Amire szükségünk lesz: kifli, mák, tej, cukor, vaníliás cukor.

Mennyiséget nem írok, attól függ, mekkora adagot szeretnénk az asztalra tenni.

Feldaraboljuk a kifliket, nagyjából egy centis, esetleg egy kicsit kisebb szeletekre. Szikkadt kiflit szoktak javasolni, én a frissből jobban szeretem.

Bevágjuk egy tepsibe és jól megpirítjuk.

Közben a tejet felmelegítjük, cukrozzuk és igen, a vaníliás cukrot is hozzáadjuk.

Egy jénai tál alját megszórjuk darált cukros mákkal.

A megpirult kifliket bedobjuk a meleg tejbe, kanállal megforgatjuk, de nem engedjük, hogy a tejet teljesen magába szívja: egy-két másodperc elteltével a jénaiba tesszük őket. Erre azért kell figyelni, mert az sem jó, ha a kifli teljesen elázik, meg az sem, ha totál száraz marad. Törekedjünk az arany középút megtalálására. Akkor jó, ha egy picit ropogós, de nem száraz. Szóval, ügyesen.

Tehát leteszünk egy sor ázott-pirított kiflit a jénaiba, megszórjuk bőségesen a mákkal, jön a következő réteg, arra is mehet a mák. Ha teleraktuk az edényt, már csak annyi dolgunk van, hogy félórára betegyük a sütőbe, letakarni nem kell, nem fog kiszáradni.

Az a jó benne, hogy pillanatok alatt megvan és ugyan olyan finom, akár három kifliből, akár tízből készül. Bár belegondolva tízből azért mégis csak jobb, mert az több...

Egy kis kedvcsináló:















Jó étvágyat!