220.

A szegény, szánalomra méltó teremtmény kegyelemért könyörög. Olyan nyomorúságos látványt nyújt, amint előtted csúszik-mászik a földön, hogy megszánod. Nem bánt, és egyre csak hálálkodik, amiért meghagytad az életét. Ha most úgy döntesz, hogy kimész a szobából, és rázárod a Púposra az ajtót - lapozz a 350-re. Ha arra kényszeríted, hogy válaszoljon a kérdéseidre - lapozz a 234-re.