|
219. |
| A lakatlan szobában sokkal hidegebb van, mint az alagútban. Dideregni kezdesz, és leheleted apró kis felhőket képezve úszik a levegőben. A szoba túlsó végében egy nagy alagútnyílást látsz, ahonnan lassan közeledő leptek zaját hallod, amelyet hosszú, mély, sziszegő hang kísér. Nem futamodsz meg, kivont karddal vársz, s ekkor a szobában egy undorító vadállat jelenik meg. Zöld foltokkal teli pocakja van, olyan, akár egy hatalmas varangyos béka, feje furcsa és ormótlan, nyaka kövér és ráncos, szája hosszan előrenyúlik, piros ajkait éles fogak szegélyezik: ez a szörny felvágja áldozata hasát, és kiszívja a beleit. |