Szélenergia
A szélenergia alkalmazásáról szinte mindenki tudja fújni az alkalmazások sorát: a holland szélmalmokat, a texasi szélkerekeket, a hatalmasra nyúló szélturbinákat, a széltől duzzadó vitorlákkal támadó kalózhajókat a vasárnap délutáni tv-műsorból.
Lerágott csontnak tűnik a téma első ránézésre, viszont minél mélyebben ássa bele magát az ember, úgy csodálkozik rá a szélmalmok lenyűgözően színes világára, a turbinák high-tech információi elárasztják az embert.
Legkorábbi történelmi emlékeink a perzsákig datálhatók vissza. A függőleges tengelyű szélmalom az ő alkalmazásukban állt, körülbelül 200-ban, Perzsiában (a mai Irán területén).
Ennek a szerkezetnek a karjait vitorlákkal szerelték fel, és gabonájuk őrlését a szélre bízták.
A horizontális tengelyű szélmalmok először a mediterrán égtájakon, a tizedik században bukkantak fel, és terjedtek el, a La Mancha-i lovag által eléggé elítélt módon. Ezeket a szerkezeteket víz szivattyúzására és gabonaőrlésre alkalmazták.
Egyes szélmalmoknak 25 méteres átmérőjű lapátjai vannak, és körülbelül 30 kW energiát tudnak kinyerni a légáramokból. Ez körülbelül a negyede a hasonló méretű modern szélturbinák által kinyerhető energiának. Ezek a malmok akkoriban meglehetősen széles körben terjedtek el, csak Hollandiában 9000 lehetett belőlük, összkapacitásuk elérte a 250 MW mechanikai erőt. Napjainkig körülbelül ezer malom élte túl a történelem tombolását és a modern idők széljárásait.
A szélenergia alkalmazása a gőzgép felbukkanásával jó időre feledésbe és füstbe merült. Legendáját csak az utóbbi két évtizedben támasztották fel, a reneszánsz oka a megújuló energiákhoz való visszatérésben keresendő.
Teljesen azért a két időszak között sem tűnt el, megközelíthetetlen vidékeken, az USA-ban, Ausztráliában például víz szivattyúzásához mindig is használtak szélkerekeket.
A szélturbinák célja általában a villamos áram termelése, legtöbbjük horizontális tengellyel rendelkezik.
Alapvetően két csoportra oszlanak a turbinák alkalmazás szempontjából; egyrészt az otthon "háztáji"-ban telepíthető kis szélturbinák, másrészt a nagy teljesítményű, többnyire parkokba szervezett berendezések. Ez utóbbiakat igen gyakran sekély tengerekbe, óceánokba telepítik.