Ha van kb két és fél óránk, türelmünk és akad olyan is, aki hajlandó utánunk elmosogatni a rengeteg keletkező koszos edényt, akkor vágjunk bele a Hortobágyi palacsinta készítésébe. Az igazi probléma ezzel az étekkel, hogy elkészítesz 2 különböző kaját, s miután elégedetten leülnél, folytathatod, hogy legyen belőle egy harmadik.

A Hortobágyi palacsinta az a finomság, ami az Álmoskönyv szerint ugyebár kerülendő mindenfajta vendéglőipari létesítményben, mert vonzza a maradékokat. Otthon, ha rászánom magam, vagy a családtagok kiadják az ukázt, szigorúan erre a célra előkészített alapanyagból készítem és ezt javaslom mindenkinek. Tehát:

Tegyünk fel egy szimpla csirkepörköltet, combot és esetleg szárnyat tegyünk bele, nálunk a mérték úgy 1,5-2 kg. (Csirkepörkölt: hagymát zsiradékon üvegesre hevítünk, pirospaprika bele, felöntés, ízesítés, só, bors, paradicsom, paprika, bele a hús, szépen elrotyog)

Közben sós palacsintatésztát készítünk, mindenféle hókuszpókusz nélkül, én egy kicsit vastagabbra szoktam sütni, mint az édes palacsintát. Hozzávalókról nem regélek, akinek ez sem megy, az rendeljen a netről pizzát és hagyja el az oldalt! A fenti húsmennyiséghez nagyjából 15-16 palacsintára lesz szükségünk. Mire megfő a pörkölt, készen lehetünk a palacsintákkal.

Figyeljünk arra, hogy a pörköltnek bő leve legyen, mert azzal még komoly terveink vannak. Ha elfedi a húst a lé az edényben, az többé-kevésbé megfelelő, vagyis a főzés során az elfőtt vizet pótolni kell. Ha kész a pörköltünk, vegyük ki a husikat és fejtsük le a húst a csontról, vigyázva, hogy a porcogókat se soroljuk a húsok közé, mert az nem hús, hanem izé, izét pedig nem keverünk a kajánkba. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a tortúra: a húscafrangokat húsdarálón eresszük át. Ez remek móka, mire idáig eljutok, mindig megfogadom, hogy soha többé ilyet nem csinálok.

Ezután foglalkozzunk a pörkölt levével, ami ugye nem szaft, mert annál hosszabb. Lapátoljunk egy kis (esetleg több) tejfölt a lábasba, amiben a husi főtt, aztán egy kézi mixerrel, ami a lábasban található, tegyük homogénné (Én nem szeretem, de ha a szükség úgy hozza egy pici liszttel lehet sűríteni, mert egy kicsit krémes állagúnak kell lennie, hiszen – ha még nem találta volna ki a nyájas olvasó – ebből lesz a mártás a palacsintához. Viszont a lisztes verzió esetén meg kell forralnunk egy kicsit a mártásunkat).

Célegyenesben vagyunk. A ledarált húsba annyi mártást keverünk, hogy kellemes krémes állagot kapjunk, amit szépen betöltünk a palacsintákba, a következő módon: a palacsinta közepére halmozzuk a húst, a két szélét behajtjuk, ezután felülről és alulról is összehajtjuk, majd megfordítjuk (leírni nehezebb, értelmezni még nehezebb, megcsinálni a legegyszerűbb).


Tányérra tesszük, meglocsoljuk a mártással és belakunk vele. Nagyon laktató és iszonyatos konyha marad utána.