Felmész a nyikorgó lépcsőkön a bejárati ajtóhoz, majd megállsz és kifújod magad. Annak ellenére, hogy futva tetted meg a kocsidtól az utat, bőrig áztál; különösen a cipőd lett csupa víz. A kocsifeljáró tele volt jókora pocsolyákkal, ráférne már az útra egy kis javítás. Az esőtől védett tornácon lerázod magadról az esőcseppeket, mielőtt odamennél az ajtóhoz. Bár még mindig zuhog, vészterhes csönd honol a környéken. A lenti szobákban sehol nem ég a lámpa. Kissé eltávolodsz a tornáctól és felnézel, hogy ellenőrizd a fenti ablakokat is, amelyek közül az egyikben még a kocsidból a fényt láttad. Most azonban sötét van ott is. A ház teljesen elhagyatottnak látszik. Ekkor azonban eszedbe jut, hogy későre jár - öt perc múlva éjfél -, valószínűleg már mindenki lefeküdt. Bagoly huhog a távolban; végigfut a hideg a hátadon.

Tovább