302. |
Ahogy sétálsz kelet felé, hirtelen furcsa érzésed támad. Mintha nem lennél
egyedül. Nyugtalanná válsz és megállsz körülnézni. Bár az alagút sötét, és
nem látsz el túl messzire lámpásod fényénél, mégis kissé megnyugszol,
amikor nem látsz senkit. Megfordulsz, és éppen indulnál tovább, amikor a
hátad mögül parancsoló hangon rád kiált valaki, miközben valami hegyes
tárgyat nyom a hátadnak: |