144.

Fasorokon vezet végig a város ismeretlen részeibe. Előtted hatalmas, gótikus építmény, hegyes csúcsokkal, melyek körül denevérszerű szörnyek szobrai gubbasztanak. Mielőtt odaérnétek, a szolga egy közeli házba kalauzol. Követed a sötét előszobán keresztül a házba. A falak bambuszból vannak. Az egyik homályos sarokban egy embert veszel észre, tolókocsiban ül, teste nagy részét takarók fedik. A szolga meggyújt négy nagy fekete gyertyát, aztán magadra hagy Mortphilióval. - Köszönöm, hogy eljöttél. Ritka eset, hogy olyasvalakit lássak vendégül, aki ennyire tele van életerővel.
- A hangja rekedt és nehezére esik a beszéd. A gyertyákból áradó füst elálmosít, de rögtön visszatér az éberséged, amint a kandallópárkányon megszólal egy emberi koponya: - Ez a bizonyos ember, mesterem! Mortphilio parancsára a koponya felemelkedik és árnyszerű szárnyain feléd lebeg! - Öld meg! - szól a halottidéző és a koponya állkapcsát csattogtatva rád támad. Tovább