Az egyszerű, de ütős változat, avagy a marhapöri francia módon.

Na kérem! Tudom, hogy a magyar marhapörkölt vörösborral készül (bár én már láttam sörös verziót is), de higgyük el, hogy a franciák marhagulyása, -pörköltje, ami szintén vörösborral készül, egy kicsit más. Sem az elkészítés módja, sem a végeredmény nem jogosít fel engem arra, hogy más következtetést vonjak le. Viszont igazi szántó-vető étel, annak való, aki reggel felkel, felszánt körülbelül 30 hektárt (bármekkora is legyen az) és a fent nevezett étellel pótolja az elhasználnált kalóriát és ebéd után laza levezetésként leaszfaltozza az M3-as bevezető szakaszát az M0-ig. És nem a magamfajta informatikusnak. Bár Tomee kollégám, aki húst hússal eszik és súlyfelesleggel egyáltalán nem kell számolnia, nyugodtan ehet ilyet is.

A hozzávalók egyszerűek és könnyen beszerezhetőek:

- kolozsvári húsos szalonna, bőven
- marhahús (mondjuk lábszár), 1kg
- egy fej hagyma
- egy répa
- liszt, kétszer 1 evőkanál
- egy jó nagy pohár vörösbor
- marhahúsleves (csinálhatjuk leveskockából is), kb. fél liter
- sűritett paradicsom, 3 evőkanálnyi
- gyöngyhagyma (de esetleg újhagyma is jó)
- gomba (mondjuk kétmaréknyi apró csiperke)
- egy nagyobb adag vaj
- kakukkfű
- fokhagyma
- só, bors, citrom

Belátom, hogy ez 14 tétel, de ugye a kétharmada jó eséllyel most, otthon is van.

Kockára vágjuk a kolozsvárit a bőrével együtt, majd azért, hogy vajpuhává varázsoljuk, forró vízzel leöntjük és még főzzük egy kicsit úgy negyed órácskát. Ezután leszürjük. Ekkor még a vajpuhaságról szó sincs. Na most kell egy olyan fedővel rendelkező edény, amit be lehet tenni a sütőbe. Mert hogy késöbb majd be fogjuk tenni oda kb. 3 órára. Nálam ez egy szép nagy fazék volt. A következő lépés az előfőzött kolozsvári szalonna lepiritása némi zsiradékon, majd a megsült szalonnát kivesszük és átmenetileg tároljuk (és próbáljuk meg NEM megenni).

Megtisztítjuk a marhahúst a hártyáktól és mócsingoktól, mert amint mondtam vajpuha végeredményt akarunk. Bazi nagy kockákra vágjuk a húst, itt nem a dobókockákat akarunk tologatni a villánkkal, hanem 3 centis falatokat akarunk a farkaséhes szájba gyömöszölni. Ezeket a marhahúskockákat beledobjuk a pokolian forró, szalonnazsírral kiegészült zsíradékba és kegyetlenül megpirítjuk a külsejét. Kicsit talán le is fog ragadni, ebben az esetben piszkáljuk fel. A kockákat nem kell átsütni, csak a külsejüket kell megpirítani. Fontos, hogy nagyon forró legyen a zsiradék, ezért ne egyszerre süssük meg az egész húst, inkább kisebb adagokban. Ami megpirult azt vegyük ki egy külön tálra, a helyére mehet a következő adag. Mivel a hús nem sült át teljesen, ezért óhatatlanul egy kicsit véres levet fog engedni, de ezt ne öntsük ki. Ne húzzuk a szánkat, a marhahúst sokan véresen is fogyasztják, szemben a disznóhússal.

Felkockázzuk a hagymát, karikára vágjuk a répát és ezeket is megpirítjuk a zsiradékon. Eddig a tűzhellyen dolgoztunk, ezen a ponton elzárhatjuk a gázt és bekpacsolhatjuk a sütőt. A fazekunkban megpirult a hagyma és a répa is egy kicsit megpuhult. Rádobjuk a megpirított húskockákat és szalonnát. Egy evőkanál liszttel megszórjuk, fedőt teszünk rá és összerázzuk. Vagy összekeverjük egy fakanállal. Berakjuk a forró sütőbe 5 percre, hadd piruljon az egész miskulancia. Nem kell félni, ennyitől nem fog szénné égni, csak pirulni fog. A hozzávalóknál már írtam, hogy kétszer 1 evőkanál liszt kell, azaz az 5 perc lejártával újból megszórjuk egy evőkanál liszttel, újból rázunk-keverünk és újból 5 percre sütőbe tesszük.

Már nem sokat fogunk trükközni.

Ha lejárt az 5 perc, akkor beledobjuk a fokhagymát, kakukkfüvet, sót, borsot, sűrített paradicsomot, beleöntjük a hús levét, a vörösbort, a marhahúslevest. A húst el kell hogy lepje ez a keverék, ha nem, akkor adjunk hozzá még levest (vagy forróvizet). Az egészet visszarakjuk a sütőbe és takarékon kb. 3 órán át sütőben pároljuk a gulyásunkat.

Egy kicsit olyan érzése van az embernek, hogy a recept elején ráérősen totojázunk, kockázunk, pirítunk, rázogatunk, aztán egyszer csak rádöbbenünk, hogy b@sszus még ki kell takarítani a házat is, erre gyorsan összeborogatunk mindent és az elkövetkezendő három órában porszívózunk, mosunk, vasalunk és gyereket nevelünk. Ez velem persze elő nem fordulhat, csak a benyomást próbálom érzékeltetni...

Három óra elteltével - időnként azért nézzük meg - vajpuha husink lesz, sűrű szafttal. Már gondolhatnánk, hogy készen vagyunk, de nem, további finomságok kerülnek a fazékba. Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, beledobjuk az egészben hagyott aprófejű csiperkét, a gyönyghagymát és egy kicsit megpároljuk. Ráfacsarunk egy fél citrom levét és ezután az egészet belelöttyintjük a gulyásba. Körülbelül ez az a pont, amikor azt mondhatjuk, hogy a burgundi marhánk készen van.

A köretre több verzió lehetséges:

- lehet ugyebár pár szem apró főtt krumpli
- esetleg sült szalmakrumpli
- néhány darab krokett
- vagy uram bocsá rusztikus bagett.

Az étel fő jellemzője a szaftos hús és nem a köret. Ugyanakkor a szafthoz kell valami, ez lehet akár akár egy jó nagy adag kenyér is.Mint mondottam, nem egy fogyókúrás étel.

Igyunk hozzá vörösbort! Sokat!