152.

A ház mögött keskeny kis ösvény vezet fel a sziklához. Elindulsz felfelé, s mire felérsz, jól kifulladsz. Nagyot húzol a kulacsodból, és megállapítod, hogy nemsokára fogytán lesz az ivóvized. Nyugat felé nézel, és a fák mögött, ijesztően közel, az alvó tűzhányót pillantod meg. Életnek semmi jelét nem tapasztalod - tisztán hallod a madarak csivitelését és a bogarak zümmögését. A rohamosan leereszkedő szürkületben úgy döntesz, letáborozol éjszakára az egyik szikla tövében. Nem alszol valami jól, s a nap első sugarainak fényére azonnal felébredsz. Máris útnak indulsz. Elhatározod, hogy egyenesen nyugati irányba mész, a fák felé.