348.

Kardoddal kiszabadítod a parányi emberkét a pók hálójából, és hátrébb húzódva óvatosan megállsz, hátha túl akar járni az eszeden. De ő meghajol, és egyszerűen így szól: - Köszönöm neked, idegen! Én Billybob vagyok a Kis Emberek közül, és örök életemre hálás leszek neked. Népünk több nemzedék óta itt él e hegy alatt, de most a félelmetes szörnyek miatt, akik átvették a hatalmat a mi alagútjainkban, földönfutókká lettünk. Minél előbb végeznek velük a hozzád hasonlók, annál jobb. Cserébe, amiért megmentetted az életemet, fogadd el tőlem azt, amit a skorpió fészkében találtam. - Billybob egy aranygyűrűt ejt a tenyeredbe. - Azonban mielőtt elbúcsúzom, fogadj el egy jó tanácsot: sose igyál a szökőkút vizéből! Most mennem kell, már így is nagyon elkéstem. Viszontlátásra. - Ezzel a kis ember kiszalad a barlangból, és eltűnik a bal oldali alagútban. Tovább.