbá, hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható vele szemben. A figyelmeztetést és az eljárás alá vont személy válaszát jegyzõkönyvbe kell foglalni. A figyelmeztetés elmaradása esetén az eljárás alá vont személy vallomása bizonyítékként nem vehetõ figyelembe.

(4) Ha az eljárás alá vont személy a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell õt arra, hogy ez a körülmény az eljárás folytatását nem akadályozza, õ viszont a védekezésnek errõl a módjáról lemond.

(5) Az eljárás alá vont személynek módot kell adni arra, hogy vallomását összefüggõen elõadhassa. Ezek után kérdések intézhetõk az eljárás alá vont személyhez.

VI. Fejezet

ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

Az eljárás felfüggesztése

67. § (1) A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság az eljárást felfüggeszti,

a) ha az ügy érdemi elbírálása olyan kérdés elõzetes eldöntésétõl függ, amelyben a döntés más szerv hatáskörébe tartozik;

b) ha az ismert eljárás alá vont személy távolléte az ügy érdemi elbírálását nem teszi lehetõvé.

(2) Az eljárás felfüggesztése a 11. § (1) bekezdése szerinti elévülés tartamába nem számít be. A cselekmény elkövetésétõl számított két éven belül azonban az eljárást a rendelkezésre álló adatok alapján be kell fejezni.

Az idézés

68. § (1) Akit a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság az eljárási cselekményre idéz, köteles megjelenni. A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság megjelenésre azt kötelezi, akinek a meghallgatása indokolt.

(2) Az idézést írásban kell közölni úgy, hogy azt a megidézett az idézésben megjelölt napnál legalább öt nappal korábban megkapja. Az idézésben meg kell jelölni, hogy a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a megidézettet milyen ügyben és milyen minõségben kívánja meghallgatni, egyúttal figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.

(3) Ha az idézés kézbesítésére a (2) bekezdésben meghatározott tartamnál rövidebb idõ alatt kerül sor, a megidézett beleegyezése esetén az eljárási cselekményt foganatosítani lehet.

(4) Amennyiben a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság tanút vagy szakértõt kíván meghallgatni, szemlét tartani, a meghallgatás, illetõleg a szemle helyérõl és idejérõl az eljárás alá vont személyt és a sértettet értesítenie kell.

(5) Az írásbeli idézéssel azonos hatályú, ha a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a jelen levõ személyt meghatározott idõpontban történõ megjelenésre szóban kötelezi, s ezt jegyzõkönyvbe foglalja.

(6) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagját, továbbá a sorkatonai szolgálatot teljesítõt parancsnoka útján kell megidézni.

69. § Ha a megidézett személy az idézésre nem jelenik meg és ezt alapos okkal nem menti ki, önhibájából meghallgatásra alkalmatlan állapotban jelenik meg vagy a meghallgatás elõtt engedély nélkül eltávozik, a meghallgatásának elmaradásával okozott költségek megtérítésére kell kötelezni.

A jegyzõkönyv

70. § (1) Az eljárási cselekményekrõl - ha e törvény másként nem rendelkezik - jegyzõkönyvet kell készíteni.

(2) A jegyzõkönyvben fel kell tüntetni

a) a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság megnevezését;

b) az eljárás alapjául szolgáló szabálysértés megjelölését és az eljárás alá vont személy nevét;

c) az eljárási cselekmény helyét és idejét;

d) a szabálysértési hatóság tagja, a bíró, az eljárásban részt vevõ személy és képviselõje, továbbá a tanú, a szakértõ nevét.

(3) A jegyzõkönyvben a szükséges részletességgel le kell írni az eljárási cselekményt oly módon, hogy a jegyzõkönyv alapján az eljárási szabályok megtartását is nyomon lehessen követni. A szabálysértési hatóság részérõl eljáró személy, illetõleg a bíró, valamint a jegyzõkönyvvezetõ a jegyzõkönyvet aláírja.

(4) A szabálysértési hatóság elõtt folyó eljárásban a jegyzõkönyvet felolvasás után - ha e törvény ettõl eltérõen nem rendelkezik - az eljárási cselekmény résztvevõinek alá kell írniuk. Amennyiben a jegyzõkönyv aláírását bármelyik résztvevõ megtagadja, azt a megtagadás okának feltüntetésével a jegyzõkönyvbe fel kell jegyezni.

(5) Az eljárás alá vont személynek a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság elõtt tett vallomását a szükséges részletességgel, indokolt esetben szó szerint kell jegyzõkönyvbe foglalni.

(6) Az eljárási cselekmény hangfelvevõvel vagy egyéb berendezéssel is rögzíthetõ. A rögzítés ilyen módja kifogás vagy panasz benyújtása esetében a jegyzõkönyvet nem pótolja.

A mulasztás igazolása

71. § (1) Aki önhibáján kívül nem jelent meg a kitûzött határnapon vagy elmulasztott valamilyen határidõt, igazolási kérelmet nyújthat be.

(2) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetõleg az elmulasztott határidõ utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet elõterjeszteni. Ha a mulasztás az eljárás alá vont személynek (kifogásra jogosultnak), a tanúnak, a szakértõnek késõbb jutott tudomására, vagy az akadály késõbb szûnt meg, a nyolcnapos határidõ a tudomásra jutástól, illetõleg az akadály megszûnésétõl kezdõdik.

(3) Az elmulasztott határnaptól (határidõtõl) számított három hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet elõterjeszteni.

(4) Az igazolási kérelemben elõ kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínûsítik. Határidõ elmulasztása esetén az igazolási kérelem elõterjesztésével együtt az elmulasztott cselekményt is pótolni kell. Az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni.

72. § (1) Az igazolási kérelemrõl - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az a szerv határoz, amelynek eljárása során a mulasztás történt.

(2) Ha a mulasztás a kifogással kapcsolatos, az iratokat a kifogás elbírálására illetékes bíróságnak kell megküldeni.

(3) Ha az igazolási kérelem helytálló, a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság az eljárás folytatását rendeli el, és - az eljárás eredményétõl függõen - a korábbi határozatot hatályában fenntartja vagy hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz.

(4) Az igazolási kérelemnek sem az eljárás folytatására, sem a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya; indokolt esetben azonban a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti.

Eljárási költség

73. § (1) Eljárási költség

a) mindaz a költség, amelyet az állam az eljárás alapjául szolgáló cselekmény miatt, az eljárás megindításától a szabálysértési büntetés végrehajtásának befejezéséig elõlegezett;

b) az eljárás alá vont személynek az ügyben felmerült készkiadása;

c) a sértett indokolt készkiadása.

(2) Az eljárás alá vont személy viseli az eljárási költséget, ha megállapították, hogy a szabálysértést elkövette.

(3) Az állam viseli azt a költséget, amely annak következtében merült fel, hogy az eljárás alá vont személy a magyar nyelvet nem ismeri.

(4) Az eljárás megszüntetése esetében az eljárási költség az államot terheli, kivéve, ha a felelõsségre vonás mellõzésével vagy figyelmeztetés alkalmazásával fejezõdik be az eljárás.

(5) A sértett viseli az eljárási költséget, ha a szabálysértési hatóság az eljárást a 131. § (1) bekezdése a) pontja alapján szünteti meg.

A kézbesítés szabályai

74. § (1) Az iratokat rendszerint posta útján kell kézbesíteni. A címzett az iratot a hatóságnál is átveheti.

(2) Joghatások csak a szabályszerû kézbesítéshez kapcsolódhatnak. A kézbesítés akkor tekinthetõ szabályszerûnek, ha annak megtörténtét a jogszabályban jogosultként megjelölt személy aláírásával ellátott tértivevény, illetõleg jegyzõkönyv vagy határozatpéldány igazolja.

(3) Az iratokat a kézbesítés második megkísérlésének napját követõ ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át, illetõleg az átvételt megtagadta.

(4) Az elõvezetés elrendelése esetén a határozatot a foganatosításkor kell az érintettnek átadni.

A határozat közlése, kijavítása és kiegészítése

75. § (1) A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a határozatát azzal közli, akire az rendelkezést tartalmaz, az eljárás alá vont személlyel közölt határozatot a védõvel is közölni kell.

(2) A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a határozatát név-, szám-, számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén kijavítja.

(3) A szabálysértési hatóság, az ügyész, illetõleg a bíróság a határozatát kiegészíti, ha valamely lényeges kérdésrõl nem rendelkezett.

(4) A kijavítás tényét, illetõleg a kiegészítésrõl szóló határozatot azzal kell közölni, akivel az eredeti határozatot közölték, illetõleg akire nézve a kiegészített határozat rendelkezést tartalmaz. A szabálysértési hatóság kiegészítésrõl szóló határozata ellen kifogásnak van helye.

VII. Fejezet

KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK A SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁSBAN

A feltartóztatás és az elõállítás

76. § (1) A rendõrség a szabálysértési hatóság, bíróság vagy az egészségügyi szerv elé állíthatja azt,

a) aki a szabálysértést az abbahagyására irányuló felszólítás után is folytatja;

b) akivel szemben az eljárás azonnal lefolytatható;

c) akitõl szabálysértés bizonyítása érdekében vizeletvétel vagy véralkohol-vizsgálat céljából vérvétel szükséges.

(2) A vámszervezet szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult a vámszervezet hatáskörébe tartozó szabálysértés elkövetésén tetten ért, illetõleg annak elkövetésével gyanúsítható személy kilétét megállapítani. Ebbõl a célból jogosult az ilyen személyeket feltartóztatni, a vámszervezet szerveihez vagy a rendõrséghez elõállítani.

(3) A Határõrség a külföldiek rendészetével, az útlevéllel és úti okmánnyal kapcsolatos, a tiltott határátlépés, a határrendészeti, a határjel-hamisítás és a határjelrongálás szabálysértések elkövetése esetén jogosult az elkövetõk elõállítására.

(4) Az eljáró hatóság az elõállítással a személyi szabadságot csak az elõállítás céljának eléréséhez szükséges ideig, de legfeljebb 8 órán át korlátozhatja. Ha az elõállítás célja nem valósult meg, ezt az idõtartamot a hatóság vezetõje egy alkalommal négy órával meghosszabbíthatja. Az elõállítás idõtartamát a személyi szabadságot korlátozó intézkedés kezdetétõl kell számítani.

(5) Az elõállítottat az elõállítás okáról tájékoztatni kell és az elõállítás idõtartamáról részére igazolást kell kiállítani.

Szabálysértési õrizet

77. § (1) A rendõrség elzárással is sújtható szabálysértés esetén - ha tettenérésre kerül sor - az eljárás alá vont személyt gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából õrizetbe veheti.

(2) A szabálysértési õrizet a bíróság érdemi határozatának meghozataláig, de legfeljebb hetvenkét óráig tart. Az eljárás alá vont személyt nyomban szabadon kell bocsátani, ha a szabálysértési õrizet tartama alatt a bíróság a gyorsított eljárást nem folytatta le, vagy nem szabott ki elzárást.

(3) Ha az elzárást kiszabó határozat nem emelkedett jogerõre és alappal feltehetõ, hogy az eljárás alá vont személy szabadlábon újabb, elzárással is sújtható szabálysértést követne el, a bíróság a szabálysértési õrizet tartamát a másodfokú határozat meghozataláig indokolt határozattal meghosszabbíthatja.

(4) A szabálysértési õrizet a (3) bekezdésben meghatározott esetben a másodfokú bíróság határozatának meghozataláig, illetve a nem jogerõsen kiszabott elzárás tartamáig, de legfeljebb a meghosszabbítástól számított tíz napig tart.

(5) A szabálysértési õrizet tartamát meghosszabbító határozattal szemben az eljárás alá vont személy és védõje a kihirdetéskor fellebbezést jelenthet be. A megyei bíróság a szabálysértési õrizet tartamának meghosszabbítása miatt bejelentett fellebbezést az érdemi határozat ellen bejelentett fellebbezéssel együtt bírálja el.

(6) A szabálysértési õrizet elrendelésérõl az eljárás alá vont személy által megjelölt hozzátartozót a rendõrség haladéktalanul értesíti, ennek hiányában az eljárás alá vont személy által megjelölt más személyt kell értesíteni.

(7) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagja, továbbá a sorkatonai szolgálatot teljesítõ személy szabálysértési õrizetbe vételérõl a parancsnokát is értesíteni kell.

Az elõvezetés

78. § (1) A szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezése alapján az eljárás alá vont személyt vagy tanút, aki a szabálysértési hatóság vagy a bíróság elõtt, illetõleg más eljárási cselekményen a szabályszerû idézésre nem jelenik meg, s távolmaradását alapos okkal nem menti ki, a rendõrség útján - a Vám- és Pénzügyõrség elõtt folyamatban lévõ eljárásban a Vám- és Pénzügyõrség útján - elõ lehet vezetni. Az elõvezetés - az elrendelõ hatóság rendelkezése alapján - útbaindítással is foganatosítható.

(2) Ha az eljárás alá vont személy a szabályszerûen kézbesített felhívás ellenére a pénzbírságot helyettesítõ elzárás végrehajtására a kijelölt büntetés-végrehajtási intézetben a megjelölt határnapon nem jelenik meg és a pénzbírságot sem fizeti meg, a szabálysértési hatóság elõvezetését rendeli el.

(3) A (2) bekezdés esetében az elõvezetést elrendelõ határozatnak tartalmaznia kell, hogy amennyiben az eljárás alá vont személy a pénzbírságot az elõvezetés megkezdésekor vagy annak foganatosítása alatt hiánytalanul megfizeti és ezt igazolja, akkor mentesül az elõvezetés foganatosítása, illetõleg az elzárás végrehajtása alól.

(4) A szabálysértési hatóság által elrendelt elõvezetés az ügyész jóváhagyásával hajtható végre.

(5) A megidézett távolmaradásának igazolása esetén a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság az elõvezetést elrendelõ határozatát hatályon kívül helyezi.

(6) Az elõvezetés költségeit az elõvezetett - külön jogszabályban megállapítottak szerint - köteles megtéríteni.

Ruházat, csomag és jármû átvizsgálása

79. § (1) Átvizsgálható az olyan személynek a ruházata, csomagja, illetõleg a helyszínen lévõ jármûve, akirõl alaposan feltehetõ, hogy tárgyi bizonyítási eszközt tart magánál, továbbá, ha az átvizsgálásra a 80. § (6) bekezdésben meghatározott lefoglalás érdekében van szükség.

(2) Az átvizsgálás elõtt az érdekeltet fel kell szólítani, hogy a keresett tárgyat önként adja át.

(3) A ruházat átvizsgálását csak az átvizsgált személlyel azonos nemû személy végezheti.

(4) Az átvizsgálás foganatosítására a Rendõrség, illetõleg a hatáskörébe tartozó szabálysértések tekintetében a Vám- és Pénzügyõrség és a Határõrség, továbbá külön jogszabályban meghatározott esetekben a szabálysértés miatt eljáró más szerv jogosult.

A lefoglalás

80. § (1) A szabálysértési hatóság lefoglalhatja azt a dolgot, amely

a) tárgyi bizonyítási eszköz;

b) a törvény értelmében elkobozható.

(2) A szabálysértési hatóság lefoglalja azt a dolgot, amelynek birtoklása jogszabályba ütközik.

(3) Postai küldeményeket és táviratokat - amíg azokat a címzettnek nem kézbesítették - csak az ügyész írásbeli határozata alapján lehet lefoglalni. A határozat kiadásáig csupán visszatartásuk iránt lehet intézkedni.

(4) A szabálysértési hatóság a lefoglalt dolog õrzésérõl gondoskodik. Ha a dolog használatához az érintettnek különös érdeke fûzõdik, az (1) bekezdés alapján lefoglalt dolgot az õrizetére lehet bízni.

(5) A gyorsan romló, bomló, tárolhatatlan dolgot a szabálysértési hatóság értékesítheti.

(6) Ha a külföldi az elõreláthatólag kiszabásra kerülõ pénzbírság, illetõleg az eljárási költség fedezetéhez szükséges összeget nem helyezi letétbe, a szabálysértési hatóság az összeg erejéig az eljárás alá vont személy vagyontárgyait - a nélkülözhetetlen vagyontárgyak kivételével - lefoglalhatja. A szabálysértési tárgyalás során a letétbe helyezés, illetõleg ennek elmulasztása esetén a lefoglalás lehetõségérõl a külföldit tájékoztatni kell.

 (7) A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át. Az átadás megtagadása nem akadálya annak, hogy a keresett dolgot átvizsgálás útján megszerezzék. Erre az érintettet figyelmeztetni kell.

(8) A lefoglalást meg kell szüntetni, mihelyt arra az eljárás érdekében már nincs szükség. Ebben az esetben a dolgot, illetve az értékesítésbõl befolyt ellenértéket annak kell visszaadni, akitõl a dolgot lefoglalták.

(9) Az eljárás alá vont személytõl lefoglalt dolgot részére csak akkor lehet kiadni, ha a kiadás iránt más nem jelentett be igényt. Ha az eljárás alá vont személytõl lefoglalt dolog kiadása iránt más is jelent be igényt, a szabálysértési hatóság - a jogosultság elbírálása nélkül - határoz a lefoglalt dolog elhelyezésérõl.

(10) Az eljárás alá vont személytõl lefoglalt dolog az állam tulajdonába kerül, ha kétséget kizáróan mást illet, de a jogosult kiléte nem állapítható meg. A késõbb jelentkezõ jogosult a szabálysértési hatóságtól kérheti a dolog visszaadását, illetve értékesítés esetén a dolog lefoglaláskori ellenértékét.

(11) Ha a lefoglalt dolog értéktelen és arra senki sem tart igényt, a lefoglalás megszüntetése után azt meg kell semmisíteni.

A rendbírság

81. § (1) A szabálysértési hatóság, továbbá a bíróság az eljárás során elõírt kötelességek teljesítése érdekében, továbbá az eljárás rendjének megzavarása miatt rendbírságot szabhat ki.

(2) A rendbírság kiszabása elleni panasznak halasztó hatálya van.

(3) A rendbírság legalacsonyabb összege ötszáz, legmagasabb összege a szabálysértési hatóság elõtt folyó eljárásban ötezer forint, a bírósági eljárásban ötvenezer forint.

VIII. Fejezet

A SZABÁLYSÉRTÉSI HATÓSÁG ELÕTTI ELJÁRÁS

Az eljárás megindítása

82. § (1) A szabálysértési eljárás feljelentés, illetõleg a szabálysértési hatóság részérõl eljáró személy észlelése vagy tudomása alapján indulhat meg.

(2) A feljelentést - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - szóban vagy írásban bármely személy vagy szerv megteheti. A szóban tett feljelentést jegyzõkönyvbe kell foglalni.

(3) A feljelentésnek az eljárás alá vont személy ismert személyi adatainak megnevezése mellett tartalmaznia kell az elkövetett cselekmény helyének és idejének, továbbá az elkövetés körülményeinek leírását, a bizonyítási eszközök megjelölésével. Amennyiben lehetõség van rá, a bizonyítási eszközöket csatolni kell a feljelentéshez.

(4) Az érdemi határozatot az eljárás megindítását követõ harminc napon belül kell meghozni. Ha az ügy bonyolultsága vagy más elháríthatatlan akadály indokolja, a szabálysértési hatóság vezetõje egy alkalommal az ügyintézési határidõt legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.

A tényállás tisztázása

83. § (1) Amennyiben a feljelentés adatai nem adnak elegendõ alapot a felelõsség megállapítására, illetõleg az eljárás megszüntetésére, a tényállás tisztázása érdekében a szabálysértési hatóság

a) felhívja a feljelentõt további adatok közlésére, meghallgatja az eljárás alá vont személyt, szükség esetén a sértettet, a feljelentõt, illetve más, tanúként számba jöhetõ személyeket;

b) szakvéleményt szerez be, meghallgatja a szakértõt, illetve a szaktanácsadót;

c) iratokat, tárgyi bizonyítási eszközöket szerez, illetve szereztet be;

d) külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján más szerveket adatok közlésére hív fel.

(2) A szabálysértési hatóság indokolt esetben megkeresheti a meghallgatni kívánt személy lakóhelye, illetõleg tartózkodási helye szerint illetékes - az adott ügyben hatáskörrel rendelkezõ - szabálysértési hatóságot, hogy a meghallgatást foganatosítsa, és az errõl készült jegyzõkönyvet küldje meg.

(3) Az ismeretlen helyen lévõ eljárás alá vont személy, tanú, szakértõ lakó-, illetõleg tartózkodási helyének megállapítása céljából a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szervét vagy az utolsó ismert lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes helyi szervét kell megkeresni.

(4) Ha az eljárás alá vont személy lakcím adata az eljárás során ismertté válik, megkeresés alapján az illetékes rendõri szerv a lakcímen való tartózkodás tényét ellenõrzi.

Az eljárás megszüntetése

84. § (1) A szabálysértési hatóság az eljárást határozattal megszünteti, ha

a) a cselekmény nem szabálysértés, vagy azt nem a felelõsségre vont személy követte el;

b) az eljárás adatai alapján nem állapítható meg szabálysértés elkövetése, az eljárás alá vont személy kiléte, illetve tartózkodási helye és az eljárás folytatásától sem várható eredmény;

c) az eljárás alá vont személy meghalt;

d) a felelõsséget kizáró ok áll fenn;

e) a cselekmény miatt büntetõeljárás van folyamatban, vagy a cselekményt büntetõ- vagy szabálysértési eljárás keretében jogerõsen elbírálták;

f) a cselekmény olyan kötelesség megszegésében áll, amelyet jogerõs egyedi államigazgatási határozat állapított meg;

g) elévülés miatt nincs helye felelõsségre vonásnak;

h) az eljárás alá vont személy felelõsségre vonása nélkül alkalmaz elkobzást.

(2) Ha az eljárás megszüntetését követõen az eljárás alá vont személy lakóhelye, tartózkodási helye ismertté válik, az elévülési idõn belül az eljárás folytatásának van helye.

(3) Az (1) bekezdés a)-b), d)-e) pontjai alapján hozott határozat egy példányát az ügyésznek is meg kell küldeni.

BH2001. 314. amennyiben e tények tekintetében a vádlottat gondatlanság terheli, ténybeli tévedése folytán csupán vámszabálysértésért vonható felelõsségre [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, 27. § (1) és (3) bek., 1995. évi C. tv. (Vtv.) 51. §, 52. § (2) bek., 127. § (1) bek., 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 40. § (2) bek., 1999. évi LXIX. tv. 4. és 84. §, 1968. évi I. tv. (Sztv.) 11. § (1) bek., 114. § (2) bek., 29/2000. (X. 11.) AB hat.].

Kártérítés megállapítása

85. § (1) Ha az eljárás alá vont személy és a sértett a szabálysértési hatóság elõtt a kártérítés összegében megállapodik, illetõleg a kártérítés összege a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján aggálytalanul megállapítható, a szabálysértési hatóság az elkövetõt a szabálysértéssel okozott kár megtérítésére kötelezheti.

(2) Az eljárás alá vont személy a sértettel szemben követelést nem érvényesíthet és beszámítási kifogással nem élhet.

(3) A kártérítés megállapítása mellõzhetõ, ha az eljárás befejezését jelentõsen késleltetné. E határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

Panasz a szabálysértési hatóság elõtti eljárásban

86. § (1) A szabálysértési hatóságnak a 79-81. §-a alapján hozott határozatával, illetõleg intézkedésével szemben az eljárás alá vont személy és jogi képviselõje, valamint a rendbírsággal sújtott személy, a 84. § alapján hozott határozatával szemben a sértett panaszt tehet.

(2) A panaszt a határozat közlésétõl számított nyolc napon belül kell szóban vagy írásban megtenni a szabálysértési hatóságnál.

(3) Amennyiben a szabálysértési hatóság a panasznak nem ad helyt, az iratokat három napon belül az illetékes ügyészségnek küldi meg.

(4) Az ügyész a panaszt nyolc napon belül elbírálja és

a) a panaszt, mint alaptalant elutasítja, vagy

b) a határozatot hatályon kívül helyezi, indokolt esetben a szabálysértési hatóságot az eljárás folytatására utasítja.

(5) Az a) pont esetében az ügyész a panasztevõt, a b) pont esetében pedig azokat értesíti, akikkel a panasz alapjául szolgáló határozatot korábban közölték.

A szabálysértési hatóság határozata

87. § (1) Amennyiben az eljárás adatai elegendõ alapot szolgáltatnak az eljárás alá vont személy felelõsségének megállapítására, a szabálysértési hatóság pénzbírságot szabhat ki, figyelmeztetést, jármûvezetéstõl eltiltást, kiutasítást, illetõleg elkobzást alkalmazhat, valamint kártérítést és eljárási költséget állapíthat meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határozatnak tartalmaznia kell:

a) a szabálysértési hatóságnak, az ügy számának és tárgyának a megjelölését;

b) a rendelkezõ részben az eljárás alá vont személy személyi adatait, a szabálysértés megnevezését, a kiszabott pénzbírság mértékét, illetve az egyéb jogkövetkezményeket;

c) felszólítást az eljárás alá vont személyhez arra nézve, hogy a határozat jogerõre emelkedésétõl számított harminc napon belül a pénzbírságot vagy az egyéb pénzösszeget fizesse meg;

d) a pénzbírság átváltoztatása esetére megállapított közérdekû munka, illetõleg elzárás tartamát;

e) utalást arra, hogy a pénzbírságot kiszabó határozattal, a jármûvezetéstõl eltiltással, az elkobzással, a kiutasítással, továbbá a figyelmeztetéssel szemben az eljárás alá vont személy, törvényes képviselõje vagy védõje, a 85. § (1) bekezdésének 2. fordulatában meghatározott kártérítést illetõen pedig a sértett is - a közléstõl számított nyolc napon belül - halasztó hatályú kifogás elõterjesztése útján, a bíróságtól kérheti az ügy felülvizsgálatát;

f) utalást arra, hogy a kifogás a bírói határozat meghozataláig visszavonható;

g) rövid indokolást, utalva a megállapított tényekre, az ezek alapjául szolgáló bizonyítékokra, továbbá a büntetés kiszabása, illetõleg az intézkedés alkalmazása során figyelembe vett körülményekre;

h) utalást az érdemi döntés alapját képezõ jogszabályra;

i) a határozathozatal helyét, idejét, a szabálysértési hatóság részérõl eljáró személy aláírását.

(3) A szabálysértési hatóság egyéb határozatainak alaki és tartalmi követelményeire a (2) bekezdés rendelkezései értelemszerûen irányadóak.

A kifogás intézésének szabályai

88. § (1) A pénzbírság kiszabását, a figyelmeztetést, a jármûvezetéstõl eltiltást, az elkobzást és a kiutasítást megállapító határozattal szemben az eljárás alá vont személy, törvényes képviselõje vagy védõje, a 85. § (1) bekezdésének 2. fordulatában meghatározott kártérítést illetõen a sértett is a marasztaló határozatot hozó szabálysértési hatóságnál a határozat közlésétõl számított nyolc napon belül kifogást nyújthat be.

(2) A kifogásban elõ kell adni annak okát és célját. Az ok téves megjelölése vagy hiánya miatt a kifogás érdemi elbírálását nem lehet megtagadni.

(3) A kifogásban új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékra is lehet hivatkozni.

89. § (1) A kifogás alapján a szabálysértési hatóság a határozatát visszavonhatja, vagy - a kifogást tevõ javára - módosíthatja.

(2) Amennyiben a szabálysértési hatóság a kifogással támadott határozatát nem módosítja, illetõleg nem vonja vissza, továbbá az eljárás alá vont személy javára módosított határozat ellen ismételten kifogást terjesztenek elõ, az iratokat a szabálysértési hatóság az illetékes helyi bírósághoz teszi át.

90. § (1) Az elkésett vagy nem a jogosult által elõterjesztett kifogást a szabálysértési hatóság elutasítja. E határozattal szemben a közléstõl számított három napon belül az illetékes ügyészségen panaszt lehet elõterjeszteni. A panaszt a 86. § (4) bekezdésében foglaltak szerint kell elbírálni.

(2) A szabálysértési hatóság a kifogás beérkezését követõ nyolc napon belül - amennyiben a kifogás érvényes és nem kerül sor a 89. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazására - az iratokat a további eljárás lefolytatása céljából megküldi az illetékes helyi bíróságnak.

(3) Ha a kifogást a jogosult visszavonta, a visszavonásnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napján a határozat jogerõssé válik.

IX. Fejezet

ÜGYÉSZI TÖRVÉNYESSÉGI FELÜGYELET

91. § (1) Az ügyész e törvényben szabályozott eltérésekkel gyakorolja az ügyészségrõl szóló jogszabályokban meghatározott törvényességi felügyeleti jogait a szabálysértési hatóságok eljárása, határozata (intézkedése) felett.

(2) A szabálysértési ügyben benyújtott óvásnak a kifogásolt határozat (intézkedés) végrehajtására halasztó hatálya van.

(3) Az elkövetõ terhére óvásnak csak a határozat jogerõre emelkedésétõl számított hat hónapon belül van helye.

(4) Ha a szabálysértési hatóság az óvást alaposnak tartja, a törvénysértõ rendelkezést köteles nyolc napon belül hatályon kívül helyezni vagy módosítani, és errõl egyidejûleg az ügyészt értesíteni.

(5) Ha a szabálysértési hatóság az óvással nem ért egyet, köteles a kifogásolt rendelkezésre vonatkozó iratokat az óvással és az észrevételeivel együtt az óvás elbírálásától számított nyolc napon belül az ügyész egyidejû értesítése mellett a bíróságnak megküldeni.

(6) A bíróság az óvásról egyesbíróként, az iratok alapján, harminc napon belül indokolt végzéssel határoz, melyben az óvásnak helyt ad vagy azt elutasítja. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(7) Ha a bíróság az óvásnak helyt ad, a szabálysértési hatóságot az óvásban indítványozott eljárás lefolytatására kötelezi.

(8) A bíróság az óvás elbírálását követõen az ügy iratait, határozatának kiadmányaival együtt, visszaküldi a szabálysértési hatóságnak. A bíróság határozatának egy kiadmányát közvetlenül az ügyésznek küldi meg.

(9) Ha az ügyész az óvást visszavonja a bíróság az iratokat intézkedés nélkül visszaküldi a szabálysértési hatóságnak.

X. Fejezet

ÜGYÉSZI TÖRVÉNYESSÉGI FELÜGYELET

91. § (1) Az ügyész e törvényben szabályozott eltérésekkel gyakorolja az ügyészségrõl szóló jogszabályokban meghatározott törvényességi felügyeleti jogait a szabálysértési hatóságok eljárása, határozata (intézkedése) felett.

(2) A szabálysértési ügyben benyújtott óvásnak a kifogásolt határozat (intézkedés) végrehajtására halasztó hatálya van.

(3) Az elkövetõ terhére óvásnak csak a határozat jogerõre emelkedésétõl számított hat hónapon belül van helye.

(4) Ha a szabálysértési hatóság az óvást alaposnak tartja, a törvénysértõ rendelkezést köteles nyolc napon belül hatályon kívül helyezni vagy módosítani, és errõl egyidejûleg az ügyészt értesíteni.

(5) Ha a szabálysértési hatóság az óvással nem ért egyet, köteles a kifogásolt rendelkezésre vonatkozó iratokat az óvással és az észrevételeivel együtt az óvás elbírálásától számított nyolc napon belül az ügyész egyidejû értesítése mellett a bíróságnak megküldeni.

(6) A bíróság az óvásról egyesbíróként, az iratok alapján, harminc napon belül indokolt végzéssel határoz, melyben az óvásnak helyt ad vagy azt elutasítja. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(7) Ha a bíróság az óvásnak helyt ad, a szabálysértési hatóságot az óvásban indítványozott eljárás lefolytatására kötelezi.

(8) A bíróság az óvás elbírálását követõen az ügy iratait, határozatának kiadmányaival együtt, visszaküldi a szabálysértési hatóságnak. A bíróság határozatának egy kiadmányát közvetlenül az ügyésznek küldi meg.

(9) Ha az ügyész az óvást visszavonja a bíróság az iratokat intézkedés nélkül visszaküldi a szabálysértési hatóságnak.

X. Fejezet

A BÍRÓSÁG ELÕTTI ELJÁRÁS

Általános szabályok

92. § (1) A bíróság a szabálysértési ügyben egyesbíróként jár el. A szabálysértési ügyben az elsõ fokú bíróság feladatait a bírósági titkár is elláthatja, tárgyalás tartására azonban nem jogosult.

(2) A bíróság szabálysértési ügyben végzéssel határoz. A bíróságnak az ügydöntõ határozatban a kifogásról kell döntenie, ügydöntõ végzését "A Magyar Köztársaság nevében" hozza.

(3) A bíróságot a tényállás ténybeli és jogi elbírálásában a szabálysértési hatóság határozata nem köti.

(4) A bíróság az eljárás alá vont személy terhére a szabálysértési hatóság határozatában megállapított rendelkezéseknél hátrányosabb rendelkezést akkor hozhat, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minõsítést kell alkalmazni, vagy jelentõs mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni.

(5) Ha a kifogás kizárólag az elkobzásra, a kártérítésre vagy az eljárási költségre vonatkozik, a bíróság csak ezekben a kérdésekben határoz.

(6) A határozat rendelkezõ részbõl és indokolásból áll. Az ügydöntõ határozat indokolása - ha e törvény másképp nem rendelkezik - tartalmazza a tényállást, a bizonyítékok értékelésével a határozat rendelkezéseinek indokait, és megjelöli a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat.

(7) A pervezetõ végzést nem kell indokolni. A bizonyítási indítvány elutasításának indokait az ügydöntõ végzésben kell kifejteni.

(8) A bíróság az ügy elbírálását követõen a szabálysértési ügy iratait határozatának kiadmányaival együtt visszaküldi a szabálysértési hatóságnak.

Intézkedések a kifogás alapján

93. § (1) A bíróság a kifogás beérkezését követõen nyolc napon belül megvizsgálja, hogy helye van-e

a) az ügy áttételének,

b) az eljárás felfüggesztésének,

c) az eljárás megszüntetésének,

és a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megteszi.

(2) A bíróság a szabálysértési hatóság határozatát hatályon kívül helyezi és az iratokat a szabálysértési hatóságnak megküldi, ha

a) a határozatot a szabálysértési hatóságnak törvényben kizárt tagja hozta;

b) a szabálysértési hatóság nem a hatáskörében járt el, illetõleg a hatáskörét túllépte.

A kifogás elintézése

94. § (1) Ha a 93. §-ban írt intézkedésre nincs szükség, a bíróság a kifogást 30 napon belül tárgyalás mellõzésével, az iratok alapján bírálja el.

(2) A bíróság a szabálysértési hatóság határozatát

a) hatályban tartja, ha a kifogás alaptalan;

b) megváltoztatja, ha a szabálysértési hatóság jogszabályt helytelenül alkalmazott.

(3) A bíróság a kifogást elbíráló határozatában rendelkezik az eljárási költség viselésérõl. A határozat rendelkezõ részének tartalmaznia kell a (4) bekezdésben, valamint a 95. § (5) bekezdésében foglaltakra történõ figyelmeztetést.

(4) A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, az eljárás alá vont személy, a védõ és a sértett a kézbesítéstõl számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti. A tárgyalás tartására irányuló kérelemnek a végzés végrehajtására halasztó hatálya van.

(5) A sértett kizárólag kártérítést érdemben elbíráló rendelkezéssel kapcsolatban kérheti tárgyalás tartását. Ha a tárgyalás tartását kizárólag a sértett kérte, a bíróság - a kérelem megalapozottsága esetén - a kártérítésre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi és a kártérítés megállapítását mellõzi.

A szabálysértési tárgyalás szabályai

95. § (1) A bíróság tárgyalást tart, ha a szabálysértési hatóság határozata elleni kifogást elbíráló végzéssel kapcsolatban tárgyalás tartását kérik.

(2) A bíróság tárgyalása nyilvános.

(3) A bíróság a tárgyalásra idézi az eljárás alá vont személyt, ha a tárgyalást az eljárás alá vont személy kérte, vagy jelenlétét egyéb okból szükségesnek tartja. Egyéb esetekben az eljárás alá vont személyt értesíti.

(4) Ha az eljárás alá vont személy a szabályszerû értesítésre nem jelent meg, távollétében a tárgyalás megtartható, erre õt az értesítésben figyelmeztetni kell.

(5) A tárgyalás tartása iránti kérelem a tárgyalás megkezdéséig visszavonható. Ha a tárgyaláson a tárgyalás tartását kérõ személy nem jelenik meg és elmaradását alapos indokkal elõzetesen nem mentette ki, úgy kell tekinteni, mint aki a kérelmét visszavonta.

(6) Az eljárás alá vont személy a szabálysértési tárgyaláson védõjével is képviseltetheti magát, ha jelenléte nem kötelezõ.

(7) A bíróság a szabálysértési hatóságot, a védõt és a sértettet a tárgyalásról értesíti. Ha a szabálysértési hatóság képviselõje a részvételi szándékát bejelentette, távollétében a tárgyalás nem tartható meg.

96. § (1) A tárgyalást a bíró az ügy megjelölésével nyitja meg, majd a megidézettek és értesítettek számbavételét követõen - amennyiben a tárgyalás megtartásának nincs akadálya - felhívja a tanúkat a tárgyalóterem elhagyására, az igazolatlan eltávozás következményeire való figyelmeztetés mellett.

(2) A bíró ismerteti a szabálysértési hatóság határozatának, valamint az ellene emelt kifogásnak a lényegét, a tárgyalás mellõzésével hozott végzést, a tárgyalás tartására irányuló kérelmet, továbbá az iratok tartalmából mindazt, amit az ügy eldöntése szempontjából lényegesnek tart.

(3) Az eljárás alá vont személy, a védõ és a szabálysértési hatóság képviselõje az ismertetés kiegészítését kérhetik.

97. § (1) A bizonyítás felvételének sorrendjét és terjedelmét a bíró állapítja meg.

(2) A bizonyítási eljárást az eljárás alá vont személy meghallgatásával kell kezdeni. Amennyiben az eljárás alá vont személy nincs jelen a tárgyaláson és jelenléte nem kötelezõ, az üggyel kapcsolatos korábbi nyilatkozatát kell felolvasni.

(3) Az eljárás alá vont személyt - személyi adatai felvételét követõen - figyelmeztetni kell, hogy nem köteles vallomást tenni, majd ezt követõen a még ki nem hallgatott eljárás alá vont személyek távollétében kell meghallgatni.

(4) Az eljárás alá vont személy a tárgyalás rendjének zavarása nélkül a tárgyalás alatt is értekezhet védõjével.

(5) Ha az eljárás alá vont személy vagy az eljárás alá vont személy egyetértésével védõje, illetõleg a sértett a tárgyaláson vagy azon kívül a kifogást visszavonja, a bíróság az eljárást megszünteti. Ez esetben a szabálysértési hatóság határozata a visszavonás bejelentésének, illetõleg a bírósághoz érkezésének napján jogerõre emelkedik.

(6) Ha a szabálysértési hatóság képviselõje jelen van a tárgyaláson, a bizonyítás eredményéhez képest a 84. § (1) bekezdése a)-g) pontjaiban meghatározott okokból indítványozhatja az eljárás megszüntetését.

98. § (1) A szabálysértési hatóság képviselõje és a védõ az eljárás alá vont személyhez, a tanúkhoz és a szakértõkhöz kérdést intézhet, bizonyítási indítványokat terjeszthet elõ.

(2) A bíróság a bizonyítási indítványok felõl külön indokolás nélkül dönt, elutasításukat csak az érdemi határozatban kell indokolni.

(3) Ha a bizonyítás felvétele a tárgyaláson jelentõs nehézségbe ütközne, a bíróság kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság útján jár el.

(4) Amennyiben a tárgyalás adataiból bûncselekmény elkövetésének alapos gyanújára lehet következtetni, a bíróság az ügyet haladéktalanul átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ ügyészséghez.

(5) Ha az ügy terjedelme, a bizonyítás kiegészítése vagy más fontos ok szükségessé teszi, a bíróság az ügyet elnapolja. Az elnapolt tárgyalást a tárgyalás korábbi részérõl felvett jegyzõkönyv lényegének ismertetésével kell kezdeni, feltéve, hogy az eljárás alá vont személy vagy védõje ezt szükségesnek tartja.

99. § A bíróság az ügyet lehetõleg egy tárgyalási napon befejezi. Ha az ügy terjedelme, a bizonyítás kiegészítése miatt vagy egyéb okból szükséges, a bíró a tárgyalást legfeljebb nyolc napra elnapolhatja. Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíró a tárgyalást elhalasztja.

100. § (1) Amennyiben a bizonyítási eljárást a bíróság befejezetté nyilvánította, elõször a tárgyaláson jelenlevõ szabálysértési hatóság képviselõje foglalja össze álláspontját az ügy lényegét érintõ tények, azok jogi minõsítése, továbbá a lehetséges jogkövetkezmények alkalmazását illetõen, majd a tárgyaláson jelenlevõ védõ, illetõleg az eljárás alá vont személy fejtheti ki álláspontját az ügy lényegérõl, végül a sértett szólalhat fel.

(2) A nyilatkozatokat követõen a bíróság zárt ülésen meghozza határozatát, melyet nyomban nyilvánosan kihirdet.

Az ügydöntõ határozat

101. § (1) A bíróság a tárgyalás mellõzésével hozott végzést a tárgyalás eredményétõl függõen hatályban tartja, vagy határozatot hoz, amelyben a szabálysértési hatóság határozatát hatályban tartja, megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.

(2) Ha a bíróság megállapítja a szabálysértés elkövetését, pénzbírságot szab ki, intézkedést alkalmaz, továbbá rendelkezik az eljárási költség viselésérõl.

(3) Ha az eljárás alá vont személy vagy a védõ kizárólag az elkobzásra vagy a kártérítésre vonatkozó rendelkezést sérelmezte, a bíróság a tárgyaláson csak ezekben a kérdésekben határoz.

102. § A határozat a közlés napján válik jogerõssé.

XI. Fejezet

A PERÚJÍTÁS

A perújítás okai

103. § (1) A bíróság jogerõs határozatával elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha

a) az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínûvé teszi, hogy az elkövetõ szabálysértési felelõssége nem állapítható meg, illetõleg rá nézve kedvezõbb tartalmú határozat hozható;

b) az elkövetõvel szemben ugyanazon cselekmény miatt több szabálysértési felelõsséget megállapító bírósági határozatot, vagy ugyanazon cselekmény miatt szabálysértési hatósági és a büntetõjogi felelõsséget elbíráló bírósági határozatot hoztak;

c) az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel;

d) az alapügyben a szabálysértési hatóság valamely tagja, illetõleg a bíróság kötelességét a büntetõ törvénybe ütközõ módon megszegte;

e) az elkövetõ által elkövetett bûncselekményt e törvény szerinti eljárásban, szabálysértésként bírálták el.

(2) Az (1) bekezdés c)-d) pontja esetében perújításnak csak akkor van helye, ha

a) a perújítási okként megjelölt bûncselekmény elkövetését jogerõs ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárja ki, és

b) e bûncselekmény a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság határozatát befolyásolta.

(3) Perújításnak van helye, ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történõ alkalmazhatósága visszamenõleges kizárásával ad helyt az alkotmányjogi panasznak.

BH2003. 102. II. Ha az elkövetõvel szemben ugyanazon cselekmény miatt szabálysértési, és büntetõjogi felelõsséget elbíráló határozatot is hoztak, a szabálysértési eljárásban helye van perújításnak [1999. évi LXIX. tv. (Sztv.) 103. § (1) bek. b) pont].

104. § Nincs helye perújításnak, ha a bírósági határozat jogerõre emelkedését követõen egy év eltelt.

A perújítási kérelem

105. § (1) Az elkövetõ javára perújítási kérelmet terjeszthet elõ

a) az elkövetõ,

b) a védõ, kivéve, ha az elkövetõ ezt megtiltja,

c) a fiatalkorú törvényes képviselõje, gondozója.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek által elõterjesztett perújítási kérelem alapján a határozatot az elkövetõ hátrányára nem lehet megváltoztatni.

(3) A 103. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott okból az ügyész terjeszthet elõ perújítási kérelmet.

BH2003. 185. A büntetõeljárási törvény rendelkezései szerint a Legfelsõbb Bíróság által lefolytatott felülvizsgálati eljárások a szabálysértési ügyekre nem vonatkoznak; a szabálysértések tekintetében rendkívüli jogorvoslatként csak az Sztv. XI. fejezete szerinti perújításnak van helye [Be. 287/B. §, 289/A. § (2) bek. a) pont, 1999. évi LXIX. tv. (Sztv.) 36. §, 105. §].

106. § A perújítási kérelmet az elõterjesztésre jogosult mindaddig visszavonhatja, amíg a bíróság a perújítás megengedhetõsége kérdésében határozatot nem hozott.

A perújítási eljárás

107. § (1) A perújítási kérelmet az alapügyben eljárt bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzõkönyvbe mondani. A perújítási kérelemben meg kell jelölni a kérelem okát és bizonyítékait, az ok nem szabatos megjelölése a perújításnak nem akadálya.

(2) A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó, az azonos jogosult által ismételten elõterjesztett vagy az elkésett kérelmet a bíróság elutasítja.

108. § (1) Ha a bíróság a kérelmet alaposnak találja, a perújítást elrendeli és az ügyet tárgyalásra tûzi ki, illetõleg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ bírósághoz teszi át, egyidejûleg az alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti, illetõleg félbeszakíthatja.

(2) Ha a bíróság a perújítási kérelmet alaptalannak találja, azt elutasítja. A határozatot közölni kell azzal, aki a kérelmet elõterjesztette.

109. § (1) A perújítás elrendelése esetén az eljárásra a X. fejezet rendelkezéseit a perújítás jellegébõl folyó értelemszerû eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az elkövetõnek a tárgyalásra szóló idézéssel együtt a perújítási kérelmet és a perújítást elrendelõ végzést is kézbesíteni kell, a tárgyaláson a perújítással megtámadott határozatot és a perújítást elrendelõ végzést kell ismertetni.

110. § (1) Ha a bíróság - a tárgyalás eredményétõl függõen - megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz, ha pedig a perújítási kérelmet alaptalannak találja, azt elutasítja.

(2) A perújítás tárgyában hozott érdemi határozatok ellen nincs helye jogorvoslatnak.

XII. Fejezet

A VÉGREHAJTÁS

111. § (1) A pénzbírságot az elkövetõnek a határozat jogerõre emelkedésétõl számított harminc napon belül - a pénzösszeg illetékbélyeggel történõ lerovásával vagy más, külön jogszabályban meghatározott módon - kell megfizetnie.

(2) Ha a pénzbírság vagy egyéb pénzösszeg megfizetésére kötelezett a határozat jogerõre emelkedésétõl számított harminc napon belül a pénzösszeget nem fizeti meg, a szabálysértési hatóság közvetlen letiltást bocsát ki.

(3) Ha a közvetlen letiltásra nincs lehetõség, a szabálysértési hatóság elrendeli a tartozás adók módjára történõ behajtását.

(4) Ha az adók módjára történõ behajtásra nincs lehetõség, vagy az aránytalanul hosszú idõvel járna, a pénzbírságot, illetõleg a helyszíni bírságot - az elkövetõ beleegyezése esetén - közérdekû munkára kell átváltoztatni.

(5) A (4) bekezdésben foglalt határozat meghozatala elõtt a szabálysértési hatóság - amennyiben nem az elkövetõ lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes szabálysértési hatóság járt el - rövid úton megkeresi az elkövetõ lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes települési, a fõvárosban a kerületi önkormányzat jegyzõjét (a továbbiakban: jegyzõ), aki a település területén mûködõ, közérdekû munka végzésére alkalmas munkahelyekrõl tájékoztatja a szabálysértési hatóságot.

(6) A közérdekû munkára átváltoztató határozatot a szabálysértési hatóság megküldi a jegyzõnek, aki - az elkövetõ egészségi állapotának és munkára való alkalmasságának figyelembevételével, a munkáltató beleegyezésével - az intézményt vagy gazdálkodó szervezetet jelöl ki a közérdekû munka végrehajtásának helyéül. A közérdekû munkahelyet kijelölõ határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak.

(7) A közérdekû munkára történõ átváltoztatás esetén az elkövetõ köteles a jegyzõ által meghatározott munkát végezni, személyi szabadsága egyébként nem korlátozható.

(8) A közérdekû munkát az elkövetõ hetenként legalább egy napon - a heti pihenõnapon vagy szabadidejében - díjazás nélkül végzi.

(9) A közérdekû munka legrövidebb tartama egy nap, leghosszabb tartama húsz nap. Egy napi közérdekû munkának legfeljebb hat óra munkavégzés felel meg.

(10) A 24. § (2) bekezdése alkalmazása esetén a közérdekû munka leghosszabb tartama harminc nap.

(11) A jegyzõ, illetõleg a kijelölt munkahely haladéktalanul értesíti a közérdekû munka végzését elrendelõ szabálysértési hatóságot, illetõleg bíróságot, ha az elkövetõ nem kezdi meg a közérdekû munka végzését, vagy munkakötelezettségének nem tesz eleget. Ezekben az esetekben a közérdekû munkát - a 17. § (4) bekezdésében meghatározottak szerint - elzárásra kell átváltoztatni.

(12) Ha az elkövetõ nem járul hozzá a közérdekû munkavégzésre kötelezéshez, a pénzbírságot, illetõleg a helyszíni bírságot elzárásra kell átváltoztatni.

(13) Az elzárásra átváltoztatásról az a helyi bíróság rendelkezik,

a) amelyik az ügyben érdemi határozatot hozott;

b) amelynek illetékességi területén a jogerõs határozatot hozó szabálysértési hatóság fekszik;

c) amelynek illetékességi területén a helyszíni bírságolásra sor került.

(14) Az elzárásra átváltoztatás szükségességének fölmerülése esetén a szabálysértési hatóság az ügy iratait haladéktalanul megküldi a (13) bekezdésben meghatározott bíróságnak.

(15) Az elzárás büntetés-végrehajtási intézetben, illetõleg rendõrségi fogdában hajtható végre.

112. § (1) A bíróság az átváltoztatásról tizenöt napon belül, tárgyalás nélkül dönt. Törvénysértés esetén a szabálysértési hatóság határozatát hatályon kívül helyezi.

(2) Ha a törvénysértés az alapeljárásban merült fel, a bíróság a szabálysértési hatóságot - elvi iránymutatás megküldésével - új eljárásra, illetõleg új határozat meghozatalára kötelezi.

(3) Ha a törvénysértés a végrehajtás során merült fel, a bíróság a szabálysértési hatóságot a végrehajtási eljárás folytatására utasítja.

(4) Az elzárásra átváltoztatás tárgyában hozott bírósági határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak.

(5) A bíróság az átváltoztatás tárgyában történõ döntését követõen a 92. § (8) bekezdése szerint jár el.

113. § (1) Amennyiben az elkövetõ vagy helyette más a pénzbírságot, illetõleg az elzárásra átváltoztatott pénzbírságnak a még le nem töltött napoknak megfelelõ összegét igazoltan megfizeti

a) az elzárás nem foganatosítható, illetõleg

b) az elzárás foganatosítását követõen az elkövetõt nyomban szabadon kell bocsátani.

(2) Az elzárás letöltésérõl, illetõleg az azonnali szabadításról a büntetés-végrehajtási intézet a bíróságot haladéktalanul értesíti.

114. § A fiatalkorúakra kiszabott pénzbírságot, továbbá minden egyéb pénzösszeget adók módjára kell behajtani.

115. § (1) A pénzbírság, illetõleg az eljárási költség megfizetésére a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság legfeljebb hat hónapi tartamra részletfizetési kedvezményt vagy halasztást adhat.

(2) A bíróság - hivatalból vagy kérelemre - egészségi, családi vagy más fontos okból az elzárás, illetõleg a pénzbírságot helyettesítõ elzárás elhalasztását vagy félbeszakítását is engedélyezheti. Ennek idõtartama hat hónapig terjedhet.

(3) Ha az elkövetõ kórházi gyógykezelése szükséges, az elzárás végrehajtását félbe kell szakítani.

(4) A félbeszakítást a bíróság rendeli el, határozatát a büntetés-végrehajtási intézetnek küldi meg. Sürgõs esetben a félbeszakítás engedélyezése távbeszélõn is közölhetõ, és annak a szervnek a vezetõje is engedélyezheti, amelynél az elzárást foganatosítják.

(5) A bíróság az (1)-(4) bekezdésben meghatározott esetekben tárgyalás mellõzésével, az iratok alapján jár el.

116. § (1) Az elzárás büntetés elengedése, illetõleg mérséklése, a pénzbírság megfizetésének elengedése, a jármûvezetéstõl eltiltás mellõzése, illetõleg az elkobzott dolog visszaadása érdekében az elkövetõ - az elkövetõ beleegyezése esetében védõje is - méltányossági kérelmet nyújthat be.

(2) A pénzbírság, illetõleg a jármûvezetéstõl eltiltás végrehajtását méltányosságból mellõzheti, az elkobzott dolgot visszaadhatja:

a) önkormányzati hatáskörbe tartozó szabálysértések esetében a megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatal vezetõje;

b) a felügyeletet ellátó miniszter, ha az ügyben más szabálysértési hatóság járt el;

c) országos hatáskörû szerv vezetõje, amennyiben a felügyeletet nem miniszter látja el.

(3) Amennyiben az elkövetõt elzárással sújtották, az (1) bekezdésben meghatározott méltányossági jogkört a köztársasági elnök gyakorolja.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a méltányossági kérelmet az ügyben érdemi határozatot hozó bíróságnál kell elõterjeszteni, amely a kérelmet az ügy irataival együtt soron kívül terjeszti fel az igazságügyminiszterhez.

(5) Az elzárás elengedése vagy mérséklése iránti kérelem esetén az igazságügyminiszter a büntetés végrehajtását a köztársasági elnök döntéséig elhalaszthatja.

(6) A méltányossági kérelmet az igazságügyminiszter a köztársasági elnökhöz akkor is felterjeszti, ha annak tartalmával nem ért egyet.

(7) A méltányossági döntésrõl az értesítést az elkövetõnek a (4) bekezdésben meghatározott bíróság kézbesíti.

(8) A bíróság hivatalból vagy kérelemre egy ízben elrendelheti határozata végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján annak megváltoztatása vagy megsemmisítése várható, vagy ezt különleges méltánylást igénylõ körülmény indokolja. A végrehajtás harminc napnál hosszabb idõre nem függeszthetõ fel.

117. § A szabálysértés miatt alkalmazott kiutasítást az idegenrendészeti hatóság, a jármûvezetéstõl eltiltást a jogerõs határozatot hozó szabálysértési hatóság, illetve bíróság értesítése alapján a körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzõje hajtja végre.

XIII. Fejezet

EGYES SZABÁLYSÉRTÉSI ÜGYEKRE VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK

118. § A III-XII. fejezet rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Az elzárással is sújtható szabálysértésekre vonatkozó általános eljárási szabályok

119. § (1) Az elzárással is sújtható szabálysértést az elkövetés helye szerint illetékes helyi bíróság tárgyaláson bírálja el. A megyei bíróság elnöke ezekre az eljárásokra - a megyei rendõrfõkapitány javaslatára - más helyi bíróság illetékességét is megállapíthatja.

(2) A bíróság - ha ez a feljelentés, illetõleg az iratok tartalma alapján lehetséges - nyolc napon belül határoz az áttételrõl, az eljárás felfüggesztésérõl, illetõleg az eljárás megszüntetésérõl.

(2) A bíróság - ha ez a feljelentés, illetõleg az iratok tartalma alapján lehetséges - nyolc napon belül határoz az áttételrõl, az eljárás felfüggesztésérõl, illetõleg az eljárás megszüntetésérõl.

(3) Ha a feljelentés adatai, illetõleg az iratok tartalma alapján nem lehetséges a feljelentés érdemi elbírálása, a tényállás tisztázása érdekében a bíróság

a) felhívja a feljelentõt további adatok közlésére;

b) iratokat, tárgyi bizonyítási eszközöket szerez be;

c) a bíróság lefoglalhatja a 80. § (1) bekezdésében, illetõleg lefoglalja a 80. § (2) bekezdésében meghatározott dolgot. A lefoglalt dolog visszaadása tekintetében a 80. § rendelkezései szerint jár el;

d) külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján más szerveket adatok közlésére hívhat fel.

120. § (1) A bíróság a szabálysértés elkövetése miatt elzárást, illetõleg pénzbírságot szab ki, intézkedést alkalmaz, rendelkezik az eljárási költségek viselésérõl és az eljárás alá vont személyt a szabálysértéssel okozott kár megtérítésére kötelezheti.

(2) A bíróság a bizonyítás eredményeként az eljárást megszünteti, ha nem az (1) bekezdés szerint határoz.

121. § (1) A 120. § (1) bekezdésében foglalt határozattal szemben az eljárás alá vont személy, törvényes képviselõje vagy védõje, a kártérítést illetõen a sértett is a határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétõl számított nyolc napon belül halasztó hatályú fellebbezést nyújthat be.

(2) A fellebbezésben elõ kell adni annak okát és célját; az ok téves megjelölése vagy hiánya miatt a fellebbezés elbírálását nem lehet megtagadni.

(3) Az elkésett vagy nem a jogosult által elõterjesztett fellebbezést a bíróság elutasítja.

(4) A bíróság az iratokat a fellebbezés beérkezését követõ nyolc napon belül megküldi az illetékes megyei bíróságnak.

122. § A megyei bíróság a fellebbezést tanácsülésen bírálja felül, ennek során az eljárás alá vont személy terhére a bíróság határozatában megállapított rendelkezéseknél hátrányosabb rendelkezést nem hozhat.

123. § A megyei bíróság a határozatot hatályban tartja, a 122. §-ban meghatározott korlátok között megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti, illetõleg az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja.

124. § A megyei bíróság az ügy iratait határozatának kiadmányával visszaküldi az eljárt bíróságnak.

Gyorsított bírósági eljárás az elzárással is sújtható szabálysértések esetében

125. § (1) Az elzárással is sújtható szabálysértés miatt õrizetbe vett személyt a rendõrség gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából bíróság elé állítja.

(2) A rendõrség a bíróság elé állítás idõpontjáról haladéktalanul értesíti a bíróságot és a sértettet, valamint gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. A rendõrség közli az eljárás alá vont személlyel, hogy milyen szabálysértés miatt és milyen bizonyítékok alapján állítja bíróság elé.

(3) A rendõrség védõt rendel ki, ha az eljárás alá vont személynek nincs meghatalmazott védõje, vagy a meghatalmazott védõt idézi. Gondoskodik továbbá arról, hogy a védõ az ügyet megismerhesse, illetõleg az eljárás alá vont személlyel a tárgyalás elõtt beszélhessen.

126. § (1) A tárgyaláson a rendõrség képviselõje az iratokat és a tárgyi bizonyítási eszközöket a bíróságnak átadja, ezt követõen a feljelentést szóban terjeszti elõ.

(2) A bíróság nem tart tárgyalást, ha megállapítja, hogy az õrizetbe vétel feltételei (77. §) nem álltak fenn, vagy az õrizetbe vételtõl több mint hetvenkét óra telt el.

(3) Ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a bíróság a feljelentés elõterjesztése után meghallgatja az eljárás alá vont személyt, szükség esetén a sértettet, illetõleg a tanúkat, majd ezt követõen a 120. § (1) bekezdésében foglaltak szerint határoz, az okozott kár megtérítésére azonban nem kötelezhet.

(4) A határozat kihirdetése után a bíróság megkérdezi az eljárás alá vont személyt, illetõleg a védõt, kívánnak-e fellebbezést benyújtani. Ha elzárás kiszabására kerül sor, a fellebbezés benyújtására jogosultnak a kérdés feltételét követõen nyomban nyilatkoznia kell.

(5) Ha az eljárás alá vont személy, illetõleg a védõ az elzárás kiszabásával szemben fellebbezést jelent be, és a bíróság az õrizetet meghosszabbítja, a bíróság az iratokat haladéktalanul felterjeszti a megyei bírósághoz.

(6) A fellebbezésre vonatkozó nyilatkozatokat követõen a bíróság a határozatát nyomban írásba foglalja és kézbesíti az eljárás alá vont személynek, a védõnek, valamint a rendõrség képviselõjének.

127. § A határozattal szembeni fellebbezés elintézésére a 121-124. §-okban foglalt rendelkezéseket kell értelemszerûen alkalmazni azzal, hogy a megyei bíróság a határozatának egy kiadmányát közvetlenül megküldi az eljárást kezdeményezõ rendõrségnek.

A fiatalkorúak szabálysértéseire vonatkozó rendelkezések

128. § (1) Ha az eljárás adatai alapján a fiatalkorúval szemben elõreláthatólag pénzbírság kiszabására vagy jármûvezetéstõl eltiltásra kerül sor, a meghallgatástól nem lehet eltekinteni.

(2) Ha a fiatalkorú belföldi lakóhellyel nem rendelkezõ külföldi, az (1) bekezdésben meghatározott szabálytól a szabálysértési hatóság eltekinthet.

(3) A fiatalkorú törvényes képviselõjét a meghallgatásról, illetõleg a tárgyalásról értesíteni kell. Amennyiben a törvényes képviselõ megjelenésének akadálya van, a gyámhatóság képviselõjét kell a fiatalkorú meghallgatásának idõpontjáról értesíteni.

(4) A fiatalkorú meghallgatására általában a törvényes képviselõje jelenlétében kerül sor. A tárgyaláson megjelent gondozót a fiatalkorú életviszonyaira nézve minden esetben meg kell hallgatni, aki ezekre a körülményekre nézve a nyilatkozatot nem tagadhatja meg.

(5) Ha az eljárás alapján a szabálysértési hatóság indokoltnak tartja, a fiatalkorú védelembe vételét kezdeményezheti a fiatalkorú lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõjénél.

Becsületsértési ügyekre vonatkozó külön rendelkezések

129. § Kölcsönösen elkövetett becsületsértés esetén az egyik fél sérelmére elkövetett szabálysértés miatt megindult eljárásban a másik fél abban az esetben is jogosult a magánindítvány elõterjesztésére, ha ennek határideje lejárt, feltéve, hogy a cselekmény még nem évült el. Errõl a jogáról a másik felet legkésõbb a meghallgatás kezdetekor tájékoztatni kell.

130. § (1) A szabálysértési hatóság az eljárás alá vont személyt és a sértettet meghallgatásra megidézi, képviselõjüket értesíti. Ha az ügyben több sértett van, valamennyit meg kell idézni.

(2) Az idézésben a sértettet figyelmeztetni kell arra, hogy a kellõ idõben ki nem mentett távolmaradását a szabálysértési hatóság a magánindítvány visszavonásának fogja tekinteni.

(3) A meghallgatás során a szabálysértési hatóság megkísérli az eljárás alá vont személy és a sértett kibékítését. Ha a békítés eredménytelen marad, az általános szabályok szerint kell lefolytatni az eljárást.

(4) Ha az eljárás alá vont személy utólag magánindítványt terjeszt elõ, a szabálysértési hatóság a sértettet eljárás alá vont személyként is meghallgatja.

131. § (1) A szabálysértési hatóság az eljárást a 84. §-ban meghatározott okokon kívül is megszünteti, ha a sértett

a) a meghallgatáson nem jelent meg és magát alapos okkal nem menti ki, vagy azért nem volt idézhetõ, mert lakcímének változását nem jelentette be;

b) a magánindítványt visszavonta.

(2) Az (1) bekezdés esetében az utólag elõterjesztett magánindítvány alapján indult eljárást is meg kell szüntetni, feltéve, hogy a magánindítvány elõterjesztésének határideje a meghallgatás napjáig már lejárt.

132. § A becsületsértési ügyekben emelt kifogást, illetõleg panaszt az iratokkal együtt - amennyiben a szabálysértési hatóság a kifogásnak nem ad helyt, vagy határozatát az eljárás alá vont személy javára nem módosítja - közvetlenül az illetékes bírósághoz kell megküldeni, amely az általános szabályok szerint jár el.

A szabálysértési hatóság jogkörét gyakorló szervek eljárásának szabályai

133. § A 35. §-ban meghatározott szervek részérõl eljáró személy az általa tartott hatósági ellenõrzés alkalmával észlelt szabálysértés elkövetõjét

a) helyszíni bírsággal sújtja, vagy

b) a szabálysértést a helyszínen elbírálja, amennyiben további bizonyításra nincs szükség.

A helyszíni bírság

134. § (1) A szabálysértést meghatározó jogszabályban megállapított esetekben a (2) bekezdésben felsoroltak a szabálysértés tetten ért elkövetõjét helyszíni bírsággal sújthatják.

(2) Helyszíni bírság kiszabására jogosult

a) a rendõrség, a határõrség, a vám- és pénzügyõrség, a hivatásos tûzoltóság;

b) a helyi önkormányzat képviselõ-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézõje;

c) a természetvédelmi õr, az önkormányzati természetvédelmi õr, a természetvédelmi hatóság részérõl eljáró és erre felhatalmazott személy, a közterület-felügyelõ;

d) a 35. § a)-h) pontjaiban felsorolt szervek részérõl eljáró személy;

e) a növény-egészségügyi és talajvédelmi állomás és az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenõrzõ állomás, valamint a hatósági minõség-ellenõrzõ szervezetek erre feljogosított dolgozója;

f) a közlekedési felügyelet ellenõre.

135. § (1) A helyszíni bírság összege ötszáz forinttól tízezer forintig terjedhet.

(2) Ha az elkövetõ a helyszíni bírság kiszabását - a jogkövetkezményekrõl szóló tájékoztatás után - tudomásul veszi, a bírságolás ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(3) Tudomásul vett helyszíni bírság esetén az elkövetõ részére készpénz-átutalási megbízást kell átadni és fel kell hívni, hogy a bírságot harminc napon belül fizesse be.

(4) A tudomásul vett helyszíni bírságot a befizetés elmulasztása esetén az egyébként irányadó rendelkezések szerint kell behajtani.

136. § A gépjármûvel elkövetett szabálysértés miatt a helyszíni bírságot a gépjármûvezetõ távollétében is ki lehet szabni. Ilyenkor a gépjármû forgalmi rendszáma alapján megállapított üzemben tartó címére kell a kiszabott összeget tartalmazó készpénz-átutalási megbízást megküldeni.

137. § Ha az elkövetõ vagy a gépjármû üzemben tartója a helyszíni bírság kiszabását nem veszi tudomásul, a szabálysértési eljárást az egyébként irányadó rendelkezések szerint kell lefolytatni. Így kell eljárni akkor is, ha a gépjármû üzemben tartójának megküldött készpénz-átutalási megbízást harminc napon belül nem fizetik meg.

HARMADIK RÉSZ

EGYES SZABÁLYSÉRTÉSEK

XIV. Fejezet

AZ EMBERI MÉLTÓSÁG, A SZEMÉLYI SZABADSÁG ÉS A KÖZREND ELLENI SZABÁLYSÉRTÉSEK

Becsületsértés

138. § (1) Aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Magánlaksértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye.

Önkényes beköltözés

139/A. § (1) Aki a lakásbérletre vagy a helyiséggazdálkodásra vonatkozó jogszabály hatálya alá tartozó üres lakást vagy nem lakás céljára szolgáló üres helyiséget elfoglal, vagy abba önkényesen beköltözik anélkül, hogy arra a bérleti jogviszony létesítésére jogosult szerv vagy személy, illetõleg az elhelyezésre jogosult szerv jognyilatkozatával vagy intézkedésével feljogosította volna,

elzárással vagy százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.

Ipari robbantóanyaggal és pirotechnikai termékekkel kapcsolatos szabálysértés

140. § (1) Aki az ipari robbantóanyagok és a pirotechnikai termékek elõállítására, forgalmára, tárolására, szállítására, felhasználására és megsemmisítésére vonatkozó elõírásokat megszegi, engedély nélkül pirotechnikai terméket birtokol, továbbá robbantóanyagot vagy robbanó szerkezetet talál, vagy annak hollétérõl tudomást szerez, s ezt a tényt a legközelebbi települési önkormányzatnak vagy a rendõrségnek nem jelenti be, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség, a bányahatóság, illetõleg a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõ hatáskörébe tartozik.

(4) Azt a pirotechnikai terméket, amelyre az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell kobozni.

Lõfegyverrel kapcsolatos szabálysértés

141. § (1) Aki

a) a lõfegyver vagy lõszer gyártására, tartására, kereskedelmére, javítására és használatára vonatkozó szabályokat megszegi,

b) lõfegyverdarabot vagy lõszerelemet engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz,

százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki

a) a légfegyver, gáz- és riasztófegyver, illetõleg hatástalanított lõfegyver gyártására, kereskedelmére, megszerzésére, tartására vagy használatára vonatkozó szabályokat megszegi,

b) a lõtér üzemeltetésére vonatkozó rendelkezéseket megszegi,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

(5) Azt a lõfegyverdarabot vagy lõszerelemet, amelyre nézve az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell, azt a légfegyvert, gáz- és riasztófegyvert, amelyre nézve a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

Rendzavarás

142. § (1) Aki közterületen, nyilvános helyen vagy sportrendezvényen

a) verekszik, továbbá aki mást verekedésre felhív,

b) olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen,

c) rendzavarás esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsít,

elzárással vagy százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki nyilvános rendezvényen

a) lõfegyvert vagy robbanóanyagot, illetõleg az élet kioltására vagy testi sértés okozására alkalmas eszközt tartva magánál jelenik meg,

b) a rendezõ szerv, illetõleg a rendõrség biztonságra vonatkozó felhívásának, rendelkezésének nem tesz eleget,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak és kitiltásnak is helye van.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság, a (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendõrség hatáskörébe tartozik.

(5) A szabálysértési hatóság határozatának egy példányát az Ifjúsági és Sportminisztérium központi nyilvántartásának megküldi, ha a rendzavarás sportrendezvényen történt.

Tiltott kéjelgés

143. § (1) Aki a külön törvényben, vagy törvény felhatalmazása alapján hozott önkormányzati rendeletben a szexuális szolgáltatással összefüggõ korlátozást, illetve tilalmat megszeg, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az elkövetõ elzárással vagy százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható, ha

a) a szexuális szolgáltatása igénybevételére felhívott személy tizennegyedik életévét betöltött kiskorú, vagy kiskorúnak az ilyen szolgáltatás nyújtására irányuló ajánlattételét fogadja el;

b) a szexuális szolgáltatásra való felajánlkozása zaklató jellegû;

c) nem rendelkezik a külön jogszabályban elõírt orvosi igazolással.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatti eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.

Szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma

144. § (1) Aki a külön jogszabály szerint meghatározott védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására felhív, illetve más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadja, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatti eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

A szexuális szolgáltatás felkínálásának, hirdetésének tilalma

145. § (1) Aki a külön jogszabályban meghatározott tilalmat megszegve szexuális szolgáltatást írásban, kép- vagy hangrögzítés, illetõleg más berendezés útján felkínál, reklámoz vagy az ilyen cselekményben közremûködik, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

Gyermekkel koldulás

146. § (1) Aki gyermekkorú személyt arra bír rá, hogy közterületen vagy nyilvános helyen kolduljon, illetve házalva kéregessen, továbbá aki a gyermekkorú személy társaságában koldul, illetve házalva kéreget, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) A szabálysértési hatóság a szabálysértés tényérõl, az érintett gyermek és az elkövetõ adatairól a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot értesíti.

Természetvédelmi szabálysértés

147. § (1) Aki

a) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy szakhatósági hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy szakhatósági hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytõl, szakhatósági hozzájárulástól eltérõ módon végez vagy végeztet, bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget,

b) természeti területen - beleérve a védett természeti területet is - a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethetõ tevékenységet folytat, szemetel, a területet más módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik, tiltott módon közlekedik, engedély nélkül tüzet rak,

c) a védett vagy a fokozottan védett élõ szervezet egyedét, származékát, barlangi képzõdményt jogellenesen megrongálja, elviszi, állatfaj egyedét élettevékenységében jelentõs mértékben zavarja, valamint a védett élõ szervezet egyedét, származékát, barlangi képzõdményt jogellenesen elpusztítja,

d) a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti,

százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott szabálysértés elkövetõjére a természetvédelmi õr, az önkormányzati természetvédelmi õr, valamint a természetvédelmi hatóság részérõl eljáró és erre felhatalmazott személy helyszíni bírságot szabhat ki.

(4) Azt a védett, illetõleg fokozottan védett növény- és állatfaj egyedet, annak bármely fejlõdési alakját, származékát, védett ásványi képzõdményt, amelyre nézve az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell kobozni.

(5) Ha a (4) bekezdésben felsorolt természeti érték állami tulajdonban van, akkor azt a nemzeti park igazgatósága lefoglalja, és az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv döntéséig gondoskodik a megõrzésérõl.

(6) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a nemzeti park igazgatóság hatáskörébe tartozik.

Környezetvédelmi szabálysértés

148. § (1) Aki a környezetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytõl, hozzájárulástól eltérõ módon végez vagy végeztet, illetve a környezet elemeit a külön jogszabályban meghatározott módon terheli, illetve szennyezi, vagy az egyéb környezetvédelmi elõírásokat más módon megszegi, százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

 (2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

Jogosulatlan vadászat

149. § (1) Aki

a) idegen vadászterületen,

b) tiltott helyen vagy idõben

jogosulatlanul, vad elejtésére használható és arra alkalmas állapotban lévõ eszközzel tartózkodik, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki vadászjegy nélkül vagy pedig úgy vadászik, hogy nem felel meg a vadászat gyakorlására megállapított feltételeknek, százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Az a vadász, aki tiltott helyen vagy idõben, továbbá tiltott vadra vagy tiltott módon vadászik, százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(4) Aki a vadászatról szóló jogszabályok megszegésével vadásztat, százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

A vallásgyakorlás jogának megsértése

150. § (1) Aki nyilvántartásba vett egyház szertartásaira rendelt helyiségben nyilvánosan botrányt okoz, illetõleg a vallási tisztelet tárgyát vagy a szertartások végzésére szolgáló tárgyat a szertartásokra rendelt helyiségben vagy azon kívül meggyaláz, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

Veszélyes fenyegetés

151. § (1) Aki

a) mást félelemkeltés céljából olyan bûncselekmény elkövetésével komolyan megfenyeget, amely a megfenyegetett személy vagy annak hozzátartozója élete, testi épsége vagy egészsége ellen irányul,

b) mást félelemkeltés céljából a megfenyegetett személyre vagy annak hozzátartozójára vonatkozó, a becsület csorbítására alkalmas tény nagy nyilvánosság elé tárásával komolyan megfenyeget,

elzárással vagy százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.

Gyülekezési joggal visszaélés

152. § (1) Aki bejelentési kötelezettséghez kötött összejövetelt, felvonulást vagy tüntetést bejelentés vagy a tervezett új idõpontról való elõzetes tájékoztatás nélkül vagy a rendõrség tiltó határozata ellenére szervez vagy tart, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

Valótlan bejelentés

153. § (1) Aki a hatóságnál vagy közfeladatot ellátó szervnél vészhelyzetrõl vagy rendzavarásról valótlan bejelentést tesz, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Ha a hamis bejelentés alapján a hatóság vagy a közfeladatot ellátó szerv szükségtelenül a bejelentésben megjelölt helyszínre vonult vagy egyéb intézkedésre kényszerült, az elkövetõ százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

Tiltott szerencsejáték

154. § (1) Aki közterületen vagy nyilvános helyen tiltott szerencsejátékot szervez, százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki közterületen vagy nyilvános helyen tartott tiltott szerencsejátékban részt vesz, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(4) Azt a dolgot, amelyre nézve, illetõleg amellyel az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell kobozni.

Játék- és pénznyerõ automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegése

155. § (1) Aki engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve pénznyerõ automatát nyilvános helyen elhelyez vagy üzemeltet, illetõleg ebbõl a célból helyiséget bocsát rendelkezésre, százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki a játékautomaták üzemeltetésére vonatkozó szabályokat megszegi, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Az engedély nélkül elhelyezett vagy üzemeltetett pénznyerõ automatát el kell kobozni. Azt a játékautomatát, amelyre nézve a (2) bekezdésben foglalt szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(5) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a Szerencsejáték Felügyelet és a fogyasztóvédelmi felügyelõség hatáskörébe is tartozik.

Tiltott helyen való aláírásgyûjtés népi és népszavazási kezdeményezés támogatására

156. § (1) Aki a népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló törvényben megállapított tiltott helyen, népszavazás vagy népi kezdeményezés támogatására aláírást gyûjt, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

Jármûvezetés az eltiltás tartama alatt

156/A. § (1) Az a bíróság vagy szabálysértési hatóság által a jármûvezetéstõl eltiltott személy, aki a jármûvezetéstõl eltiltás hatálya alatt annak érvényesülési körébe tartozó jármûvet vezet,

elzárással vagy százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.

XV. Fejezet

A TULAJDON ELLENI SZABÁLYSÉRTÉSEK

157. § (1) Aki

a) tízezer forintot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást, orgazdaságot,

b) tízezer forintot meg nem haladó kárt okozva bankkártyával visszaélést, csalást, szándékos rongálást,

c) tízezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva hûtlen kezelést

követ el, úgyszintén, aki e cselekmények elkövetését megkísérli, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki idegen, nem gépi meghajtású jármûvet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja, harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Aki mûemléket, muzeális tárgyat, az államhatárt, a megye-, város-, községhatár vagy a birtokhatár megjelölésére szolgáló hivatalos jelet, tömegközlekedési vagy távközlési eszközt, közúti jelzést, továbbá parkot vagy az ahhoz tartozó felszerelést gondatlanul megrongálja, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye, ha a sértett az elkövetõ hozzátartozója.

(5) Aki a tízezer forintot meg nem haladó lopást mezõ-, illetõleg erdõgazdaságilag hasznosított földön lévõ terményre, termékre, illetve haszonállatra, vagy az ott elhelyezett felszerelésre, eszközre követi el,

elzárással vagy százötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.

XVI. Fejezet

A PÉNZÜGYI SZABÁLYSÉRTÉSEK

Vámszabálysértés

158. § (1) Aki vámárut a vámellenõrzés alól elvon vagy a vámteher, illetve a vámbiztosíték megállapítása vagy beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot tesz, feltéve, hogy az áru vámértéke az ötvenezer forintot nem haladja meg, úgyszintén, aki e cselekmények bármelyikét megkísérli, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt értékre tekintet nélkül gondatlanul követi el, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Azt az árut, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

159. § (1) Aki csempészett vámárut vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy ilyen vámáru-elidegenítésben közremûködik, feltéve, hogy az áru vámértéke az ötvenezer forintot nem haladja meg, úgyszintén, aki e cselekmények bármelyikét megkísérli, százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt értékre tekintet nélkül gondatlanul követi el, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Azt az árut, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

Vámszabálysértés elkövetõjének segítése

160. § Aki a vámszabálysértés elkövetõjének segítséget nyújt azáltal, hogy a vámszabálysértésbõl származó haszon elérésében közremûködik vagy elõsegíti, hogy az elkövetõ a szabálysértési eljárás alól mentesüljön, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

Deviza-szabálysértés

161. §

Fémjelzési szabálysértés

162. § (1) Aki a nemesfémtárgyak árusításával és fémjelzésével kapcsolatos kötelességét megszegi, harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Azt a nemesfémtárgyat, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

(3) Az elkobzott nemesfémtárgyat díszítõ drágakövek és gyöngyök mentesek az elkobzás alól.

A pénzutánzattal kapcsolatos szabályok megszegése

163. § Aki forgalomban levõ pénzrõl engedély nélkül utánzatot készít vagy készíttet, illetõleg az utánzatok elõállítására, nyilvántartására, õrzésére, megsemmisítésére vonatkozó engedély elõírásokat megsérti, harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

164. § A 158-163. §-okban meghatározott szabálysértések miatt az eljárás a vám- és pénzügyõrség hatáskörébe tartozik.

NEGYEDIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

HATÁLYBA LÉPTETÉS

165. § (1) Ez a törvény 2000. március 1-jén lép hatályba.

(2)

Felhatalmazó rendelkezések

166. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az e törvényben nem szereplõ szabálysértési tényállásokat tartalmazó rendeletet megalkossa.

167. § (1) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a helyszíni bírságolásra vonatkozó részletes szabályokat az érintett miniszterekkel egyetértésben megállapítsa.

(2) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy az érdekelt miniszterekkel és a legfõbb ügyésszel egyetértésben az elzárás, illetõleg a pénzbírságot helyettesítõ elzárás végrehajtásának részletes szabályait megállapítsa.

(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a szabálysértési eljárás során lefoglalt és az elkobzott dolgok kezelésére és értékesítésére, továbbá a letiltott összeg átutalására vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszterrel, valamint a szabálysértési hatóságok felügyeletét ellátó miniszterekkel egyetértésben megállapítsa.

(4) Felhatalmazást kapnak a szabálysértési hatóságok felügyeletét ellátó miniszterek, hogy az (1)-(3) bekezdés esetein kívül a törvény végrehajtásával összefüggõ jogalkalmazási feladatok ellátása érdekében rendeletet adjanak ki.

Hatályukat vesztõ rendelkezések

168. § A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény,

b) a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény módosításáról és kiegészítésérõl szóló 1974. évi 23. törvényerejû rendelet,

c) a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény módosításáról és kiegészítésérõl szóló 1979. évi 10. törvényerejû rendelet,

d) a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény módosításáról szóló 1983. évi 10. törvényerejû rendelet,

e) egyes állami szervek szervezetének korszerûsítésérõl szóló 1983. évi 25. törvényerejû rendelet 6. §-ának (2) bekezdése,

f) a szabálysértésrõl szóló 1968. évi I. törvény módosításáról szóló 1986. évi 3. törvényerejû rendelet,

g) a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény módosításáról szóló 1987. évi 2. törvényerejû rendelet,

h) a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 18. §-ának (1) bekezdése,

i) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 23. §-ának (1) bekezdése,

j) az egyes törvények és törvényerejû rendeletek hatályon kívül helyezésérõl és módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 6-12. §-ai,

k) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatáskörérõl szóló 1991. évi XX. törvény 30. §-a, 31. §-a, 34. §-a, 35. §-a, 36. §-ának (1) bekezdése,

l) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 41. §-ának (1) bekezdése,

m) a büntetõ jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény 90-102. §-a,

n) a frekvenciagazdálkodásról szóló 1993. évi LXII. törvény 27. §-a (2) bekezdésének b)-c) pontja,

o) a büntetõ jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi IX. törvény 38. §-ának (1)-(2) bekezdése,

p) a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény 62. §-a (4) bekezdésének a) pontja,

r) a jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény módosításáról és kiegészítésérõl szóló 1995. évi LXVIII. törvény 36. §-a,

s) a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény 20. §-a,

t) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 332. §-ának (4) bekezdése,

u) a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 1996. évi LII. törvény 35-37. §-a,

v) a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény 83. §-a,

y) a határõrizetrõl és a Határõrségrõl szóló 1997. évi XXXII. törvény 45. §-ának (3) bekezdése, továbbá a 84. §-a.

A törvény végrehajtása

169. § (1) A miniszterek e törvény kihirdetését követõ hatvan napon belül kötelesek felülvizsgálni az ügykörüket érintõ szabálysértési kerettényállásokat kitöltõ jogszabályokat, és ezt követõen hivatalos lapjukban kell közölniük e jogszabályok jegyzékét.

(2) Az önkormányzatok 2000. március 1-jéig kötelesek felülvizsgálni az önkormányzati rendeletekben meghatározott szabálysértési rendelkezéseket, és azokat, amelyek e törvény, illetve az egyes szabálysértésekrõl szóló kormányrendelet rendelkezéseivel nincsenek összhangban, vagy csak megismétlik a magasabb szintû jogszabályokban meghatározott szabálysértési tényállást, hatályon kívül kell helyezniük.