325.

Felállsz, és folytatod utadat. Hirtelen napfényt pillantasz meg az alagút végében. Futni kezdesz a legszebb látvány felé, amelyet oly rég nem láttál, a tiszta kék ég és a zöld fák felé. Olyan gyorsan rohansz, ahogyan csak tudsz az alagút vége felé, s ott kirontasz, várva az éljenző, üdvözlő tömeget. De nincs hősöknek kijáró üdvözlet a körötted álló emberektől. Mind halottak. Állig felfegyverzett csontvázakkal és holttestekkel teli hideg kamrában vagy. A kijárat csak illúzió volt. Csak az elmúlt kalandok holttestei valódiak. Lehangoltan baktatsz vissza az alagútba, de láthatatlan falnak ütközöl. Csapdába kerültél, és az a sors vár rád, hogy a halottak kamrájában töltsd hátralevő napjaidat.