Az idei nyarunk nem a korábbi, előre eltervezett nyarakhoz hasonlóan alakult. Illetve nem volt semmi eltervezve, a már itt a KIBRA-n is megénekelt Szlovák Paradicsom újbóli meghódításán kívül. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis elhatároztuk, hogy nekünk csobbannunk kell a tengerben!

Azonban a jól ismert és bejáratott déli irány helyett, délnyugatot választottuk és Olaszország lett a célpont. Korábban már bejártuk az Észak-Olaszországi turista-fellegvárakat (Lignano-Bibione-Jesolo szentháromságon kívül megfordultunk Rosolina Mare-n is), igaz akkor a fiúk még kicsik voltak és az ottani „szolgáltatások” tökéletesen megfeleltek az elvárásainknak.

Ezúttal gyerekek nélkül, csupán négy éjszakára terveztünk, a cél tényleg csak a tenger „élvezete” volt. Újdonságként kempingbe szerveztük az utat, igaz, azon belül nem sátort, hanem mobil home-t foglaltunk.



A mobil home egy teljesen felszerelt apartman kényelmét nyújtja, némi kompromisszumokkal: a saját tusoló, két wc, teljesen felszerelt konyha, nagy hűtő, főzési lehetőség, légkondi, szúnyoghálós ablakok, saját terasz mellett a helyiségek aprócskák, a falak papírvékonyságúak és hát a szomszédok többnyire az ember arcában vannak.

Mivel sosem voltunk még ilyen helyen, érdeklődéssel vártuk, hogy fogjuk viselni az ezzel járó „megpróbáltatásokat”. A tapasztalatok vegyesek, de menjünk azért sorjában.

A tervezés

A szabadságok összehangolásának nehézségei, valamint egy családi körülmény miatt gyakorlatilag adott volt augusztus utolsó hete. 3 vagy 4 éjszakát akartunk eltölteni és a görög út a távolság miatt nem jöhetett szóba. A horvát tengerpartot személy szerint kerülöm, mert nem tartom praktikusnak, a horvátokat meg nem tartom vendégszeretőknek, korrekteknek meg végképp nem.

Ezért maradtak az olaszok. Ők viszont minimum egy hetet akarnak az emberre rásózni, ezért vetődött fel lehetőségként a kemping. A kempingek saját honlapján szintén csak 7 napot lehet rezerválni ebben az időszakban, így egy erre szakosodott nemzetközi szervezet, a Vacansoleil honlapjáról választottunk szállást, itt lehetett kevesebb éjszakát is foglalni.

Maga a foglalás zökkenőmentes volt, mindent kiválaszthattam, majd a részvételi díjat egyszerű banki utalással kifizettem. Másnap megküldték a voucher-t, amivel aztán jelentkeztünk a kemping recepcióján. Minden rendkívül simán ment, a végtelenségig leegyszerűsítve – és kiforrva.

Ja, igen: pusztán tengerparti dagonya szerepelt a kívánságlistánkon, ennél többet – én legalább is úgy találtam – ezek a kempingek nem is tudnak nyújtani.  

Az út

Ahogy említettem, jártunk már ezen a tájon, de az utóbbi idők görög útjai azért eléggé elmosták az emlékeket. Ezért a nulláról indulva igyekeztem a net segítségével felderíteni a tudnivalókat. Összefoglalnám, amit találtam, no meg amit tapasztaltam, mert amíg a görög autós út sok-sok fórum témája, az olaszországi tapasztalatok megosztásának én legalább is nem találtam nyomát (mondjuk nem is bonyolult...). 

Kétféle útirány lehetséges: Ausztria, vagy Szlovénia felől közelíthető meg Olaszország. Nekünk a szlovén út adta magát, bár a szlovén autópályadíj közel kétszer olyan drága, mint az osztrák (15 vs 8,5 euro egy hétre). Gyakorlatilag Fehérvártól végig autópályán mentünk a Latisanai lejáróig, innen pedig a tenger mellett volt még pontosan 65 kilométerünk (az össz út háztól házig 634 km volt, csak érdekességképpen a ViaMichelin útvonaltervező 637 km-t tervezett…).

Tankolni Szlovéniában érdemes, mert jó 30 centtel olcsóbb a gázolaj (1.360 vs 1,7-1,8 eur), mint Olaszhonban. Szlovéniában a határhoz közeledve nyúltak is a sorok a benzinkutaknál, míg Olaszországban mi csak néptelen kutakat láttunk.

Én Postojna közelében lévő OMV kutat néztem ki, ott is tankoltunk kártyával, minden probléma nélkül. Viszont: a kúton hasonló állapotok uralkodtak, mint Szerbiában: tömegek voltak, össze-vissza parkoló autósok, sorállás a női wc előtt. Pedig itt nem voltak török vendégmunkások, csak „kultúrált” olaszok, franciák, lengyelek szlovákok és magyarok. Érdekes, ugyebár… Visszafele Maribor előtt álltunk meg egy Petrol kútnál, na itt meg a tisztasággal álltak hadilábon.

Az út gyönyörű tájakon vitt, a minősége is megfelelő volt, határokkal ugyebár nem kellett foglalkozni, ez tényleg felüdülés volt a lehangoló szerb valósághoz és viszonyokhoz képest.

Triesztnél az első kapunál kaptunk egy autópálya tikettet, majd a lehajtásnál a már említett Latisana-nál fizettünk 4,4 eurót és ennyi volt a pályadíj. A gps pontosan elnavigált a kemping bejáratához 2012-es térképpel, de ha csak a táblákra hagyatkozunk, akkor is csont nélkül idetaláltunk volna.

Szóval Olaszország megközelítése autóval Szlovénia felől roppant kényelmes, problémamentes, már-már unalmas és egy cseppet sem fárasztó.

A kemping

Az életemből eddig kimaradt a kempingben való nyaralás, így elég sok mindenre rácsodálkoztam, de arra tényleg jó volt, amire igénybe vettük. De nézzünk néhány gyors benyomást.



Nincsenek kabócák. Ez egy érdekes és elhanyagolható felfedezés, mindazonáltal eddigi déli nyaralásaink alkalmával mindig hallottuk jellegzetes hangjukat. Itt nem és bár nagyon nem hiányoztak, azért a fíling megkövetelte volna.

Egy étterem-pizzéria volt a kempingben, ott kajáltunk, nem főztek rosszul és nem volt kiemelkedően drága, igaz olcsó sem: a pizza árak feltéttől függően 7,5 eurótól 15 euróig terjedtek, tészták hasonló áron, a kiszolgálás villámgyors volt.



Egy fagyis volt, gombóconként 1,2 eurot kértek érte, aprócska adagok voltak, sehol sem volt az emlékeimben élő olasz nagyvonalúság - legalább is, ami a fagyiadagok méretét illeti. Egy Spar kisbolt volt, árai a mi teszkós áraink duplája.

Egyébként úgy tűnt, hogy a kempinglakók többsége saját ellátásra rendelkezett be, legalább is a rutinosabbjai. Én úgy láttam, hogy ez utóbbi réteg egyáltalán nem kispénzű, vagyis nem azok járnak kempingbe Európa gazdagabb feléből, akik esetleg vékonyabb pénztárcával rendelkeznének. Az autóikat, a felszerelésüket, amiket használnak alsó hangon is átlagosan 15-20 millió forint körülinek saccolnám, de talán potosabb úgy fogalmazni, hogy határ a csillagos ég.

Viszont senkire sincsenek tekintettel, csak a saját kényelmük és a saját dolguk érdekli őket, a mellettük levőket maximálisan semmibe veszik.

Rengeteg a gyerek, akik szabadon vannak engedve, a szó szoros értelmében. A sziesztát mindenhol hirdetik a kempingben, de betartatni nem tudják, a gyerekek rohangálnak, üvöltöznek, bömbölnek. A közös mosdók és wc-k tiszták, de azért érződik, hogy ezek az épületek milyen célt is szolgálnak (biztos drága lehet a szagok közömbösítése...). A csöpp medencékben rengeteg gyerek összezsúfolva, de ők láthatóan élvezik, így erre nekem sem lehet szavam.

A szállások között mindenhol fák vannak, ezért a hőség valószinűleg akkor sem érezhető, ha hőség van (amikor mi voltunk a csúcshőmérséklet 25 fok körül lehetett, így a fák alatt szinte fáztunk).

A kempingben (rendszeresnek tűnően) irtják a szúnyogokat egy kis permetező autóval, meg úgy általában is nagyon odafigyelnek a környezetre: a szemeteseket rendszeresen ürítik, sosem éreztük büdösnek őket és mindenhol ott vannak, söprögetnek, füvet vágnak (reggel 8-tól…), a környezetet nagyon rendben tartják.

Ami viszont szánalmas volt és kisstílűnek tűnt, hogy az internetet borsos áron adták, egy óra hozzáférés 3.5 euró volt. Ez a mai világban már, amikor egész városrészekben áll ingyenesen rendelkezésre wifi, ez egy undorító lehúzás.

A kempingtől egyébként minden messze van, legalább is gyalog. Autóval persze elérhető több üdülőfalu is (Lido di Jesolo, Caorle vagy Ca’Savio), de mi nem autókáztunk, ahogy a kempinglakók többsége sem.

Egyszóval érdekes tapasztalatokat szereztem ez alatt a 4 nap alatt. Itt jegyzem fel újabb bölcs megjegyzésemet: bármennyire is különbnek tartják magukat Európa nyugati felében lakó embertársaink a Lajtán itteniektől, semmivel sem jobbak, okosabbak vagy kulturáltabbak. Egyszerűen szerencsésebb helyre születtek, a munkájukért több fizetést kapnak, így többet szánhatnak magukra.

Ebben a kempingben alig voltak magyarok (rajtunk kívül talán egy család), román, szerb, orosz, szlovák, horvát rendszámú autót nem láttam, csehek, lengyelek elvétve. Rengeteg német (echte német, ahogy szokták mondani, elég volt rájuk nézni), holland, olasz volt és nem voltak egy cseppet sem szimpatikusabbak, mint az Észak-Görögországot már ellepő szerbek, vagy oroszok.

Aztán láttunk néhány furcsa párt is a strandon: öreg német fazon meglehetősen fiatal keleti feleséggel (?) és két 8-10 év körüli gyerekkel, szemmel láthatóan egy családot alkottak. Illetve előfordult a fordítottja is: idős német nő kortalan koromfekete barátjával (?), meg egy 15 év körüli fiúval.

Persze tudom, a szerelem nem ismer határokat, meg a sors útjai kifürkészhetetlenek és egyéb közhelyek, a véleményemet meg ezzel kapcsolatban inkább meg is tartom magamnak.

A tenger



A kempingtől délre terült el az Adria, így aztán sem napkeltét, sem napnyugtát nem lehetett látni a tenger felől. A szokásos homokos színét hozta, nyomokban sem lehetett fellelni a sokszor – olaszul – megénekelt azúrkék színt, vagy a görög tenger szépségét. Viszont alig volt sós, nagyon kellemes volt a part és a tenger alja is, kellően meleg is volt (már amennyire az idei nyár ezt engedte), tehát fürdésre kiválóan alkalmasnak bizonyult, amit ki is használtunk. Apálykor tíz méterekkel húzódott vissza, amit Görögországban sosem tapasztaltunk meg.

És hát igen: ezért a csodáért utaztunk ennyit (minden olyan évben, amikor lehetőségünk adódott rá: amikor lehetett a fiúkkal, amikor ők már nem jöttek velünk, akkor kettecskén. Mérhetetlenül sajnálom viszont, hogy azokkal, akik az életünk alakulásában a legfontosabb szerepet töltötték be, ezt az élményt sosem tudtam egy közös tengerparti nyaralás során megosztani; és ezen már nem is tudok változtatni. Ez olyan igazságtalanság, amely ellen semmit sem tehetek. Elnézést a személyes kitérőért.), amely nem úgy szép, mint a görög „változat”, de engem ez is megfog, rabul ejt és elvarázsol: órákig el tudnám nézni és hallgatni (ha nem üvöltene a sok gyerek, meg az árusok blútúszos hangszórója) és bár tudom, hogy sosem fogom idős éveimet egy tenger mellett leélni, azért ez marad az én soha be nem teljesülő álmom.

Apropó, árusok:



folyamatosan zaklatnak a törölköző-, bizsu-, kendő-, kókuszdió-, szemüveg-, kütyüárusok (mind feketék), a masszázst ajánlgatók (keletiek), a fakultatív programot szervezők (fehérek), pedig az ember csak pihenni szeretne. Az egyik nap megjelentek a rendőrök a parton két quaddal, érdekes módon az árusok egy pillanat alatt felszívódtak és csak órák múlva szivárogtak vissza.

Vissza a tengerhez.



Tehát homokos, legalább 50 méter széles plázs, lassan mélyülő homokföveny, amelyre minden dagály sok-sok fésüskagyló vázát sodorja a hullámverés, amelyek teljesen épek, hiszen nincs min összetörjenek (szerintem több kilónyit hoztunk haza).



A parton öltözők, a homokon túl tusolók és lábmosók. A kemping strandjának egy szegletében kutyáknak fenntartott rész, nagyon frankón megoldva. A plázson napernyő két ággyal bérelhető 15 euróért (újabb pofátlan lehúzás, bár a kempinglakók alig vették igénybe). A nap kegyetlen, mert felhők között, erős szélben is le tud égetni, ha az ember nem veszi komolyan (mi is így jártunk, 9 évnyi tapasztalat sem volt elég, ami azért valljuk meg elég gáz). Mindegy, imádtam, imádom.

Konklúzió.

Idén erre futotta, megbecsültük és örültünk neki. Amit a kemping a neten ígért, azt maximálisan „teljesítette”, az más kérdés, hogy mindez elég-e annak, aki igénybe veszi. Minden nap fürödtem a tengerben, kiolvastam két könyvet, fogalmam nem volt, mi történik a nagyvilágban, vagy a munkahelyemen, vagy bárhol másutt és nem is érdekelt. Akkor és azt ettem és ittam, amit akartam (vagy volt), azt sem tudtam, mikor, hány óra van. Erre a 4 napra ez tökéletes program volt.



Ha lesz a jövőben 3-4 napra lehetőségünk megszökni a hétköznapok elől, arra tökéletes választás. Éves nyaralási célpontnak semmiféleképpen nem választanám, arra nekem kell a görög tenger látványa, a görög konyha és a görög látnivalók.  

Végül néhány adat a költségekről (négyen voltunk, ezért így kell érteni a számokat)

• Szállásköltség: 170,000.- Ft 4 éjszaka összkomfortos mobil-home-ban.

• Útiköltség:   Magyar autópálya matrica: 3.000.- ,szlovén: 5.200.- , olasz autópályadíj: 2.700.- (8,8 eur) 
• Üzemanyag költség 1300 km-re kb. 40.000.-
• Kajára elköltöttünk kb. 120 eurot, ajándékokra kb.80-t.

Így a nyár végi kiruccanásunk nagyjából 283.000.- Ft-ba került, vagyis fejenként nagyjából 70 ezerből jött ki.