Természetes élőhelye

A csincsillák Dél-Amerikából, az Andok-hegységből származnak, ahol csapatokba verődve élték (éjszakai) életüket. Nevüket a Chincha indiánokról kapták, akik húsuk és bundájuk miatt vadásztak rájuk.

Tartása

A csincsillák társas lények, nehezen bírják az egyedüllétet. Épp ezért legalább 2 állatot tartsunk együtt. Ha nem szeretnénk bébiket, nyugodtan tarthatunk együtt egyneműeket is, akár hímet, akár nőstényt.

Lakhelynek mindenképp ketrecet vásároljunk/készítsünk, a terrárium nagyon befülled. 2 állatnak kb. 60×40×80 cm méretű ketrec elég, és minimum 3 polc, amik lehetnek sűrű rácsozatú fémhálóból, vagy tömör fából (azt rágni is tudja és nem akadnak bele a lábacskák, de néha ki kell cserélni, ha elfogy vagy nagyon bepiszkolódik )

De természetesen minél nagyobb a ketrec, annál jobb. Lényeg, hogy tudjanak felfelé terjeszkedni, ugyanis nagyon szeretik a magas helyeket.

Alomnak használhatunk forgácsot, csutkaalmot, macskaalmot, szénabrikit, stb., kinek mi jön be leginkább.

Mindenképp biztosítsunk számukra búvóhelyet, hogy legyen hova félrevonulni a nagyvilágtól. Lehet kapni nagyon aranyos faházikókat, de igazából egy darab PVC cső is megteszi, nálam imádják.

Otthonosabbá tehetjük lakhelyüket függőággyal, kerékkel és különféle játékokkal; a berendezésnek csak a képzeletünk és pénztárcánk szabhat határt.

A ketrecet mindenképp a lakásban helyezzük el, a szabadban nyáron túl meleg, télen túl hideg lenne számukra. Legideálisabb a 15-20 °C. Figyeljünk, hogy ne tegyük a ketrecet se huzatos helyre, se közvetlen napfényre, vagy fűtőtest mellé.

A másik fontos dolog: a homokfürdő. A csincsillák nagyon tiszta állatok, naponta fürdenek. No de nem vízben, hanem speciális, nagyon apró szemű, kvarcmentes homokban, amit általában minden állatkereskedésben be lehet szerezni „csincsillahomok” néven. Fürdőkádnak használhatunk egy mélyebb tálat, vagy akár egy 5 literes befőttesüveget is

Etetése

A csincsillák gyomra elég érzékeny, oda kell figyelni az etetésükre.

A 3 legfontosabb dolog: széna, víz és táp. Tápból az a legjobb, amiben minél több a zöld rudacska és minél kevesebb a nasi, a sok színes „aprólék”. Ennek a beszerzése nem mindig egyszerű, de nem lehetetlen. Arra figyeljünk, hogy a nyúltáp, bár ugyanúgy néz ki, nem alkalmas csincsillák számára. Szénát gond nélkül be lehet szerezni, ízlés kérdése, ki melyik fajtát eteti szívesebben. Emellett adhatunk néha almát, répát stb., de igazából jól megvannak nélküle is. Nálam kb. hetente kapnak egy-egy kis darab almát.. Nagyon szeretik a különböző „gazokat” (lóhere, pitypang, tyúkhúr stb.), de ezeket is csak tiszta helyről szedjük. A salátát és „társait” azonban jobb, ha elkerüljük (rengeteg rémtörténet kering róluk, én inkább nem részletezném).

Kiegészítésnek, nasinak mehetnek gyógynövények (pl. kamilla, csipkebogyó, zsálya stb.), heti pár szem mazsola, illetve a boltokban tonnaszám sorakozó rágcsáló nasik, de csak csínján! (A kisgyerek is csokin akar élni, de mégse ehet mindig azt…)

Szaporodása

A csincsillák 4-6 hónapos korukra válnak ivaréretté, de a nőstényeket 8 hónapos koruk előtt nem ajánlott tenyésztésbe venni. A túl korai ellés árthat az anyának és a kicsiknek is.

A nőstények 28-35 naponta ivarzanak, és átlagosan 111 napig vemhesek. Általában 1-3 utódot hoznak világra.

A terhesség jelei:

-hízás

-mogorvaság

-étkezési szokások megváltozása

-a csini az oldalán,  elterülve fekszik

 Maga az ellés általában gond nélkül lezajlik, és az ember csak azt veszi észre, hogy 1-2 csincsillával több rohangászik a ketrecben. De mindig nézzük meg, hogy nem maradt-e az anyában bébi.

A hímet nem kell kivenni a ketrecből, nagyon jól ellátják apai feladataikat.

Az ellés után nincsenek különösebb teendők, de 1 hétig ne kapjanak homokfürdőt, a fertőzések elkerülése végett.

A nőstények a kicsik világra hozása után rögtön újra teherbe eshetnek; hogy az anya ne legyen túlságosan megterhelve, minden második egymás utáni ellés után különítsük el egy kis időre az apukát.

A bébiket 8-10 hetesen választhatjuk el.

Megjegyzés