Természetes élőhelye

A hobbiállatként tartott patkányok őse a vándor patkány (Rattus norvegicus). Ez a faj az 1700-as évek Európájában kezdte meg terjedését lassan kiszorítva onnan rokonát, a házi patkányt (Rattus rattus). Ez utóbbi faj az 1800-as évekre igen ritkává vált.

Az 1920-as években már létezett őzszínű, valamint fekete szemű fehér példány is. A patkányok sikerét növelte alkalmazkodóképességük is. Számtalan élőhely típust és táplálékforrást képesek hasznosítani, és megfelelő körülmények között rendkívül gyorsan szaporodnak.

Metszőfogaik rendkívül erősek akár a betonon is képesek átrágni magukat. Hallásuk éles, látásuk inkább a rossz fényviszonyokhoz alkalmazkodott. Szokásaik is éjszakai életmódjukhoz idomultak, kedvelik a sötét helyeket, ahol könnyen elrejtőzhetnek. A sötétben hosszú bajuszszálaik segítségével érzékelik közvetlen környezetüket.

Tartása

A patkány nagyon szeret magasra mászni, ugyanakkor mániákus bujkáló. Mindent megrág, ami a keze ügyébe kerül, legyen az a ruhánk ujja, kábel, függöny, matrac, ágynemű, asztal... bármi! Utálja a nagyon meleget, és a nagyon hideget is, és kifejezetten rosszul bírja a közvetlen rásütő napot, és a huzatot.
A patkány társas lény, igényli a sok foglalkozást, de még ennél is jobban igényli egy társ jelenlétét, legyen az ellenkező, vagy azonos nemű.

Tehát először is keressünk  olyan helyet a lakásban, ahol nincsen sem verőfényes napsütés (legyen az bármely szaka a napnak), sem pedig szellőztetéskor kereszthuzat. Ezek után jön a ketrec kiválasztása. Mivel a patkány igényli a jó szellőzést, ezért mindenképpen a ketrec a legmegfelelőbb. Ez a ketrec legyen igen tágas. Jobban szeretik, ha a ketreceket magasabb, mint amilyen széles, vagy hosszú... szerintem a legmegfelelőbb a Frici ketrec. Ebben remekül elfér 2 hím, vagy 3 nőstény.

Ha viszont mégis csak egy patkányt szeretnénk tartani, ami hangsúlyozom az állat kiegyensúlyozottsága szempontjából nem túl előnyös, akkor ajánlom a Peti kalitkát. Ebben van két emelet is, remekül be lehet rendezni egy fő részére.

Ha megvan a választott ketrecünk, akkor helyezzük el a kiválasztott helyére úgy, hogy lehetőleg minden mozdítható tárgytól, és virágtól legalább 10cm-re legyen minden oldala és a teteje. :) Komolyan mindent becincálnak a ketrecbe, és a virágokat meg is eszik, ami nem éppen egészséges, ha nem tudjuk, hogy mérgező-e a növény, avagy sem.

A ketrec berendezése a másik nagyon fontos dolog patkányuk boldogságához. Először is, nagyon fontos, hogy legyen hová elbújnia a nappali alvásra, illetve ha megijedne, legyen egy biztos pont, ahol senki sem zaklatja. Lehetőleg tartsuk tiszteletben ezt a helyet, csak akkor cincáljuk ki a házából, ha valóban fontos.

A következő berendezési tárgy egy függőágy. A patkányok nagyon szeretnek zsák módjára aludni, erre a célra a legkiválóbb egy függőágy. Legyen elég erős anyagból, és legyen belőle kettő, hogy ha kimossuk, legyen helyette váltás. Kössük fel a ketrec tetejéhez, vagy az emelet aljához úgy, hogy ha beleül, akkor se érjen hozzá az alja semmihez.
Kapható vadászgörények számára gyártott függőágy, a bélését leszámítva nagyon jó. Én azt csináltam, hogy a bélését kiszedtem, mivel úgyis kirágják, és belevarrtam egy darabka rongyot (pl. egy pólóból).
Vagy ügyesebbeknek ajánlom a következő - cseh nyelvű - weboldalt, ahol okos ötleteket lehet meríteni. Ha nem is érti mindenki a szöveget, de a képek magukért beszélnek! :) -> keratív függőágy

Szeretnek mászni, ezért javaslom, hogy pár faágat is szerkesszünk be nekik, lehetőleg vízszintesen, vagy max 40°-ban döntve. Legjobb erre célra a diófa, mogyoró vagy cseresznye. Tekerjünk rá az ágakra spárgát, hogy ne csússzon meg a rajta!

Nagyon sok csodadolgot lehet még betenni nekik, a többi már a fantáziánkon múlik, én ezeket tartom a legfontosabbnak.

Persze nem feledkezhetünk meg az itatóról, és az etetőről sem! Az itató lehetőleg ne a legkisebb legyen, hanem egy közepes méretű. Az itató nagyon fontos! Így mindig friss vize lehet állatkánknak, ráadásul teleszórni, valamint kiborítani sem tudja.
Az etető tálnak javaslok egy felakasztható fém tálkát, madarakhoz árulnak ilyeneket. Ezt nem tudják olyan könnyen kiborítani, és szétrágni sem tudják. Drágább, mint egy műanyag tál, de hidd el, megéri! :)

Minden nap cseréljük az itatóban a vizet, 2 hetente mossuk ki ecetes vízzel az algák eltávolítása miatt, és ne feledkezzünk meg minden nap megetetni a patkányt! :)

Almozás: Természetesen a legegyszerűbb, és legolcsóbb módja az almozásnak a fenyőforgács. Azonban meg kell említenem, hogy vannak példányok, akik kifejezetten nehezen viselik a port, porallergiások. Az ő védelmükben ajánlatosabb egy kissé drágább, de az állat egészségi állapota szempontjából sokkal megfelelőbb megoldást választani. Ez a kukoricacsutka alom, a macskaalom, valamint a préselt forgácsok.  Ezek nem porosak,  jó a nedvszívó képességük, és szagelnyelő hatásuk is van (bizonyos szintig). Egy jó pont még a préselt forgács mellet, hogy az állat nem tudja olyan könnyen kiszórni a ketrecből. :)

Ezek tetejére érdemes szénát tenni több okból is:
        - nem keni össze magát a patkány a frissen lepisilt, szétmáló macskaalommal,
        - nem tudja olyan könnyen kiszórni a csutka és a macskaalmot,
        - jót tesz az emésztésének, ha hajlandó megenni :),
        - valamint a préselt almoknál nem nyomja a kis talpacskáit, popóját a sok kemény darabka.

Mindenképpen takarítsuk kedvencünket legalább 3-4 naponta!

Etetése

 A patkány alapvetően mindenevő, csak felépítésében rágcsáló. Szüksége van a fehérjére, amit lehetőleg élő eleséggel (pl. tücsök, lisztkukac, csontkukac, gyászbogár lárva) biztosítsunk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak ezekkel lehet, ha valakinek nincs gyomra ilyesmihez, az adhat főtt/sült csirkecsontot, főtt/sült húst, felvágottat, sajtot, kefírt, tejfölt.

Minden nap kapjon magvakat. Ez nagyon fontos, mert egyrészt alapvető tápláléka, másrészt koptatja a fogát, harmadrészt a legolcsóbb megoldás, hogy jóllakassuk kedvencünket. Ám bánjunk csínyján a kukoricával, nagyon hizlal! Ha nem koptatja az állat rendesen a fogát, meg lehet próbálkozni egy speciálisan nekik készített fogkoptatóval is. Az enyémek az algás Vita Mineralt szeretik a legjobban. Bár nálam még eddig nem volt probléma a koptatással, nagyon szeretik, és meg is eszik.

Terrárium.hu - Itt bővebben olvashattok az élő eleségek tápanyagtartalmáról.

Nagyon szeretik a többnyire lucernából készített rágcsáló karikákat.

Nagyon fontos, hogy legyenek + vitaminok: Bio Food vagy Vogel vitaminozott mag rágcsálók részére és/vagy Vitakraft drops (mindegy, melyik, én a joghurtosat szoktam adni, meg a mézeset). Valamint állatorvosnál lehet kapni (talán állatpatikában is) egy KorViMin nevű vitamint, amit igazából hüllőknek gyártanak, de kitűnő rágcsálók részére is. Mivel ezt a leírást is kifejezetten hüllőtartóknak írták, hozzátenném, hogy egy késhegynyit feloldva egy kis szénsavmentes ásványvízben, és szájon át, fecskendővel beadva kiválóan elkerülhetjük, hogy a drága vitamin pocsékba menjen. Ugyanis ha a tápba keverjük szimplán, nem lehetünk biztosak benne, hogy valóban megette azt kedvencünk. Hetente egy késhegynyi elegendő.

 Időnként  (heti 1x legalább) fehérje: sajt, kefír, lisztkukac, halacska (nyersen is!!), sült csirkecsont, "tücsök és bogár" (ez szökős!!!), stb... (más tejtermék kizárva, hasmenés-veszély!)

 Imádják a szárított kenyeret, főleg a rozskenyeret! És ez még a fogukat is koptatja. DE nagyon hizlal, csak nasi!! ÉS SEMMI ÉDESSÉG!!! Megeszik, de nem ajánlatos. Nasinak még: Kevés(!) főtt rizs, főtt leveszöldségek, konzerves szója csíra, konzerves kukorica (esetleg főtt kukorica) és konzerves babcsíra

Persze fincsi zöldség, és gyümölcs is jár. Nem kell neki sok, de azért idõnként nem árt. A patkány is érzékeny a permetezett borzalmakra, és a "k"-sokra, bármilyen hihetetlen is! :)

Zöldségek: Brokkoli*, sárgarépa*, retek*, saláta, zeller*, petrezselyem*, cékla, uborka, cukkini, főző tök, sütő tök,  paprika, paradicsom

Gyümölcsök: Alma, körte, szilva, sárgadinnye, görögdinnye, banán, kivi, citrom, narancs, sárgabarack, őszibarack, dió, mandula, makk, mogyoró*, szelíd gesztenye, földimogyoró, mazsola, szőlő*, avokádó, mandarin, cseresznye, meggy, ananász, kukorica*

Egyéb zöldek: Pongyola pitypang, szárított csalán, fű, tyúkhúr, százszorszép,  fehér akác virága, bodza virága, lóhere virágostul, napraforgó*

Figyeljünk oda, hogy minden biztos helyről származzon, ne legyen trágyázott, permetezett, és ne az út mentén szedjük, mert ólmos lehet!
Mindig mossunk meg mindent, ez a legbiztonságosabb! Viszont ne adjuk vizesen, mert felfújódhatnak tőle, hanem várjuk meg, míg megszárad, vagy alaposan törögessük szárazra!

*: ezeket a növénnyel együtt lehet adni, gyökerestül, levelestül, rügyestül, stb.

Szaporodása

A hím és a nőstény:
A hímeknek hatalmas heréjük van, szinte aránytalan az állat méretéhez képest. Egy állatorvos barátom elmesélése alapján a herék a hasfal alatt kezdődnek, és a farok tövétől kb. 2 cm-re végződnek, tehát a hosszuk kb. 6cm. Átmérőjük átlagosan 1,5-2 cm. Újszülötteknél úgy állapítható meg, hogy a végbélnyílás, és a nemi szerv távol van egymástól, valamit a végbélnyílás alatt látható egy apró, fekete pötty, amely majd a bűzmirigy lesz. Emellett a hímek jóval nagyobbra nőnek, testtömegük elérheti az 500 grammot is. Sokkal vaskosabbak, hajlamosabbak a hízásra. A nőstények nemi szerve általában picike. Felnőtt korukra két aprócska szeméremajak fejlődik ki, amely igazából nem takarja a vaginát, csak mellette helyezkedik el, és bedagad, mikor tüzel a nőstény. Újszülötteknél a két nyílás teljesen egymás mellett található, nincs bűzmirigy, és jól látható a 6 pár, azaz 12 db emlő.  A nőstények kisebbek, súlyuk kb. 350-400g, izmos testalkatúak, és fürgék.

Párválasztás:
A patkányok párválasztása nagyon egyszerűnek tűnik, bár nem annyira az. Olyan, mintha bárkivel, bárhol, bármikor hajlandó lenne a „szexre”, pedig ez nem igaz. Igazából teljesen mindegy, mikor párzanak, mivel van egy olyan tulajdonságuk, hogy ha nem a tüzelés időszakában fedeztetjük a nőstényt, akkor eltárolja a spermákat, megfelelő környezetet biztosít számukra a méhben, így valójában csak akkor termékenyül meg, ha tüzel. Akár hetekig is képes tárolni a hímivarsejteket. Bár azok az idő múlásával egyre inkább lelassulnak, de termékenyítő képességeiket nem vesztik el. Amikor egy hím és egy nőstény találkozik, általában a hím rámenős, erőszakosan kergeti a nőstényt, és elszántan próbálkozik. Azonban mind hiába, ha a nőstény nem hajlandó párzani. A nőstények itt is, mint a legtöbb állatfajnál, úgymond próbára teszik a hímet. Persze egyede válogatja, van, amelyik azonnal beadja a derekát, viszont a többség egy pár napig húzza az időt. Sokszor úgy tűnt, a patkányok is szeretik a romantikát. Azoknál a pároknál, ahol a hím rámenős, de kedvesen közelít, sokkal hamarabb megtörténik a párzás, mint azoknál, ahol a hím erőszakosan próbálja meg ráerőltetni akaratát a nőstényre. A patkányok csapatokban, családokban élnek, és akár az elefántoknál, náluk sem a hím a vezér, hanem a nőstény. Ez a párzásnál is igen jól megfigyelhető, nem a hímen múlik a siker. Úgy tűnik, mintha a nőstényeket megerőszakolnák a hímek, és emberi szemmel nézve nagyon brutálisnak tűnik a párzás maga, közel sem ennyire durva a helyzet. Gondoljunk csak arra, hogy mivel kisebb az állat, gyorsabban ver a szíve, gyorsabb az életműködése, így az ejakulácó is gyorsabban történik meg. Tehát a párzás gyors, energikus és többször is megpróbálkoznak, hogy biztosra menjenek.

A vemhesség és az ellés:
A nőstények 21 naponta 10-20 órán át tüzelnek. Ekkor termékenyülnek meg a petesejtek, függetlenül a párzás időpontjától. A vemhesség átlagosan 21-28 napig tart. Tapasztalataim alapján az alomszámtól is függ az időpont. Minél többen vannak, annál később szül. Nem bizonyított tény. A vemhesség első jelei, hogy az állat agresszívebben viselkedik a társaival, szívesebben alszik eldugott sarkokban. Az egy hetes vemhes anyák már jóval többet esznek az átlagosnál, és beduzzadnak, kivörösödnek az emlőik. Két hetes vemhesen már kezd dagadni a hasa, hatalmas lesz, három hetesen már úgy tűnik, mint aki mindjárt szétdurran. Kezdi építgetni a fészket, ahová mindent behord, ami mozdítható. A fészek természetes körülmények között gallyakból, száraz fűből, és avarból áll. Terráriumban a forgácsot halmozza fel, és „összeszövi” szénával.

A szülés hossza 1-3 óra. Az alomszám függ a spermák minőségétől, a hím aktivitásától, a nőstény fizikumától, valamint a petesejtek mennyiségétől, minőségétől. Átlagosan 5-12 kölyök születik alkalmanként, de előfordult már tizenhatos létszámú alom is. Azonban az ilyen nagy alom gondot okozhat, mivel a méhben nem férnek el rendesen, valamint a nősténynek mindössze 6 pár emlője van. Sok esetben nagyok a kölykök, túlfejlettek. Ez még nagyobb problémát okoz az ellésnél. Főleg akkor van gond, ha az első kölyök ilyen nagy, mert akkor nagyon nehezen indul el a szülés, sok esetben órákig, akár egy napig is elhúzódhat a vajúdás a magzatvíz elfolyása után. Ekkor nem marad elég síkos a szülőcsatorna, így előfordulhat, hogy ez az első kölyök félúton beszorul, beragad. Ez akár az egész család életébe is kerülhet. Hasonló problémát okoz, ha az első kölyök halott. Akkor szintén nehezen, vagy egyáltalán nem indul be a szülés, szerencsére, ha ez a kölyök nem túlfejlett, akkor a többiek elkezdik kitolni a szülőcsatornán. Ez esetben nagyobb veszélyt jelent a nőstényre nézve a vemhességi toxikózis, azaz ha nagyon elhúzódik a szülés, illetve a kölyök már rég óta halott, előfordulhat, hogy hullamérgezést kap a nőstény. Ez csak egy komoly antibiotikum kúrával kezelhető, akkor, ha a kölyköket sikerül eltávolítani az anyából. A kölykökre nézve azonban az antibiotikum kúra halálos ítélet lehet, legtöbb esetben egy sem éli túl. Többnyire sajnos a toxikózisnál az anya sem menthető meg. Jó arányban megelőzhető viszont, ha már a pároztatás időszaka alatt adunk a nősténynek kálciumot, tejtermékeket, illetve különböző vitaminokat. Ez a szülést követően is nagyon fontos lesz, mivel egyrészt pótolni kell sürgősen az anyának az elvesztett energiát, valamint a tejtermelést is serkenteni fogja, illetve a kölykök gyorsabb fejlődését is elősegíti. Javaslott még Echinacea (Bíbor kasvirág) cseppek adása is, ez meggyorsítja az immunrendszer fejlődését, valamint erősíti azt.

A kölykök:
A születés pillanatában a kölyök:

- süket, mivel fülét egy vékony bőrréteg takarja, olyan, mintha összehajtogatva ránőtt volna a fejére.

- vak, mivel a szemét is egy hártya borítja még, ebből fog kifejlődni a szemhéja,

- szaglása kitűnő,

- hangja magas, egyhangú, madárcsipogásra emlékeztetően éles,

- színe élénk rózsaszín, szemszíne már látszik az áttetsző bőre alatt,

- farka rövid, vaskos, csak tőből mozog,

- lábujjai között "úszóhártya" van, karomkezdeményei már fehéren látszanak.

Bőrszínük már egy naposan kezd kialakulni, végleges színüket azonban csak 4-5 naposan érik el. A szőr a 6.-7. napon kezd el kinőni, majd a 11.-12. napra már teljesen kifejlett. Hason ritkás, háton sűrű szőrzettel rendelkezik, e szakasz kezdetén „nyílnak” a fülek, és a végére hallása is van, bár még gyenge. A 14.-15. napon nyílnak a szemek, látása is csak a következő napra élesedik ki, ekkorra a hallása már tökéletes. Minden érzékszerve kifejlődik, ujjak, karmok is megnőnek, a fogazat már kezdetleges, amely a 18.-19. napra válik teljessé. Már próbál önállóan enni, de még szopik. A 21. napon elválaszthatók, de ha hagyjuk, akkor akár a 28. napig is képesek szopni, persze ez az anya egészségi állapotán (mennyi teje van, stb.) múlik. A kölykök az 5. héten kezdenek játszani, elsajátítani a területi harcok csínját-bínját. Már az első szopásnál kialakul bizonyos sorrend a kölykök közt, de ezekkel a "harcokkal" élesednek ki a különbségek, és a hierarchia. A hímek és a nőstények is rendszerint 8-10 hetesen lesznek ivarérettek, de nem árt már 6-7 hetesen nemek szerint szétválogatni az almot.

Megjegyzés