332.

Balra fordulsz, nyugat felé. Ahogy haladsz előre, az alagút fokozatosan kiszélesedik, és a mennyezet is emelkedni kezd. Körülbelül háromszáz métert tehetsz meg, amikor is egyre erősödő lódobogásra leszel figyelmes. Körülnézel, hogy tudnál elrejtőzködni, de semmiféle beugrót vagy hasadékot nem veszel észre az alagút kőfalában. Más ötleted nem lévén szorosan a falhoz simulsz, még mielőtt a vágtázó ló beléd rohanna. Pár másodperc múlva egy hófehér paripa körvonalait pillantod meg a távolban. Amint a ló közel ér, észrevesz téged, és azonnal lassít, majd megtorpan. Ekkor fedezed csak a testére simuló hatalmas szárnyakat, és azonnal tudod, hogy ez a pompás állat egy Pegazus. Még soha életedben nem láttál hasonló szépséget, és fel nem foghatod, mit keres egy ilyen undorító helyen? A hátára erősítve egy koromfekete nyerget és egy nyeregtáskát fedezel fel, amelynek viselete egyáltalán nem illik a hófehér állathoz. A Pegazus kíváncsian figyel téged, és nem mozdul. Mit teszel?