|
93. |
| A konyak láttán felcsillan a szeme. Kiöntesz neki egy keveset a lapos üveg kupakjába, és átnyújtod. Egy hajtásra kihörpinti, és megnyalja a szája szélét. További két kupica után már csak akadozva dadog összevissza. Elmondod neki, hogy hallottál a pincékben lévő titkos átjárókról, és szeretnéd, ha egy hozzá hasonló jól informált valaki megmutatná neked azokat. Mézesmázos szavaid és a konyakod megteszik a kívánt hatást. Büszkén meséli el neked mindazt, amit a pincéről tud, többet is a megengedettnél. - Természetesen nem mindenki juthat be a pince minden zugába - mondja hencegve. - Hogy néhány rejtekajtón bejuss, tudnod kell a jeligét. Az Úr viszont ezeket gyakran cseréli, nehogy bárki is rájöjjön a titkára. Valójában épp tegnap változtatta meg azt Pravemiről... jaj, mire is? Itt van a nyelvemen. Ejnye, emlékeznem kéne rá, hisz olyasmi, mint a háznak a neve, csak valahogy a betűk mintha össze lennének keverve! Az agyam van összekeverve! Ez miattad van, meg a konyakod miatt! - Hátralép, ugyanis rájön, hogy már épp eleget mondott el neked. |
|
|