Tudom, hogy egy hagymaleves az általános életfeltételek (szobahőmérséklet, teli hűtőszekrény és barátságos anyós) fennállása esetén csak nagyon kevés étekkel lehet versenyképes. Ugyanakkor ha a környező hőmérséklet 0 fok körüli alakul, a többi feltételt nem is taglalva, nos, akkor egy hagymaleves pont az lehet, aminek fanyalogva kezdünk neki és a végén elégedetten dőlünk hátra és vigyorgunk a világra. Az az igazság, hogy korábban eszembe nem jutott volna megkóstolni, de van Székesfehérvárott egy ír söröző, ahol egyszer egy barátommal - kevés pénzzel zsebünkben – ezt rendeltük. Legnagyobb meglepetésünkre a hagymalevest nem tányérban, hanem egy kis cipóban tálalták. Annyira finom volt és annyira laktató, hogy némi kísérletezés után magam is el tudtam készíteni. Novembertől februárig az elázós-átfagyós, nyúlós-ködös és undok időben hazaérkezve villámgyorsan lélek- és testmelegítő ételt varázsolhatunk nevetségesen gyorsan és olcsón.

A hozzávalók mennyisége rendkívül jól kiszámítható. Ha egy személyre fél liter levest számítunk – és annyi a cipóba elég is lesz –, akkor a következőkre lesz szükségünk:
• fél vöröshagyma (esetleg fehérhagyma, megfelelő mennyiségű sonkahagyma, póréhagyma, de nem lilahagyma és fokhagyma!!!)
• 1 evőkanál liszt
• 1 evőkanál ételízesítő (vegeta, delikát, de nem leveskocka!!!)
• fél liter víz
• egy löttyintés száraz fehér bor ( a 400 Ft-os fajtából)
• vaj és olívaolaj
• só, bors, kakukkfű, trappista sajt

Ha több személyre főzünk, akkor értelemszerűen szorozzuk fel a mennyiségeket. Az elkészítést a hagyma felszeletelésével kezdjük, amit oliva olaj és vaj keverékén egy fazékban pároljunk meg. Amikor a hagyma kezd szétesni, akkor jöhet a liszt. Nem kell megijedni, ha egy kicsit száraznak tűnik, de semmiképpen sem pirítsuk sokáig, igazából csak kapassuk meg. Ezután jöhet a löttyintésnyi bor. Forraljuk ki az alkoholt, majd a felöntjük vízzel. Sózzuk, borsozzuk, mehet bele az ételízesítő és egy teáskanál kakukkfüvet szórunk bele. Kicsit kutyuljuk meg, hogy minden megtalálja a helyét és kiforraljuk.

Nem lesz krémes, de nem is ez a cél. Amennyiben van fejenként egy kis cipónk – talán 200-250 grammos lehet, mert nagyobb mint egy zsemle – vágjuk le a tetejét. Szedjük ki a cipó belét, de ne dobjuk ki. Rakjunk bele némi durvára reszelt trappista sajtot és tányérra helyezve a cipót merjük tele forró hagymalevessel. A leves eláztatja a kenyér belsejét és ahogy kikanalazzuk azt, gyakorlatilag a kenyér be is sűríti a levest, a sajtról nem is beszélve. Ha valakinek ez nem elég, a korábban kiszedett belet visszatöltheti és egy újabb kör hagymalevessel ismételhet. A cipó héját is meg lehet enni.

Ha nincs cipónk, akkor tálkában tálaljuk a levest, amelybe előzőleg 1-2 felkockázott (fokhagymás) pirítóst és trappistát alapozás gyanánt elhelyeztünk. Utána fröccsöt javaslok.

Hát kérem, ennyi. Életmentő kaja fillérekből.