219.

Miközben a többiek elindulnak az átjárón át, te kissé lemaradsz a tömegtől. Már csak néhány ember van benn, amikor egy férfi ront be a szobába, és nagyokat fújtatva, zihálva így kiált: - Jól van, nem késtem el! Már azt hittem, lekésem az egészet! Na, lássuk, mi lesz? Hol van a köntösöm és az álarcom? - kérdi. Meg fagy az ereidben a vér, amikor a férfi keresgélni kezdi a holmiját, amit te vettél fel. - Eltűnt! - kiáltja. - Várjatok, testvéreim, valaki ellopta a ruhámat! Ó, ez az én maszkom! Bocsáss meg, testvér, véletlenül az enyémet vetted fel. Erről a törött fogról felismerem. Add ide! - A férfi letépi a maszkot az arcodról, és ekkor valamennyien rád merednek. - Hát te ki vagy? - kérdi az egyik. Bizonytalan válaszod véget vet a játszmának. - Gyertek vissza, testvéreim! - kiáltja el magát valaki. - Úgy látszik, van köztünk egy betolakodó. - Vagy egy tucat ember özönlik vissza a szobába, és köréd sereglik. Nincs más választásod, velük kell menned a cellába, ahová bezárnak. Innen már nincs menekvés; kalandod itt véget ér.