|
118. |
|
Bár körötted mindenütt cseppkövek törnek, sértetlenül átérsz a boltíven. Hátranézel, és látod Thromot, amint egyik karját védekezőn a feje fölé tartva száguld feléd. Beront melléd az alagútba, és zihálva a hideg falnak dől. Elnézésedet kéri, hogy elindította a sziklazuhatagot, és a kezét nyújtja. Talán kézjelekkel beszélhetnétek, mondod Thromnak, még a nevetés helyett is mutogatnotok kéne. Mindketten elmosolyodtok, és megint keletnek indultok tovább. |
|
|
