289.

Alig teszel ötven-hatvan métert északkelet felé, amikor a félhomályban egy horkoló férfit pillantasz meg, amint az alagút földjén, a falnak támaszkodva alszik. Hátizsákja az ölében van, mindkét kezével szorongatja. Kardja a hüvelyében pihen, kioltott lámpása a jobb oldalán van. Közelebb érve az egyik versenyzőre ismersz, aki jóval előtted lépett a labirintusba. Az arcán húzódó hosszú sebhelyről, és vékony, szálkás termetéről felismered, hogy ő volt az, aki mellett ültél az echós szekéren, amikor útban voltatok a labirintus bejárata felé. Úgy tűnik sértetlen, nem látsz rajta semmiféle vágott, vagy szúrt sebet az arcán lévő sebhelyen kívül. Arra gondolsz, hogy álmában leszúrhatnád, legalább egyel kevesebb ellenfeled maradna, de végül lelkiismereted nem hagyja, hogy meg tedd. Úgy döntesz, hagyod a csudába és továbbindulsz az alagútban. Tovább