1848

1848 tavaszán, a népek tavaszán megmozdult Európa.

Már januárban forradalom tört ki Palermóban, Nápolyban. Február 23-án forradalom tört ki Párizsban. A párizsi nép demokratikus köztársaságot hozott létre. A Szent Szövetség, amely harminc éven át sikerrel fojtotta el a haladó mozgalmakat, összeomlott. A forradalmak fő céljai:

— alkotmányos kormányzás

— a feudalizmus megdöntése

— egységes állam létrehozása (német és olasz területeknél)

— nemzeti függetlenség.

További forradalmak:

Prágai forradalom március 11-én

Bécsi forradalom* március 13-án - Ez alapjaiban rázkodtatta meg a birodalmat, hatására az uralkodó V. Ferdinánd menesztette az eddig mindenható, gyűlölt Metternich kancellárt, és megpróbálta engedményekkel lecsillapítani a népet.

Pesti forradalom március 15-én

Milánói forradalom március 18-án

Berlini forradalom március 18-án

Velencei forradalom március 22-én

Az itáliai osztrák uralom megingott. A kitört forradalmak felett a császár nem tudott úrrá lenni, s hogy a birodalmat megmentse, engedett a követeléseknek: hozzájárult, hogy megszűnjék a feudális önkényuralom.

III. 1. A párizsi forradalom híre elérkezik Pozsonyba.

III. 3. Kossuth a pozsonyi országgyűlésen összefoglalja a nemzet fő követeléseit.

III. 11. Pesten a fiatalok elkészítik a 12 pontot, és megkezdik a rákosi tömeggyűlés szervezését.

III. 13. Petőfi megírja a Nemzeti dalt - Bécsben forradalom tör ki.

III. 15. A pesti forradalom - Az országgyűlés küldöttsége Bécsbe érkezik.

III. 16. Pesten megkezdik a nemzetőrség szervezését -Bécsben az udvar elfogadja a magyar országgyűlés legfőbb követeléseit.

III. 18. A pozsonyi országgyűlés megszavazza a jobbágyfelszabadítást Pesten felfegyverzik az első 1500 nemzetőrt.

III. 28. A király megtagadja a független magyar kormányról és a jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikk szentesítését.

III. 30-31. Tömeggyűlések Pesten - A pozsonyi országgyűlés visszaveti a királyi leiratot -A király jóváhagyja a független magyar kormányról szóló törvényjavaslatot

Márciusig a maradi képviselők elutasították a haladók legfontosabb követeléseit: a közteherviselést és a jobbágyfelszabadítást. A párizsi forradalomról érkező hírek után Kossuth új követeléseket terjesztett elő:

— felelős magyar minisztérium létrehozását

— alkotmányt

A megrettent maradiak megszavazták Kossuth javaslatait. Az országgyűlés végre határozott cselekvésre szánta el magát.

1848. március 15.: Forradalom Pesten

A 14-én este a bécsi forradalomról érkezett hír növelte a Pilvax fiatalságának elszántságát, hogy a "12 Pont" szövegét mihamarabb megismertesse a főváros lakosságával.

Arról azonban ezen az estén még nem határoztak, hogy ezt miként valósítsák meg. Csak azt tudták, hogy nem szabad az időt vesztegetniük. 15-én reggel azután Petőfi, Vasvári, Jókai és Bulyovszki Gyula megbeszélése alapján a "12 pont" eredeti, az országgyűléshez intézett bevezetését megváltoztatták. Helyette egy kiáltványt készítettek, amely fellépésüket indokolta meg a leendő hallgatóinak. A pontok szövegét változatlanul hagyták. Ezt a kiáltványt azután felolvasták a Pilvaxban összegyülekezett fiataloknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban írt költeményét a "Nemzeti Dalt", amelyet eredetileg a március 19-re tervezett reform-lakomára szánt.

A Pilvax ifjúságának kis csoportja ezt követően az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz (a mérnökökhöz), innen a jogászokhoz vonult. Mindenütt elhangzott a kiáltvány és a pontok szövege, s Petőfi elszavalta költeményét. A jogászok csatlakozásával megnövekedett tömeg, amelyet az utca népe is követett (kb. 2000-ren), Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, amely a Hatvani utca (ma: Kossuth Lajos utca) és a Szép utca sarkán volt. Az ifjúság vezetői által kidolgozott terv ugyanis arra irányúlt, hogy cenzori engedély nélkül nyomtatják ki a "12 Pontot", ezzel fejezve ki elszántságukat, s egyben így valósítják meg szándékukat, hogy követelésüket megismertessék a közvéleménnyel.

A nyomdánál a fellépés sikeres volt. Az ifjúság vezetői a nép nevében lefoglalták a nyomdagépeket, s Landerer utasítást adott a személyzetnek a "Nemzeti Dal" és a " 12 Pont" kinyomtatására. A tömeget, amely az eső ellenére türelmesen várakozott, közben az ifjúság egymást váltó szónokai tájékoztatták. Nem volt még dél, amikor a két röplap - a szabad sajtó első termékei elkészültek és azt az időközben tovább növekedett sokaságnak kiosztották.

A merész fellépés tehát sikerült. Megvalósult Petőfi célkitűzése, hogy "logikailag a forradalom első lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót". Ez a lépés nem volt mentes a kockázattól, hiszen a nyomda épületével szemközt nyíló kis utcában, ahol a vármegyeháza is található, ott magaslott mintegy kétszáz méterre a Károly-laktanya. A riadóztatott katonaság percek alatt a helyszínre érkezhetett volna és szuronyt szegezve szétoszlatja a tömeget. A bécsi események híre azonban megfélemlítette a hatóságokat. Így a Helytartótanács utasította ugyan a városi hatóságot, hogy a mutatkozó rendzavarások kapcsán erélyesen, de ugyanakkor "ildomos és előrelátó vigyázattal" intézkedjék, de maga nem tett lépéseket, hogy a katonaságot a budai főhadparancsnokság kivezényelje. Mint később kiviláglott, ennek nem csupán a politikai és katonai vezetés zavara volt az oka, hanem az is, hogy a Károly-laktanyában olasz katonaság volt, s az rokonszenvvel figyelte a lakosság mozgalmait.

A siker felbátorította a kezdeményezőket, akik délután 3 órára a Nemzeti Múzeumnál népgyűlést hírdettek. Itt született az elhatározás, hogy a hír szerint a rendkívüli helyzet miatt összehívott városi közgyűléshez vonulnak, s azt felszólítják a "12 Pont" elfogadására. A városházához vonulva az ifjúság vezetőihez csatlakozott Nyáry Pál és Klauzál Gábor is. Csatlakozásuk oka az volt, hogy az előző napon még ellenzett azonnali fellépés sikereit látva, annak esetleges radikalizálódását megakadályozzák. Jelenlétük ugyanakkor megkönnyítette a városi tanács helyzetét, hiszen a népgyűlés küldöttségében ily módon tekintélyes személyek is megjelentek. Igaz, a tanácsterembe beözönlő tömeg enélkül is kikényszerítette volna a "12 Pont" elfogadását. A város közgyűlése azonban nemcsak a "12 Pontot" fogadta el, hanem választmányt küldött ki, amely a Helytartótanácshoz továbbítja a követeléseket. Ennek indulása előtt azonban a városházához érkezett Almásy Móricz gróf, aki előző napon indult Pozsonyból a nádor m,egbízásából, s beszámolt arról, hogy az országgyűlés küldöttsége aznap vitte a felirati javaslatot Bécsbe. Másrészt tolmácsolta a Helytartótanács üzenetét, hogy kész az engedményekre, de a tömeg ne vonuljon át Budára. Ezt a kívánságot nem lehetett teljesíteni, de azt igen, hogy a városházán már megválasztott választmány terjessze az egyre inkább növekvő tömeg jelenléte miatt inkább követeléseknek, mint kívánságnak minősíthető pontokat. Zichy Ferenc gróf, a Helytartótanács elnöke fogadta a hatalmas tömeg kíséretében érkező választmányt, amelynek vezetői: Nyáry Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város polgármestere, és Klauzál Gábor adták elő a kívánatokat. A bécsi fejlemények miatt megzavart, s a felvonuló sokaságtól megfélemlített Helytartónaács elfogadta az eléje terjesztett követeléseket. Ezek között az első a cenzúra azonnali eltörlése volt azzal a kikötéssel, hogy a sajtótörvény megszületéséig egy, a köz bizalmát élvező, s a Helytartótanács által kinevezett bizottság látja el a sajtó ellenőrzését. A második, kétségtelenül a legnagyobb jelentőségű engedmény az volt, hogy a Helytartótanács kijelentette: a katonaság nem fog a rend fenntartásába avatkozni, hanem az a pesti polgárőrség feladat lesz, amelynek számát - mint nemzetőrséget 1500 fővel fogják szaporítani. Végül sikerült kieszközölni, hogy a sajtóvétség miatt fogvatartott, de még el nem itélt Táncsics Mihályt - igaz, Nyáry kezessége mellett - szabadlábra helyezzék.

A kiszabadított Táncsicsot diadalmenetben vitték Pestre. Nem is lehetett ennél méltóbb befejezése annak a napnak, amely a sajtószabadság tettleges megvalósításával kezdődött, mint hogy a magyar törvények által nem is ismert cenzúra áldozatát kiszabadítsák budai börtönéből.

A márciusi ifjúság bátor fellépése tehát eredményes volt. Vér nélkül, minden rendzavarás nélkül komoly eredményeket ért el, hiszen a Helytartótanács tudomásul vette a pesti városházán megalakult Rendre Ügyelő Választmány létrejöttét, s azt, hogy ez a testület vállalja magára a főváros rendjének megőrzését. Igaz, a tizenhárom tagú választmányban a radikálisoknak valójában csak három képviselőjük volt (Petőfi, Vasvári, Irányi), de a fiatalok súlyát növelte az egyetemisták sorából szerveződött, vagy az értelmiségiek vezetése alatt álló, gyorsan szaporodó nemzetőrség is.

Március 15-e igazi jelentősége azonban nem szűkíthető le a főváros "meghódítására", arra, hogy meghátrálásra késztette a Habsburg-uralom legfontosabb hazai politikai szervét, a Helytartótanácsot. A márciusiak sikere hamarosan Pozsonyra és Bécsre is hatással voltak.

A győztes pesti forradalom megkönnyítette az országgyűlés küldöttségének bécsi útját. Az uralkodó és az udvari tanács meghátrált, elfogadta a Kossuth által előterjesztett országgyűlési határozatokat. Kinevezte az első magyar miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost, az ellenzék egyik főrangú vezetőjét. Rövidesen létrejött a főleg reformpárti politikusokból álló független magyar kormány.A magyar küldöttség így eredményesen térhetett vissza Pozsonyba, ahol lázas munka kezdődött. A maradiak tábora, mely 25 éven át minden komoly haladást akadályozott, ezúttal megrémült az eseményektől, és egy véres forradalomtól rettegve mindent jóváhagyott. Az országgyűlés alig két hét alatt 31 törvényt fogalmazott meg. Ezeket április 11-én a király - V. Ferdinánd - jóváhagyta, és aláirásával szentesítette.

________________________________________

Az áprilisi törvények jelentősége

Az áprilisi törvények a hosszú reformkori küzdelmek során érlelődtek, és a márciusi polgári forradalom eredményeként jöttek létre. Történelmünk egyik fordulópontját képezték. Felszámolták a jobbágyrendszeren és nemesi kiváltságokon alapuló feudális rendet. Lerakták egy új, gyorsabb polgári fejlődés alapjait. A Habsburgok hatalmát csökkentették, nagyrészt önálló, csaknem teljesen független ország lettünk.

Az első népképviseleti országgyűlés

Az áprilisi törvények szentesítése után lezajlottak a választások, s az új országgyűlés júliusban ült össze. Első feladatának a honvédelem megszervezését tekintette. A honvédelemről szóló törvényjavaslatot Kossuth terjesztette elő: 42 millió ezüstforint és 200000 ezer újonc megszavazását kérte a kormány nevében. Lelkesítő beszéde végén egy emberként ugrottak fel a képviselők, s az egész terem együtt harsogta: ,,Megadjuk"! Kossuth szeptember második felében toborzó körútra indult az Alföldön.

Az udvar első támadása

Az önálló magyar hadsereg felállítására rendkivül nagy szükség volt. A császári csapatok győztek Itáliában, s az udvar elérkezettnek látta az időt, hogy Magyarországon is visszaállítsa Bécs régi hatalmát. A udvar első támadása hazánk ellen délről, Horvátország felől indult. Szeptember 11-én Jellasics császári tábornok, horvát bán mintegy 35000 fős hadseregével átlépte a Drávát, és megindult Pest felé. Csapataink a határövezetben nem tudták feltartóztatni támadását.

A pákozdi csata, honvédségünk tűzpróbája

Kossuthal az élén 6 tagú Honvédelmi Bizottmány alakult. A magyar sereg a Velencei-tó északi partján, Pákozdnál állta útját Jellasics csapatainak. Hiába támadott a bán, honvédségünk nagyszerűen helytállt. Jellasicsnak rá kellett döbbenie, seregei elégtelenek a győzelem kivívásához. Taktikázva fegyverszünetet kért és Bécs felé menekült. Október 3-án seregével már Győrben volt, 9-én utolsó csapatai is elhagyták az országot.

Az október 6-i bécsi forradalom Az addig győztesnek hitt Jellasics versége és menekülése óriási riadalmat keltett az udvarban. A forradalmi magyar hadsereg győzelmének hírére azonban Bécsben újabb felkelés tört ki. A nép elfogta és felakasztotta a hadügyminisztert, Latourt, a császári udvar pedig elmenekült a fővárosból. A győztes bécsiek fellelkesülve várták, hogy megérkezzenek a Jellasicsot üldöző magyar csapatok. A győztes Bécs azonban hiába várt. A császári udvar a birodalom minden részéből erősítéseket vont össze, körbefogta a forradalmi Bécset, s felkészült seregeinek fogadására. Amikor honvédségünk végül mégis támadott, már elkésett. Egy rendezett, újjászervezett császári hadsereg fogadta, és október 30-án Bécs közelében Schwechatnál vereséget szenvedett. Egy nappal később a császári csapatok leverték a magára hagyott bécsi forradalmat is.

A schwecháti ütközet

A decemberi támadás A bécsi forradalom leverése alaposan megváltoztatta a katonai és politikai helyzetet. Az udvari tanács lemondatta a 48-as forradalmi törvényeket szentesitő V. Ferdinándot, helyette az ifjú Ferenc Józsefet ültette a trónra. Ferenc József parancsára megindult az udvar második, az elsőnél sokkal nagyobb erejű támadása.

Seregeink visszavonulása, a főváros feladása Az ellenség főerői - 44 ezer sorkatona - Windisch-Grätz herceg vezetésével nyugat felől támadtak. Az volt a céljuk, hogy a magyar sereget megsemmisítsék, elfoglalják Budát, Pestet, és a magyar kormányt térdre kényszerítsék. A velük szemben álló Görgei Artúr vezette magyar haderő 25 ezer főt számlált.

Görgei Artúr

A magyar fővezér nem bocsátkozott kockázatos ütközetbe. Gyors ütemben visszavonult Pest, majd az északi hegyvidék felé. Ezzel megakadályozta, hogy a túlerőben lévő ellenség döntő csapást mérjen a hadseregre és megnyerje a háborút, de a Dunántúlt és a fővárost átengedte az osztrákoknak.

A védelem megszervezése Néhány nap alatt ki kellett üríteni a fővárost. El kellett szállítani a kormányhivatalokat, a fegyvergyárakat, a bankjegynyomdákat. Ezt a feladatot a hazánk védelmét irányító Honvédelmi Bizottmány oldotta meg, mely az országgyűlést és a kormányhivatalokat a pest-szolnoki vasút segítségével Debrecenbe költöztette. A húszfokos hideggel és hóviharokkal dacolva a legfontosabb üzemeket Nagyváradra szállítatta. Fokozták a fegyver és lőszergyártást, gyorsították a katonai kiképzést.

Bem győzelmei Erdélyben Azt , hogy a kormány és az országgyűlés zavartalanul Debrecenbe költözhetett, és tovább szervezhette a védelmet, az Erdélyben elért magyar sikerek tették lehetővé. Ebben döntő része volt az Erdélybe kinevezett fővezérnek, a lengyel Bem József tábornoknak, az 1830-31. évi lengyel felkelés és az októberi bécsi forradalom hősének.

Bem József

Az éhező, fagyoskodó, gyengén felfegyverzett, katonai fegyelemhez nem szokott ujoncokból álló erdélyi sereget a hősök seregévé kovácsolta. Bár az ellenség itt is túlerőben volt, Bem nem vonult vissza, sőt ő maga támadott. Kihasználta az erdélyi terepviszonyokat. Az osztrák fővezér végül is a szomszédos román fejedelemségben állomásozó cári csapatoktól kért és kapott segítséget. Bem ezeket a csapatokat is megverte. Elfoglalta Nagyszebent, kiverte a császári és cári csapatokat Erdélyből.

>> Vissza