Az
orangután
(Pongo) az embertől legtávolabb álló emberszabású majmok nem
(rendszertan). Fejlődési vonala (Ponginae) alcsalád mintegy 14 millió
éve vált el a többi emberszabásúétól (Hominidák és Dryopithecus
alcsaládok). Neve malájul erdei embert jelent. Az indonézia
bennszülöttek félték és tisztelték, egyes törzseknél a férfiasság
próbája volt egy kifejlett hím legyőzése kézitusában.
A közelmúltig két alfajt különböztettek meg, a szumátrai orangutánt (Pongo pygmaeus abelii) és a borneói orangutánt (Pongo pygmaeus pygmaeus). Újabban a két elkülönült populációt külön fajoknak tekintik, Pongo abelii és Pongo pygmaeus néven. Sőt, a borneói orangutánokon belül további 3 alfajt különítettek el, a Pongo pygmaeus pygmaeus-t (Északnyugat-Borneó), Pongo pygmaeus morio-t (Északkelet- és Kelet-Borneó) és a Pongo pygmaeus wurmbii-t (Délnyugat-Borneó).
A leletek tanúsága szerint régebben egész Délkelet-Ázsiában elterjedt, napjainkra Borneó és Szumátra szigeteire szorult vissza.
Az orangután a legnagyobb testű fán élő állat. Nemi dimorfizmusa erőteljes: a hímek közel 1,5 m magasak és 100kg súlyúak, a nőstények feleekkorák; az idős hím orangután jellegzetes pofalemezeket növeszt. Testét hosszú, vörös szőrzet borítja. Karjai igen hosszúak, karfesztávolsága közel 2,5 m.
Elsősorban gyümölcsökkel, azon belül is fügefélékkel táplálkozik. Az orangutánok mozgása különböző gyümölcsök éréséhez igazodik. Emellett eszik leveleket, gallyakat, rügyeket és virágokat, sőt, esetenként földet is – alighanem ásványi anyagai miatt. Étrendjét kisebb rovarokkal, gerincesekkel, tojással egészíti ki; A fák lombozatában, odvaiban megmaradó esővizet issza.
Nappal aktív, éjszakára lombokból épít fészket, úgy 10–20 méter magasan. A vizet afrikai rokonaihoz hasonlóan kerüli, így úszni sem tud.
A közelmúltig két alfajt különböztettek meg, a szumátrai orangutánt (Pongo pygmaeus abelii) és a borneói orangutánt (Pongo pygmaeus pygmaeus). Újabban a két elkülönült populációt külön fajoknak tekintik, Pongo abelii és Pongo pygmaeus néven. Sőt, a borneói orangutánokon belül további 3 alfajt különítettek el, a Pongo pygmaeus pygmaeus-t (Északnyugat-Borneó), Pongo pygmaeus morio-t (Északkelet- és Kelet-Borneó) és a Pongo pygmaeus wurmbii-t (Délnyugat-Borneó).
A leletek tanúsága szerint régebben egész Délkelet-Ázsiában elterjedt, napjainkra Borneó és Szumátra szigeteire szorult vissza.
Az orangután a legnagyobb testű fán élő állat. Nemi dimorfizmusa erőteljes: a hímek közel 1,5 m magasak és 100kg súlyúak, a nőstények feleekkorák; az idős hím orangután jellegzetes pofalemezeket növeszt. Testét hosszú, vörös szőrzet borítja. Karjai igen hosszúak, karfesztávolsága közel 2,5 m.
Elsősorban gyümölcsökkel, azon belül is fügefélékkel táplálkozik. Az orangutánok mozgása különböző gyümölcsök éréséhez igazodik. Emellett eszik leveleket, gallyakat, rügyeket és virágokat, sőt, esetenként földet is – alighanem ásványi anyagai miatt. Étrendjét kisebb rovarokkal, gerincesekkel, tojással egészíti ki; A fák lombozatában, odvaiban megmaradó esővizet issza.
Nappal aktív, éjszakára lombokból épít fészket, úgy 10–20 méter magasan. A vizet afrikai rokonaihoz hasonlóan kerüli, így úszni sem tud.