162.

- Mi a Halál papjai vagyunk - szól az egyik alak. - Azért jöttünk, ami a miénk! - Lefogják a kezedet és megmotoznak. A vezérük leszakítja a nyakadból a Talizmánt. - Megvan, testvéreim, megvan! - kiáltja diadalmasan. - Most már Urunk elfoglalhatja királyságát! - Hangosan örvendeznek, s nem veszik észre a közelgő lovascsapatot. - Állj, senki ne mozduljon! - hallatszik egy női hang. Az Őrség az. Az egyik pap gonosz kántálásba kezd. Látod, amint félelem söpör végig a nőkön és lovaikon. Némelyek nem tudják irányítani a lovukat, mások menekülnek, de a legbátrabbak hangos csatakiáltással a papokra rontanak. A támadás váratlanul éri őket. Néhányan a földre rogynak, másoknak sikerül olyan csendben elmenekülni, ahogy jöttek. A Talizmán a földre hullik, viselője menekülne, de hátulról halálos csapás éri - lefejezték. Az egyik őr veszi fel a Talizmánt és közli, hogy elviszi Fell-Kyrinla templomába. Megsarkantyúzzák lovaikat és elvágtatnak. Elvesztetted a Talizmánt! Keserűen szitkozódva fogadkozol: hogy ha innen kiszabadulsz, addig nem nyugszol, míg vissza nem szerezted. Tovább.