Vinczenzoval sikeresen abszolváltuk az éves kanyontúránkat (most már mondhatom), amiről majd Vincenzo majd ír néhány sort, én meg majd belekotnyeleskedem (most már muszáj lesz neki megírni). Majd jól el fogja mesélni azt is, hogy elmentünk lanovkázni is, ezért én most erről nem fogok szót szaporítani (mert azt majd Vincenzo fogja), de miközben ott álltunk a lanovka aljában, egyik kezemben egy fatankkal, a másik kezemben egy rugós bicskával (nem, nem én faragtam, de akit érdekel az majd elolvassa Vincenzo írását, amibe majd én is belekotyogók, és megtudja), szóval ott állunk a lanovka aljában és hallom a környékbeli kávézóban szól a zene és mintha szavakat értenék belőle, mitöbb akcentus nélkül. Netán szlovák-magyar összemosódás fizikai megnyilvánulásának egyik szép példájának voltunk tanúi? Vagy egy helybeli lakos lazán keveri a két nyelvet, mint egyébként szlovák nemzetiségű nagyanyám? Nem, nem, ez a cseh Ohrožený druh zenekar egyik dala, hallgassuk figyelmesen! Amúgy is aktuális, ahogyan kinézek az ablakon...