328.

Óvatosan lenyomod a kilincset és benyitsz az ajtón. Egy egyszerűen berendezett szobába jutsz, melyben mindössze egy faágy van az ajtóval szemben, letakarva valamiféle állati prémmel, a szoba közepén pedig egy egyszerű faasztal, mellett két faszék. A helyiség viszont egy teremtett lélek sincsen. Beljebb lépsz, mire az ajtó halkan becsukódik mögötted. Mivel fél perc várakozás után sem történik semmi, úgy döntesz, távozol. Ebben a pillanatban egy hang szólal meg a fejedben:
„Ülj le, harcos!”
Bár a hang egyáltalán nem parancsoló, inkább kérő, mégis úgy döntesz, hogy leülsz az egyik székre az asztalhoz. Alig helyezed magad kényelembe, szinte varázsütésre egy öregember jelenik meg az asztal túloldalán lévő szemközti széken. Meglepődsz egy pillanatra, és éppen megszólítanád, de az öreg megelőz:
- Nos harcos, egészen biztosan bolond vagy, hogy vállalkoztál arra, hogy kijuss ebből a hatalmas és veszélyes útvesztőből. Gondolom, szívesen vennél egy-két jó tanácsot tőlem…
Tovább