200.

Lefordulsz észak felé. Az alagút hamarosan kezd kiszélesedni és hamarosan egy hatalmas, hosszúkás barlangba torkollik, amely kelet-nyugati irányban húzódik végig. Egyik irányban sem látod a végét, a mennyezetén lévő sok-sok hasadékból viszont beszűrődik a napfény, bevilágítva a barlangot, és azt a széles kőhidat, amely a veled szemben tátongó szakadékon ível át. Odamész a hídhoz és lenézel a szakadékba. Az alját egyáltalán nem látod, mélysége miatt koromsötétbe burkolózik. Lerúgsz egy nagyobb követ a széléről a szakadékba, hogy megállapíthasd, mennyire mély. A nehéz szikladarab eltűnik a sötétségben, majd pár másodperc múlva csobbanást hallasz. Úgy gondolod, hogy egy folyó húzódhat a szakadék alján. A kőhíd elég masszívnak tűnik, és mivel nem tehetsz mást, elindulsz rajta a túloldal felé. Körülbelül félúton járhatsz, amikor – mintha csak a szakadékból ugrana fel – egy hatalmas, zöld teremtmény ugrik elég tőled öt-hat méterre. Izmoktól duzzadó testén gallyak, levelek és egyéb növények vannak. Tovább