Vegyes érzéseim vannak nagyon, pedig néhány év(tized)e még nagy rajongója voltam ezeknek a nagyszabású rendezvényeknek. Aztán úgy alakult, hogy már úgy vagyok vele, mint Móricka a szakállas viccben: mindenről AZ jut eszembe. Vagy inkább AZOK. Kifejtem.



Ez a giga rendezvény nem a sportról szól. A pénzről, a pénzről, a pénzről, a korrupcióról és a politikáról szól. Ebben a formában semmi szükség rá.

Botrányok övezik, a sportszerűség, a fairplay szelleme messze elkerüli. Kezdve a rendező ország kijelölésétől (totálisan alkalmatlan és felkészületlen országok helyzetbe hozása), a megvalósításon át (időre el nem készülő, vagy összegányolt létesítmények, hatalmas panamák), a megrendezés körüli anomáliákról (doppingbotrányok, kollektív kitiltások szigorúan a korrupciós szemüvegen keresztül) már nem is beszélve.

Én csak egy sportot szerető szurker vagyok, de a fentiektől nem tudom magam függetleníteni, nem tudom nem látni azokat a versenyek mögött. Ezért a fanyalgás.   



Brazíliáról az embernek először a foci jut eszébe. A Copacabana.

Aztán meg a favellák. Az Isten városa című film (ha valaki még nem látta, kéretik sürgősen pótolni. Letaglózó!). A közbiztonság hiánya, a szegénység és a kilátástalanság.

Ide kell hozni egy világeseményt. Még el sem kezdődött az egész, de minden napra jut már több rablás, lopás és ez persze csak a jéghegy csúcsa, ami valahogy bekerül a médiába. Még el sem kezdődött az egész, de már folyamatosan panaszkodnak a résztvevők a szállások állapotára, az ételekre, az ihatatlan, vagy fertőzött vízre. A zika vírus felbukkanása óta kongatják a vészharangot egyesek, hogy azt egy ilyen rendezvény után világjárvánnyá hordhatják szét a sportolók és a szurkolók.

Senkit nem érdekel, úgy látszik. Vagy inkább úgy mondanám: pénzügyileg így jó, ahogy van.



A dopping téma az külön a kedvencem. Nagyon megnyugtató, hogy a Wada nevű gittegylet lecsapott és móresre tanította a szanaszét kokszolt oroszokat, mert most már így senki sem kételkedhet a játékok tisztaságában! Ugye? Azért térjünk vissza 10 év múlva és nézzük át a leadott mintákat, hogy is állunk az olimpiai bajnokokkal. Ja, hogy majd eltűnnek a minták, meg eljárási hibák lesznek, meg amit még most el sem tudok képzelni.

Egyetlen jogvédő szervezetet sem hallok, egyetlen valamilyen bizottság névre keresztelt izé nem emeli fel a hangját azért, hogy kitiltanak a kollektív felelősség okán mondjuk egy olyan olimpiai bajnokot, aki a nyilván sokszázszor elvégzett teszteken sem produkált pozitív mintát, ugyanakkor pedig engednek indulni olyan sportolót, aki háromszor (!) nem adott mintát az ellenőröknek. Ő egy angol (van neve is, ahogy az említett olimpiai bajnoknak is, akit érdekel, megtalálja a neten).

Egyébként meg: ki az az elfuserált balf@sz, aki elhiszi, hogy ilyen teljesítményeket káposztástésztától és ásványvíztől el lehet érni?! Tudom, hogy a doppingszertől nem lesz valaki olimpiai bajnok. Minden bajnoki címben rengeteg munka és lemondás van. De azt a pár tizedet, azt az egy-két métert, amivel megelőzi az első a másodikat, azt pont az a csúcstechnológia, a csodaszer adja, amivel az első rendelkezik - és a második nem. Aki szintén él a „szerrel”, mert másképp nem lehet.

Nem én találtam ki, de mélyen egyetértek vele: engedélyezzék a doppingot. Legyenek egyenlő pályák, egyenlő esélyek. Mérgezi a sportolót? De hát most is él vele! Az alkohol nem mérgezi? Dohányzás? Kábítószer? Annyian odavannak a legalizálásért, tessék, rajta, nosza, gyerünk!

Modern gladiátorokat akar a nép, cirkusz kell neki.



Sőt, ma már a nemekben sem lehetünk biztosak (emlékszünk ugye Caster Semenya-ra? Milyen kellemes lehet férfiként (?) nyerni a nők között, ez olyan…priceless).

Itt még azért látok kiaknázatlan területeket, mondjuk a génsebészet segítségével… de inkább abba is hagyom.



Tudjuk rég óta, milyen remek alkalom a politikusoknak beállni egy-egy sikeres sportoló, sportág mellé (elé, ha lehet). Lehet pózolni, figyelmet terelni, vagyis hasznos. Elmegy ugyan néhány milliárd közpénz, de oda se neki, több is veszett Mohácsnál. Kvízkérdésem: az elkövetkezendő 3 hétben hány politikust látunk sikeres sportolókkal fotózkodni? És facebook-on, Instagram-on, meg a csuda tudja még hol, mindezt megosztani? A helyesen tippelők Kibra-előfizetést nyerhetnek.

De most félre a fenti maszlaggal!

Mindenki próbálja megtippelni, mit hozhat nekünk, magyaroknak ez az olimpia (amit persze kizárólag arany és egyéb érmekben és olimpiai pontokban mérünk. Apropó. Miért ér többet egy hatodik hely, mint egy hetedik? Ha több pontunk lesz, mint például az olaszoknak, akkor olcsóbb lesz a liszt?).



Szeretjük magunkat olimpiai nemzetnek beállítani (nincs nagy varázslat, nyilván a honi sportágak támogatása meghatározza, hogy melyikből lehet egyáltalán valami). Az előzetes esélylatolgatások azért elég sovány képet rajzolnak elénk aranyéremileg: van az úszás és a kajak-kenu. Slussz. Talán valami kis sansz van vívásban (nem hiszek benne), esetleg öttusa (so-so).

De van 159 versenyzőnk, akiket elkísér másik 324 ember. Ha én vigyáznék az államkincstárra, biztos nem vennék ennyi embernek repülőjegyet (szerencsére nem én vigyázok rá). Kicsit soknak tartom az olimpikonokat és a kísérőiket (meg úgy en bloc, az élsportra elherdált milliárdokat), bár tudom, hogy amit rájuk költünk mi adófizetők, (ha nem rájuk költenénk) elmenne másra – és az a más nem lélegeztető gép lenne (csak hogy kellően demagóg is legyek).



Szóval hajrá magyarok, szeretném, ha sportolóink sok magyar embernek okoznának örömet és felejthetetlen perceket, mert nem is olyan régen megtapasztalhattuk, hogy mit is jelent még oly apró sikerke is az országnak, mint amit a focisták elértek.

De ha nem baj, én majd fintorogva nézem a közvetítéseket.