|
Háttértörténet |
| Nem volt más választásod, a tengerbe kellett vetned
magad, majd, mivel hajódból néhány, a vízen úszkáló lécen kívül semmi sem
maradt, felmásztál a neked ledobott kötélen. A hajó fedélzetére feljutva
felesleges lett volna bármiféle ellenállás, mert azonnal húsz keménykötésű
kalóz vett körül. Mogorva hang dörrent a kalózok mögött, erre azok utat engedtek egy ronda, sebhelyes arcú férfinak, aki dohánylevelet rágcsált, s a levét a fedélzet deszkáira köpködte. Fogai csorbák voltak és feketék, és undorító szag áradt koszos ruhájából. - Barella kapitány mindig leszállítja az árut! - mondta. - Majd beállsz annak a helyére, aki tegnap belehalt a korbácsolásba. Legalább így nem kényszerülök rá, hogy egy szárazföldi patkányt ejtsek foglyul! Számomra szerencsés nap ez a mai, bár rólad nem mondanám el ugyanezt! - A kapitány nevetésben tört ki, mely úgy hangzott, mint egy ló fújtatása, majd odavakkantotta a kormányosnak: - Vidd le ezt a patkányt a többi féreg közé! |
|
|