209.

A szoba olyan, mint valami börtön, ugyanis a falak mentén vastag rácsokkal elzárt, foglyokkal teli cellák sorakoznak. A rácsokon kívül teremtett lelket sem látsz, így elindulsz befelé, hogy körülnézz. Lábad alatt megreccsen a szétszórt rőzse, mire három cellában három alak szökken talpra. Egytől egyig rongyosak: ruháju szakadt, hajuk kócos, ragad a kosztól. Kinyúlnak a rácson, és könyörögve kérnek, ereszd szabadon őket. Mindegyiküket Drumer grófjának szolgái fogták el és vetették börtönbe, hogy ott várják be szörnyű sorsukat. A hozzád legközelebb álló fogoly egy szép fiatal lány, akinek az arca és szőke haja koszos, szeméből pedig patakokban hullik a könny. Mindenáron ki akar szabadulni. A második cellában egy magas, komor ábrázatú férfi van. Már megbékélt a halállal, és elszántan arra kér, öld meg, hogy ne a gonosz gróf lelje benne örömét.