Főiskolás korom egyik meghatározó étele volt a szirnyiki, annyira, hogy első évesként jobban ismertem ezt az ételt mint az egyik kurszparancsnokot, ezért őt is csak Szirnyiki alezredesnek hívtam. De mindegy, mivel igazából ezt az ételt Magyarországon nem ismerik, jobb híján nevezzük egyszerűen szovjet túrófánknak. A szovjet jelzőt én most nem politikai értelemben használom, hanem azt szeretném kifejezni, hogy a volt Szovjetunióban mindenhol ismerik ezt a pofonegyszerű ételt, ezért nem lenne igazságos, ha orosz, ukrán, netán belorusz (csakazért is belorusz) vagy uram bocsá kazah nemzetiségűnek állítanám be.

Ahogyan már korábban már kifejtettem egy írásomban a népies ételek nemcsak észbontóan finomak, de szemérmetlenül egyszerűek is. A szirnyiki kíváló példa erre. Mert vegyük számba, hogy mi is kell hozzá:

fél kiló túró (soknak tűnik, de garantálom, hogy el fog fogyni).
2 egész tojás
4-5 evőkanál cukor (de simán működik édesítőszerrel is)
1 teáskanál vaniliás cukor
kb. 100 gr liszt
olaj és vaj a kisütéshez

Vegyük észre, hogy sem sütőpor, sem élesztő... egyszerűen nem kell, mégis nagyon omlós lesz az eredmény.

Az elkészítés a legmunkaigényesebb lépéssel kezdődik: a túrót szitán át kell törni. A magyar túró kicsit rögös, durva állagú. A célunk a szitán áttöréssel az, hogy ezeket a rögöket megszüntessük. A robotgépes/habverős megoldás is működhet, de őszintén szólva ha ezt nem tesszük, akkor is működni fog a szirnyiki, de higyük el, jobb lesz ha ezt a kis munkát beletesszük.

Merthogy ettől kezve munka szinte nincs vele. A túróba keverjük bele e tojásokat (nem kell felverni azokat), a cukrot, és annyi lisztet, hogy puha "tésztát" kapjunk. Formázzunk belőle egy szalámi vastagságú rudat. Vágjunk belőle 2 cm-es karikákat, amit egy kis lisztbe forgassunk bele. Nem kell sok.



Forrósítsunk olajat, amibe rakjunk vajat, így amikor a korongokat belerakjuk, akkor a korongok közepéig érjen a zsiradék szintje, nem kell, hogy ellepje!





Mindkét oldalát pirulásig sütjük, gyorsan sül, nem kell vele sokáig vacakolni. A korongjaink meg fognak duzzadni, fánkká alakulnak. Szalvétán szárítsuk le a felesleges zsiradékot, majd kistányéron savanyú lekvárral tállaljuk. Lehetőleg piros színű málna vagy meggy lekvár, de szeder, ribizli, som dzsem is szóba jöhet.



Gyerekeknél és édesszájú felnőtteknél biztos telitalálat.