Természetes élőhelye

A japán táncolóegeret Japánból és Kínából hozták el Nyugat-Európába, pontos eredete homályos. Egy biztos, barátságos természete és könnyű tartása miatt hamar belopta magát a kisállat barátok szívébe és népszerű házi kedvenc lett. Az egerek a Rágcsálók rendjébe (Ordo Rodentia) tartoznak. Ezek a kis mókamesterek kitűnnek a sorból apró termetükkel. Hosszuk alig 7-9 centiméter, de vannak „gigantikus” 10 centiméteres példányok is. Gyakran ezzel ijedtséget okoznak, ha kisebb társaikkal együtt vannak, mivel az aggódó gazdi a kisebbekről ilyenkor azt feltételezi, hogy betegek vagy alultápláltak. Súlya 15 g körül mozog. A szakirodalom szerint azért lejti táncát nap mint nap hosszú órákig, mivel süket, rendes élőhelyén úgymond hangszigetelt környezetben él, és az új helyén sokkolóan hatnak rá a hangingerek. Látása gyenge. Színezetük változatos, de a legelterjedtebb a fehér alapon fekete mintás bunda. Ezenkívül előfordul bézs-fehér, barna-fehér, szürke-fehér, fehér, szürke, fekete, sőt tricolor is, amely kétségtelenül ritka. Kb. 2 évig él, melyben fontos szerepet játszanak tartásának körülményei.

Tartása

Nem véletlenül kapta a táncolóegér nevet. Nagyon mókás látványt nyújt, ahogy ezek a kis csöppségek gondolva egyet szó szerint táncra perdülnek, ami főként egyhelyben való forgást jelent. Ez nem egyszer arra irányul, hogy utolérjék saját vagy egymás farkincáját. Szeretnek kergetőzni is, ezért fontos, hogy erre alkalmas akadályok legyen lakásában. Terráriumban célszerű tartani, mivel nagyon kevés olyan ketrec van, aminek rácsai között ne tudnának átbújni. Újabban divatosak a műanyag hörcsögpalotáknak árult rácsos tetejű dobozok, amelyek szintén praktikusak és a hiedelmekkel ellentétben jól szellőznek, és könnyebb őket megemelni is. Elég kis helyen is elférnek egereink, de természetesen örülnek, ha minél nagyobb helyen hancúrozhatnak egymással. Kiugrani nem szokásuk a terráriumból a háziegérrel ellentétben, így nem kell tetőről gondoskodnunk, ha megfelelően magas az üveg (25cm). Alomnak sok mindent lehet használni, elég nagy a választék, és mindenki saját ízléséhez és pénztárcájához alkalmazkodva válogathat. Legelterjedtebb a forgács, mely fontos hogy préselt legyen, és ne legyen poros, mert kis kedvencünk könnyen megbetegedhet tőle. Ezt érdemes szénával kombinálni, amiből fészket építenek és meg is eszik. Szeretnek elbújni időnként, erre is különféle megoldások választhatók, legegyszerűbb egy kis fa vagy kerámia házikó, amibe kenderkócot helyezve otthonossá tehetjük rejtekhelyüket.  

Játéknak érdemes nekik hörcsöglibikókát venni. Ezen gyorsulási versenyeket rendezve ugrálnak, versenyeznek érte. Kereket csak akkor érdemes nekik venni, ha egyszerre többet tartunk, mert akkor mászókának használják egyszerre többen, de kerekezni nem tanulnak meg többnyire. Fontos eleme még lakhelyének az itató és egy tálka az eleségnek, amit ne tudjon felborítani. Kedvelik a meleget, így terráriumuk környezetében legalább 20-25°C legyen. Nagyon figyeljünk arra, hogy ne tegyük huzatos helyre, mert nagyon hamar fertőzést kaphatnak. Ha a testhőmérséklete lecsökken, nem tud rendesen menni, nem eszik, váladékos az orra, azonnal vigyük el állatorvoshoz.

Rendkívül szociális állat, emiatt párban vagy csapatban érdemes tartani, ezzel is rekonstruálva természetes szerveződését. Célszerű nőstényeket tartani együtt, ha nem szeretnénk kisegeret. Hímek tartásánál előfordulhatnak komolyabb hatalmi harcok is. Az egyedüli egér magányos, nehezebben szelídíthető, és hamarabb elpusztul mint párosan élő társai.

Helyüket célszerű legalább hetente takarítani, a nemkívánatos szagok elkerülése végett. Mindemellett szaguk nem mérvadó, csak az elhanyagolt terrárium áraszt kellemetlen szagokat. Ne feledkezzünk meg az időnkénti fertőtlenítésről sem.

Rokonaival ellentétben egyáltalán nem harap, sőt, akit kedvel, kedvesen meg is nyalogatja. Nagyon szelíd tud lenni, sokat kell vele foglalkozni, ezért vegyük ki naponta, és hagyjuk, hogy felügyelet mellett feltérképezze a gazdái lakását. Ekkor érdemes figyelni útját, nehogy később derüljön ki, hogy a kis huncut apró „szeretetcsomagokat” hagyott hátra. Azonban legyünk óvatosak, egy nagyobb esés végzetes lehet! Amikor kivesszük a terráriumból, lehetőleg nyúljunk alá és úgy emeljük ki. Farkánál fogva tilos kiemelni! Magunkhoz sem szabad szorítani mert ez végzetes belső sérüléseket okozat. Ha már megszelídítettük, magától is bele fog sétálni tenyerünkbe. Törékeny kis állat! Mindig óvatosan bánjunk vele! Kitartó szeretgetés és gyakori kapcsolat kialakulása után akár apró trükkökre is megtaníthatjuk. Hálás, odaadó jószág.

Etetése

 Alapvetően mindenevő állat. Eleségének fő alkotóeleme az üzletekben rágcsálók számára kapható magkeverékek. Apró termetük miatt kedvelik az apróbb magokat is, így a kanári eleségként árult aprómag keveréket is bátran adhatjuk neki. Étrendjét egyéb táplálékokkal is ki kell egészíteni. Ezek közül fontosak a gyümölcsök és zöldségek, melyeket figyelmesen mossunk meg, és daraboljunk fel. Érdemes keveset adni nekik ezekből, mivel gyorsan romlanak, inkább adjunk minden nap frisset és vegyük el a régi romlott darabokat, nehogy megbetegedjen tőlük! Némelyik kifejezetten kedveli a sajtot, és egyéb fehérjeforrásokat. Olykor-olykor lisztkukaccal és szöcskével is kedveskedhetünk nekik. Persze ez hangulatuktól is függ, van amikor megeszik a kukacot, és utána hetekig nem hajlandóak újra enni ilyet. A szöcske és tücsök nem csak finom falat, de jó játék is nekik, van hogy nem is ölik meg, mert megijednek tőle. Ezt felügyelet mellett adjuk, mert a vacsora könnyen meglóghat. A lisztkukacot is kezünkből adjuk, vagy tegyük a házukra, ahol gyorsan elfogyaszthatják, anélkül hogy eltűnne a forgácsban, ahol utána valószínűleg nem is találják meg. Az olajos magvakat (dió, mogyoró, mandula, mazsola, szotyi) csak jutalomfalatként és ritkán adjuk nekik, mivel ezeknek magas zsír és olajtartalma nemcsak felhizlalhatja, de túlzott fogyasztása meg is betegítheti kedvencünket. Fogkoptató nem szükséges, de lehet nekik venni csemegének a sokféle ízesítésben kapható fa rudacskákra mézzel cementált magos rágcsálnivalót. Ebből a sajtosat különösen kedvelik.

Itatásukról is többféle nézet van. Egyesek szerint nem képesek megtanulni az önitató használatát, ám ezt saját tapasztalataim erősen cáfolják. Kellően alacsonyra helyezve az itatót, megmutatva nekik működését akár órák alatt megtanulhatják használatát. Nem szabad túl alacsonyra helyezni, pont annyira, hogy két lábon állva elérjék, de ne tudják megrágni a műanyagot, amivel tönkretehetik, vagy esetleg megszökhetnek, ha felmásznak rajta. Óvatosan tartsuk az egeret, emeljük az itató csövének végéhez és vezessük orrát a fémgolyóhoz, ahogy megnyomódik, már jönnek is az apró vízcseppek, és az egérke el is kapja gyorsan nóziját. Ezután tegyük le. Amikor szomjas lesz, emlékezni fog erre, és egyedül megpróbálja majd szóra bírni az itatót. Figyeljük pár napig. Ha látjuk, hogy iszik belőle, és fogy a víz, akkor megtanulta, és hamarosan a többiek is eltanulják tőle, de velük is elvégezhetjük ezt a szoktatást. Ha nem fogy a víz és egyszer sem látjuk hogy használná, akkor egy tálkába öntsünk vizet, és abból fog inni. Ezt sűrűn kell cserélni, mert nem csak ivásra használják, hanem játékra is. Továbbá el is szeretnék rejteni, így belehordják a forgácsot és egyéb nem kívánatos dolgokat. A víz sose legyen túl hideg, a langyos és hideg kategória között legyen hőmérséklete, hogy ne fázzon meg tőle. A golyós itatóban elég hetente cserélni a vizet. Keveset isznak, elég egy 100ml-es, ami több egérnek is elég. Lehet, hogy csak többszöri próbálkozásra tanulják meg használatát, így érdemes mindkét itatási fajtát használni egyszerre.

Szaporodása

Sikeres párzás után, 18-21 nap a vemhességi idő. Az ellés időpontját jelzi, hogy egy nappal a kicsik születése előtt a nőstény készít egy mélyedést. Mivel szülés után az anya újból fogamzó képes, tegyük őt külön, nehogy udvarlás közben a hím összetapossa a kicsiket. Az utódok száma 2-10 között változhat, melyek még vakok, és csupaszok. Nem kannibál állatok, de ha a kicsi nem egészséges, akkor megeszik. 2,5-3 hetesen nyílik ki a szemük, addigra megnő a fülük, a farkuk, és már szőrük is van. Kíváncsiságuk határtalan, mindent megnéznek. Menni még nem nagyon tudnak, olyanok, mint a részegek, nagyon mókás, ahogy dülöngélnek. Ilyenkor már kóstolgatják a szilárd táplálékot is, de közben visszajárnak szopni is. Pár nap múlva már rendesen esznek és isznak. Ha visszarakjuk a családhoz, befogadják őket. Közösen nevelik, tisztogatják a kicsiket. Ha összetűzés lenne, a kölykök felemelik két mellső lábukat, megmutatva a hasukat pózolnak, jelezve, hogy hagyják őket. Én ezt “hagyj békén “ póznak hívom. Általában jól kijönnek egymással. Ivarérett korukig a hímeknél nincs verekedés. Utána elindul a hatalmi harc, így jobb, ha előtte külön tesszük a fiúkat. A nőstények hathónaposan, a hímek egy hónaposan lesznek ivarérettek. Az utódok száma az életkor előrehaladtával csökken. Ne zavarjuk az első pár napban az édesanyát és kicsinyeit, mert idegessé válhat, melynek az apróságok láthatják kárát.

Megjegyzés