|
214. |
| Ahogy közeledsz az Elekhez, egyikük különös mozdulatokat tesz. Rémülten döbbensz rá, hogy varázsol. Álmos bénaság keríti hatalmába a végtagjaidat. Mozdulni sem tudsz. Gonoszul nevetve kezed-lábad megkötözik. Elhurcolnak a Hasadékba, és soha többé nem látod meg újra a napvilágot. |
|
|
|
|
