|
69. |
 Továbbmászol,
lihegve a ritka levegőtől. Végül fölérsz a hegytetőre. Leírhatatlanul szép
kilátás tárul eléd. A fennsík óriási terepasztalként terül el a lábad
alatt: trópusi erdők, hegyek és hatalmas tavak csillognak a napfényben.
Harminc méterre tőled egy ragyogó ezüst téglalap lebeg a levegőben, de
semmi sem tartja. Felismered: ez a kapu. Amint közelítesz felé,
szélzúgásra leszel figyelmes. Felnézel, és az ősöreg Vörös Sárkányt látod,
amint leszállni készül a kapu mellé. Így, a szabadban még félelmetesebbnek
és hatalmasabbnak látszik: testéből, mely iszonyatos meleget áraszt, erő
sugárzik. - Az Istenek bíztak meg, hogy a Kaput őrizzem! - szólal meg
vidám zengő hangon. Mit teszel? |
| Ráijesztesz |