Fanni és Péter

Este van, koromsötét minden. Csak a Hold világít az égen és süvít a szél. Ezen kívül csak a csend járja át az egész környezetet. Lent, a sűrű erdő aljában, a füvön számtalan élettelen csontváz pihen. Köztük mintha 2 test egy parányit megmozdulna. Egy fiú és egy lány teste.
Valami átsüvít a Hold előtt, majd leereszkedik az egyik fára. Ott kinyújtja 2 szárnyát, körülnéz, majd el kezd huhogni. Egy bagoly az. A huhogásra felriadnak az alvók.
Először a lány ébred fel. Körülnéz és odamegy a fiúhoz, hogy megpróbálja felkölteni.
- Nagyon sötét az erdő, a fák meg rémisztőek, kelj már fel Péter! – kérleli Fanni idegeskedve és szorongva a földön fetrengő társát.
- Á! Mami, hagyj egy kicsit aludni! – mondja Péter félálomban. – Csak még 5 percet.
- Éjszaka van Péter! Itt hagytak bennünket. Kelj már fel, lustaság!
- Fanni? Hogy kerülsz te ide? Mi ez a hely? – éledezik Péter
- A Sötétség Erdejében vagyunk, nem emlékszel rá?
- Ja, dehogynem. – mondja Péter felülve. – A vazallusok ellen menekültünk ide. Aztán az út zsákutcába futott. Valami harcra is emlékszek, hogy rohadt sokan voltak.
- Hogyan fogunk ebben a rengeteg sötétben hazatalálni?
- Hiszen nincs is sötét! Akkora hold van az égen, ha sajt lenne, egész életünkben rághatnánk, mégse tudnák felét se megenni.
- Haza akarok menni!
- Én is. Csöppet se félj, Fannika, fogd meg a kezemet, a csontokat követve hazaérhetünk.
- Ez nagyon bizarr. Talán mégse kellett volna Atyánktól elszökni, így a szolgáit sem uszította volna ránk!
- Most már mindegy.
A beszélgetés közben elindultak a csontokat követve vissza a sötét erdőben. Mivel nem tudták, hogy nem-e rejtőzik valahol valaki, így csendben, bár nyugodtnak éppenséggel nem mondható léptékkel haladtak az ösvényen. Amerre a szem csak ellátott csontvázak, holttestek és néhol-néhol pár démon volt a fák ágain. Már órák hosszat gyalogolva, egyszer csak feltűnik nekik, hogy az egyik fán ott ül egy gargoyle:
- Mi a helyzet pajtikáim? Sötétben kettesben? Egy fiú és egy lány? Gyerekek… Csak nem azt akarjátok csinálni, amire gondolok?
- Mire gondolsz, te rusnya szörnyeteg?
- Szerinted? Mire gondolhat egy olyan jámbor teremtmény, mint én? Csakis a paráználkodásra. De abból nem esztek. Legalábbis az én erdőmben nem.
Ekkor Fanni – aki felkapta a vizet a gargoyle előítéletén – földöntúli hangon megszólal:

Éltető nedvesség szülötte
Fagyos levegőtől dermedve
A semmiből létrejőve
Kezeimbe beleszőve
Gonosz szívbe belemártva
Ezzel menvén Túlvilágba

A versike utolsó sorainál hirtelen a levegőből előtűnve, a kezében létrejön egy hatalmas jégcsap, amit hihetetlen pontossággal beledob a gargoyle védtelenül lévő szívébe.
- Már kezdtem unni az alaptalan rágalmait. Na gyere, menjünk tovább.

Addig jártak, keltek, míg egy romos házra nem bukkantak. A ház ajtaját alig tartotta valami, ablakai kitörve, a moha is belepte majdnem az egészet. Körüljárva látják az egyik ablak helyén benézve, hogy bent van két megvetett ágy. Gondolják megpihennek benne. Bemennek és mielőtt ledőlnének, Fanni elővesz a közeli szekrényből egy seprűt és felsöpri vele a lerakódott port, meg leveri az ágyneműből is a mocskot, majd a fáradságtól terhesen lefeküdtek aludni.

Egy idő után arra ébrednek, hogy egy büdös banya rikoltozik kint a ház előtt.
- Ki járt a házam közelébe? Lábnyomokat látok a sárban. Kedves gargoyle-om, láttál-e valakit?
Csak a nagyon-nagy a csönd válaszol a nyanya kérdésére, más nem. Sőt az eddigi bagolyhuhogás is elmúlt.
- Gargoyle! Hol vagy? – Hangzik távolabbról a visítása a nyanyának, miközben az ágyról átszól Péter Fanninak.
- Fanni! Öltözzünk fel, és menjünk innen, míg vissza nem ér a banya.
Elkezdtek felöltözni, de sietniük kellett és a nagy sietségben is sok ruhát kellett felvenniük, mivel a mocsok miatt nem akarták, hogy olyan legyen a ruhájuk, így szinte teljesen levettek magukról mindent. Fannin így is csak egy melltartó és bugyi maradt, Péteren csak egy boxer.

Sajnos nem voltak elég gyorsak, így csak a házon kívül, a nem látható oldalra tudtak elbújni, mert már hallották, hogy jön nagy csoszogva a banya.
- Ki volt az a piszok aki bemerészelt sáros cipővel menni a házamba? Ki mocskolta be büdös bűzével a szobámat? Ki mert belefeküdni és összenyáladzani az ágyamat? Ha megtudom ki volt az, elevenen megsütöm a kemencémbe, biza!
- Itt bújtak el a pimaszok a ház elülső sarkában. Ahogy nézem ezek öltek meg tegnap este! Halál rájuk aszondom neked banya!
- Áruló! Nesze ezt most megemlegeted! – kiáltott rá Fanni, majd megint belekezdett egy varázsversbe.

Sötét ármány szülötte!
Most hívlak könyörögve!
Eme teremtménynek
Szűnjön meg az élete!

Mire az utolsó szavakat is kimondta, zöld köd veszi körül a gargoyle-t. Majd a háta mögött feltűnik egy csuklyás alak és a zöld ködöt megfonva, megfojtja eme csúf teremtményt.

Ezután visszafordulnak és a banya már ott van előttük:
- Ej, kedveskéim, csak nem ijedtetek meg tőlem? Azt mondják, csúnya vagyok. De a rút külső alatt meleg szív és ragyogó lélek lakozik. Roppant szeretem a gyerekeket. – Jól átsülve, nem is nyersen, gondolva. – Látom, éhesek vagytok! Gyertek be a házamba, maradjatok nálam, a hajszálatok sem görbül meg.
- Nem maradnánk, rusnya banya. Az előbb még azzal fenyegettél, hogy beteszel minket a sütődbe. Majd hülyék lennénk maradni!
- Jaj, hát hallottátok? Azt csak hirtelen felindultságomba mondtam. Nem bántalak titeket. Gyertek kaptok majd kávét…
- Tojást is lehet? – kérdezi Fanni
- Akár tojást is. – válaszol a büdös banya, majd hozzáteszi gondolván – Majd kaptok jó zápot
- És hozzá csokit… – kontrázza meg Péter
- … ananászt… – folytatja Fanni
- … sőt még valami dohány is kellene. – fejezi be az ifjú
- És hozzá csokit, ananászt, dohányt is! – nyugtázza a vén kriptaszökevény.
- Rendben, engem meggyőzött az öreglány – egyezik bele Péter
- Elhagyom az eszemet, egyszerűen nem bírok az agyammal. – mondja elámulva Fanni
- Álmodom, vagy itt vagyok?
- Várj! Térjünk észre. Mindig megmondták, hogy idegenektől ne fogadjunk el semmit. – aggodalmaskodik Fanni
- De idegenek ágyában aludni lehet? – kérdezi elmosolyodva a banya. Most látják csak a fiatalok, hogy egy foga van, az is legelöl és koromfekete, mintha bételt rágott volna.
- Sajnáljunk, vén kriptaszökevény, hogy belefeküdtünk a maga ágyába. De hát a szükség nagyúr! Fáradtak voltunk. – kezdi magyarázatát Péter.
Erre megfogja a kezüket és beviszi őket a házba. Ott meglátják teletömve az asztalt és inkább meggondolják magukat, nem kell nekik az étel. Valahogy rossz érzésük támad ezzel kapcsolatban. Ezen felháborodik a banya:
- Nem kellett az étkem, a sok finomság, most ti lesztek az étkem, gyönge finomságom. Először téged eszlek meg, nagyszájú Péterke! De még túlságosan sovány vagy hozzá! Fel foglak hizlalni nagyra, és ha már elég kövér leszel, meg foglak sütni, és meg foglak enni. Na, gyere, te jómadár, megmutatom az új helyedet! Igazi ínyencfalat leszel nemsokára.
Majd elkapja a tökénél fogva és átviszi egy ketrechez, majd hihetetlen erejéről tanúbizonyságot téve behajítja oda. Majd hátrafordul Fannihoz:
- Talpra, lusta jószág, hozz vizet, főzz valami finomságot, amitől hízik. Már alig bírom kivárni, hogy megegyem. Takarítsd ki a szobát, söpörj fel, moss fel, töröld le a port, szedd rendbe a bútorokat, meg ne álljon a kezedben a munka, mert a seprűnyelemmel verlek el.
- Meg egy jó nagy büdös faszt! Nem fogsz engem csicskáztatni öreg szatyor.
- Nem tanultál tiszteletet, te kis hülye ringyó? Majd megmutatom én neked, majd engedelmeskedni fogsz nekem. Na gyere csak ide! – kiabál rá a banya, majd elkapja a haját, és annál fogva egy nagyon gyanús kinézetű székbe ülteti és lekötözi.
Majd elfordul, elmegy és kutakodni kezd a szekrényben. Pár perc múlva visszafordul, a kezében egy fekete kis doboz. Leteszi a szék melletti asztalra, felnyitja és kivesz belőle egy hatalmas akupunktúrás tűt. A fény felé fordítva elkezd hatalmasat röhögni:
- Remélem felkészültél a fájdalomra. Ha most gyorsan bocsánatot kérsz, meggondolom, hogy bántsalak-e.
- Én? Bocsánatot kérjek Tőled? Látom vénségedre elment az eszed. Miért is kéne bocsánatot kérjek egy ilyen csúf egyedtől mint te?
- Hát jól van, én szóltam, de te akartad a fájdalmat.

Megfogja a banya a lány kezét, kiválasztja a középső ujját és a körme alá beleszúrja a tűt. Egy kicsit el kezd mocorogni Fanni, a szája is kicsit csálén kezd állni, de semmi hangot nem ad ki. A banya ezen kissé felhúzza magát, így még két másik ujján lévő köröm alá beleszúr egy-egy tűt. Még jobban mocorog Fanni, de még mindig nem nyitja ki a száját. Eközben a banya pedig fortyog a dühtől, hogy nem képes annyira megkínozni a pimasz lányt. Előveszi a legnagyobb tűt, majd megszólal:
- Eddig nem visítottál, most fogsz. Látod ezt a kurva nagy tűt? Ez egy speciális tű, arra fejlesztették ki, hogy a legnagyobb kínzást lehessen végrehajtani vele. Te okos és művelt kislánynak tűnsz, remélem hallottál már a Hangok Könyvéről. Nem? Akkor elmondom pár szóval a lényegét. A tűt beleszúrom a füled mögé, úgy, hogy az agyad bal agyféltekéjén található központba szúródjon a vége. Viszont ez még nem lesz elég, hisz Hangok Könyvéről beszélek, így gondolhatjuk, hogy ez a kínzási mód valahogyan összhangban van a hangokkal. Mégpedig úgy, hogy különböző frekvenciákon a tűn található apró kis fémlemezek elkezdenek úgymond táncolni. A megfelelő frekvencián pedig hatalmas kínokat tud a mozgásuk okozni a fájdalom elszenvedőjének. Szerény személyem pedig kiválóan ért a hangszerek ezen megfelelő frekvencián lévő megszólaltatásához.
- Nos, akkor lássunk is hozzá. Most helyezem be a füled mögé a tűt…. Most pedig felnyomom az agyadba. Látom érzed… Ez így jóóóóó….. Most pedig előveszem kedvenc kis furulyámat… – mondta a banya kéjes mosollyal az arcán és rákezdett egy felettébb szép dallamra.
- Áhhh! Áááúúúúú….. hhhh, hhhh, mmmmmhhhhhhh, óhhhhhhhh, áhhhh, háááááá. Sssssssssszzzzz, hhhhááá…. – nyögte Fanni, miközben Péter elkezdett háton fetve röhögni.
- Hát te meg mit röhögsz? Ennyire tetszik, hogy a csajod szenved? – kérdezte érdeklődve a banya Pétert, miközben abbahagyta a furulyán a játszást.
- Nem…. azon…. röhögök…. – mondta szinte fuldokolva – hanem…. hogy nem…. veszed észre….. háhháháhá hogy nem szenved, hanem háháháháhá, egyszerűen élvezkedik. Te hülye…. Fanni belonefíl.
- Az meg mit jelent?
- Háháháhá, hasonló a mazochistához, tehát szereti, ha valaki kínozza, de több annál. Ha valaki a testébe szúr éles tárgyakat, tűket akkor begerjed tőle, valamikor csak ettől eljuthat egészen az orgazmusig is. Amit te most Fannival művelsz nem hogy kínzás, hanem a legnagyobb örömökben részesítés.
- Tehát így állunk! – nyugtázza az öregasszony – Akkor viszont másfélét találunk ki. Lássuk, hogy most is szemtelen leszel-e.
Feláll, majd visszamegy a szekrényhez, ahonnan kivesz egy kanalat és egy hatalmas ollót. Ezt meglátva Péter abbahagyta a nevetést és Fanni is az élvezkedést. Nagyon rosszat sejtettek. És nem alaptalanul. Jól sejtették.
- Látom sejtitek mi következik most. A kanállal kiszedem a csaj szemét, az ollóval elvágom az idegeket. Jóóól van, látom rettegtek.
- Kérem öreganyám, ne bántson! Elnézést kérek mindenért. Kérem kegyelmezzen nekem! Mindent megteszek, csak ne tegyen szemtelenné!
- Na jól van, de csak azért kegyelmezek meg neked, mert öreganyádnak hívtál!

Ezek után, nap-nap után mást sem látni, minthogy Fanni takarít, főz és mos. Közben nézi a banya, de Péterke nem hízik.
- Dugd ki az ujjadat, hadd látom, híztál-e?
- Nem híztam, éppen hogy fogytam.
- Annyit zabálsz, mint heten mások.
- Nem eszem én egyebet bánatnál, abba fogyok bele.
- Hej, a kurva életbe, ezért adom neked a McChickent, a hurkát, ezért kapsz zsíros pacalt és süteményt, ezért iszol Coca-Colát, ezért tömök minden ételt, a legdrágábbat is tebeléd? Hogy fogyj, ahelyett, hogy híznál? Nem vagyok én kutya, hogy csontot rágjak! Hízzál bazd meg, mert nem tudlak megenni!
- Ez milyen kellemetlen lehet. Majd igyekszem hízni, hogy meg tudjon enni.
- Helyes. Látod, jó fiú vagy te! Fanni! Húzd ide a beled! Főzz ennek a legénynek finomat, de aztán jó sokat, hadd hízzék a kedvemre! Na, gyermekem, nyújtsd csak ki az ujjadat a néninek! – Jancsi kinyújtja a kalitka résén a mutatóujját. A boszorka, a rövidlátók jellegzetesen félrefordított fejével odanyomakszik, megtapogatja az ujjat.
- Nem rossz. Párnásodik. Nekem beszélhetsz, hogy fogyatkozol, hízol kicsikém, mégpedig rendesen. Nemsokára a kemencében pirulsz majd. – majd elmegy
- Szegény Peti, szegény kedvesem…
- Ne sajnálj engemet, bébi, mert soha nem volt jobb dolgom, mint most. Annyit eszem, amennyi belém fér, finom, édes italokat iszom, igaz, a mozgás kicsit hiányzik, de tornászgatok, amennyire a ketrec megengedi. Te vagy az, aki elfogysz a munkában, az éhezésben…

Már nap múlva….
- Peti, figyelj! Ezen a húson lévő csontot ne dobd ki, jó lesz ez még amikor jön a banya. – mondja Fanni miközben átadja a napi ebédet a ketrecben ülő társának. Eközben jön a banya is.
- Petike, mutasd az ujjadat, hadd lám, mennyire hízol.
- A csontot, Peti, a csontot. – suttogja Fanni.
- Belzebubra mondom, ez fogyik. Eszik, és ennek ellenére csak fogyik. Talán, ha nem adnék neki enni… Akkor meg még jobban fogyna. Ő eszik, én meg éhen maradok. A végén ráfanyalodom én is a hülye gyorséttermi kajákra vagy esetleg a kertben termesztett zöldségekre… Vegetáriánus boszorkány… a gondolat is elborzaszt. Kedves kis vámpírkám Peti nem hízik egy grammot sem, hiába tömöm belé az ételt. Valami értelmeset akarok hallani.

Erre a vámpír:

Ha nem hízik a nagyobb,
Legyen étek a kisebb.
A lányocska nem oly rágós,
Szerencsére nem is göthös,
Legyen ő a vacsora,
Ne várjál a fickóra!

- Nem is vagy olyan hülye! – mondja a banya – Lányom, hozzál csak vizet! Rakjál tüzet! Sütni fogunk!
- Rendben, de mit sütünk?
- Csak ne kérdezősködj! Finomat sütünk, gyenge husit. Eredj, hozz fát, fűtsd fel a kemencét pirosra. Szaladj, édesem… hm, ha tudnád, a sült ma te leszel! – miközben Fanni kimegy gyűjtögetni.
- Azonnal engedj ki innen, te bibircsókos szemtelen vénség, hadd látom el a bajodat! Ha egy ujjal a csajomhoz mersz érni… – kiabálja Péter
- Te csak hízzál, fiam, ne törődj semmivel. Hízzál. Most egy darabig elrágódom a lányon, mire végzek vele, te is kedvemre valóan meghájasodsz. Hízzál!
Egy óra múlva már ég is a tűz a kemencében, majd a banya hátulról megközelítve megfogja Fannit és bedobni készül a sütőbe. Erre Fanni megfogja az öreglányt és őt magát dobja be a sütőbe. Rázárja az ajtót és felviszi a hőfokot 100°C-ra. Nem telik bele egy percbe már sül is le a banyáról a bőr, miközben hatalmasakat ordít. Mindeközben kiszabadítja Pétert, hoznak a konyhából chipset és leülnek a kemence elé nézni ahogy a banyából nem marad más csak por és hamu.