... és idevág egy kicsit.

Fizikusok bújócskáznak a mennyországban. Einstein a hunyó el kezd számolni 50-ig. A fizikusok elbújnak, kivéve Newtont, aki nem talál búvóhelyet, és leül a földre, majd rajzol maga köré egy 1mx1m-es négyzetet. Einstein befejezi a számolást, és amint elkezdi a keresését, meglátja Newtont.
- Megvagy Newton!
- Nem, barátom, tévedsz, én egy Newton vagyok egy négyzetméteren, tehát te Pascalt találtad meg.

Egy végtelenül profi, fantasztikus, tökéletes, frenetikus utazáson vettünk részt, mely megidézte a fiatalságunkat de egy cseppet sem volt nosztalgikus, sőt! Roger Waters tett róla, hogy igencsak aktuálisnak érezzük. Szubjektív koncertélmény beszámoló.

A "bombasztikus" címet nem én találtam ki, egy Buzz Aldrin nevü, elég híres öregúr twitter bejegyzéséből kölcsönöztem.
Igen, azt hiszem végre révbe értünk. Megosztanám néhány gondolatomat a kedves érdeklődőkkel ezzel kapcsolatban, tessék érte ide bökni.  

 

 

 

Régen ajánlottunk már zenét  a Kibra-n, na de most eljött az ideje. Nem állítom, hogy a mellékelt klip szerte-szét van hangszerelve. Azt sem, hogy a szövege mély mondanivalót hordoz. Azt azonban ki merem jelenteni, hogy a klipben annyi életöröm, vidámság és báj van, hogy a megtekintését akár rosszkedv ellen receptre is fel lehetne írni! Tessék kipróbálni: hallgasd a zenét, nézd a klippet és a 3. perc végére mosolyogni fogsz magadban. Én terápiás céllal használom: ha nagyon magam alatt vagyok, engedek Pat Monahan-nak és lejátszom ezt a dalt.

 

 

 

Lassan elfogy a hazahozott Mythos, már kiszanáltam a hűtőből az eredeti tzatzikit (persze csak én ettem belőle) és az utolsó doboz halvát is sikerült valakire rátukmálni, így nincs akadálya az idei nyaralás körüli ez+az lejegyzésének.

 

A Szigetcsúcsról - mint sátorozási helyről és jelentős szúnyoglelőhelyről - már korábban is halottam, de ezidáig beértem egyéb jólbejáratott helyekkel, amikor is baráti invitálásra szerencsét próbáltam. És nem bántam meg.

Irány a Szigetcsúcs!