| Tovább vánszorogsz, miközben rád nehezedik
a súlyos, szürke égbolt. A Talizmán úgy húzza a nyakadat, mintegy malomkő.
Végre megpillantod a fennsík körvonalait, de ez sem űzi el idegességedet.
Szürkületkor tábort versz és az éjszaka sötét leple borul rád. A
kimerültségtől mély álomba zuhansz. Álmodban újra Hawkana jelenik meg
előtted, de körvonalai ködösek és elmosódottak. Megint hív: az űr, amely
elválaszt tőled, sem nem tér, sem nem idő. Érzed, amint elindulsz felé és
körülötted minden ködössé, éterivé válik. A Halottak Völgyének szélére
csábított. Meg kell küzdened vele. |
