Azt hiszem, még nem fejtettem ki abbéli véleményemet, hogy ki is a szurkoló és mi különbözteti meg az egyszerű, nevezzük, mondjuk így: érdeklődőtől. Most kifejtem.

           vs           

Tehát az érdeklődő leül a tv elé/kimegy a meccsre és ha jó a meccs élvezi, ha kevésbé, akkor unatkozgat. Közben majszol valamit, vagy élvezettel elszív egy sört, de ha a szükség úgy hozza, minden további nélkül képes otthagyni az eseményt. Nem bosszantják az esetleges hibák, stikában bele-belenéz más csatornák műsorába/a szomszédjaival bármilyen más témáról képes dumcsizni, lehet, hogy még kicsit zavarja is az éppen folyó sportesemény. Az eredményt, vagy annak alakulását szenvtelenül tudomásul veszi, legfeljebb magában konstatálja, hogy egyik csapat kutyaütőbb a másiknál.  



A szurkoló ezzel szemben a meccs alatt egész emocionális hullámvasutat jár be. Gyomra összeszorul, ezért enni nem képes (inni azért képes, nagyon is), kedvenc csapatának játékosait, edzőit  imádja, vagy gyűlöli, ez kb. ötpercenként változik. Képtelen tárgyilagosan nézni az eseményeket, a játékvezetők mindig csapata kárára tévednek, ha mégsem, az csak azért van, hogy legközelebb még nagyobbat tudjanak a kárára tévedni. Sőt nem is tévedni, hanem csalni, mert amit művelnek ezek az idióták, az már a csalás kategóriája. A szurkoló retteg, ha vezet a csapata, mert lehet, hogy az előny kevés lesz a meccs végéi és retteg, ha hátrányban vannak az aranylábúak/kezűek, mert már alig van vissza a meccsből.

Az övéit egy pillanat alatt a mennybe emeli, majd ugyanazokat pár perc múlva a pokolba kívánja. A leggyengébb meccset is imádni tudja, ha nyer a csapata és gyűlöli minden idők klasszikusát is, ha számára vereség a vége.

Nos, hát ez utóbbi érzéseket kellett átélnem rögtön az első héten. Arról, hogy ne unatkozzam, kedvenc csapatom gondoskodott, mert előrukkoltak egy elképesztően tragikus 1. félidővel.



Ami rosszul sülhetett el, az úgy is sikerült: kaptak 17 pontot és egyet sem szereztek. Elvesztettek 4 labdát, nem volt egy épkézláb támadás. Az ellenfél újonc elkapójának NFL-beli első két elkapása TD lett, nálunk meg 2 kezdő játékos lesérült (az egyik várhatóan az egész szezonra). Amellett, hogy a toronymagas esélyesei a meccsnek mi voltunk.

Tehát a szezonkezdés bizsergető izgalma után villámgyorsan a pokol bugyraiban találtam magam és temettem a csapatot, sőt az egész szezont is.



Aztán a második félidő egy másik meccset hozott.

Az ellenfél még pontot sem tudott szerezni, nekünk meg minden klappolt: 34 pontot szereztünk és a védelem gyakorlatilag megfojtotta a Jaguárok támadójátékát. Szóval minden csapatrész hozzátette a magáét, de mi volt ez az első félidő?



Mióta Chip Kelly az edző, gyakran volt olyan érzésem, mintha college meccset néznék, olyan változások vannak még meccsen belül is. Nagy betlik és nagy fordítások, érthetetlen hibák és óriási bravúrok.

Lehet, hogy idén sem nyerünk SB-t, de hogy a meccseinken nem lehet unatkozni, az biztos.  

Ami a Ligát illeti.

Az első héten rögtön volt két hatalmas meglepetés, a New England Patriots és a Chicago Bears veresége.



A NE 20-10-es előnyről kapott ki 20-33-ra és ebben az a megdöbbentő, hogy ők általában így szoktak nyerni. Belenéztem a meccsükbe, hát elég érthetetlen ez a leolvadás, mert ez a Dolphins egyelőre nem tűnik egy világverő csapatnak.



A Bears meccse meg talán az egyik legegyértelműbbnek ígérkezett (a mienk mellett…), aztán egy hosszabbításos vereség lett belőle. Ezt is ki érti? A liga egyik legjobb támadóalakulata, aztán egy jó előre lesajnált Bills megveri őket. Igaz, nagyon kellett ehhez a Maciknak igyekezni, mert éppenhogy sikerült.

Képességek tekintetében Jay Cutler-t a Bears irányítóját személy szerint az egyik legjobbnak tartom a Ligában, csak néha olyan, mint akinek elmegy a kedve az egésztől. Na, akkor baj van. Mint most.

Mindettől függetlenül ez csak az első forduló volt. A győztes csapatok többsége majd veszít a második fordulóban, a mostani vesztesek meg nyernek, a nüanszok meg jönnek és döntenek.
De azért jó, hogy nyertünk.



Fly Eagles!