|
164. |
| Az egyik rémálomszerű ló fejére sújtasz a fáklyával. A láng megremeg, de ezeket a közönséges tűz nem zavarja. A lovasok megsarkantyúzzák lovaikat, és rád támadnak. Csapásaik alatt úgy érzed, mintha életerődet szívnák el. Te is olyanná válsz, mint ők, örök árnyéklétre vagy kárhoztatva. |
|
|
|
|
|
|
