|
112. |
| Az ajtó szerencsére nyitva van, így nem kell bíbelődnöd a kinyitásával. Lenyomod a kilincs, és egy újabb, észak felé vezető folyosón találod magad, amely ugyanúgy néz ki, mint amely a fegyverteremhez vezetett. A folyosó valamivel hosszabb, mint az előző, és a végén egy citromsárga selyemfüggönyt látsz. Odasétálsz hozzá, majd elhúzod. Egy északnyugat-északkelet irányú elágazásnál találod magad, amelynek északnyugati ága ugyanolyan kiépítetlen, sötét alagút, mint amelyen utad nagy részén jöttél, az északkeleti irány viszont tovább is egy szép és díszes folyosó gázlámpákkal megvilágítva. Amin igazán meglepődsz, az egy szegényes öltözetű, alig 12-13 éves forma kisfiú, aki egy széken ül a függönnyel szemben. Meglehetősen bizarr látványt nyújt szakadt gönceivel ezen a lámpásokkal kivilágított díszes folyosón. Amint megpillant, rád néz, de egyáltalán nem ijed meg tőled. Olyan érzésed van, mintha a versenyzőket várná. Odalépsz hozzá, de még mielőtt megszólalhatnál, azt mondja: |