334.

Hűvös tekinteted megrémíti a férfit. - Látom, valóban hű barátja vagy Uramnak - mondja majdnem sírva. - Csak ööö... csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy valóban tiszteletre méltó személlyel van-e dolgunk. Úgy hiszem, eljött az én időm, ugye? - Szánalmasan emeli rád a tekintetét, és térdre esik előtted. Ismét csak szótlanul állsz és nézed. Hirtelen, még mi előtt megakadályozhatnád, tőrt húz ki a köntöséből, és két marokra fogva hasba szúrja magát. Rémülten nézed a férfit, amint arcra bukik és elterül a földön. Most már semmit nem tudhatsz meg tőle. Halkan káromkodva kimész a szobából.