366. |
||
Letérdelsz Mungo összezúzott teste mellé, és óvatosan a karodra fekteted a fejét. Résnyire nyitja a szemét. Bár haldoklik, halványan elmosolyodik. Suttogva így szól: - Látod, barátom, az én utam itt véget ér. Nagy hasznomat vetted, mondhatom. Fogadd meg, hagy megölöd a Gyíkkirályt. Ugye megteszed? - Lecsukódik a szeme, és holtan omlik a karjaidba. A parton temeted el egy szikla tövében, és sírját a homokba szúrt kardjával jelölöd, meg. Elszántabban, mint valaha, elindulsz a kőház felé. | ||
|
||