127.

Továbbvonszolod magad a vadonban. De most a madarak éneke üresnek hat és a halál előérzete kísért, amint Ott botorkálsz, mintha ébren álmodnál. Mikor leszáll az est, tüzet raksz és fáklyákkal veszed körül magad. Képtelen vagy elaludni, csendben vársz és hallgatózol. A Talizmán egyre nehezebb tesz. Nemsokára ismét felhangzik a nyerítés, amely tegnap is megzavarta az álmodat, és megtöri az éjszaka csendjét. Újra és újra hallod a vérfagyasztó hangot. Legnagyobb rémületedre kisvártatva hat izzó szemű, lángoló orrlikú, rémálomszerű ló jelenik meg, hátukon egy-egy élet- gyűlölő gonosz kísértettel. Félkörbe állnak és mereven rád bámulnak. Egyszerre szólalnak meg érdes hangjukon. - Mi a Halál eszközei vagyunk. Azért jöttünk, hogy elvigyünk urunkhoz és visszaszerezzük neki a Talizmánt. Tovább