192.

Végre eléred a fennsík tetejét. Fájós lábaid már- már elfelejtettek vízszintes talajon járni. A növényzet buja, mintha csak trópusi esőerdőben járnál, a ruháid a verejtéktől nedvesen tapadnak rád. Megállsz, s egy skarlátvörös papagáj rikácsolását hallgatod, amikor egy csapat Disznóember lép ki eléd a sűrűből. Szőrösek, a színük kékeszöld, fejük akár egy vaddisznóé. Ha szólsz nekik, hogy nem bántod őket - lapozz a 151-re. Ha rájuk támadsz - lapozz a 172-re.