|
390. |
| Az ajtó mögött csupasz fal van. Ez az ajtó nem valódi. Úgy látod, mintha a majom gúnyosan vigyorogna rajtad. Mielőtt megmoccanhatnál, súlyos, zöld csáp tekeredik a mellkasod köré. A földre zuhansz, Damolh erős farka összezúz. Még életben vagy, amikor a sakálszerű fejek nekilátnak, hogy felfaljanak és lelkedet beszippantsa a fekete üresség. Kalandod itt véget ér. |
|
|
|
|
|
|
|
|
