390.
    
Válladdal nekifeszülsz az ajtónak. A fa megreccsen és az ajtó kissé jobban megnyílik - épp annyira, hogy beférj rajta. Kicsiny, kopár szobában vagy. Hideg, nyirkos szellő kavarog odabent, mely meglibbenti a függönyöket. Az ablaküveg be van törve, az ablak alatt a padló vizes az esőtől. Körülnézel, de semmi szokatlant nem látsz bent, kivéve egy darabka összecsomózott, foszlófélben lévő kötelet. Ha akarod, vidd magaddal, és menj tovább innen. Miközben magad felé húzod az ajtót, alatta egy üvegdarabot találsz: ez akasztotta meg. Kimész a szobából, és balra fordulsz a lépcsőházi elő­ térben.